CaiusLina magányosan ücsörög a padon, és igazából fogalma sincs arról, hogy egyáltalán megérkezik-e az ő hercege vagy sem. Sóvárogva figyeli az előtte elhaladó párokat, s időnként a bejártra is vet néhány pillantást, és csak remélni tudja, hogy nem valami ismeretlen fogja összenyalábolni az üvegcipellőjét... Elég kellemetlen lenne elmagyarázni szegénynek, hogy mi is a helyzet azzal a lábbelivel, és megkérni, hogy tegye vissza oda, ahonnan elvette. Biztosan elkerekedne a srác szeme, és, ha hangosan nem is, de magában elkönyvelné a lányt egy elkényeztetett, válogatós hercegnőnek. Gondolatai elkalandoznak, kicsit nehezen is zökken vissza a jelenbe, de épp időben ahhoz, hogy kiszúrja a dárdájára támaszkodó Tarzan-bőrbe bújt Caiust. Néhány pillanatig csak nézi őt, igazából fel sem fogja, hogy tényleg ő az, és, hogy tényleg itt van. Elindul felé, de, hogy egy kicsit még fokozza a helyzet varázsát, hátulról közelíti meg. Odaérve kezeit a fiú szemére helyezi, és elváltoztatott hangon kéri, hogy találja ki, ki van mögötte. Persze sejti, hogy nem adta fel nagyon a leckét, hisz a vanília illatról szinte a másodperc töredéke alatt felismerhető a szőkeség, így meg sem lepődik, amikor Caius látványosan nagyokat szimatol a levegőbe, jelezve, hogy érzi a lányról áradó leheletnyi aromát. Néhány pillanatra a gondolataiba mélyed, s mondhatni, már csak arra eszmél fel, hogy Caius a derekánál fogva megpörgeti őt a levegőben. A tüll ruhába kicsit belekap az esti szellő, amitől a szőkeség enyhén megborzong, de Caius lágy puszija elkergeti a libabőrt. Alina arcán rögtön megjelenik a pici piros folt, miután a fiú hercegnőjének szólítja, majd csillogó szemmel ismét végigméri, és azt mondja, hogy gyönyörű a szőkeség, és egy újabb puszit nyom Lina piros ajkára.
-Szia! Köszönöm, igyekeztem nem úgy kinézni, mint valami kerti törpe, de így a magas sarkú nélkül elég érdekesen festek, azt hiszem…Elmosolyodik, és picit talán meg is lepődik, amikor Caius letérdel elé, hogy a lábára tudja húzni az apró üvegcipellőt.
Messziről talán lánykérésnek hat a jelenet-fut át a gondolat Lina agyán, és jót mosolyog rajta. A pipő tökéletesen passzol miniatűr lábára, és így, még, ha csak pár centivel is, de magasabban tűnik, amitől magabiztosabbnak érzi magát. A lábbeliről pillantását Caius jelmezére csúsztatja. Nem kerülik el figyelmét a szálkás izmok sem, de igyekszik nem túl feltűnően bámulni, nem lenne hercegnőhöz illő dolog.
-Köszönöm!-Egy fél másodpercre ismét az üvegcipőre pislog, majd vissza a fiúra.-
A te szerelésed viszont rendkívül egyedi! Hercegnőből vagy egy tucatnyi van most itt, viszont Tarzanból csak egy! –Kacsint egyet, majd folytatja-
És ez a dárda… Állati!Tekintetét a földön heverő tárgyra csúsztatja, közben arcán a jól megszokott mosoly pihen.
*odanyújtja a cukit*
kíváncsi vagyok, ki ijed meg ettől... XD
bocs B! 