Ágoston
Az a híres ajándék
Már mindenki eltűnt az Eridonban lévő három lány szobájából, kivéve Elenát, aki a középütt lévő kicsike íróasztalnál körmöl valamit egy pergamenlapra. Még a nyelvét is kidugja, úgy koncentrál a betűk görbítésére, hogy a végén szép legyen az elkészült mű. És, hogy mégis mi célja van ennek az egésznek? A válasz közel sem olyan könnyű, mint azt az ember gondolná. Ma reggel, ahogy ott üldögélt a Nagyteremben és falatozta a napi vegetáriánus kecskekajáját, észrevette, hogy az egyik salátával nincs minden rendben. Egy percre olyan volt az egész, mintha a zöldségnek szeme, szája, meg egy egész arca lenne. Persze ilyenkor az embernek nem az ugrik be először, hogy "igen ez egy mutáns varázsnövény" vagy valami ilyesmi, hanem rögtön elkönyveli, mint a fantáziájának újabb remekműve. Na, hát Elena is erre fogta rá, csak aztán koppant egy nagyot, mikor a reggeli után furcsán kezdte érezni magát. Pillangók repdestek a pocijában, de nem a szerelem miatt, hanem a szemes zöldség hatására.
- Végeztem! - jelenti ki ünnepélyesen, pedig rajta kívül csak a kócos kis baglyocskája van a szobában, aki jelenleg is a tollait igazgatja. Elena hirtelen pattan fel a székről, és a madárka lábára rögzít egy levelet, majd elmondja a kedvencének, hogy kinek és hova vigye a levelet. Miután az állat kiszállt az ablakon, végez még néhány egyszerű műveletet az ajándékon, végül pedig elhagyja a biztonságot jelentő szobácskát. Reméli, hogy a madárkája ezúttal jó helyre viszi az irományát, nem úgy mint a minap, mikor egy öreg bácsinak pottyantotta az ölébe a cseppet sem Neki címezett borítékot. Nem volt valami kellemes magyarázkodni, hogy a "várlak a téren" üzenet nem Neki szól. Pedig már azt gondolta, hogy a vöröske számára tartogatta a gumicukros zacskókat. Kicsit fura lenne. Viszont amitől még tartania kell, az az, hogy lehetséges, hogy Ágoston nem fog eljönni. Mi van, ha hidegen hagyja az, amit Elena írt a számára? Vagy esetleg nevetségesnek tartja miatta? Kitágult pupillákkal baktat a folyosókon, miközben ezek a gondolatok keringenek a fejében. Az Erkély az úti célja, de azért betér még a Konyhára, hogy hozzon egy kis kóstolót a Navines fiúnak is az isteni szemes salátából. A Konyhába érve azonnal a zöldségek felé veszi az irányt, ahol kis keresgélés után rá is bukkan a mozgolódó ropogtatni valóra. Töm néhány levelet a táskájába, és mintha misem történt volna, fütyörészve kiszökdel a teremből. Útközben sem teszi le egy percre sem a szerzeményét, és mikor végre arra a helyre ér ahova indult, sietősen a korláthoz rohan és majszolni kezd, mint valami mohó kiscica aki már egy hete nem kapott enni. Persze figyeli közben a várt személyt is, de azért a legnagyobb érdeklődését most az izgága zöldség köti le, aki meglepő módon még motyog is valami furcsaságot, mikor a lányka beleharap.
*tűz mindenkinek a hajába egy margarétát és még pocakpanda Lexi is kap egyet a Szörnyikéjére*
