Jajj, asszem tudom melyiket láttad...
Jajj, az kemény... Mondjuk én még nem láttam hentai-t. És nem is tervezem.

Ja, akkor nem tudom...
Jajj, nekem is mesélt valamit animés barátnőm, de az nem ide való.

No, itt van a rocksztár!!!! Szia Lotte! Te énekelsz ám nálam!

OMÁJGÁD!!!!

LoTTEEE!!!! *visszaöleli*

Kemény...

Nincs ötlet...

AHS???!!!!! IMÁDOM!!!!

Jajj, a vámpírnaplókba bele akarok kezdeni!

Igeeen! I'm Little Monster, szóval különvárom!!!

A harmadikat félbehagytam az L.B-m miatt, az elsőt lespoilerezték, de azért látni akarom, a negyedikre meg kivi vagyok!
1. évad: Ahol tartottam Tate, de tudod...
2. évad: Kicsit félek belenézni, de az intrók alapján Lana.
3. évad: Zoé és talán a voo-doo királynő.
4. évad: Intrók alapján....hm...nem tudom...


Oké, majd beiktatom!

Péter Fanni

Ruha

Az aggodalmaim, mint oly sok másik alkalommal, most is feleslegesek voltak. A partnerem azért nem jóval, de valamivel később érkezett, mint én, de megnyugtattam, nem késett sokat, hogy mégse furdalja a lelkiismeret. A köszönésére és kérdése azonban kicsit későn reagáltam. Rózsafürt -talán így fogom hívni magamban- nagyon lazának és bohókásnak tűnt, így reméltem egy része átragad rám is. A célzásom, hogy be szeretnék menni, talán kissé túlságosan is érthető volt, elvére a csaj szinte bevonszolt a terembe. A megjegyzésétől belém kapott az élet és mosolyogva befutottam a terembe, Fannival az oldalamon. Bent üvöltött a zene, valahogy mégsem süketült meg az ember fia/lánya. Bent megálltam és Fanni felé fordultam.
- Szerinted megvolt már a végzős keringő? -kérdeztem, főként azért, hogy elkerüljem a kínos "csendet". Mondjuk nem nagyon hittem, hogy a lány ne tudna egy új témával előrukkolni, de mivel én vagyok a férfi, vagy valami férfi-kezdemény, azért próbálkoztam.
- Tudod, szeretnélek kicsit jobban megismerni. -ilyen nyomi nyitást- Mesélj kicsit magadról! -ennél jobb téma most nem ugrott be, de legalább kicsit többet tudhatok meg arról, akivel eljöttem ebbe a nagyon jónak ígérkező bálba.

Sziasztok!

Sziaaaa Kami és Scarlett!

Boldog éjfélt!

Boldog éjfélt!!

Boldog éjfélt!!!

Ki kívánt? *_*

Bocsánat tudatlanságomért, de mi a szép szerelem akar lenni az a czacziki?

Köszi, de a muzsdéról se hallottam még.

Jaaa, már értem! Köszönöm szépeny! ^_^

Boldog éjfélt!

Eltaláltak... Köszi Kami, szép estém lesz mostmár.
Hát igen, szép, csak néha nagyon gonosz is tud lenni.

Jó éjt és köszi Iza!

Állia Szipenni

Ruha, Gitár

Szerettem a szabadban tevékenykedni. Akkor meg pláne, ha az a bizonyos tevékenység a zenélés volt. Egyszer aztán gondoltam egy nagyon, hátra csaptam a gitárom, lebaktattam a faluba, valami csendes, eldugott kis helyet, ahol a húrok mozgásának hangját nem zavarja semmi. Már eléggé a falu falu határán túl jártam, amikor megfordult a fejemben, hogy csak tartoztam az ördögnek ezzel az úttal és inkább visszamegyek a szobámba, a gondolatmenetet azonban az a tény szakította félbe, hogy megtaláltam azt a helyet, amit kerestem. Vagy legalább is úgy éreztem. Első látásra parknak tűnik, de...de csinálni is kéne valamit, nem csak ott állni, mint bálám szamara! Lassan végtagjaim is megértették e gondolatot és vánszorogva megindultak a kis park irányába. Ahogy egyre beljebb haladtam a fák között, megláttam egy kis tavat. Vidám mosollyal a képemen letelepedtem a tavacska mellé, elővettem a gitáromat, vele együtt a pengetőt, kezeibe vettem őket és megpengettem őket. A hangolást még indulás előtt elvégeztem, így erről nem kellett most nem kellett foglalkoznom. A zene hangjai remekül eljátszadoztak a falevelekkel, miközben a szél hátán szálltak a messzeségbe. Énekelni kezdtem, nem törődve azzal, ki hallja éppen, ki nem. Élveztem és ez a lényege az egésznek, nem?

