óanyám, ennyi anime fant O.o

egy részt láttam, de nem jött be...

én ma már 5 hsz-t megírtam, és ahw még írnék, de már nem lógok sehová

Levitás BeneDiktátor - 2015.04.06. 18:31


ááh, elég nekem a két lánykám, sokszor itt is nehéz egyikről a másikra átállnom... <33


Rentai Bálint - 2015.04.06. 18:31


Bééé *___* <33

Zsülike, okéés

8?? tejószagúmálnagyökér O.o

Julien Király




Esze ágában sincs rákérdezni, hogy a fiúk vajon hogy állnak ezzel a zavarba jövős témával. Azt nagyjából sejti, hogy a hímnemű egyedek is szoktak ilyet csinálni, de szegény Zsülit már nem akarja ezzel is az őrületbe kergetni, így is hálás neki, amiért az iménti általánosítás után nem pattant fel és hagyta itt egyedül. Fogadni merne, hogy a Banya abban a pillanatban megjelenne, és érdeklődni kezdene, hogy most akkor ennyi, kész, vége az igazából sose volt románcnak, vagy hová lett a szőke prefekta ugrifüles barátja… Szörnyű ez a néni, nagyon szörnyű!
A fiú, ugyan nem ér Lina arcához, de ujjaival behatárolja, szerinte hol szépek azok a bizonyos piros foltocskák. A lány nem igazán érti, mit eszik annyira a férfinépség azon, ha egy lány zavarba jön, eszébe jut, hogy anno Caius is édesnek tartotta, amikor folyton folyvást tulipánpiros pofival mutatkozott. Persze, egy ideig lehet a pirosítóra fogni, de, ha váratlanul üt be a krach, akkor onnantól bukott a történet…
-Ti, fiúk olyan furák vagytok ezen a téren… Hasra vagytok esve, ha egy lány irul-pirul a közeletekben, de égőnek tartjátok, ha esetleg rajtatok mutatkoznak a foltocskák. Vagy az nem számít cikinek?
Bármennyire is akarta, nem tudott úrrá lenni kíváncsiságán, és csak kibukott belőle a kérdés… Hiába, ha őt egyszer valami érdekli, előbb-utóbb úgyis kiböki, ez elől nincs menekvés. Gwen tudna mesélni róla…
A repülésről, illetve attól való félelméről eddig csak egykori kedvesének mert beszélni, senki másnak, ám most Juliennél megtört a jég, mert nem sokat kellett a fiúnak faggatóznia, hogy elárulja neki, mennyire is viszolyog a seprűtől, na és persze a kviddiccstől.
-Nem, nem a magasság, és nem is az, hogy mozog. A mozgólépcsőn, vagy a kilátókon például nem félek, de valahogy ez a járgány nekem nem biztonságos. Otthon sem erőltették a szüleim, itt meg egyszer próbálkoztam… Azt hiszem, ha nem tanórán lettem volna, és nem lett volna ott a prof, a gyengélkedőn tértem volna magamhoz…
Elvigyorodik, hisz mesélés közben szinte látja maga előtt a történéseket, hallja a saját kétségbeesett sikolyát, a többiek röhögését, és végül a professzort, akinek nem telt sok időbe, hogy újra a szilárd talajra állítsa a lányt.
-A Bájitaltanhoz türelem kell, ez kétségtelen. Nekem mondjuk nincs vele bajom, de a mágiatöri, na az azért gyilkos tud lenni… Tanulok a szobában, és azt veszem észre, hogy nem is az anyagon jár az agyam, csak előttem van a könyv, és bámulom a semmit… Nálad is szokott ilyen lenni?
Tétován néz Julienre, reméli nála is előszokott fordulni hasonló, különben még a végén el kell, hogy szégyellje magát, hogy Levitás létére untatja a tananyag.

Dolánszky Alex - 2015.04.06. 19:11


nyúú 9 hsz, nyúú húsvéti kutya - értelmes gondolatok Alinától

Dióókaa *__*

nem is te lennél...

szabad locsolni!

Julien király - 2015.04.06. 21:09


Jövőre, ha te is előrukkolsz valami hasonlóval, én..én nem tudom mit csinálok veled

Hűvös Dióssüti - 2015.04.06. 21:13


nem

Zsülike, jajj hát mindig elfelejtem, hogy király vagy .___.

