31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Egerszegi Nina Viktória összes RPG hozzászólása (163 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Le
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 11:28 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Savanyú a szőlő Warren úrnak, ami nem lep meg. Végtére is magam savanyítottam meg részben. Reménykedtem benne, hogy Léna öli meg előbb és nem a bűntudat, de pechemre életben maradt. Ezzel tudnám magyarázni azt is, hogy az én levegőmet szívja és szennyezi, ami csak abban az esetben nem lenne problémás, ha éppenséggel nem akarnám kettéfejelni. De akarom. Annyira égető a vágy, hogy TÁKK, agyhelyen üssem... Csak aztán mindig arra jutok, hogy annyit kapnék érte, mint egy rendes emberért, így inkább hagyom, hadd intézze el magát. Megy az neki nélkülem is.
- Egy társkeresős felhívással megoldhatnám a problémád. "Vadparaszt keresi cowgirl társát. Feltétel az alacsony értelmiségi szint és flegmaság, valamint az agresszióra való hajlam. Ha tetszem, szívj el egy cigit és kiszagollak." - mintha tényleg csak TV reklám hangzana el, igazi főnyereményként hirdetem Dwayne-t, csak a szöveg épp degradáló egy pöppet. De, ha én Egérke vagyok, akkor ez neki jár. Aztán megpillantom a minisztériumi pecsétet kilógni a zsebéből. Összehúzott szemöldökkel vizslatom, majd minden mindegy alapon újra ráemelem tekintetem a férfira.
- Ma volt a fegyelmid. Hogy ment? - még emlékszem, a könyvtárban kérte, hogy fordítsak neki. Innen ugrott be a dátum. A ruhája is illik a képbe. Kérdésem ettől függetlenül halál közönyös. Nehogy azt higgye már, hogy érdekel.. Nevetséges. Ettől függetlenül elböföghetné.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 11:29 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Válaszára elfintorodom. A hiúságom porba tiprása jó trükk lett volna, ha nem lennék az átlagnál kicsit nárcisztikusabb. A tapasztalat és a vélavér mondatja belőlem, hogy pontosan tudom, hogy nézek ki, az pedig sok minden, csak nem gusztustalan. Épp ezért fel sem veszem a sértésnek szánt valamit, inkább rögtön kattog az agyam, hogyan passzoljam vissza a labdát. Nem könnyű.
- Köztudott, hogy a vélákra buksz, úgyhogy több gusztusod van, mint azt valaha is beismernéd, de addig jó, míg nem utánam csaholsz, kutyuskám - ez a kedvesség minden alkalommal megmelengeti a szívemet. A legzordabb időkben is megolvasztja a rajta ülő jeget. Arról nem is beszélve, hogy kettőnk közül én rúgok nagyobbat. Hogy honnan veszem? Zója a Lénával való kapcsolatának gyenge pontja, ezzel együtt pedig saját személyének is Achilles sarka. Ha valamivel, ezzel meg lehet fogni, én pedig nem tétlenkedem. Ha a jó öreg Warren egy habkönnyű oldalborda rúgásra vágyik, még csak kérnie sem kell. Számára mindig tartogatok némi instant szeretetet, de csak azért, hogy sose felejtse el, rám számíthat.
- Hülyén is venné ki magát, ha csitri módjára a nyakadba ugranék. Előbb száradnának el a szerveim - még a hideg is kiráz a gondolatra, hogy nyíltan örüljek Dwayne szabadlábra helyezésének. Magamban azért jót derülök rajta. Lesz kit az őrületbe kergetnem. Persze ez nem publikus indok. Akkor azt mondanám, hogy továbbra is kiváló kezekben marad az iskola, hiszen Dwayne a mi drága és egyetlen defenzorunk. Ezek után pedig hánynék egyet. - Egyébként kétség sem fér hozzá, hogy én lettem volna a leglelkesebb látogatód a beszélőn. Ha jó kisfiú vagy, babletykót is kaptál volna.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 11:34 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

A felemelkedő és alászálló Dwayne egy pillanatra megingat, de természetesen nem kezd rogyadozni a lábam, nem kapok szívgörcsöt. Túl nyugodt ahhoz, hogy félnem kelljen tőle, a teli találatom után pedig valószínűleg mást sem akar majd, mint eltűnni. A feltett kérdésre felvonom fél szemöldökömet, de elfojtom a feltörekvő kérdést, miszerint pontosan mire céloz. Netán a szerelmi életére, esetleg az állandó civódásunkra, vagy szimplán csak rám? Mindegy is, a beszélgetésünk szempontjából egyik sem túl üdvös, így tényleg csendben maradok.
A következő mondatok határozottan megdöbbentenek, hiába nem mutatom. Legyőztem, megtört, eltaláltam, enyém a siker, de mégsem olyan kóser az egész. Annyit húztuk egymást, hogy végül egyikünk feladta. Ebbe akkor sem nyugodtam volna bele, ha minden vágyam ez lett volna, maga a szent béke. Mi azért vagyunk, hogy idegesítsük egymást, végre egy férfi a talpán, aki képes az ellenfelem lenni, erre felveszi a nyúlcipőt. Eszem megáll.
- Mivel sikeresen átfagytam, így innék egyet. Jöhetsz, ha akarsz - nem fogom nyíltan meghívni, ezt ő sem várhatja el tőlem. Ez egy ajánlat, amolyan ideiglenes békejobb, amíg össze nem vakarja magát. Több ilyen lehetősége úgysem lesz, én meg nem fogok könyörögni, végtére is elmúltam 3 éves, hogy beüljek valahova inni. Bármily meglepő, nemcsak cumisüvegből megy, így kamatoztatnám tudásomat. Együtt vagy egyedül, ez Dwayne-en áll.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 13:32 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Romkocsma buli

Sosem járok romkocsmába, vagy ha mégis, mindig van velem férfi kíséret. Nem azért, mert félnék ágyékon találni a tolakodó barmokat, sokkal inkább mihez tartás végett. A „sok lúd disznót győz” alapon nem szívesen kavarogtam soha efféle helyeken. Most viszont Dwayne tört utat és bármilyen elegáns is legyen, robusztus alkatával és a ténnyel, hogy együtt jöttünk, teljesen biztonságossá tette a légkört. A fizetést illetően nem reagálok, akkor sem fogadnám el az italmeghívását, ha térden csúszva könyörögne. Igazából elegendő lenne a látvány is, ahogy vonaglik a kegyeimért, hogy fogadjam el… Vágyálmok.
Az egyik asztalhoz leül Dwayne, én meg odamegyek a pulthoz, hogy leadjam a rendelést. Természetesen nem kérdezem meg, hogy a férfi mit akar, ilyen luxust mellettem nem engedhet meg magának, úgyhogy azt issza, amit én kérek. Én pedig egy jobb minőségű orosz rövidet választok, biztos, ami biztos. Kezdésnek négy-négy arányban. Haha, felesezés. Ez a kedvenc játékom a feleselés mellett, de azt semmi sem überelheti. Elégedetten térek vissza a helyemre és konstatálom, eléggé környezetidegen a megjelenésünk. Mindegy.
- Játsszunk. Kérdezel, válaszolok, iszol, aztán én kérdezek, válaszolsz, iszom. Persze, ha félsz, hogy tovább bírom, nem kell belemenni – felvont szemöldökkel nézek rá halál magabiztosan. Neki is biztos lenne olyan kérdése, amire tudni akarja a választ, meg azért nekem is akad. Azt sem mondhatja, hogy nem kölcsönös, hiszen fordul a kocka. Az ital csak arra kell, hogy a maradék gátlást is feloldja. Ha már itt tartunk, örömmel nyugtázom, hogy a kis pohárkák előttünk díszelegnek. Kísérő nincs. Azok mi vagyunk.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 13:51 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Romkocsma buli