Regős Manó

Ruha | Egy budapesti tetkó-szalonban

Elmondhatatlanul izgatott voltam. Hogy mi miatt? Végre meglesz életem első tetoválása! Hogy a szüleimnek mi véleményük van erről? Esztétikai okok miatt nem idézném őket, legyen elég annyi, hogy azt mondták, úgy teszem tönkre magam, ahogy akarom. Igyekeztem elhessegetni ezt a mondatot, miközben Budapest utcáin sétáltam a kitűzött cél felé, vagyis egy tetováló-szalon felé. Mivel nem akartam egyedül átélni az egészet, kerítettem magam mellé valakit. Igaz, még az ő jelenléte sem tudná lecsitítani a gyomrom mélyében fogócskázó pillangók egész raját, azért jól esett, hogy valaki mellettem áll, noha nem is ismerem annyira. Úgy beszéltük meg, hogy a szalon előtt találkozunk, így arra vettem az irányt, amerre a saját kezűleg gyártott, orbitálisan béna térképem, illetve a megadott cím is vezetett. Ha izgulok, mindig, minden esetben egy jó negyed órával előbb érkezem valahova, mint kellene és ez most sem volt másképp. Lazán nekidőltem az üzlet falának és figyeltem az előttem elhaladó mugli sokaságot. Egyesek úgy néztek rám, mintha nemrég érkeztem volna a Jupiterről. Amikor muglik között vagyok, mindig ez történik, most már nem annyira izgat, de legbelül valahogy mégis bántó érzés. A Nagy forgalomban aligha ismerhettem volna fel akárkit is, egy arc azonban nagyon ismerős volt. Mintha már láttam volna valahol. Tekintetemet le sem vettem róla és szép lassan megindultam fel. Elképzelhető, hogy ez az a srác, de nem akartam túlzottan biztosra menni, inkább megvárom, amíg közelebb ér, hogy jobban szemügyre vehessem.

Regős Manó

Ruha | Egy budapesti tetkó-szalonban

Állításom végül beigazolódott. Manó volt az, a levelező- és nemsokára háztársam is egyben. Amikor végre nem állt közöttünk senki, láthattam arcát és rajta azt a mosolyt, ami belőlem is előhozta a jókedvet és neki köszönhetően a pillangóraj ott, mélyen a gyomromban is alábbhagyott a vad fogócskával. Lopva végignéztem rajta és vidáman tapasztaltam, hogy mindketten piros és fekete színekben választottunk ruházatot. Mivel a köszönésre illik köszönéssel válaszolni, én is így cselekedtem.
- Szia! -integetést is produkáltam mellé, ami végül is felesleges, de sajna e szokás rabja vagyok.- Nem, dehogy, én jöttem már megint túl korán. -legyintettem, megnyugtatva arról, hogy egy perccel sem jött később, mint ahogy azt megtárgyaltuk.- Még egyszer nagyon kösz, hogy elkísérsz! Ha nem lennél itt, talán már szét is robbantam volna! -nevettem, s közben igyekeztem kicsit feldobni a beszélgetést, pótcselekvésképp pedig beletúrtam fekete tincseim tengerébe. Még mondtam volna tovább is, de inkább hagytam, had beszéljen, egyrészt mert ha megindul a szavak áradata, nagyon nehéz leállítani, másrészt pedig így Manó beszéde egy kicsit megnyugtat és nem kell azon paráznom, hogy a következő pillanatban a reggelim az ő cipőjéről fog gúnyos mosollyal integetni felém.
- Bocsi, imádok veled beszélgetni, de lehet be kéne mennünk. Ott bizonyára jobb idő van, mint itt kint, a negyven fokban. -utaltam enyhén arra, hogy úgy be vagyok sózva, mint egy gyerek, aki Disneyland kapui előtt toporog. No, de kedves tőlem.

Állia Szipenni

Ruha, Gitár

A zene teljesen magával ragadott. Olyannyira sikerült megbabonáznia, hogy észre sem vettem, hogy figyelnek, amint a szám végére értem a láthatatlan közönség egy sima "Hello"-val köszöntött, ez pedig elég váratlanul ért. Olyannyira, hogy kis híján belefordultam a kis tóba. Vöröses árnyalatú arcszínnel felpattantam, lesöpörtem a fűmaradványokat a képtelen felemről, s szép lassan közeledtem a lány felé. Csak akkor jutott eszembe, hogy valamit ki is kéne nyögnöm, amikor már a lány előtt álltam.
- Öh, izé, szia! -fogdostam a tarkóm zavaromban- Bocs, ha idesegített a dalolászásom, már húzok is el! -mutattam a kis park "kijárata" felé. Éreztem, hogy nem kellett volna énekelnem. A gitár-szóló még csak-csak elmegy, de az énekhangom még nem az "Elviselhető" szinten tartózkodik, szóval nem csoda, ha a lányt sikerült megajándékoznom egy nagyon szép dobhártya-gyulladással. Nagyon el akartam kerülni a kínos csendet, így elszántan gondolkoztam egy témán, de végül maradtam az alaptémánál.
- Vagy ha esetleg mégsem kaptál ideg-rohamot a hangomtól, akár játszhatnék is neked valamit -kaptam a földön heverő gitáromhoz. Imádok másoknak zenélni, pláne, ha az illető még bele is egyez. Remélem ez a lány sem fogja túlzottan ellenezni. Maximum kedvesen vissza utasítja.