*már majdnem elfeledkezett a piros tojásról, gyorsan Dióka kezébe adja, és egy cuppanósat nyom az arcára*

de csak majnem nincs mit!^^

Julien Király





Julien a hajpántját igazgatja, miközben panaszkodik, hogy ez bizony nem egy kényelmes darab. Lina teljes mértékben átérzi a helyzetét, ő is volt ezzel így, amíg az anyukája a segítségére nem sietett, és meg nem mutatatta neki a praktikát, amit elvileg minden lánynak ismernie kell, ha hajráfot visel.
-A titok nyitja, hogy a végére vattapamacsot kell erősíteni, vagy, ha a pánt anyaga engedi, akkor egy kis zsebes véget varrni rá, amibe belehelyezed a pamacsot, így nem érzed a nyomást.
A táskáját kezdi kémlelni, mert, mint a lányok általában, az elkenődött sminket előszeretettel korrigálja az említett puha anyaggal, és, ha a fiúnak szerencséje van, akad is nála belőle. A tasi azonban álcázott tágító bűbájjal van ellátva, ezért eltart egy ideig, mire kikotorja a keresett tárgyat. Apró darabokat tép le a télapó szakállának is beillő anyagból, és teszi azt a megfelelő helyre. Juliennek szerencséje van, mert a hajráf fehér, ezért szinte nem is látszik ki a pamacs, meg amúgy is, kit érdekel, milyen a hátulja, úgy is mindenki azzal foglalkozik, hogy milyen cuki és puha.
-Így ni! Egy fokkal azért kényelmesebb, nem?- Mosolyodik el a mestermű végeztével, és csillogó szemekkel pásztázza azt.
Helyeslően bólint a fiú szavaira, tényleg elég borzasztó volt az az óra, nem kívánná még az ellenségének sem, már, ha lenne neki olyan. Feszülten figyel egészen addig, amíg Zsülike azt nem mondja, hogy bizony vele is elő szokott fordulni, hogy a sima plafon bámulása izgalmasabb cselekvésnek számít, mint mondjuk a mágiatörténet tanulása. Elvigyorodik, mikor a srác ecsetelni kezdi a rajzokat a jegyzeteken, könyvekben. Mintha csak a gondolataiban olvasna…
-Dettó ugyanez nálam is. Mondjuk, nem vagyok valami Picasso, de bugyutábbnál bugyutább rajzok azért fellelhetők egy-egy órai vázlaton. Volt már úgy, hogy a tanár azt hitte, szorgalmasan jegyzetelek, és megdicsért… Kellemetlenül éreztem magam, de mégsem szólalhattam meg, hogy csókolom, én igazából firkálgattam, de azért köszönöm…
Hangosan felnevet, bár igaz, ami igaz, mind a mai napig szégyelli az esetet

Ádám
Takarodó után. Éjfél körül
Outfit

Régen elmúlt már a takarodó ideje, ilyenkor a diákságnak már az ágyban a helye, még a prefektusnak is, ha nincs beosztva éjjeli őrjáratra. Márpedig ma éjszaka nem a mi Linácskánk a soros, mégis kint kódorog, valahol a falu határában. Kérdezhetnétek, hogy miért, nagyon is jogosan. Aggodalomra semmi ok, nem kergült meg, vagy mégis? Ezt mindenki döntse el maga, egy biztos, hogy az idő lassan már éjfélre rúg, és a lány a temető bejáratánál leskelődik, pálcával a kezében. Sírrablásról, mumifikálásról szó sincs, de még csak az a helyzet sem áll fenn, hogy a szőkeség sírásó szeretne lenni, csak éppen találkozója van.
Romantikus enyelgés a hullák között? Áh, dehogy! Csak egy kis szabályszegés! Ádámmal még Madagaszkáron egyeztek meg, hogy felkeresik az ottani nyughelyet, azonban a találka elmaradt, ezért úgy határozott a két fiatal, hogy itt pótolják be a temetőlátogatást. Linának, a pubos este óta ez az első szabályszegése. Ő ugyanis jó kislány hírében áll, és ezen nem is akar változtatni, sőt, szeretne inkább a szürke kisegér szerepébe bújva meghúzni magát. Csak, hát a Teremtő fene nagy kíváncsisággal áldotta meg, és, mint tudjuk a kíváncsiság nagyúr.
  Ez hozta most is őt ide. Érdekli milyen egy sírkert éjfélkor, ki akarja deríteni, mit csinálnak a csontvázak az éjszaka közepén, hogy igazak-e a legendák és dajkamesék, melyek arról szólnak, hogy ez idő tájt az eltávozott lelkek visszatérnek, megtárgyalják ügyes-bajos dolgaikat, és ijesztgetik az erre tévedő élőket. Fél szemmel bekukucskál a csendes helyre, de semmi mozgást nem lát. Először megnyugtatja magát, hogy biztosan nincs is semmi élet odabent, amikor eszébe jut, hogy a különleges varázslatnak köszönhetően kívülről semmi nem látható abból, ami bent történik.
Az órájára pillant, még néhány perc, és kondul a harang, jelezve, hogy itt az éjfél. A lány reméli, hogy partnere is hamarosan megérkezik, mert bár hajtja a tudásvágy és a kíváncsiság, egyedül azért mégsem merészkedne be a temetőbe.

