Rám jellemző 20 perces késéssel, de boldog éjfélt!

Hopp, egy Lilith! Persze, öli!!!
*megöleli*

ADAAAAAM!!!!! *csillognak a szemei*
Még mindig sírok, hogy nem tudtam ott lenni Székesfehérváron....

Persze, ezt is beleveszem a becenév-tárba.

Gitározol?
*gondolkodik, hogy elrobog a saját gitárjáért*

Dá jó! Milyen felkészült vagy. Oké, alapítsunk zenekart, következő Bagolyfalva csillagán még indulhatunk is.
Nem tudom. Játszhatnánk duettet.

Állia Szipenni

Ruha, Gitár

- Zongorázol? Ez nagyon király! Nagyon szeretem a zongorás átdolgozásokat. -mondom a mellettem épp helyet foglaló lánynak. Átfutott az agyamon az a gondolat, hogy talán egyszer majd ő is játszhatna valamit a zongoráján, de végül elvetettem az ötletet. Elég értelmetlen formában tettem fel a tipikus "És mi a neved?" címszavú kérdést. Hát hiába, hozom a formámat. De a rengeteg agyalás helyett inkább válaszoltam a kérdésére:
- Isaac Matthew Philips a becsületes nevem. De az egyszerüség kedvéért az emberek többsége Matt-nek, Matty-nek, vagy Issac-nek hívnak. -mutatkoztam be és elgondolkodtam rajta, hogy poénosan kezet rázok veled, de már így is tudja, milyen idióta vagyok, nem kell a továbbiakban is igazolnom ezt. No, de lássunk is neki a játéknak! -gondoltam magamban. Igen ám, de a pengetőm még késleltetni akarta az előadást. Magam körül nézelődve kerestem "A csudába..." "Pedig biztos itt kell lennie..." és egyéb mondatokat motyogva a bajszom alatt. Végül rekord sebességű egy perc alatt végre megtaláltam, ám ekkor jutott eszembe, hogy anélkül is játszhattam volna. Még mielőtt felhúztam volna magam ezen, elkezdtem úgymond' felkonferálni magam:
- Nos, akkor kezdem is. Remélem felismered... -villantottam egy sejtelmes mosolyt és pengetni kezdtem a húrokat. A Safe and Sound-ot kezdtem játszani, de csak a refrént énekeltem, nehogy a hangom elrontsa a gitár hangját...

Félek a legközelebb-ből is csak egy legközelebb lesz...
Szia Adam!

Nekem teljesen mindegy.
Természetesen, minél többen vagyunk, annál jobb.

Nem ismerem, de megpróbállak követni...

Oké. *gondolkodik, hogy mit is játsszon*
Jó, maradok a komfortzónámban. *elkezdi Avril Lavigne: Smile-ját*

*befejezi* WoW! Az biztos!
Szia, jó éjt!

Sólyomfi Helena

Ruha

Végre rossz idő! Félreértés ne essék, nem az a fajta ember vagyok, aki csak borús időben hajlandó legalább annyira erőt venni magán, hogy csináljon valami értékelhetőt. Viszont az utóbbi időben lévő igen egysíkúan meleg időjárás után már szinte esedeztem, hogy a változatosság kedvéért legyen már egy kis eső is. Mivel már nagyon  akartam egy kis esővel megtisztított levegőt szívni, így amint alkalmam nyílt rá, kimentem a friss levegőre, hogy teleszívjam vele a tüdőmet. Magamra kaptam egy kis szakadt pulcsit és egy kalapot, hogy azért mégse fagyjak meg és lekocogtam az egyik udvarra. Ahogy kiléptem a szabadba, szinte képen vágott a friss, jó kis esőillatú levegő. Lágy mosollyal az arcomon zsebre vágtam a kezem és elkezdtem sétálgatni a Sweet Dreamst dúdolgatva. A kicsiny, lágy esőcseppek a lábam alatt lévő köveket áztatták, de fejem a hajammal együtt megmenekült az elázástól, köszönhetően a fekete kalapomnak. Ekkor észrevettem egy lányt. Nem tudtam hirtelen elmenjek-e, hátha egyedül kíván lenni, vagy pedig szomorú és egy "lelki szemetes" kell neki, akinek kiöntheti a szívét. Végül két percnyi gondolkozás után arra jutottam, hogy odamegyek hozzá. Lassan közeledtem felé, majd néhány méter távolságban lecövekeltem és ráköszöntem:
- Öhm...szia! -szóltam hozzá halkan, kissé megszeppenve...

