DesmondLehet, hogy nem is volt olyan rossz ötlet ez a buli. Végülis imádok emberek között lenni és eddig még az ismerkedéssel se akadt soha semmiféle problémám. Na persze ez nem jelenti azt, hogy örülök a magányomnak, de ami van, azt kell elfogadni és megpróbálni kihozni belőle a lehető legjobbat. Én, személy szerint úgy gondolom, hogy ha csak rajtam múlik, akkor nem is itt semmi gond.
Amúgy elég rég óta nem voltam szórakozni, de szerencsére ez nem olyan dolog, amit ha nem gyakorolsz, akkor kijöhetsz a formából. A nagymamám mindig azt mondta, hogy legyek felszabadult és vidám, mert akkor sokkal könnyebb önmagamat adni. Na én ma pont ezen leszek! Megpróbálok a lehető legnyitottabb lenni és a lehető legnagyobb optimizmussal hozzáállni az estéhez.
Amikor végre megérkezem a helyszínre, tátva marad a szám. Hihetetlenül jól néz ki a tavacska környéke és az alaphangulat már most mesés. Hamar meg is találom a limonádés pultot, ahonnan egy finom hűsítőt szerzek, majd meg is pillantom az én emberemet.
Amikor odaérek a srác mellé és jobban szemügyre veszem, muszáj megállapítanom, hogy közelről még helyesebb, mint amikor csak kiszúrtam őt a tömegben.
- Ez igazán kedves! - Felelem ugyanazzal a bájos mosollyal, de közben érzem ahogy összeszorul a gyomrom a fiú huncut kis vigyora láttán.
Fogalmam sincs, hogy honnan szedtem ennyi bátorságot, hogy csak úgy megszólítsak egy idegen srácot, de ha már ilyen hangulatban vagyok, akkor ezt hiba lenne elvesztegetni.
- Amúgy Sarah vagyok. - Mutatkozom be kedvesen, majd kinyújtom a kezemet a srác felé, remélve, hogy én is megtudom az ő nevét.
- Te is a Bagolykőbe jársz? - Velem nagyjából egykorúnak tűnik, de ez még nem jelenti azt feltétlenül, hogy ő is ugyanoda jár suliba, meg még nem is láttam őt a folyosókon, de persze ez nem jelent semmit.
Én is hasonlóan teszek mint a fiú és nagyot kortyolok a limonádémból, amikor hirtelen fölhangosítják a zenét. Én erre annyira megijedek, hogy véletlenül ugrok egyet és a poharam jelentős tartalma így a nyakamban landol.
- Ó, a fenébe! - Kiáltom dühösen és bedobom a poharat az első kukába, amit látok.
- Öhm... nincs véletlenül egy zsepid? - Szégyenkezve pislogok a srácra, aki most valószínűleg halálra röhögi magát és ha még ad is egy zsebkendőt, abban biztos lehetek, hogy semmi kedve nem lesz velem tölteni az estéjét.
~ Hogy a fenébe lehetek ilyen szerencsétlen?? ~