Üstösd | Gwen | Egy hétvége | Outfit

Ha megkérdeznék, talán meg sem tudná mondani, mikor volt utoljára kimozdulni. Persze, néha-néha szétnéz Bogolyfalván, és gyakran iktatnak be Gwennel egy-egy sütit a szürke hétköznapok délutánjaiba, de az mégsem összehasonlítható egy igazi kiruccanással. A szüleinek is feltűnt, hogy mostanában nagyon keveset ír arról a levelekben, hogy mit fedezett fel, hová látogatott el, épp ezért, a legutóbbi látogatásukkor már noszogatták a lányt, hogy végre rázódjon fel egy kicsit, és kezdjen magával valamit, mert a besavanyodás nem illik egy –lassan- 17 éves lányhoz. Be kellett látnia, hogy igazuk van. Persze, a tanulás is nagyon fontos, pláne, hogy már harmadéves, és egyre nehezebbek a vizsgák, amik hamarosan megkeserítik a nebulók életét, de egy hétvége talán nem hozz T jegyeket.
Valószínű, hogy Gwen is erre a megállapításra jutott, hiszen egyetlen szóval sem tiltakozott az üstösdi látogatás ellen. Sokat nem terveztek rajta, elvégre egy shopping túrán nincs nagy szervezni való, pusztán némi pénz szükségeltetik, abból meg egyik lánynál sincs hiány.
Lina talán egyszer járt ebben a faluban, akkor is gyerek volt még, nem nagyon emlékszik rá, mi hol van. Azonban ahhoz, hogy megtalálják a vásárt, ahol a kézzel készített ruhák különlegesebbnél különlegesebb példányai sorakoznak, nem nagy tudomány kell. Barátnőjére pislog, és szinte kiolvassa szeméből a gondolatot: itt meg kell állni, szét kell nézni, és, ha akad valami –márpedig biztos, hogy akad-, akkor azt meg kell venni. Az eladó, mihelyt észreveszi a lányokat, készségesen áll szolgálatukra, de látva, hogy a két lány most is, mint mindig, kitűnően fel van öltözve, rájön, hogy nem szorulnak segítségre ruhaválasztás terén. Lina szeme megakad az egyik vállfán lévő miniruhán.
-Ezt nézd!-Int barátnőjének, hogy ő is megcsodálhassa ezt a meseszép darabot. Sejti, hogy csak ez az egy pédány van belőle, de azért körbepillant, hátha akad belőle még egy valahol.