Elég lepukkant kis lebuj, de jó ez nekünk a célra. Csak inni jöttünk, nem magasröptű beszélgetéseket folytatni, mintha legalábbis valami konferencián ülnénk. Étterembe se mennék vele, hacsak nem muszáj. A pulttól visszatérve könnyedén vetem le magam a Dwayne-nel szemben lévő székre és máris vázolom, amit kitaláltam. Szerencsére közben a húznivaló is megérkezik, így már teljes a kép. Az értetlenségét, miszerint ebben fogalma sincs, mi a játék elengedem a fülem mellett. Majd a harmadik-negyedik pohárka után már érteni fogja. Az esetek többségében ötnél tovább senki sem jut józanul, onnantól pedig csicseregnek, mint a madarak. Na nem mintha államtitkokat akarnék kiszedni belőle, de nem árt, ha biztos vagyok abban, igazat mond.
- Kezdd te. Nehogy aztán azt mondd, még ennyi se jár neked – egy gúnyos mosolyra húzom mellé a számat, majd szépen sorba rendezem magamnak a pici itókákat. Egyrészt így szoktam, ha szoktam, másrészt nem akartam Dwayne-hez hasonlóan csinálni. Ha ő feketét mond, én fehéret, ez teljesen evidens mindkettőnknek. Ebben a leggázabb, hogy ez fordítva is így van, márpedig ő elvileg az „érettebb” felnőtt. Hogyne.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 14:21 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Romkocsma buli

Tekintetemet a férfira szegezem és úgy hallgatom a zsörtölődését. Ahelyett, hogy örülne, végre nem csak a vakvilágba szurkálódunk, hanem értelmes programunk van, itt akadékoskodik. Hiába, sosem fog megváltozni, de nekem ez így tökéletes. Ha nem kéne ennyire utálnom, valószínűleg világi barátok lehetnénk, megkockáztatom, nála jobbat nehezen is találnék. Csak aztán találkozunk és sosem jut eszembe egyetlen kedves szó sem, állandóan csak a fránya sértések. Ráadásul ezzel ő sincs másképp.
- Ne hisztizz már annyit, kérlek - sóhajtok fel fáradtan, majd várom az első kérdést. Íriszeimet le sem veszem Dwayne-ről, ugyanis baromira érdekel, mire kíváncsi. Aztán különösebben meg sem lep az első, amit kérdez. Legszívesebben elvicsorodnék, hogy jelezzem, egyszerűen csak jól esik, de ez nem így van. Tulajdonképpen miért is utálom...?
- Részben Léna miatt. Valamiért éreztem, hogy el fogod cseszni a segítségem nélkül is, annak viszont nem örülök, hogy igazam lett. Egyébként szimplán a modorod, meg úgy az egész személyed tesz sokszor ellenszenvessé. Amíg csukva tartod a szádat, könnyen el tudlak viselni - bár sejtem, hogy hasonlóan vélekedhet rólam is, azért egy óvatos mosolyt megeresztek a mondandóm végén. Kész vicc, hogy véresen komoly indok nélkül piszkáljuk egymást. Tekintetem a poharára téved, majd vissza szemeibe, jelezve, hogy igyon. - Egyébként nem utállak. Nem tettél ellenem semmit, így nincs miért - végül megvonom vállamat és kész. Mert nem utálom. Csak ez van köztünk, mert így alakult.
- A labdát visszapasszolom. Te miért nem kedvelsz?
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 17:07 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Romkocsma buli

Finoman csücsörítek számmal, míg ízlelgetem a férfi válaszát. Sosem vallanám be neki, de még magamnak sem, hogy a lelkem legmélyén, amiben feltételezem van némi racionális értékítélet, meg úgy összességében ítélőképesség, elképzelhető, vagy inkább feltételezhető, hogy igazat adok neki. Jóval kevesebbet éltem meg, mint ő és valójában elvárható lenne az alapvető tisztelet, amit nekem is, mint mindenki másnak, meg kéne adnom. Az viszont, hogy mitől számít valaki azonos súlycsoportnak, abban nem értünk egyet. Egy kompetens nő igenis lehet ellenfele egy nőnek, sőt, akár egy férfinak is. Ami pedig ennél is fontosabb, nem biztos az, hogy kettejük párharcából a férfi fog kikerülni győztesen. Így tehát vegyes érzésekkel fogadtam csak el válasza első felét. A vélaságnál felszaladt a szemöldököm. Óriási, nem csak cowboynak képzeli magát, még rasszista is. Hát az agyam eldobom. Megfogom az első poharat és nemes egyszerűséggel legurítom az italt, majd fejjel lefelé leteszem az asztalra.
- Lénát nem utálom. Sosem tettem. Nincs mire féltékenynek lennem, sosem lesz ugyanolyan az életünk. Mindkettőnknek van olyan, ami a másiknak talán sosem adatik meg. Mi támogatjuk egymást, ezért is léptem a töködre és, hogy a szavaiddal éljek, „beárultalak”. Nem árt, ha tudja az ember, mi folyik a háta mögött – mondandóm vége felé csak és kizárólag Dwayne-t pásztáztam tekintetemmel. Neki címeztem leginkább a dolgot, ami nem meglepő. Léna a barátnőm és nagyon szeretem, ha pedig valaki megpróbálja átverni, azt kettéfejelem.
- Miért nem kedveled a vélákat?
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 20:47 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Kapásból szerettem volna visszakérdezni, hogy ha minden véla csak rosszat tett vele, akkor hogy lehet, hogy Zójával nem kis időt lehúzott, no meg azért ott van Mina, az ő vérében is ott csörgedezik az, ami az enyémben. Véla ő is, igaz nem tiszta, de véla. Nem gondolnám, hogy a saját lánya taszítaná, mert az volna a dolog legalja. Engem nem kell szeretnie, de még Zóját sem, sőt, jobb is, ha utálja. De a lánya...? Az túlzás. Egyébként sem sértő véletlenül sem, hogy lényeknek nevez minket. Mivel a választ megkaptam, iszom egyet, de ezúttal már annyira nem kellemes, mint először. A helyiségben normál hőmérséklet uralkodik, a második pohárka viszont kezdi fülledté tenni a kocsmát.
- Valószínűleg megmaradok a fotózás mellett és folytatom az újságírást. Az aurorkodás nem nekem való, pedig egy időben az is felmerült. Hát, végül nem - vonok vállat, majd elkezdem forgatni az egyik poharat az asztalon. Fura, hogy normálisan kommunikálunk egymással. Annyira fura, hogy nem is tudom hová tenni, épp ezért már most leszögezem, hogy ez a nap mostantól piros betűs ünnep. De tényleg. Mint a karácsony, vagy a húsvét. Abszolút belefér.
- Miért engem nevezel féltékenynek, mikor Zója mászott rád? - felvonom fél szemöldököm és mielőtt válaszolna, lehúzom az italt, amivel eddig játszadoztam, hogy a pohár ismét fejjel lefelé landoljon. Összekulcsolom ujjaimat és ráteszem az állam, így figyelem érdeklődve a férfit. Bármit is hisz, tényleg nem vagyok féltékeny. De ha egyszer kiderült volna ez az egész és Léna megtudja, hogy eltitkoltam előle, azt sosem bocsájtotta volna meg nekem. Lehet, hogy Dwayne-nek mindegy, hogy elvesztette, de én ebbe nem tudnék belenyugodni.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 22:08 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Romkocsma buli

