34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vikohino Thaihasy összes hozzászólása (643 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] Le
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. március 15. 00:38 Ugrás a poszthoz


- belváros, valahol a nyugati közelében, vizsgaidőszakos hétvége

A professzor a lendülő tenyérre reflexszerűen reagál, mintha világ életében nők pofonjai elől menekült volna, de szerencsére ez a kis jelenet hamar helyre jön és semmi kellemetlenséggel nem zárul, Viko meg ezt az észrevételét meg sem említi.
- Ó nem, nem sietek sehová. Nem tartasz fel, ugyan. - mosolyog a férfira könnyeden, hogy is tarthatná fel, hiszen ő se tudja éppen, merre is menjen hirtelen. Csak egy kicsit jobban meg akarta ismerni ezt a várost, mindig úgy parázik tőle, ő a kis vidéki boszorkány 'menedékből... Lopva végigpillant Attilán, aki elég elegánsan van felöltözve ahhoz, hogy inkább ő siessen valami tárgyalásfélére, de azt is kénytelen beismerni, hogy sokkal jobban tud muglisan öltözködni nála. Micsoda szégyen ez egy nő számára... A kérdésére viszont nem kapott választ, hogy a férfi mit is keres errefelé Budapesten, de sebaj, nem fog rámenősen kérdezősködni. Az étterem keresgéléséről viszont pillanatnyilag letesz, ez némiképp megkönnyebbülés, mert tényleg nem tudott volna ebben segíteni.
- Köszönöm jól, az üzlet kicsit döcög ugyan, de Nekeresden kezd beindulni, a tanítás meg nem vészes, alig van diákom, ők viszont nagyon lelkesek. Ez az időszak meg így tanárként nem vészes. Diákként sokkal stresszesebb volt. - kuncog fel egy kicsit, egy pillanatra visszaemlékezve arra, hogy hányszor is kellett egy bizonyos osztályt megismételnie, na meg az az ötödéves záróvizsga...
- Te hogy vagy és hogy telik ez az időszak? Nem lehet könnyű, a Bűbájtan alaptantárgy és sokan vizsgázhatnak belőle.
Nem is tudja elképzelni, hogy ő ennyi diákot vizsgáztasson egyszerre, kicsiket és nagyokat egyaránt... belegondolni is szédítő.
- Hüm... amúgy te most sietsz valahová? - érdeklődik és tekintetével finoman Attila öltözékére utal.
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. március 15. 11:01 Ugrás a poszthoz


- belváros, valahol a nyugati közelében, vizsgaidőszakos hétvége

Na igen, kevés diákkal könnyű a vizsgáztatás. Gyakorlatilag egy délután megvan az egész, ezért is örül annak, hogy csak nagyokat tanít és marad ideje intézni a bolt ügyeit. Lassan másik városkába is terjeszkedni akar, úgyhogy ilyen téren van dolga bőven. Most azonban a véletlen úgy hozta, hogy egy viszonylag szabad napján összefutott egy amolyan ismeretlen ismerőssel. Nem sokat tud Szikszai professzorról, nem is igazán beszélgettek még ennyinél többet, mint most, pedig jó lenne megismerni pár kollégát, így, hogy lent tanít a faluban, kívülállónak érzi magát.
- Tolmács? Azta. - döbben le, mondjuk nem kéne ennyire meglepődnie, elvégre egy ilyen sok diákot tanító tanárnak érdemes tudnia idegen nyelveket, mert ha jól tudja, angolul is megy náluk az oktatás.
- Na igen, te legalább jószívűen osztályzol. - csak eszébe jut egy pillanatra régi bájitaltan tanára, aki még most is a bagolykőben tanít és ki is rázza a hideg. Egy rakat kérdést feltenne a tanítási módszereivel kapcsolatban, de úgy érzi, kicsit fura lenne itt bűbájokról és különféle jutalmazási varázsédességekről beszélgetni a nyílt mugli utcán, meg hát amúgy se ismerik olyan jól egymást, hogy ilyen praktikákról kérdezgesse. Aztán, mintha csak a gondolataiban olvasna teszi fel kérdését a férfi, Viko pedig pár értetlen pislogás után önkénytelenül mosolyogni kezd zavarában.
- Persze, miért ne? - ugyanezen gondolkodott végülis ő is, de hogy nézett volna az ki? Mintha csak randira hívná az amúgy elegánsan kiöltözött kollégát. Na, így legalább még egy probléma áthidalva.
- Csak én tényleg nem vagyok erre ismeretes, szóval fogalmam sincs, merre menjünk. - mondjuk pont látott erre egy kávézót, ami mellett elsétált, de most annyira zavarba jött, hogy nem jut eszébe azonnal.
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. március 15. 14:11 Ugrás a poszthoz