Üstösd | Gwen | Egy hétvége | Outfit

A félórás vonatút hamar eltelt, szinte észre sem vették. Lina nincs oda különösebben az utazásért, mármint ami a zötykölődős járműveket illeti, de nem lehet mindig repülővel utazni. Ha nem a szőkeségről lenne szó, ott lenne egy opciónak a seprű is, de olyan embernek még nem sikerült a földre születnie, aki a prefektát rá tudná venni, hogy felüljön a repülő koporsóra. Nincs az a vanília puding, se jégtáncos ruha, amiért hajlandó volna erre.
Leszállva a vonatról,m biztonságban érzi magát, és bár régen volt már, hogy Üstösdön járt, és, ha jól sejti, Gwen sem a napokban bóklászott errefelé, eltévedni nem fognak. Ugyebár nem sok ész kell ahhoz, hogy megtalálják a vásárt, pláne, ha az a falu közepén kapott helyet. Megállva az egyik bódénál, Lina felfigyel egy különösen szép miniruhára, amelyen látszik, hogy tényleg kézzel készített, egyedi tervezésű darab. A szőke rögtön ráveti magát, és hívja segítségül barátnőjét is, hátha neki is elnyeri a tetszését.
-Hogyhogy végre? Mit csináltál eddig, hogy annyira el voltál tűnve? Kerestelek a múltkor a kastélyban, még Lenát is megkérdeztem, hogy nem-e tudja merre vagy, de halvány fogalma sem volt rólad…
Nagyokat pislog a másikra, tudja, hogy nehéz időszakon van most túl, hiszen Krisztián távozása megviselte Gwent, még, ha nem is beszél róla.
-Minden rendben van veled?-Kicsit félszegen teszi fel a kérdést, nem akarja feltépni az éppen csak behegedő sebeket. Emlékszik, nagyjából két éve ő is hasonló cipőben járt, és utált erről beszélni, akárkivel is. De a pubos este megtette a hatását… Bár visszagondolva nem volt olyan vészes, másnap utálta az egészet, tekintve, hogy fel sem tudott kelni a macskajaj miatt. Azonban, ha Gwen lelkiállapota úgy kívánja, hajlandó lenne megismételni, bár jobban örülne, ha a lánynak már sikerült volna kivernie fejéből egykori szerelmét. Ki tudja, talán már rég túl is van rajta, és ez a rögtönzött shopping túra valami új kezdetét jelenti az eridonosnál.

Nedra

Mai viselet

A Levita klubhelyiségében futótűzként terjedt el a hír, hogy a Levita-Eridon kviddicsmeccsen az egyik szfinx súlyos sérüléseket szenvedett. Ő ugyan nem volt kinn a meccsen, elvégre sosem megy le szurkolni, még akkor sem, ha a saját háza játszik, és ekkor még fogalma sem volt róla, hogy ki a szerencsétlen áldozat, mégis egy görcsbe rándult a gyomra. Mindig is utálta ezt a sportot, és bárki kérdezte, kitartott a véleménye mellett, miszerint a kviddics az egyik legdurvább, legbrutálisabb és legveszélyesebb sport a világon. A sors fintora, hogy élete első igazi nagy szerelme is erre a játékra tette fel az életét, és hagyta őt itt magára. Ugyan ennek már lassan két éve, de az ilyesmit nehéz kiheverni és elfelejteni, sőt talán lehetetlen, elvégre a szív egy része mindig is sajogni fog.
Az övé márpedig most sajog, nagyon is. Egyrészt azért, mert, ha szóba kerül ez a téma mindig elszontyolodik egy kicsit, másrészt, mert a kétségbeesés morajlása után kiderült, hogy a sérült nem más, mint Lina egyik szobatársa, Nedra. Arról is szólt a fáma, hogy a lány már magához tért, így a szőkének sem kellett több, gyorsan összekapta magát, és elindult a gyengélkedő felé.
Útja során elhaladt a kékek konyhája előtt is, s hogy ne menjen üres kézzel, magához szólított néhány vanília pudingos sütit (esküszik rá, hogy a vanília jótékony hatású, és segíteni fog a szobatársán), valamint egy doboz gyümölcslevet is, és folytatta útját Uff bácsi székhelye felé. Belépve a helyre, megcsapta A „szag”, amit sokan ki nem állhatnak, őt viszont úgy vonzza, mint a mágnes, a fertőtlenítőszer illata. Sosem értette igazán, miért jó az ilyen lábadozó helyiségeket ennyire kivilágítani és ráadásul fehérre festeni, hiszen ez csak elvakítja az éppen ébredező betegeket. Márpedig itt ez a látvány fogadta, s ő ugyan nem sérült, és nem szorul ápolásra, mégis kellett egy kis idő, mire látószerve hozzászokott a ragyogáshoz. Legnagyobb meglepetésére a szobában az ágyakon, s a két sebesülten kívül nem volt senki, pedig ő arra számított, hogy a csapattársak mind itt fognak tolongani, arrébb lökdösve egymást. Persze, az ágyak melletti szekrényeken több jele is volt annak, hogy mégsem hagyták teljesen magukra a sebesülteket: virágtól elkezdve a különféle csokoládékig minden megtalálható volt rajtuk, roskadozásig.
Lina a kék taláros ágy felé veszi az irányt, miután jól alaposan körbenézett. Nem akar nagy zajt csapni, ezért a lehető leghalkabb módon húz oda magának egy széket Inedrához, és nézi, ébren van-e a lány.
-Szia! Hoztam egy kis nasit a konyhánkból, meg egy kis üdítőt. Hogy érzed magad?-Suttog halkan a lánynak, miután ő pislogott néhányat. Nem mer hangosan beszélni, nehogy felébressze a másik ágyon fekvő eridonost.