Dwayne megjegyzése egy méretes vigyort csal az arcomra. Ez a játék lényege. Kínosabbnál kínosabb kérdésekre válaszolni. És inni. Elégedetten dőlök hátra, karjaimat keresztbe fonom magam előtt és kérdőn pislogok a férfira. Ezek szerint nem akar válaszolni. Remek. Én viszont már ittam, úgyhogy itt lecövekelünk.
- Azért érdekel, mert baromságokat hordasz össze. És jó lenne tudni, mire építkezel a hülyeségen kívül, Mr. Dwayne "Felnőttvagyok" Warren - idézőjelek rajzolódnak a levegőbe, ahogy gúnyosan kimondom a nevét. Jegesen meredek rá és egyértelmű, hogy nem fogok továbblépni, amíg nem ad épkézláb magyarázatot a kérdésemre. Nehogy már. Beleegyezett a játékba, nincs kiszállás. Vagy van, de akkor mocskosul leitatom. Ez is egy opció, csak ennek nem tudom, mennyire fog örülni.
- Ha nem akarsz válaszolni, hát ne tedd, de akkor idd meg a maradék két itókádat, ami ott díszeleg az asztalon - a két pohárka felé biccentek. Kerülje ki, de ennek ára van. Elégedetten nézek Dwayne-re. Nem értem, minek húzzuk egymást, egyszerűen felfoghatatlan. Pedig már úgy tűnt, hogy most este kibékülünk. Vagy legalább valami kísértetiesen hasonlatos dolog történik. Hát, nem jött be.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 2. 22:47 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Romkocsma buli

Kérdőn hallgatom Dwayne-t, mégis mire akar kilyukadni. Meg amúgy elég degradáló, hogy ennyi agyat lát bennem, mikor bizonyítottam elégszer, hogy felül tudok kerekedni rajta. Azt már fel sem veszem, hogy rózsaszín ködnek titulálta az életemet, ami aztán sok minden, csak az nem. Érett már, hogy valaki helyre pakolja a buksijában a dolgokat, mert ez így nem igazán kóser.
- Ha hiszed, ha nem, másnak is vannak problémái, nem csak te gyarapítod egy ideje a szinglik sorát - hangsúlyom, csakúgy, mint az öve, végtelenül lekezelő. Viszont kezd megeredni a nyelve. Rég beszéltünk már ennyit, amit mondjuk nem terveztem most bepótolni, mert nem a legjobb barátnőmmel csücsültem otthon a mensimixünket hallgatva, hanem Dwayne F*cking Warrennel szópárbajoztam egy romkocsmában. Bah.
- Nem? - kérdőn figyelek rá. Tehát, amit eddig enyhítő körülményként nyugtáztam, az nem egészen úgy volt, ahogy reméltem. Hiába, még ettől az egyedtől is a legjobbat vártam, hogy aztán rácáfolhasson. - Akkor, csak a történeti hűség miatt, hogy is volt ez? - ismét biccentek a meglévő, érintetlen pohara felé. Húzóra öcsém, nem málnaszörp ez, hogy elkortyolgasd.
Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2014. november 2. 22:48
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 3. 15:44 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Romkocsma buli

A csitításra már kezdenék tiltakozni, de látom, hogy Dwayne kellőképp kezd felmosóronggyá avanzsálni, így hagyom, hadd gondolkozzon el egy értelmes kérdésen. Igen, a mai nap után még feltételezem, hogy születhetnek az ő fejében is értelmes kérdések. Viszont mikor kiejti, kellőképp meglepődöm. Miért érdekli ez egyáltalán? Mármint, eddig nem volt kíváncsi rá és biztos most is valami ízetlen beszóláson töpreng, mondjuk, hogy nem csodálkozik azon, hogy egyedül vagyok, esetleg azt is mondhatná, nem meglepő, hogy valaki nem bírja sokáig mellettem. Valószínűleg ez lenne az a pont, ahol úgy megrúgnám, hogy életébe többet fel nem kelne. És ez halálosan komoly.
Mielőtt válaszra nyitnám számat, megpörgetem kezeim között az utolsó, még teli poharat. Kedvem lenne David gondolatától tripla ennyit is meginni, de inkább csak némán gondolkodom.
- Mindig is tök egyedül voltam. Ha a kapcsolati státuszomra vagy kíváncsi, akkor már jó három hónapja - nem nézek Dwayne-re, nehezemre esne. Nekem is akad kínos témám, amire most ő tapintott rá. Mély levegőt veszek és végül ráemelem tekintetem. Szinte kiráz a hideg, hogy a magánéletemről kérdezett. Valószínűleg ő is ugyanezt érezte, mikor én faggattam.
- Utolsó kérdés. Ha azt mondanám neked, hogy Léna még mindig szeret téged és visszavár, lépnél? - felvonom fél szemöldököm. Mert ugyanis ez a helyzet. Bármennyire is utálom Dwayne "Nagypofájú" Warrent, Lénát sikerült boldogá tennie, így akármi is a véleményem róla, ha a legjobb barátnőmnek ez kell, hát legyen. Mindenki úgy teszi tönkre az életét, ahogy akarja.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 4. 20:36 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Romkocsma buli

Szinte csalódottan pislogok Dwayne-re, mert már tudom, hogy ki fog térni a válaszadás elől. Ekkora férget még nem hordott hátán a föld és mikor segítenék neki, nemhogy nem veszi a jelet, teljesen elzárkózik. Gúnyos mosolyra húzom a számat a válaszára, majd felkapom az utolsó poharamat is és felhörpintem a tartalmát. Végigmarja a torkomat, de nem érdekel, egy kis lélekerősítő kellett így a végére. "Lecsapom" a poharam fejjel lefelé az asztalra, majd komótosan feltápászkodom én is. A kabátzsebemből előhalászom a pénztárcámat, amiből annyi pénzt rakok ki, hogy borravalónak is elég legyen, majd lesajnálóan nézek a férfi szemébe.
- Gyáva vagy, de hogy mennyire, azt most bizonyítottad be igazán. A vendégem voltál s*ggfej - azzal lazán megfordulok és meg sem várva a reakciót kilépek a fülledt kocsmából a hűvös őszi utcára. A szél rögtön bekúszik a kabátom alá, a csontjaimig hatol, szinte jéggé fagyaszt. Arcom elé húzom a sálat, hogy legalább valamennyit takarjon belőlem és kevésbé fázzak. Elindulok valamerre, igazából számomra is mindegy merre, csak ne Dwayne-nel kelljen hazamennem. Lassú léptekkel haladok és hála a ködnek, elegendő pár perc is, hogy végleg eltűnjek a sötét utcák rengetegében.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 8. 20:47 Ugrás a poszthoz