- belváros, valahol a nyugati közelében, aztán Budnekeresd, vizsgaidőszakos hétvége

Nem nagyon csodálkozik azon, hogy másodállást kell némely tanárnak vállalnia... de mondjuk az egy kicsit meglepi, hogy pont egy ilyen alaptantárgynak számító oktatónak is elkél a mellékes. Persze az is lehet, hogy csak a kalandvágy vezérli Szikszait, egyfolytában ugyanazt az anyagot oktatni megterhelő lehet.
- Aha, értem. - vet egy "na persze, persze, tanár úr" pillantást Attilára, amolyan kicsit pajkosat, valahogy nem tudja kinézni belőle, hogy olyan borzasztóan szigorú lenne. A nekeresdi kávézó ötletére felcsillannak szemei és széles mosolyra húzódnak ajkai, egyből bólogatni kezd.
- Igen, igen, ismerem! Nagyon jó kis hely, de... - elhallgat, van ugyan oda jegyrevalója, de innen messze van, vissza kéne menniük a sárga, síneken járó járműhöz, aztán a hídtól meg fel a zöld vonatra... De Szikszai a karját nyújtja, amit először Viko nem is ért és fülig vörösödve esik csak le neki, hogy létezik hoppanálás is a világon, egy bűbájtan tanárnak pedig biztosan van rá jogosítványa. Persze, végülis ez a legkézenfekvőbb, elvégre mágusok volnának, vagy mik... Itt viszont túl feltűnőek lennének, úgyhogy pár percnyi séta és egy kihaltabb utcán körülnézés után már érzi is, ahogyan felkapódik a köldökénél fogva és érkezik meg gyomorforgató utazásukból Budanekeresd macskaköves főterére, a kávézó elé, orrát jó alaposan beverve az utca kövezetébe. Lehetne valami ennél is cikibb? Kicsit könnyező szemekkel próbálja kerülni kollégája valószínűleg értetlen pillantását. Orrát is próbálja takarni, aztán kitapogatja, hogy nincs is annak semmi baja, csak kicsit beütötte. Az hiányozna még, medimágust hívni egy egyszerű kávézáshoz... érzi, hogy ezt az iméntit meg kell majd magyaráznia, de inkább újra csak zavarban lévő mosolyt erőltet arcára, mintha mindez direkt lett volna és megszokott dolog lenne. Nem is mer belegondolni, hogy a már itt fogyasztó vendégek vajon mit szólhatnak ehhez a jelenethez... valószínűleg halkan próbálnak nem röhögni. Követi Attilát az egyik kétszemélyes, kinti asztalhoz, leül, de még mindig nem igazán mer a másik szemébe nézni.
- Egy Epervarázst és egy Pudingos-epres kosárkát, ha valami igazán finom sütit szeretnél, ez utóbbit nagyon tudom ajánlani. - neeeeem mintha annyi időt eltöltött volna itt, hogy tudja. Amikor kiérkezik a pincér, le is adja a kis rendelését, majd mégegyszer megtapogatja az orrát és csak most néz fel lopva Attilára.
- Öööööööööööéééésamúúúúúgy te gyakran jársz ide? - hót átlagos kérdés, dehát valamivel el kell indítani a beszélgetést egy ilyen kínos jelenet után.
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. szeptember 29. 18:18 Ugrás a poszthoz

Szép napot fiatalság! Smiley
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. szeptember 29. 18:20 Ugrás a poszthoz

Tetszik, nem tetszik, ez van. Cheesy Miújság erre? Lerobbantottátok már az iskola falát? Cheesy
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. szeptember 29. 19:48 Ugrás a poszthoz