Üstösd | Gwen | Egy hétvége | Outfit

Hosszan nézegeti a ruhát, tetszik is neki, meg nem is, nem tudja, mit tegyen. Közben válasz érkezik Gwentől, ami eltereli egy kicsit a gondolatait a ruhaproblémáról.
-Pécsett? Szólhattál volna, hogy hazalátogatsz, elkísértelek volna, úgyis olyan régen voltam otthon. -Pillantása enyhén lesújtó, tényleg lett volna kedve hazamenni, szívni egy kis friss pécsi levegőt, meglátogatni a családtagokat, rokonokat, barátokat, ismerősöket. Talán még a törökfürdőbe is elugrott volna, kinyújtóztatni elgémberedett tagjait. Nem mellesleg, itt lenne az ideje, hogy egyeztesse az edzőjével a étrendjét, valamint a következő szezonra vonatkozó edzéstervet sem ártana megbeszélni. Tyűha, ez így elég sok teendő, talán nem is olyan ráérős ez a hazalátogatás.
Gondolatai jócskán elkalandoztak, gyorsan visszatér a jelenbe, ahol még mindig azzal vacakol, hogy megvegye-e a kérdéses ruhát, avagy sem. Látja az eladón, hogy kezdi bosszantani a lány bíbelődése, nincs bátorsága azt mondani, hogy még fel is szeretné próbálni a göncöt, ezért inkább mormolt egy halk köszönömöt, és továbbállnak. Gwent nem nagyon hozta lázba a fehér szoknya, helyette az ékszeres standhoz közelít, ahonnan egy nyaklánc kíséretében távozik. Természetesen az ékszert rögvest magára is teszi, hiszen az új szerzeménnyel büszkélkedni kell.
-Csinos darab, jól áll!-Mosolyodik el, majd követi barátnőjét a forgatagba.
-Gondolom, nem egy nyaklánc miatt jöttünk ide. A csermelymenedéki felfedezőtúrámat leszavaztad, és, ha most kibököd, hogy mindezt azért, hogy vehess magadnak egy ékszert, esküszöm, hogy leszaggatom rólad. Szóval hallgatlak!
Gwen ismeri már annyira Linát, hogy tudja, soha az életben nem lenne képes egy kiegészítőnek ártani, még akkor sem, ha az egykori aurorképző felkeresését kellett elhalasztani érte. Kíváncsi tekintettel, és a tőle telhető leggonoszabb vigyorával az arcán várja, hogy az eridonos végre elmondja, miért is kellett nekik ma Üstösdre jönniük.