David

Az egész élet egy rohadt véletlen. Véletlenül kezdesz el létezni, hiába gondolod előre elrendezettnek. A sors nekiállt szőni és te is beleakadtál a fonalába. Ezért találkozol az emberekkel, ezért sírsz, ezért mosolyogsz, ezért szeretsz vagy utálsz és ezért élsz. Bármennyire is meglepő, néha a dolgoknak nincs különösebb oka. Csak úgy lesznek és megtörténnek. Ennek tudom be azt is, hogy valaki felborított és rajtam terpeszkedik. Valószínűleg fel lennék háborodva és azonnal lerúgnám magamról az illetőt, ha nem tudnám már csak a szívdobbanásából is, hogy ő az. Bármennyire is filmbe illően nyálas, attól még igaz, hogy én erre a szívverésre aludtam el sokszor. Ezer közül is megismerem ezt a súlyt, nem mellesleg pedig ezt a kellemes illatot. Ha ezek után valaki azt mondja, hogy semmi sem történik csak úgy, annak kikaparom a szemét.
Annyira megdöbbent az egész helyzet, hogy nem tudom, hogyan reagáljak. Átölelni nem volna helyénvaló, hiszen már nem vagyunk együtt, azóta mások végzik el ezt a feladatot helyettem, nekem pedig ezt éppúgy tudomásul kell vennem, mint neki. Viszont lelökni magamról sem túl etikus, hiszen nem leprás, vagy ilyesmi, de még csak különösebben zavarónak sem mondanám a jelenlétét. Csak a szituáció nevetségesen kínos. Kinyögni egy „sziát” életidegen lenne, mert ki az a marha, aki ebben a helyzetben csak úgy odadob a másiknak egy köszönést?  Áh, dilemmák hada van bennem, miközben a másodpercek ugyanúgy telnek, egyes hollywood-i tévhiedelmekkel ellentétben ilyenkor nem lassul le az idő. Az úgy túl egyszerű lenne. Végül nagy nehezen kezemet magunk közé csúsztatom és finoman tolom le magamról. A feketeségben úgysem látni semmit nagyon, aminek igazán örvendek, mit ne mondjak…
- Mostanság az a módi, hogy ledózerolod az embereket? Haladunk a korral – biccentek elismerően, bár ebből valószínűleg egy kukkot sem lát. Hangom viszont kifejezetten szórakozott, bár kissé bosszankodó is. A lapockáimnak annyira nem jött be a földdel puszi.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 8. 20:51 Ugrás a poszthoz

David

Furcsa. Az egész szituáció. Nem is találkoztunk szinte azóta az eset óta. Meg sem nevezem a napot, mert akkor sutba kéne dobnom a büszkeségem, hogy bőghessek egy százas csomag zsepi mellett. Vagy inkább annak felhasználásával. Mindegy. A lényegen akkor sem változtat, hogy rühellem az egész mizériát, mert két ilyen szép marha, mint mi, nem nagyon akad a földön. Illetve a Földön. Értsük ezt az egész sárgolyóra, úgy sokkal hatásvadászabb.
- Tanulnivaló mindig van, csak olyan nincs, aki tanul is – kellőképpen erélyesen szúrom közbe a megjegyzésemet, itt pedig már fellehető a jól megszokott gúny gyengébb árnyalata is. Nem, az utóbbi időben nem tudok máshogy kommunikálni, Dwayne is majdnem lecsapott emiatt – szó szerint -, amit még Lénának sem újságoltam el. Valahol megértem a férfit, valahol viszont vallom, hogy fulladjon bele a saját mocskába. Na de várjunk. Hogy jutottunk Dwayne-ig? Áh, hagyjuk.
- Bármily meglepő is a látvány, nem kell bemutatkoznom a könyvtárnak, ha belépek. Mostanság gyakori vendég vagyok itt – cinizmus? Soha, azt se tudom mit jelent. A kérdése pedig igen sokat elárul az utóbbi időben kialakult viszonyról kettőnk közt. Nem tud rólam semmit, én sem róla semmit, ezen pedig egyikünk sem próbált változtatni. Az elején elvártam, hogy jöjjön. Aztán már csak vártam. Végül reménykedtem. Utána pedig bevettem a lesz*rom tablettát és egyszerűen hidegen hagyott, hogy mit csinál és kivel. Nem keresett, én pedig nem alázom meg magam jobban a szükségesnél, így hagytam, hadd élje az életét. Biztos nem lehetek olyan fontos, ha ilyen jól megvan nélkülem.
- Te látom terrortámadásra készülsz, csak rossz helyen sütötted el a fegyvert – a könyv felé biccentek, amiből valószínűleg az ég egy adta világon nem lát semmit. De én azért bólogatok itt, mint valami hülye. Ejnye, belemegyek egy olyan párbeszédbe, ami csakis katasztrófába torkollhat, csak azt nem tudom, melyikünk cérnája fog előbb elszakadni. Úgyis rég veszekedtünk már egy jót.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 8. 20:57 Ugrás a poszthoz

David

Felvonom szemöldököm és majdnem képen röhögöm. Lehet, hogy David Bennett számára a tanítás nem kezdődött el, de valójában már rég folyik. Tény, hogy az utóbbi időben egyáltalán nem láttam, de attól, hogy a kastély felé sem bagózik, még van tanítás.
- Járok továbbra is, de nem minden hétvégén – ezzel lezártnak tekintem a kérdést. Ha velem élne, ha nem dobott volna ki és sértett volna vérig, ha nem neki állna még mindig feljebb, akkor talán hajlandó lennék bővebben válaszolni. Amióta kilépett az életemből, azóta nem jár neki alanyi jogon a beszámolóm, ezzel élve pedig nem is mondok többet annál, mint amennyit másnak említenék. Ő akarta, erre vágyott. Azt mondta, legyen vége. Hát most vége van. Ha savanyú a szőlő, arról már nem én tehetek.
- Kivéve, amikor nem – a beszélgetésünk kissé kétértelművé válik az elhangzó mondatokkal. Nem úgy értettem a fegyvert, ahogy valószínűleg ő sem, viszont ez az egész kezd egyre kínosabbá válni. Igazából pár másodperc hatásszünet után nem bírom tovább és kitör belőlem a nevetés. Ha azt hinnénk, hogy egy gyors mosolyról beszélek, egy felkacagásról, akkor mindenki tévedésben él. Úgy rám tör a hullám, hogy muszáj vagyok hanyatt vágódni, mert nem bírom. Talán erre mondják azt, hogy valaki megőrül. A legfurább az egészben, hogy minden feszültségem most szakad fel, ebben az egyetlen hosszú nevetőgörcsben, hogy a végére patakzó könnyekkel próbáljam kontrollálni a légzésemet, nehogy eláruljam magam. Felszakadt a seb, a fenébe is.
- Keresgélni pár könyvet anatómiával kapcsolatban, meg a késekkel sokat foglalkozom mostanság, persze csak elméleti szinten – sikerül úgy kinyögnöm a mondandómat, hogy nem hallatszik belőle, hogy kész könnyzápor zúdul le az arcomon és hát… Akaratlanul is elejtek egy utalást. Na ha eddig nem kezdeményezett David, ezután biztos nem fog. Sok mindenkivel meg tudna birkózni a fejében, sőt, bárkivel, egyetlen embert kivéve. Mihaelt. Pedig ha tudná, hogy nincs is szüksége rá…
Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2014. november 16. 18:16
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. november 18. 18:52 Ugrás a poszthoz

