Catherine Alexis RawenIgaza volt. Mindketten jól szórakoztunk, és ez volt a lényeg. Kicsalingáztunk a teremből és azt hiszem véletlenül nekimentem valakinek. Miután elsütöttem egy bocsánat féleséget, végre valahára sikerült kijutnunk a teremből. Eléggé megkönnyebbültem, mikor becsukódott mögöttem az ajtó. A zaj elhalkult, és végre tudtunk normál hangerővel is társalogni.
-Végre...-sóhajtottam fel én is. A rellonos lány rám pillantott, majd a kijárat felé lépett, de valamilyen -fogalmam sincs milyen- elgondolásból visszafordult.
-Nekem sem biztos tenne jót egy rövid ujjas séta.-gondolkodtam el a dolgon.
-Remek ötlet. Úgy sem jártam még arra.-helyeseltem az erkélyes ötletre.
-Akkor én is elszaladok egy pulcsiért!-kiáltottam utána, de a lány már rég eltűnt a sarok mögött. Ráébredtem, hogy nincs vesztegetni való időm. Rohantam is a hálókörlet felé. A Navine kastélyszárnyának küszöbében azonban -már sokadik alkalommal- sikerült megbotlanom, azonban egy gyors cigánykerék megmentett a fájdalomtól.
-Mázli, hogy gyakoroltam.-mondtam elégedetten. Felkaptam a fekete-fehér csíkos, halálfejes pulóverem, és rohantam vissza. Még a sminket is sikerült levakarnom az arcomról. A pulcsimmal, és a szemüvegemmel a kezemben rohantam vissza a nagyterem elé. Kivételesen gyorsan odaértem, így volt időm kilihegni magam. Egy perc sem telt bele, megérkezett Cathy.
-Igen.-adtam szűk szavú választ. Megpróbáltam lépést tartani a lánnyal, ami sikerült is. Amikor odaértünk, kinyitottam előtte az ajtót, és befelé tessékeltem, persze csak mértékkel, mert a világért sem akarnék bukónak tűnni senki előtt, pláne nem Cathy előtt.
Szia!