Ruha

Jó hosszú idő után kénytelen volt visszatérni Bogolyfalvára. Amíg nem volt itt, építgette a japán kapcsolatait, az üzletét Budanekeresden és odaát is, ráadásul egy német vállalkozó is szemet vetett a seprűire, így európában máshol is lehetne egy csak Hullócsillag néven futó márkabolt. Mindjárt itt az új tanév és Portnipper professzor csúnyán a körmére nézett, hogy vissza kéne jönnie a hosszú pihenéséből tanítani is, nem csak üzletasszonyosat játszani. Bizonyos okokból nem szívesen jött volna az ismerősök közé, de mivel fix szerződése van... az egyik könyvespolcról leemel egy könyvet, belelapoz, visszateszi. Nincs semmi konkrét, amit keres, nem is tudja hogy tehetné, diákkorában is messziről kerülte a könyveket. Azt tudja nagyjából mit akar, de túl gyáva megkérdezni erről bárkit is. Csak áll a gyereknevelésről szóló okosságok előtt kétségbeesetten és azon vacillál, most azonnal kirohanjon-e a boltból, minthogy beszerezzen itt valamit, ami által nem kell megint Alexát zaklatnia. Még a testvérei se tudnak a dologról, egyedül a volt rellonos iskolatársnőjének küldött füstjeles baglyokat... pedig nemsokára látszódni fog. Végigsimít a hasán, ami enyhe ívben domborodik, éppen csak annyira, hogy némi elhízásnak tűnjön. Ajkai megremegnek, de visszafogja magát, nem szabad nekiállnia bőgni egy könyvesbolt közepén, itt mindennek híre megy pillanatok alatt. Sarkon fordul és inkább a kviddicses részleghez sétál, de oda-oda sandít ahhoz a polchoz, ahol az előbb járt. Egy falubeli jön a boltba, ő pedig gyorsan lekapja az első könyvet ami a keze ügyébe akad, mintha nagy elmélyültségben tanulmányozná, majd mint aki csak most vette észre az ismerős érkezőt, mosolyogva biccent köszönésképp és "visszatemeti" magát a lapok közé. Az olvasottakra megszeppenve fordítja meg a kötetet, hogy elolvashassa a gerincen lévő címet, miszerint A pálya füvének gondozását tartja a kezében. Egy darabig még szorongatja az unalmas művet, aztán mikor a boltot elhagyja a helyi fickó, visszarakja a helyére és odaoson a gyerekekről szóló irományokhoz. Onnan emel le pelenkázásról szóló ősrégi irományt, de arca elfintorodik már a kinyitásakor is, amaz ugyanis olyan émelyítő szagokat áraszt, mintha már órák óta ki kéne cserélni pelust.
Utoljára módosította:Vikohino Thaihasy, 2016. szeptember 29. 20:05
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. szeptember 29. 20:45 Ugrás a poszthoz


Ruha

Amíg a kviddicses könyveknél bujkált, még szép idő volt, amint viszont kinyitotta a pelenkaszagú kötetet villámlott egyet, mintha az időjárás is azt akarná sugallni, hogy nehéz időszak elé néz. Az igazat megvallva még mindig kétségek gyötrik, amiket még magának sem mer felhozni. Mindig is az örökbeadás ellen volt, ez most sem kéne, hogy másképp legyen. Ugye. Ugye...? Majd kifordul a bele a szagtól, visszafojtott lélegzettel nézegeti az ódon, mozgó grafikákat amik a helyes műveletet mutatják be a pálcával. Egy ostoba hiba miatt... egy ostoba hiba miatt... Észre sem veszi, hogy közben egy jókiállású férfi lépett be a boltba, aki a pult után olvasnivaló keresésére indult és egyenesen mellette állt meg. A gratulációra majdnem elejti a könyvet a kezéből, aztán ijedten az idegenre néz és teljesen elvörösödik az arca. Ennyire látszik? Dehát még csak a harmadik hónap! És olyan ruhát is vett fel, amitől annyira nem látszik! A bokái... a bokái meg az intim részei megdagadása... Te jó ég, egy tehén lett és lehet ettől nézik terhesnek. Mondjuk oké, az is, de mégjobban felpuffadt... Remegő ajkain még egy köszönet sem jön ki, az eddig felgyülemlett feszültség a hormonok hatására könnyekben törik belőle, a könyvet pedig pánikszerűen csapja be, nehogy attól meg elhányja magát. Szája elé emeli a kezét, becsukja szemeit, aztán rázni kezdi tenyerét, hátha ettől majd elmúlik a sírás.
- Sa... sajnálom... ne... - de értelmes mondatot nem tud összehozni, inkább szorítja kézfejét az iménti helyhez, hogy legalább ne bömböljön itt egy gyerek módjára. A gyerek szó gondolatára mégnagyobb zuhatag törik ki belőle, ő meg elfordul, bár legszívesebben kirohanna a világból szégyenében. Így reagálni egy jókívánságra is csak ő tud.
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. szeptember 29. 22:25 Ugrás a poszthoz