David

Bár nem terveztem, de ez a nevetés kissé... Intimmé teszi a pillanatunkat. Milyen jogon ölelget engem David, meg karol át, már elnézést?! Dédelgesse a... A csajait, ne engem. Oh, ja igen, elérnek ám hozzám a hírek. Kowai is rajta leledzik a listán, hah! Csak azért nem véleményezem a silány választásait, mert az nem lenne méltó a büszke ex szerepéhez. Borzalom. Mindenesetre inkább arrébb megyek, hogy a kis bizalmas közelségünk szolid távolsággá szelídüljön. Nem kell a balhé.
Szép lassan elcsitulok és megint csend telepszik ránk, mígnem végre választ adok a kérdésére. Akaratom ellenére is sikerül belesűrítenem egy utalást, amit végül beharapott ajkakkal bánok meg. De miért is? Tök felesleges ezen rágnom magam, már nem vetélytársak, hiszen David nem akar tőlem semmit. Ebben állapodtunk meg. Nem rúghatja fel a szabályokat. Kérdésére keresztbe fonom karjaimat a mellkasomon, majd izomból felülök.
- Az utóbbi időben sokat beszélek Mihaellel. Bővíteném a témaköröket - teljesen határozottan és lazán mondom ki a szavakat, de mindeközben belül feszülten várom a reakciót. Biztosan érdekli. Nem teheti meg velem, hogy nem érdekli. Ha szeret, ha valaha is szeretett, akkor meg kell akadjon ennél a pontnál. Biztosan érezni fogom rajta a feszültséget, muszáj. De persze miért is? Dobott. Azért, mert már nem szeret. Szóval hiába is várok bármit. Az eddigi feszült várakozás teljesen feloldódik bennem és hanyag nemtörődömség veszi át helyét. Kit érdekel?
- És te mit keresel itt? - a kérdés barátságtalanabbra sikerül, mint terveztem, de már mindegy. Törökülésbe húzom a lábaimat és kissé előre dőlve könyökeimet megtámasztom a térdemen. Figyelek. Már hogyne figyelnék?
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. február 14. 20:57 Ugrás a poszthoz

Laurena <3

Mindenképpen be kell néznem pár helyre ma, de még mielőtt ennek nekilátnék, szívok egy kis friss levegőt. Páratlan módon a kastélyban töltöttem az éjszakát, minek köszönhetően most a friss levegő nem a kastélyba történő sétát fedi, sokkal inkább az erkélyen való ácsorgást. Mert én már bizony ott ácsorgok, forró kávéval a kezemben, amit óvatosan kortyolgatok.
Gondolkodom. Mert bizony nekem, másokkal ellentétben van min. Végzek, most már hivatalosan végzek, illetve végeztem. Ebben az évben már nem volt tantárgyam, hobbiból beültem egy-két helyre, de inkább csak az Edictum miatt maradtam. Innentől kezdve nem leszek többé diák, ami roppant furcsa érzés. A vizsgaidőszak is megkezdődött, tulajdonképpen a farsangi bállal. Igaz, maradok Adammel az Edi élén, nem szándékszom megszabadulni a pozíciómtól, de innentől kezdve már nem lesz ugyanaz. Fáradt sóhajjal nyugtázom, hogy pocsék helyzet az egész.
Aztán itt van Dwayne is, akivel... Együtt vagyunk? Mert most elvileg együtt vagyunk. De gyakorlatilag? Nem tudom, az egész olyan fura. Eddig utáltam, most meg mellette kelek fel reggel... Ez abszurdum. Nagyot sóhajtok, mielőtt újabb korty gurulna le a torkomon. Aztán arra leszek figyelmes, hogy valaki kilép hozzám - bár ezt csak hangok alapján ítélem meg, hiszen az ajtónak háttal állok. Hátrafordulok és meglepettségemben igazából azt se tudom, mit mondjak. Végül inkább teljesen szembe kerülök az érkezővel és derűs mosoly jelenik meg arcomon.
- Laurena, te itt? - el sem hiszem. Mert hát, ismertük mi egymást. Nem voltunk soha világra szóló legjobb barátnők, de jóban voltunk, lehetett rá számítani, rám is, csak ő elment külföldre. Ez van. Az élet mindenkinek máshogy megy, nekem így, neki úgy.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. február 15. 19:49 Ugrás a poszthoz

Adam
[zárt]

Mindent bagolyban intézünk. Biztosan különös lehet, hogy főszerkesztőtársak vagyunk az Edictumnál, de sosem találkozunk, ez mégsem olyan abszurd dolog. Elmondhatom, hogy Adammel egy hullámhosszon vagyok, így könnyedén mindent meg tudunk beszélni levélben, csak nagy ritkán kell komolyan összetennünk, amink van. Úgy értem összedugni a fejünket és gondolkodni. Ez az újságmegjelenés például kissé nehézkesen ment, ráadásul annyi minden van, hogy bár levélben megbeszéltük a legfontosabbakat - jelzem, lerohadt a kezem -, én most mégis a szerkesztőségben kötöttem ki. Ülök a megjelent Edictum felett és csak hümmögök, mintha valamin nagyon gondolkodnék. Arról nem beszélve, hogy a következő számba is még ki kell találjam, kit kapjak le a tíz körméről.
Azon már nem is filózom, mi van most a magánéletemben. Dwayne-nel összejöttünk - és ennél weird-ebb dolog azt hiszem ki sem jöhetne a gondolataim közül. Egyszerűen továbbra sem bírom felfogni, hogy történt. Csak úgy van és ez olyan... Weird. Erre nincs jó magyar szó, mert a különös és a fura nem megfelelőek. Természetellenes? Neeeem, az nem ide való. Életidegen? De hát hol itt a bonyodalom? Borzalmas. Nem is agyalok rajta, mert minél inkább belemélyedek a témába, annál érdekesebb gondolataim támadnak. Most így minden szép és jó és ez a lényeg. Amúgy is, szóval az Edictum, ott tartottam, hogy...
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. március 4. 15:39 Ugrás a poszthoz

Adam

Szeretek az Edictumban dolgozni, főleg az interjúztatás ragad meg. Szeretem pofátlanul zavarba hozni az embereket, ez pedig szükséges hozzávaló egy újságíró esetében. Történetesen jelenleg is egy új rovaton gondolkodom, melynek ötletét már Adamnek is elküldtem. Nem volt nehéz kisütni, hogy ez bizony tetszetős lenne, bár egészen új ötlet, ugyanis az újságban ilyenre még nem igen volt példa vagy, ha volt is, biztos nem itteni pályafutásom során. Már minden tökéletes, csak a rovat neve hatalmas kérdőjel még mindig. Az csak egy dolog, hogy agyam egyik fele ezen rágódik, másik azonban a megjelent számon jár.
Léptek zaja zökkent ki a gondolataimból, mire felnézek, már a vámpírral találom szembe magam. Pislogok kettőt és biccentek én is köszönés gyanánt. Egyikünk sem kifejezetten szószátyár típus, meg is látszik rajtunk, de ez is azon dolgok közé tartozik, amiket sosem kifogásoltunk egymásban. Az már egészen más téma, hogy mintha éreznék némi feszültséget, amely Adamből árad, az oka viszont egyelőre nem tisztázott bennem. Nem gondolnám, hogy rá kéne kérdeznem, főleg úgy, hogy okot sem adott rá.
- Úgy látszik én is kifogytam a kreatív tartalékokból - széttárom karjaimat és tanácstalanul pillantok rá. Aztán már vissza se fordítom tekintetem az Edictum legújabb számára, inkább a férfit figyelem. Ahhoz nincs merszem, hogy legilimenciával próbálkozzak, így csak nézem, ahogy ingázik össze és vissza. Továbbra is csak az a kérdés zakatol bennem, hogy miért nem ül le? Nem úgy ismertem meg, mint egy kilométerhiányos embert... Végül becsukom a kezemben tartott újságot és az asztalra dobom.
- Minden rendben? - úgy csinálok, mintha legalábbis zokogásban tört volna ki, vagy nem is tudom. Az is lehet, hogy én érzem rosszul és semmi baja. Mindenesetre hangom nem halad át az érdeklődés túlzó határán, ám nem is tanyázik a színtelen közömbösségben. Inkább arra emléleztet, amikor meghallgatod a másikat, de nem erőltetsz semmit.
Warrenné Epresi Véla
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. április 1. 17:40 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
[zárt]

