Névrokonocskám
Nyalóka víztorony, óriási mézeskalácsházak, integető cukoremberek... Mind ez csak a kislány álomvilágában létezik. Azaz létezett egészen a hajnali órákig, amikor is egy cuppogós hang töri meg az Eridonos kislány éjjeli nyugalmát. Nyöszörögve nyitja ki a szemeit, mikor hirtelen egy nagy nedves nyelv teríti be az arcát. Iá, az újdonsült kis szamara néz rá, hatalmas szemeivel, miközben szőrös fülecskéit ide-oda ingatja. Elenának fogalma sincs, hogy a csacsika hogyan szökött be a szobájába. Ugyanis tudni illik, hogy Iá "helye" a Pacaszobában van, persze csak ideiglenesen, hisz egyik szobatársa sem örülne, ha egy kis szamár szuszogna az arcukba reggelenként. Így is meglepetés volt számára az állatka megjelenése, mikor a régi, nagy Iát visszakellet adnia az eredeti gazdijának. Persze, örül neki, hogy a kiskutyája után van végre egy háziállata, de akkor is meglepő ez a fordulat. Ne kell megijedni, Pufinak sem esett semmi baja, csak hát a szüleinek már elege lett a kutyusból, így nem maradt más választás mint a menhely. Ezért is nem tudja, mihez kezdjen, ha nyáron majd haza kell utaznia, Talárosra. Ha már egy kiskutyustól kiakadnak a szülei, mi lesz, ha egy szamárral állít haza? Bele se merek gondolni...
Na szóval, miután nagy nehezen kituszkolta a szamárkát a szobából, elkezdett azon tanakodni, hogy talán a sok gumicukor etetés lehet a baja az állatnak. Elvégre nem a legmegfelelőbb tápanyag a cukorka, de ha egyszer Iá is szereti, akkor nincs mit tenni. Hirtelen kipattan neki egy ötlet, ami egész jól hangzik. Mi lenne, ha kivinné Iát legelni valahova? Persze nem a Rétre, mert hát... ugye a szamarakat is szokta hívni a természet lágy öle, és nem lenne jó, ha egy diák rátalálna a vacsora végtermékére, így az egyetlen választás az az erdőhöz közeli Vadőrlak környéke. Ugrik egy nagyot, mivel egy ilyen zseniális tervet eszelt ki, majd miután ez megvolt, húz magára egy rózsaszín kardigánt, mivel attól, hogy nyár van néha fújdogál a hideg szél. Ugrándozva halad a kiszemelt irány felé, közben valami dallamot dudorászva. Lassacskán igaz, de végre megpillantja a távolban magasodó fákat. Egy puszi kíséretével engedi szabadon a szamárkáját, majd Ő maga is lecsüccsen a fűbe, miközben az égen lévő felhőcskéket bámulja.