Ruha

Most biztosan egy őrült tyúknak nézi őt a férfi, vagy csak szimplán ráfogja a hormonjaira. Igen, a hormonok, azokra kell fogni. Amúgy is érzi magán, hogy sokkal érzékenyebb mostanában a kelleténél. A sírás szép lassan alább hagy, ő visszatartva a levegővételt próbálja csitítani, így már csak szipogós-könnyezős csuklásnak hathat hátulról nézve. Hátrasandít, hogy még mindig ott áll-e az idegen mögötte, aki épp akkor ugrik hátra a recepteskönyvekhez. Megtörölgeti a szemét és bátortalanul hátra fordul.
- Én... sajnálom, nem... nem akartam megijeszteni... ~Megijeszteni? Viko, nem vagy normális, nem megijesztetted, hanem automatikusan őrültnek titulált, mindjárt rádhívja a gyerekfelügyeletet. Meg se szülted, de gyorsan el is veszik tőled. ~
- Bo... bocsánat és... köszönöm. - megpróbál mosolyogni, de csak egy félszeg ív kerül ajkaira és az se sokáig, így érződik tőle, hogy nem tudja őszinte jókedvvel fogadni a jókívánságot. Mindenesetre lassacskán beszélgethetős állapotba kerül, már csak szipog és a hangja is tisztul. Visszarakja a pelenkás könyvet a helyére, aztán visszahúzza a szívéhez a kezeit és leszegett fejjel fordul meg, hogy a piciny könyvesbolt egy másik sarkába állíthassa magát, amíg az úriember el nem megy, mert akkor visszatér majd a baba-mama polchoz és most már elvisz valamit tényleg. Addig pedig leemeli a Terelők bibliája egy régebbi kiadását és úgy tesz, mintha nagyon olvasná, közben pedig a férfi felé pillantgat. Várja, mikor megy ki a boltból, addig pedig próbálja jól megfigyelni a másik vonásait és nem elkapni a tekintetét. Nem kéne vele többet összefutni, így is rossz hírét fogja kelteni.
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. október 3. 23:42 Ugrás a poszthoz


Ruha

Lassan megérkezik az eladó a férfi rendeléseivel, Viko pedig az egyik polc mellől oda-oda les. Odakint az idő egyre cudarabbra fordul, s bár bentről nem látni, az eső szinte egyik pillanatról a másikra szakadni kezd, amit néha megzenget pár mennydörgés is. Ez hősnőnknek csak most tűnik fel, és bár esernyőfélét tud varázsolni, melegebb holmit nem hozott, így már előre látja, hogy át fog fagyni hazafelé. Addig is, míg az egyszem vevő rajta kívül a pultnál nézi át a rendelését, a fiatal nő gyorsan a helyére teszi a kezében lévő könyvet és odasettenkedik a baba-mama polchoz. Amikor venné le a következő kötetet, a férfi megadja a számla adatait, Viko pedig meghallva azt pillant a pulthoz. Shanes... a név hallatán eszébe jutnak az iskolás évei, no meg az a pár előkészítős, akivel aztán összebarátkozott később. Meg Haru, aki ott dolgozik, csak... csak most már ki tudja mióta nem látta. Ha jól tudja, haza kellett utaznia az anyjához, talán történt vele valami. Vagy csak simán távol akar lenni attól az idióta szomszédjától.
Ez a férfi is ott dolgozik? Nem ismerős neki az arca. Szórakozottságában a taláromra leemelt könyvet kinyitja, ami azon nyomban egy kiadós és kellően hangos bababüfivel borítja be  ruházata felső részét. Elképedve pillant végig magán, a lapok pedig sírásba kezdenek, úgyhogy nem elég az iménti közjáték, még csitítgathatja is le ezt a könyvet. Merthogy hiába csukja be, amaz intenzív hisztériába kezd, akárcsak egy csecsemő. Viko ijedtében vissza akarja tenni a helyére, de mivel nem múlik a sírás a polcon se, visszaveszi és idegesen ringatni kezdi, de a rázástól a kellemetlen hang elviselhetetlenebbé válik. Hol az eladóra, hol a talán még bent maradt férfia pillant, kínosan mosolyog és folytatja a sajátos altatást, mindhiába.
- Tsss, tsss, ne sírj, tss...
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. október 6. 20:59 Ugrás a poszthoz