Két hét se szó se beszéd lelépés után úgy éreztem, magyarázattal tartozom egy bizonyos személynek. Megígértem neki, hogy gondoskodni fogok róla, hogy meglátogatom, hogy főzök neki, hogy minden megmarad, csak a felállás lesz más. Szó szerint. De nekem dolgom volt, azt mondtam pár nap is jövök. Nos, ez jó pár napra sikeredett, most pedig a tavacska partján ülve kissé félve merek csak Dwayne-re sandítani. Nem igazán tudom, haragszik-e, de ha elmondom, mi történt, azzal mindkettőnknek könnyebb lesz. Ugye?
- Ne haragudj, hogy nem adtam életjelet, csak... - kifújom a levegőt és végig a tóra nézek. - Pár nagydarab fickó megtámadott. Fenyegetőztek, hogy ha nem tűnök el egy bizonyos személy környékéről, akkor csúnyán megbánom. Az egyik meg is ütött, mikor megpróbáltam kimászni a helyzetből... - egy elég vérszegény mosolyt erőltetek arcomra. Igazából valami olyasmit mondtam, hogy nem ilyen böhöm nagy mamlasz állatok fogják nekem megmondani, hogy mikor és kivel és mit csinálok. Az egyikre talán a s*ggfej kifejezést is használtam... De ez akkor sem lehet ok, hogy megüssön, az isten szerelmére! Mindenesetre ezt inkább nem osztom meg Dwayne-nel...
- De már jól vagyok. Többet nem jönnek - felhúztam a lábaimat és karjaimmal átöleltem őket. Nem volt igazából semmi bajom, mondjuk a hajam alatt még picit éreztem néha a fájdalmat ott, ahol megütöttek. Nem volt valami kellemes és kis híján szó szerint a fal adta a másikat. Patkányok.
Warrenné Epresi Véla
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. április 2. 12:31 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Nem nehéz észrevenni, hogy Dwayne feszült. Bár talán nem is ez a legjobb szó rá. Haragszik rám, hogy csak úgy eltűntem és ezért még csak nem is hibáztathatom. Biztos vagyok benne, hogy várt rám. Mindig várt. Én pedig csak nem jöttem, még életjelet sem adtam, amit véleményem szerint úgy értelmezett, hogy akkor most eddig tartott a naaaagy barátság. Pedig nem.
Nem válaszolok az első kérdésére. Nem márthatom be Davidet, bár végső soron nem is ő tehet az egészről. Ha hibának számít, hogy belém szeretett, akkor bűnös, de máskülönben nem követett el semmit. Felsóhajtok és végre az aurorra emelem barna íriszeimet. Megnyugtató, hogy van valaki, akire számíthatok, főleg most. Igaz, Lénával kibékültem és jelenleg Daviddel is mozdultunk valamerre, de nekem azért Dwayne is sokat jelent. Kimondva, vagy sokkal inkább kimondatlanul.
- Nem volt vészes, nem haltam bele - igyekszem elbagatellizálni, mert azért ennyire nem vettem félvállról. Divat ide vagy oda, nekem túl extrém sport ez a lezserség fenyegetőzés terén. Még mindig a férfit bámulom, próbálok leolvasni akármilyen reakciót, ami sikerül is: tudni akarja, ki a szóban forgó illető. Én meg el akarnám mondani, de azzal bajba sodornám.
- Dwayne, ezek a fickók tényleg nem jönnek többet... - beharapom alsó ajkam. Lássuk be, a halottak ritkán kelnek életre és törnek rá az ember életére. Nem, nem én öltem meg őket, még a feltételezés is komolytalan, de azért nem bánom, hogy nem kell attól tartanom, mikor szállnak rám ismételten. Viszont most már az auror barátom is tudja, hogy az a bizonyos személy valamiben nyakig benne csücsül. És félek tőle, hogy sokkal okosabb annál, mint mutatja és előbb-utóbb rá fog jönni.
- Inkább mesélj arról, hogy veled mi újság? - elmosolyodom, mert igen, ez a legkiválóbb témaelterelés. Muszáj másról beszélnünk, egyszerűen muszáj...
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. április 6. 16:06 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Hogy legszívesebben elmesélnék-e mindent töviről hegyire Dwayne-nek? Naná! De nem tehetem. Ha azt akarom, hogy David szabad lábon járjon-keljen, akkor bizony becsukom a számat akkor is, ha beledöglök. De azért ez a veszély nem áll fenn szerencsére.
Csak figyelem az auror reakcióját. Nem tetszik. Látom rajta, hogy meg van sértődve, én pedig akár csillagokat is lehozhatnék neki az égről, teljesen felesleges lenne. Nem is igazán tudom, mit mondhatnék, így igyekszem elterelni eltűnésem okáról a témát. Csakhogy nincs könnyű dolgom, mert ez a bizonyos "semmi" a világ legtartalmasabb semmije, legalábbis barátom konkrét esetét szemlélve. Nyelek egyet, mert most érzem csak igazán, mennyire kellemetlen is ez a beszélgetés. Túlságosan. Feladnám a reményt, mikor csak úgy mellékesen hozzáfűzi: megszületett a fia. Kettős érzéseimet nem tudom, hogyan is fejezhetném ki: megveregessem a vállát és gratuláljak, vagy inkább húzzam magamhoz és sírjunk együtt? Nem igazán gyászos az információ, hiszen egy gyerek jó dolog, csak éppenséggel tudom, Dwayne mennyire vágyott rá. Na igen, itt a probléma.
- Nem is tudom, mit mondjak... Hogy érzed magad? - kezem a füvet tépkedő kezére siklik és megpróbálok a szemébe nézni, ha engedi. Nekiállok összeszámolni, vajon hányan tették fel neki ezt a kérdést, de becsléseim szerint ez a szám igen alacsony. Már amennyiben az őszinteség is mércének minősül.
- Sajnálom, hogy nem voltam itt. Tudok segíteni? Bármiben, akármiben - ritkán mondom komolyan ezeket a szavakat, de a férfi esetében tisztában vagyok vele, hogy ha el is utasítja, azért jelent neki valamit, hogy számíthat valakire. Egy gyerek a legkevésbé sem hasonlít egy kutyára, teszem azt... Vagy egy babára, amit beraksz a sarokba és, ha már elmúlt tizenhét éves akkor előveszed, leporolod és útjára engeded. Nem, ez egy gyerek. Más néven felelősségnek is szokták hívni.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. július 29. 20:39 Ugrás a poszthoz