Ádám, a kísértő
Takarodó után. Éjfél körül
Outfit[/size

Kezd kissé pánikba esni. Mi lesz, ha Ádám mégsem jön el, és ő itt marad egyedül, és valami rémség kimászik a kerítésen és elkapja, és… bele sem mer gondolni, mi történne akkor. Enyhe hűvös fuvallatot hoz az esti szél, melynek hatására borzongás fut végig rajta, de nem a kellemes fajta. Lábai már kissé remegnek a félelemtől, néha-néha sandán hátrapillant, nem-e ki akar jönni a fenevad, és fel akarja őt falni. Persze, sehol semmi mozgás, elvégre a temető, mint mindig, ilyenkor is kihalt, de azért jobb félni, mint megijedni.
Karját dörzsölgetve gondol bele, mi is várja majd őket odabent: táncoló, visító halott menyasszonyok; lézer piros szemű zombik; átkokkal teli boszorkányok; kísérteni vágyó szellemek; vérszomjas vámpírok… Képzeletben már menekül is el a helyről, s ezt is tenné, ha nem gyökerezne földbe a lába a hangtól, mely a háta mögül érkezik. Szívverése felgyorsul, fél percig megfordulni sem mer. Nem is tudja eldönteni, hogy attól tart-e jobban, hogy egy prefektus áll a háta mögött, vagy attól, hogy az említett rémségek közül valamelyik. Végül erőt vesz magán, s szembenéz az ismeretlennel, aki természetesen nem más, mint Ádám.
-De, kéne…-Mosolyodik el kissé halványan, ami nem vethető a szemére, hiszen pillanatokkal ezelőtt még szívrohamot akart kapni.
Kissé meghökkenti a gondolat, hogy piknikezni fog épp egy temetőben, de jobban belegondolva nem is olyan vészes ez. Ha már szabályt szeg, csinálja rendesen. Táskájába nyúl, mely szokás szerint el van látva álcázott tértágító bűbájjal, és valahonnan a feneketlen mélységből egy termoszt húz elő.
-Én is készültem ám! Vaníliás tea, remélem, szereted.
Elvigyorodik saját magán, sosem fogja feladni, hogy a világon mindenkivel megszeretesse a vaníliát. Talán reménytelen küldetés ez, de a nagy dolgok mind annak látszanak először!
A sírkert felé pislog, arra gondolván, itt lenne az ideje a nagy áttörésnek, azaz ténylegesen át kéne lépni a kerítést, és kezdetét vehetné a nagy temetőőrjárat. Ádámra sandít, reméli, a fiú is hasonlóképp vélekedik.
-Akkor mehetünk?-Színpadias lassúsággal teszi meg a pár lépést az alacsony lécekig, teret adva rossz kislány énjének a tobzódásra. Magában még vissza is számol, majd meglépve a mérföldkövet, megdöbbenve tapasztalja, hogy a hely kihalt, és nyoma sincs az elképzelt borzadályoknak. Társára sandít, hátha ő elő tud állni valami logikus magyarázattal arról, hol késnek a szellemek, zombik, boszorkák és vámpírok.

Üstösd | Gwen | Egy hétvége | Outfit

Helyeslően biccent, mikor Gwent azt mondja, legközelebb majd együtt hazautaznak. Nem teszi hozzá, hogy neki a közeljövőben kell ezt mindenképp megejtenie, nem akarja az eridonost untatni az edzéstervek és étrendek taglalásával. Ugyan barátnője is sportoló, már, ha a biztoshgalálkviddicset lehet sportnak nevezni, és nem életveszélyes örületnek, és biztoisan tudná, miről is van szó, és emnnyire fontos ez, most azonban akad ettől izgalmasabb téma is, például a csermelymenedéki aurorparancsnokság.
-Valamikor tanulnunk is kell, és enyhén szabályellenes lenne, ha belopóznánk oda, de mint tudjuk, a kíváncsiság nagyúr. Szóval, igen bemegyek veled, de ha elkapnak minket, a te feladatod lesz kidumálni minket az auroroknál, hogy mit is kerestünk mi ott pontosan...
Elvigyorodik, tudja, hogy Gwennek nem okozna problémát egy értelmesnek tűnő magyarázatot összehozni. Jó beszélőkéje van a lánynak, és még jobb meggyőző képessége... Ha kevésbé szőrös szívű hivatalnokot fognának ki, hatásos is lehetne a dolog, de ne fessük az ördögöt a falra ugyebár...
Szemei elkerekednek az újabb jószág hallatán. Mi a fészkes fenének Gwennek még egy kedvenc? Nincs már elég?! Lina számon sem tudja tartani, melyik állatból mennyi van neki, erre most kitalálja, hogy kell még egy... A prefekta már majdnem kimondaná, hogy barátnője teljességgel, és végérvényesen meghibbant, amikor kiedrül, hogy a kutyus nem is neki kell, hanem valaki másnak, akinek nevét Gwen nem szívesen akarja elárulni a jelek szerint.
-És kire szeretnéd rátukmálni a te fene nagy állat imádatodat? Ki az a szerencsét... akarom mondani szerencsés ember, akinek egy kutyát szeretnél ajándékozni? Ha jól sejtem, fontos lehet az illető. Vagy tévedek?
Szemöldöke enyhén felkúszik, arcán sejtelmes mosoly ül. Őszintén szólva örül, hogy Gwen nem süllyedt el a Krisztián távozása utáni depresszióban, de talán korai lenne egy újabb kapcsolatba belevágnia. Az olyan lenne, mintha az új szerelemmel vagy vonzalommal szeretné palástolni a fájdalmát, és öreganyáinktól tudjuk, az nem vezet jóra.
A papírok elintézése után, immáron hárman folytatják útjukat. A kölyökkutya nagyon aranyos, de Lina végre szeretné tudni, kiehz is fog ő pontosan kerülni.