Boldog éjfélt!  

Regős Manó

Ruha | Egy budapesti tetkó-szalonban

- Hogy mit hallgatok? -kérdeztem vissza teljesen feleslegesen, miközben megkocogtattam a most már a nyakamon trónoló, pokemon-labdára emlékeztető fejhallgatót.- Tokio Hotelt! Imádom a zenéjüket! -úgy beszéltem róluk, akár egy tizenegy éves kislány a kedvenc fiú-bandájáról. Na mindegy, végül is ők a kedvenceim. E gondolatsoron jót is vigyorogtam magamban. Először elég parasztnak éreztem magam, hogy ily gyorsan lecsaptam a beszélgetésünket, pusztán azért, mert nem bírtam izgatottságommal (és/vagy a kilencezer pajkosan kergetőző pillangóval a gyomromban) de végül arra jutottam, hogy bent legalább van légkondicionálás, így legalább egyikünk csontjairól sem fog leolvadni a hús ebben a pokoli hőségben. A szalon belső tere semmit sem változott, amióta itt jártam, hogy időpontot kérjek. Most még szimpibb a hely, mint volt. A vékony, magas, lófarok-frizurás srác most is barátságosan köszöntött, mint legutóbb.
- Öh, szia, a megbeszélt időpontra jöttem. -köszöntem vissza, majd átnyújtottam azt a "beutalót", vagy mit, amit az időpont igazolására kaptam- Ez a mintát szeretném, méghozzá a kezeimre. -nyújtottam át a képet amin az általam kívánt tetoválás mintája szerepelt. Amíg a srác átbogarászta a képet, Manóra pillantottam, és elmosolyodtam, jelezve, hogy majd kiugrok a bőrömből az izgalomtól (vagy a pillangok szakítják ki a gyomromat). Miután a srác alaposan átnézte a fotót, megszólalt.
- Nyugi, pöpec tetkó lesz. Egy pillanat és jövök, addig huppanjatok le a haveroddal oda! -mutatott egy szabadon álló tetováló-székre, ami mellett egy kis sámli-szerűség állt. Én nem sokat vártam, engedelmesen leültem a székre, majd Manóra pillantottam.
- Előre bocsájtom, ha az izgalom hevében netán, talán kiraknám a reggelit, bocsi. -jobbnak láttam előre tisztázni a dolgokat, nehogy aztán a végén kellemetlen meglepetésben részesítsem Manót.

Állia Szipenni

Ruha, Gitár

Nos, a "bemutatkozásom" remekül sikerült, hisz egy sima köszönéstől is majdnem a vízben landoltam. A kínos helyzet vörös ételfestékként hatott a bőrszínemre, így sikerült mosolyt, sőt nevetést varázsolnom a lány arcára. Na, legalább már az elején megismerte az őrült és szórakoztató oldalamat. Amint odasétálok hozzá, elárulom sejtésem, miszerint zavarom és odébb kéne állnom, de azért kikérem a véleményét, hogy nem kapott-e többpontos agyvérzést a hangszálaim és a gitárhúrok duettjétől. utána elballagok a hangszeremért, majd vissza hozzá és felajánlottam, hogy játszok neki valamit?! Csak úgy árad belőlem a logika, mint mindig. Megfigyeltem, hogy egy kisebb szkennelést végez rajtam, szóval én is hasonlóképp tettem. A szerelésesből ítélve laza lány, az iménti reakciója a paradicsom-pofáma pedig arra, hogy érti a poént, vagy legalább is van humorérzéke. De egy komplex vélemény megformálása helyett inkább reagáltam a válaszára, miközben visszahuppanok az előbbi helyemre.
- Gyakorolni? Miért, milyen hangszeren játszol? -fogom ölembe a hangszeremet, de még nem kezdek játszani rajta, inkább megvárom, amíg a lány a mondat végére ér. Elvégre így illendő, vagy nem? És ha már illendőség:
- Tényleg, de paraszt vagyok, még a neved se kérdeztem! -csaptam a homlokomra hirtelen...

Sziasztok!!!

Kami: Ha nekem szólt, ha nem, akkor is: Milyen Izsák???

No látod Kami, most már ezt is tudom! Ma is tanultam valami használhatót.

Oké Kamikám, gyógyújá meg, ha meg gólyanátha, akkor együtt lábadozunk...