Aaron - a büntetés

Az egyik tanár megkeresett a napokban, hogy volna-e valami feladat egy mestertanonc számára, akinek egy szaftos kis büntetést szán. Jó rellonosi mivoltomhoz híven természetesen közöltem, hogy tudok adni munkát, az van dögivel, így történhetett meg, hogy a mai nap folyamán bekopogott hozzám Aaron és jelentkezett a feladatra. Nem valami nagy cucc, de elég sok és addig nem engedhetem el - utasítás szerint -, míg nem végez vele. Így hát elmondtam neki, mit merre talál és mi alapján tegyen rendet az archívumban. Jól hallottátok, az archívumban. Ha éltetek még nagy és kupis szekrényt, na akkor ez az. Az összes eddig megjelent szám, jegyzetek, cikk kezdemények és maradványok, a levelek... Tulajdonképpen bármi, ami az újsággal összefügg, az itt található. Illetve nem minden. Az elmúlt két év anyaga nincs köztük, azok egyelőre "friss" címszóval még kartondobozokban állnak a szobában, hiszen szükség lehet rájuk.
Én végeztem volna a dolgom nagy bőszen, de segítségkérés hangzott el, így hát besétáltam az óriási szekrénybe és magammal vittem egy széket is. Még én is megdöbbentem elsőre, mikor láttam, épp ezért nem is nyúltam hozzá soha, de Adam se nagyon közelítette meg ezt a részt. Nem véletlenül. Szóval épp pakolászunk és rendszerezünk, mikor elsötétül minden. Katt. A büdös francba! Aaron kérdésére megmasszírozom orrnyergem, mintha ezzel bármit is javíthatnék a helyzeten. Nos, igen. Ezt a szekrényt csak kívülről lehet nyitni, így amíg nem jön valaki, addig idebenn csücsülhetünk.
- De, pontosan ezt mondtam - felsóhajtok és hátradőlök, majd pálcámat elővéve teremtek némi fényt. Vagyis az egész szekrényt megvilágítót. - Amíg nem jön valaki, addig dolgozunk, pálcafénynél. És reménykedünk, hogy betoppannak - összevonom szemöldökömet és megcsóválom a fejem. Amint kijutunk innen, azonnal változtatunk ezen. Röhej, hogy be lehet ide ragadni. Ez a mi formánk.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 13. 11:50 Ugrás a poszthoz

Hittérítő Léjoní

Itt van mindjárt a megjelenés napja, az utolsó cikkek még most futnak be, bár a határidő már réges-rég lejárt. Ilyenkor mi történik? Éjjel már nem a lektorokat rugdosom ki az ágyukból, hogy segítsenek, hanem magam végzem el az utómunkálatokat, hogy Adamnek semmi más dolga ne legyen, csak összeállítani a végleges formát.
Kissé nyúzottan kaptatok fel a faluból, kezemben egy vaskos mappával, amiben az eddig beérkezett írások lapulnak. Igen, van, hogy hazaviszem a munkát, nem feltétlenül tartom jó ötletnek bent hagyni a szerkesztőségben az egészet: amilyen leleményesek a diákok, akár el is csenhetik, vagy a már leellenőrzött cikkeket átírhatják. Egyiket sem tartom fenomenálisan jó ötletnek, így a vége felé eltűntetek mindent, hogy csak az utolsó pillanatokra hozzam vissza. És most derül csak ki igazán, mennyire jó ötlet is mindez a részemről. Meglepődve konstatálom, hogy a szerkesztőség ajtaja résnyire nyitva van, tehát valaki tartózkodik a helyiségben. Szemeim összeszűkülnek, ahogy közelebb lépek és bekúszva a résen a falnál felkattintom a villanyt.
Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok eszelős típus, ahogy megijedni sem szoktam. De a hirtelen fényességben előbukkanó vörös lobonc totálisan kizökkent amúgy higgadt szerepemből és ugrom egyet, alig sikerül elfojtanom egy halk sikkantást. Számítottam rá, hogy valamit találok idebent, de nem egy szőrgombócot... Ami jobban megnézve az egyik eridonos diák. Kicsit keresgélnem kell az emlékezetemben, hogy ráleljek, de hála Brandon cikkének beugrik, hogy ki is a leányzó.
- Leonie, elárulnád, hogy mit keresel itt takarodó után egy mappával a kezedben, nem mellesleg korom sötétben? - nem támadom meg, nem üvöltök vele, pusztán a zavar és értetlenség látszik arcomon. Ha valami rosszban sántikált, már úgyis mindegy, de ha meg csak valami ártatlan anyagot hozott, miért nem tette meg fényes nappal? Szívesen veszünk fel bármikor, bárkit magunkhoz, cikkíróból sosem lehet elég, most mégis ezen a szent helyen, ebben a szent pillanatban futok össze vele. Tudhatnám, hogy Leonie némiképp flúgos, hallottam arról a "szeressük a rellonosokat" napról is és elmondhatom, hogy messze ívben kerültem el a bejárati csarnokot aznap. Egyben biztos vagyok: az az egyetlen kereke hiányzik, ami az összes többit hajtja, de legalább aranyos. Aranyosan esetlen és bolondos.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 14. 20:45 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
Budanekeresd

Végre egy kis kikapcsolódás! Tudjátok, vannak azok a bizonyos szürke hétköznapok, amikor már arra se emlékszel, miért a dupla fülű csészébe töltöd a kávédat, csak hétfőn úgy kezdted és vasárnapra bevésődött. Ekkor érkezik el a történelmi pillanat, hogy azt mondom, f*ck it, és pontban délután ötkor - van, aki akkor iszik kávét - átviharzom a Minisztériumba, ahol Dwayne-nek most úgysincs semmi dolga, mert ha van sincs és kirángatom. Nem kérdezem meg, hogy nincs-e épp egy fontos ügy kellős közepén. Nem érdeklődöm a hogyléte vagy a gyereke felől, ahogyan Zóját sem hozom szóba. Egyetlen mondatot közlök vele: megyünk inni.
Így eshet meg, hogy jelenleg Budanekeresd egyik viszonylag konszolidált kocsmájában ülünk kettecskén és az ég egy adta világon nem beszélünk semmi olyanról, ami rombolná a kedvünket. Pasik vagy nők, gyerekek vagy öregek, rokonok vagy idegenek, kit érdekelnek? Engem speciel már a hideg kiráz az összes témától és igenis hiányzik a mentes élet. A drámamentes élet. Igen, eszembe jutott az az este, mikor Dwayne-ből "Hercegnőcipelő" Warren lett, meg amikor táncoltunk és igazából az asztal alá ittuk magunkat. Jó, én ittam, de megbántam, hibás döntés volt. De olyan jól éreztem magam! Igen, hiányzik a legjobb barátom, mert nekem az auror az - még akkor is, ha ez olyan csúnya friendzone, hogy már üvölt.
- Fogalmam sincs, mikor ültünk be valahová utoljára így - poharamat forgatom kezeim között, miközben tekintetem a férfin tartom. Jaj, az a fránya nosztalgia! Egyébként látszik a fejemen, hogy lassanként ellazulok. - Mi van veled mostanság Dwayne? Alig találkozunk.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 16. 09:21 Ugrás a poszthoz