Halihóó!

Mi újság?

Oh, újabb rellonos macsóval van dolgunk?

Travis

Bikini

Nincs kedve a toronyban maradni, és hallgatni, hogyan kívánnak egymásnak boldog karácsonyt a háztársai. Nem, neki most ehhez végképp nincs kedve, nincs ünnepi hangulatban, sőt, ha lehetne most kitörölné a naptárból ezeket a napokat. A karácsony a szeretetről, a családról, a békéről szól, és neki jelenleg ebből egyik sincs meg. A családja szétesett, így szeretetről és békéről sem lehet beszélni. Vagyis épp lehetne, de nem egy olyan közegben, ahol a szülők elváltak a gyerek tudta nélkül, és a lány fél éve küzd a depresszióval. Neki most ne papoljanak az összetartozásról, egységről, jókedvről… Köszöni szépen, nem kér belőle…
Sírva szedi össze a cuccait, és vág neki az éjszakának. Persze, nem elszökni akar, hiszen hová is mehetne, csak egy olyan helyet keres, ahol egyedül lehet a gondolataival, és végre jól kisírhatja magát. Eddig ugyanis erre nem igazán volt alkalma, muszáj volt tartania magát a szobatársak, a tanárok, a családtagok és a barátok kedvéért. A pohár azonban betelt, a cérna elfogyott, itt az ideje, hogy megszabaduljon az indulataitól.
Útja a barlangfürdőhöz vezet, azt sem tudja, nyitva van-e egyáltalán. Úgy tűnik, a tulajdonos gondolt a víz szerelmeseire is, így a kilincset lenyomva máris a medencés helyiségben találja magát. Hamar megszabadul ruháitól, mindössze a bikinije marad rajta, és a habok közé veti magát.
Keserédes öröm járja át, ahogy a víz alá merül, élvezi, ahogy kósza tincseit borzolgatják a maga keltette hullámok, a víz morajlása… Mintha Madagaszkáron lenne. Legszívesebben fel sem jönne a felszínre, de sajnálatos módon nem sellőnek, vagy halnak született, így szüksége van az oxigénre, amit csak a légkörből tud beszerezni. Felbukkan, és a medence széle felé veszi az irányt, ahol varázslatos módon egy üveg pezsgő és egy pohár várja.
Talán a cég ajándéka-Gondolja magában, így nekibátorodva tölt magának egyet, majd még egyet. Sajnálatos módon nem abból a fából faragták, aki bírná az alkoholt, így a másfél pohárka is bőven megártott neki. Valahonnan cuppogó lépteket hall, kótyagos fejét a hang irányába fordítja, és ekkor megpillantja őt. Kezében az üveggel nézi Travist, izmos testét, kocka hasát, víztől kócos haját, és talán az ital teszi, de szimpatikusnak találja a fiút.
-Eeeez, itt…hüpp… a tiéd?