Esküvőőő?? Shocked Mit nem hallok, leányom??
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. október 6. 21:02 Ugrás a poszthoz

Hát Gwen, nagyon úgy tűnt pedig. Rolleyes És még be sem mutattad őt a szüleidnek. :'(

Amúgy hali emberek! ^^
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. október 12. 23:24 Ugrás a poszthoz


Ruha

Nem elég, hogy a felsője csupa babakönyvbüfi lett, még sír is itt neki ez az átkozott, ő pedig, mint igencsak gyakorlatlan legkisebb gyermek, pánikba esve rázza amazt, ringatás gyanánt, de mint hallatszik, sikertelenül. Sőt, még hangosabb és életszerűbb hisztit csapnak le a lapok... Viko szintén a sírás környékén jár, mire érkezik is a felmentő sereg, akiről már azt hitte, hogy fizetett és elment. A férfi kiveszi a kezéből a könyvet és láthatóan rutinos mozdulatokkal nyugtatja meg és hallgattatja el. A nő is hüppög párat, zsebéből egy zsebkendőt vesz elő és a benedvesedett szemei helyett a ruhájáról igyekszik vele leszedni papírmasé állagú ragacsot.
- Kö... köszönöm... - makogja halkan, pillantását elvéve a másikról. Halványan elmosolyodik és óvatosan bólint.
- Néha pedig találtam. Volt, amelyik dorombolt is. - bár annyiszor nem volt könyvekhez szerencséje, ezt a részt mindig átpasszolta a testvérének, ő inkább csak azt nyitotta ki, amit nagyon muszáj volt. Az említett példányt pedig még a macskája neveléséhez kapta. Óvatosan felnéz a férfira, aztán a kezében tartott kötetre pillant.
- Úgy látom, nem először tartja így a kezében... - mostanra már ő is megnyugszik, a ruháján is csak egy világosabb folt látszik, amit majd egy bájitallal úgy is ki tud majd takarítani, így hát bátorkodik némi beszélgetést kezdeményezni, habár úgy is tudja, hogy a férfinak mennie kéne már.
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2017. március 19. 12:43 Ugrás a poszthoz

Eridon party
Viktorék
Jelmez

Sok ideje nincs mostanság, a vizsgaidőszak lejárt, a vizsgákat kijavította már, az összes többi idejét meg Nórival tölti, illetve Thomas segít be neki a tanácsokkal. A férfi az utóbbi időben rengeteg időt töltött velük és imádja a gyereket, ezért tudta rásózni most, amíg visszaszakad egy kicsit a régi világába, kikapcsolódni így a sok stressz és pelenkázás után. Frissen kidíszített önmagával találja szemben magát, mikor a tükörbe néz. A fekete sose volt az ő színe, de most a hajához is megy és a sötét árnyalatok kiemelik türkiz szemeit. Mosolyogva indul meg a kastély irányába, röpke húsz perc alatt pedig el is éri a Bagolykőt, de nem megy be, egyből a rét felé veszi az útját. Nem sok időt szokott idefent lenni, a papírokat is a tanársegédével küldi fel, főleg mostanában... úgyhogy maximum csak a nagy rendezvényeken. Itt szinte minden szeglet rejt egy régi emléket még a diákéveiből, ezek legtöbbjén csak mosolyogva csóválja a fejét aztán tovább halad, mígnem eléri a buli központját. Körbepillant és a sok remek maskara között nem is lát sok ismerős arcot, aztán Návayt valahogy mégis felismeri, aki jelenleg diáklányok sokaságát élvezi. Közelebb oson, és mosolyogva köszön a társaságnak.
- Szervusz Viktor! Sziasztok lányok! Remek a parti, remélem nem baj, hogy eljöttem.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vikohino Thaihasy összes hozzászólása (643 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] Fel