DashaDasha először a körhintát választja, de rájön, hogy sok a cuccunk ezért az én ötletemet választja. Odaérve elkezdjük nézegetni a képeket és Ő hamar választ is egyet. Miközben az arcát festik a tekintetem, egy olyan mintára réved, ami nagyon megtetszik. A farkas szemeit nézve eldöntöm, hogy nekem ez kel. Pár perc múlva már én következek, de a festő dolgát nem könnyítem meg, mert a munkája eléggé csiklandoz, és gyakran elnevetem magam. Miután végzett (fél órával később) kifizetem mindkettőnk részét és már indulunk is tovább. Amíg engem rajzoltak a barátnőm megette a vattacukromat, de nem bánom annyira. A nap végén, majd feltankolok egy csomót. A körhintához érve nem kell várnunk, hanem már szállhatunk is fel. Körbenézek a játékok közt és rögtön száguldok a pónik felé is. Lovakat nem látok, szóval ezek is jók lesznek. A levitás lány a mellettem lévő járművön foglal helyet, majd el is indulunk. A menet nem olyan gyors, de megnyugtató. A zene halk mégis kellemes és dallamos. Most van egy kis időm körbenézni, úgyhogy meg is teszem. Nem csak a suliból vannak itt emberek, hanem a faluból is. A gépezet megáll, és mi leszállunk.
- Menjünk a céllövölde felé - kérem Dashát. Odaérve, kifizetem a nyolc labda árát, amiből négyet neki adok. Megkérdem, hogy kicsit lépjen hátrébb,
majd célzok és dobok. Ezt négyszer megismétlem és hátrébb lépek, hogy Ő is dobhasson. Ezzel a hellyel is végeztünk gondolom, és a legközelebbi ülőhely felé indulok. A zsákbamacskán nyert ajándékom nagyon húzz, a vállamat ezért le kell ülnöm.
- Bontsuk ki a zsákbamacsekokat, oké? - kérdezem izgatottan. Mi lehet ilyen nehéz? Talán egy üst, vagy egy kalicka, esetleg egy sárkány? Na, jó, ki rakna sárkányt egy ajándékba? Gyorsan kinyitom a zsákocskát (ami nagyobb, mint hittem) amiben egy fémtárgy lapul. Mindenhol megnézem a kupát, majd eszembe jut, hogy ez mi.
- Kívánj valamit! - mondom a levitás lánynak, aki először csak néz rám -
Gyorsan, kívánj valamit! - ismétlem meg magamat.
Bocsi!