Travis

Bikini


Kótyagos fejjel, és bárgyú vigyorral nézi a felé közeledő Travist. Úgy tűnik, tényleg a srácé a pezsi, mert érkezése után menten elveszi a lánytól, felhajtja, és egy sóhaj keretében közli, hogy Linának már nem kéne többet innia. A levitás nem igazán érti, miért van ezen a véleményen a fiú. Hiszen ő teljesen jól van, vagyishogy majdnem, na jó, egyáltalán nincs jól, de nyomós oka van annak, hogy hölgy létére alkoholba fojtja a bánatát.
-De, de van. Add…-Késő, a pohár üresen lézeng Travis kezében, Lina pedig halacskát játszva tátog, mondaná is, nem is, miért akar ő minden áron inni, de egy hang sem jön ki a torkán. Helyette könnyek szöknek a szemébe, vizes tincseitől szerencsére ez nemigen látszik, s szótlanul mered maga elé. Még sincs mit mondania. Be van csiccsentve az igaz, de azt még felfogja ésszel, hogy nincsenek olyan viszonyban a sráccal, hogy kiöntse neki a szívét, és amúgy is, mire menne vele, ha megosztaná Travvel a fájdalmát. Segíteni nem tudna rajta, arra meg egyáltalán nem vágyik, hogy a fiú pikírt megjegyzéseit keljen hallgatnia. Tudja ő azt nagyon jól, hogy nem helyes, amit csinál, nem kell hozzá erénycsősz. Saját eszmefuttatására mosoly jelenik meg ajkán, elvégre a srác talán minden másnak jó lenne, csak erénycsősznek nem, legalábbis az eddig hallottak alapján…
Valahonnan egy manó tűnik fel, biztosan ők vannak most az alkalmazottak helyett, elvégre azoknak is karácsony van, vagy mi fene.
-Egy üüüüveg éédees pezsiiit, légysziikee!-Adja le rendelését a lány, enyhén vontatottan, hiszen a beszéd az már igencsak nehézkesen megy neki, arról már ne is beszéljünk, hogy lábai olyannyira lezsibbadtak, mintha száz meg egyezer hangya mászkálna az izmai között. Miután megérkezett a kívánt ital egy pohár kíséretében, menten tölt magának egyel, majd a fiú felé bök, megemelve az üveget, jelezvén, hogy visszaadná az imént lecsórt itókát.
-Ééés te miiért vagy itt?-Próbálja megzabolázni rakoncátlan nyelvét, kisebb-nagyobb sikerrel, hogy fenntarthassa az  egyelőre igencsak gyér kommunikációt kettejük között.

Travis

Bikini

-Neeem kell ám hinni a csúnya pletykáknak!-Rázza meg alkoholtól bódult fejét, miközben mutatóujjával is hadonászik a levegőben.
-Gwen és én igazi angyalok vagyunk, bizony!-Ha az arcán nem éktelenkedne az a komisz kis mosoly, és Travis nem hallott volna már eleget a bárban eltöltött néhány estéről, és természetesen ne lenne neki olyan mocskos fantáziája, talán még el is hinné Lina szavait, de mindezek megléte mellett kétséges, hogy hitelt ad a lány szavainak. Igaz, ami igaz, hogy a szőkeség sem hinne neki fordított esetben, de mindannyian tudjuk, hogy ennek – ismerve Trav előéletét – meglenne az oka.
A levitás azért jött ma ide a fürdőbe, hogy végre igazán kisírhassa magát, némi alkohol kíséretében. A fiúnak azonban úgy tűnik, esze ágában sincs hagyni, hogy a lány szervezetébe egy cseppnyivel is több jusson a borpárlatból, először is elveszi a pezsgőspoharát, és elfogyasztja a tartalmát, de, ha ez még nem lenne elég, a manótól rendelt üveg maradékát is elpusztítja: a kimondhatatlanul finom itókát a medencébe öntötte! A lány elkerekedett szemekkel nézi a pezsije ellen elkövetett merényletet, és egyszerűen képtelen felfogni, hogyan tehet valaki ilyet. Megpróbál a manótól újabbat rendelni, de a drágaság közli, hogy a úr kívánságára sajnálatos módón nem áll módjában felszolgálni a rendelést.
-Muszáj volt belerondítanod az estémbe? Nem lenne tök mindegy neked, hogy én mennyit iszom? Ki vagy te, és hogy jössz ahhoz, hogy beleszólj az életembe, és felülbíráld a döntéseimet? Nem vagy az apám, nincs jogod hozzá!
Fakad ki a lány, mondhatni önkívületi állapotba kerülve. Felháborodását teljesen jogosnak érzi, apját említve azonban hangja elhalkul, és sírni kezd, akár egy ötéves. Ha itt lenne az apja, és elmondaná neki, hogy mostantól minden rendben lesz, hogy ez az egész csupán egy rossz tréfa volt, vagy egy rémálom… De nincs itt az apja, és nem győzi meg őt erről.
-Új nő?-Felnéz könnyes pilláival a fiúra. Ki tudja, talán a jövő évi karácsony már neki is erről fog szólni, az apjáról és az új nőjéről vagy az anyjáról és az új pasijáról… Ő pedig szépen lassan beleroppan majd ebbe az egészbe.
-De, van. Csak nekik szép most ez az ünnep, nekem meg… -Vállat von.-Nem akarom elrontani az ő hangulatukat is, elég, ha az enyém a béka sejhaja alatt van.