LédaHét óra van, a bolt bezár. Viko kitessékeli az utolsó kíváncsiskodó vevőt is, mondván hogy holnap is van nap. Azért itt mégiscsak egyszerűbb dolga van, mint Japánban, ott rengeteg ember jött el napközben a boltjába, bár az is igaz, hogy ott nem kellett nagyon rájuk szólni hogy ne nyúlkáljanak semmihez. Itt az a pár diák egyszerűen szörnyű, hiába kéri őket hogy inkább szóljanak neki ha valamit fel akarnak próbálni, vagy a saját kezükben meg szeretnének nézni, nem, mindegyik öntörvényű. Hát... talán ez az elismerés jele. Csak... kicsit másképp. A ZÁRVA tábla befordítása után Viko nagyot nyújtózkodik. Ha gyorsan felsöpör, akkor elszabadulhat kicsit nasizni. Leltározni is kéne... Á, majd holnap megcsinálja. Itt most ő a főnök, és ez... elég fura érzés is. Pálcájával legyint egy párat és a megfelelő varázsige használatától a felsöpréshez használt seprű és lapát működésbe lép és munkának lát. Na, ezért jó még boszorkánynak lenni a kviddicsen kívül - mosolyodik el a saját kis humorizálásán. A boltban keringő cikesz fáradhatatlanul repked ide-oda, őt is el kéne rakni, a végén még elromlik hogy éjjel-nappal itt kószál a boltban.
- Rád fér már a pihenés.
Egy csavart pálcamozdulat, és a cikesz már a tokjában van. Eperlány gyorsan felszalad a lakásába, lehoz egy vékony kabátot, meg egy sálat. Mikor visszaér a boltba, a seprű és társa vállalat végzett a takarítással, úgyhogy helyére téve őket is, kisétál a szaküzletből. Kulcsaival babrál, bezárja a bejáratot. Most már ráfér a nasi, lassan fél nyolc... talán még nyitva van a cukrászda. Körbepillant, és mivel egy utcában van a bolttal, és nincs is messze, meglátja a cégért, amitől beindulnak a lábai.
Beérve a boltba boldogan ad puszit Kivának, aki itt dolgozik, de a lánynak már vissza kell ilyenkor térnie a kastélyba, azért úgy dönt, rég nem látott csapatkapitányának rendelését még felveszi.
- Viccelsz? Epres muffint szeretnék!
Kiva elszalad, Viko pedig leül az egyik asztalhoz és amíg vár, a desszertlapot vizsgálja, hátha akad még más epres finomság is.