Regős Manó

Ahogy a tetkós srác a mintát ábrázoló képpel a kezében elvonult, idegesen nyeltem egyet és gyorsan lehuppantam a tetováló-székre, Manó pedig mellettem állt. Nem szokásom semmit sem erőltetni, sőt, talán már reflexből jött a következő kérdés:
- Nem ülsz le? -kérdeztem kissé halkan és erőtlenül, nehogy azt higgye, hogy én mindenképp le akarom ültetni, ha akarja, ha nem. A kissé kellemetlen, habár tőlem már megszokható megjegyzést elég lazán lereagálta. Egy mosollyal és egy "Oké, meglesz!"-szel nyugtáztam is. Ezután csend. Vagyis a többi tetováló munkájának zaja, a kliensek fájdalmas nyögései és, vagy tetoválójukkal, vagy kísérőikkel folytatott beszélgetése azért valamilyen szinten megtörte a csendet, ám azért kettőnk között mégis csend honolt. Nem akartam kezdeményezni, mivel elképzelhető, hogy végig fogom visítani az egészet, így tartalékolom a hangom és amúgy is, láttam Manón, hogy próbál beszélgetést indítani, csak éppen nincs téma, ami az eszébe ötlene. Amíg vártam, hogy beugorjon a számára ideális témaötlet, én addig alaposan szemügyre vettem a szalon belsejét. Végül levelezőtársam megszólalt én pedig igyekeztem kielégíteni kíváncsiságát.
- Hát, már kis korom óta rajzolgattam a kezemre tollal, szóval nem volt kérdés, hogy valamikor a jövőben lesz egy valódi rajzolmány a testemen. -mosolyogtam el a "rajzolmány" szón, amit még a mugli iskola egyik tanárától vettem át.- A felirat egy együttes énekesének jelmondata, a többi minta pedig... -elkomorodva sóhajtottam egyet.- ...egy olyan személy rajzolta nekem, aki nagyon kedves volt számomra. Ez volt az első ajándék, amit tőle kaptam. Ez egy igen sötét időszak egy ideiglenes végpontját jelképezi. -mosolyodtam el lágyan, visszaemlékezve azokra a szép időkre, amikor a pokoli napjaimat végre egy kis öröm váltotta fel. Felnéztem Manóra, várva a reakcióját, a kis "visszaemlékezésemre", ám ezt sosem kaptam meg, ugyanis a lófarok-frizurás srác visszatért, kezében egy elég vékonynak tűnő lap volt, rajta pedig a tetoválás mintája.
- Figyu, a minta megvan, a betűket meg majd én felrajzolom. -mondta, majd megmutatta a lapot.- Na, hogy tetszik? -mutatta felém a lapot, nekem pedig majdnem lesett az állam.
- Azta, ezt eszméletlen! Szerinted is állat? -fordultam Manó felé. Azért ki akartam kérni az Ő véleményét is. Igaz, az én kezemen fog majd virítani, de akkor is...

Konnichiwa Minna! ^_^

Hopp, egy Fanni.
Nem akarlak nyaggatni, de csodaország...

*eszébe jut a dráma szak XD*
Nyugi, ne kapjatok szét!

Fanni: Nem rögtön gondoltam, de mind1 XD
Dió: Konnichiwa!

Milán: Juuuuj!!!! Egy fél-névrokon!
Lilith: Lehet, hogy bandatagok vagyunk, de ne sajátíts ki.
Dió: Köszi! Ott a pont!

Nem csodálom Bence/Milán, ahhogy szeretnéd.
Álmodómnak az a neve, mint a karakterednek.

Mi is szercsizünk Kami!

Ugye kicsi a világ

Jó éjt Lilith!

Jujjj!!! Itten van Menő Ma-ma-ma-ma-marcika!

*odamegy Fannihoz* Majd nekem is befested a hajam ilyen menőn?

A Paramore eggyüttes a dobhártyámat kényezteti, a kobakom a matek ütögeti. De elélek, köszi. És veled?

Civilizáció házi? Ez nekem magas.*ennek a törpének mi nem magas? *

Majd vörösre fesd be, a vörös menő szín.

Óh, már kézcsókot is kaptam életem során!
Szép estét!

Igen, egy álmom! (Egy tétellel kevesebb a bakancslistán! )

Csak annyira, mint Leonie!

Hát, tényleg menő! Majd tantíts meg engemis a civilizációra!

Köszönöm Majci tanárúr!

Igen, Fanni, csak előbb egy fokkal idősebb fejet szerzek, oki?
De köszi, hogy vállalod! *megöleli*

Péter Fanni - 2015.10.05. 23:29


Oki, feltétlenül szólok!

Jajj, Adam bácsi is itt van!!!!
Már csak Wolgi hiányzik és persze a nagyija!

Sziaaa Ricsi!!! Mégegy kézcsók! Kétszeresen teljesült az álmom! *__*

Boldog éjfélt kérem csókolom!

Ha jól tudom Dembrecen felé kérem csókolom!

Wolgi, ezt hogy csináltad?

Hogy pont amikor emlegettünk, halál pontosan megjelensz...

Menő!
Jó éjt Wolgi!
Én is elpattogok aludni! Csá punkok!