Rose
Pestseholse

Furcsa érzés végre vizsgamentesen kezdeni a vizsgaidőszakot. Ennyi előnye azért van annak, ha befejezed a sulit, csakhogy az a stressz, ami pár feladatlap kitöltése nyomán keletkezett elmarad, jön helyette másik. Bizony, itt az ideje, hogy az őszi kollekciót bemutassuk, így mondhatni egy nagy rakás időeltolódás most az életem. Nem is csoda, ha úgy nézek ki, mintha az összes tárgyat felvettem volna és mindből hatezer oldalt magolnék per nap. Igen, ennyit arról, hogy az ember a modellkedés miatt nem lehet nyúzott. De igen, lehet. Aztán a kisebbik probléma rész az Edictum, most, hogy végre megjelentünk egy ideig csökken a feladataink száma - egészen pontosan addig, míg el nem jön a következő cikkleadási határidő.
Épp hazafelé tartottam volna, mikor Rose - látva zombiszerű létezésemet - együttérzésből, vagy felebaráti szeretetből, de leszólított, hogy nincs-e kedvem elmenni valahová. Erre minden tisztességes, iskolát végzett - vagy nem végzett - ember azt mondja, hogy van, így kerültünk Pestseholse egyik lerobbantabb kocsmájába, mindenféle kíséret nélkül, csak mi, lányok. A részegek száma az idő múlásával egyenes arányban növekszik, ennek következtében az élmény és látvány fokozottan hatványozottá válik. Micsoda matematikai összefüggések. Én persze karózom a tököt az asztalnál ülve, míg megfáradt sorstársam italért megy, így alkalmam nyílik körbenézni. Hiba. Szerény, ám annál pontosabb becsléseim szerint rajtunk kívül még két nő tartózkodik a helyiségben, ami egyet jelent a feltűnéssel. Nem mintha fényezni óhajtanám magunkat, de Rose igen figyelemreméltó lányka, ami pedig engem illet, félvéla vagyok. Ennél tovább nem is kell magyaráznom szorult helyzetünket, amiről nem vagyok hajlandó tudomást venni úgy egyébként, ahogyan a minket vizslató tekintetekről sem.
- Szép bokarúgás volt - biccentek egyet és megkaparintom az egyik poharat. - Az a baj, hogyha elérnek egy bizonyos pontra, nem a piájukra fognak koncentrálni - erős célzás arra, hogy remélem jó erőben van az eridonos és célozni is tud, különben bajok lesznek. A pálcánkat nem húzhatjuk elő, hogy mindenkit helyretegyünk, puszta kézzel pedig csak az egyikünk nem boldogulhat. Persze abból ítélve, ahogy lazán megkínálta a lábával benga állat 1-et, nem csodálkoznék rajta, ha valakit ököllel arcon vágna.
- Hány vizsgád lesz, hogy inni kell rá? - elmosolyodom, miközben poharamat az övének koccintom és istenesen lehúzom tartalmának felét. Fogalmam sincs mi ez, de baromi jól esik. Jer hozzám szeszszármazék, ne hagyj magamra!
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 17. 16:31 Ugrás a poszthoz

Rose
Pestseholse

- Én egészen jól célzok. Nem lesz itt gond - kissé félvállról közlöm ezt a nem elhanyagolható tényt. Mert oké, lehet valaki bikaerős, de sokkal nagyobb energiába telik melléütni, mint eltalálni valakit. Különösen akkor igaz ez, mikor azt a csodálatos láblendítő mozdulatot próbálod jó helyre pozicionálni -, ha értitek, mire gondolok.
Mindent összevetve nem vagyok nagy bunyós. Előfordult ugyan, hogy le kellett szerelnem pár kellemetlenkedőt, de ezt a biztonságiak általában lerendezték helyettünk. Olyan a világon nincs, hogy hagyjanak egy modellt verekedni. Persze nekem könnyebb dolgom volt mindig is, hiszen a balett miatt jó kondiban voltam és vagyok, ha úgy adódik, igen messzire el tudok szaladni - már ha nem megy ki a csavarral rögzített bokám. Ja igen, merthogy túl wonderwoman lennék, ha nem lenne valami gikszer valamelyik porcikámmal.
- Van olyan tárgy, amit nem vettél fel? - felvonom szemöldököm és elfojtok egy apró mosolyt. Egy pillanatra a pult felé tekintek, ahol látom a kialakuló konfliktust, de nagyon fontos első szabály: ne nézd őket. Olyanok, mint a fajdkakas: látják a szemed fehérjét és erre ugranak. Így pár másodperc érdemtelenül kapott figyelem után egyszerűen visszafordítom tekintetem Rose-ra. - Divatbemutató szezon van. Azt se tudom, melyik időzónában járok - felsóhajtok és eltöprengek azon, hogy: de most tényleg, melyikben? Jó, ez persze költői túlzás, de mennyire jól hangzott! Ráadásul nagyjából fedi a valóságot, már ami a látványomat illeti. Egyébként említettem már, hogy alig ismerem a szőkét itt velem szemben? Csodálkozom is, hogy neki nincsenek fura elképzelései rólam. Mármint, nem vagyok én rossz lány, úgy tudom kínos pletykák sem terjednek rólam - aztán persze lehet, hogy mégis -, tehát nem eszem embert. Vannak, akik ettől függetlenül is tartanak tőlem. Érthetetlen.
- Gyáva népnek nincs hazája - a két távozó felé pillantok és ekkor megint csörömpölés hallatszik. Odafordítom fejemet a hang irányába és meglepetten látom, hogy megérkezett benga állat kettő, ráadásul az egyes prototípus védelmére kelve. Namármost ez azért probléma, mert a nyurgát egyeske is halál lazán laposra veri, nemhogy ketteskével karöltve. Feléled bennem a vágy, hogy jól kupán vágjam a két gorillát, de részegek. Nem megyek vele semmire.
- Szerintem egy percen belül valamelyik ütni fog - államat kézfejemre támasztom és sztoikus nyugalommal figyelem az egyre hevesebb szóváltást. A baj az, ha hárman kezdik, az egész kocsma fel fog bolydulni. Na nem baj. Épp szóra nyitnám a számat, mikor az első pofon elcsattan. - Kezdődik.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 19. 22:36 Ugrás a poszthoz

Rose
Pestseholse

Nem nehéz azt hinni, hogy minden rendben lesz. Persze megtanulhatná már végre az emberiség, így mi is, hogy ez csak ócska közhely, de mindig könnyebb elhinni a jót, mint a cudar valóságot. És ki mond már manapság olyat, hogy cudar? Áh, hagyjuk.
- Miért vettél fel ennyi tárgyat? - oldalra billentem fejem és érdeklődve pislogok a lányra. Valóban nem értem az indíttatást, én a szükségesnél többet nem szedtem össze és nem azért, mert hülye vagyok, hanem mert ismerem a tanárokat. Ki nem hagynák, hogy hatszáz oldalnyi tanulnivalót adjanak, ebből pedig köszönöm, de nem kértem. Elmerengésemből Rose ránt vissza és őszinte döbbenet ül ki az arcomra. Hogy én ne menjek egy ilyen kocsmába? Miért ne? Miféle menő étterem, heee?
- Modell vagyok, de nem sznob - kínosan elmosolyodva kérem ki magamnak a hallottakat, hiszen nem hittem sosem, hogy mások ezt gondolhatják rólam. Igen, odafigyelek arra, hogy nézek ki, igen, balettoztam és modellkedek, de ez még nem jelenti azt, hogy nem alacsonyodom le a "pórnép" szintjére. Miféle badarság ez? - Nagyon szeretek lerobbant kocsmákba járni, ahogy sétálok és nem taxizom, eszem húst és hibázni is szoktam, bár nem öltözködés terén, abból kellőképp kinevelt a szakma - belekortyolok italomba és megvonom a vállam. Ugyanolyan ember vagyok, mint ők. Imádom a zsíros kajákat, a hamburgert, nekem is szokott kócos lenni a hajam és tudok borzalmasan kinézni, nem undorodom attól, hogy mezítláb kelljen a homokban/koszban sétálnom, bár evidens, hogy nem feltétlenül szeretem az utóbbit, ahogy más normális ember sem.
Eközben ketten maradunk és a bunyó kialakulni látszik. Csatt, az első pofon és mire kimondja Rose, hogy jön a védelem, már meg is indul az oltári bunyó. Hirtelen nagyon sokan kelnek fel és a megszokott alapzaj emberfeletti üvöltözésbe csap át. Vannak itt feljajdulások és csatakiáltások egyaránt, azonban amikor valaki szó szerint elsodorja előlünk az asztalt, felmegy bennem is a pumpa. Nem a részegek tipikus heve ez, inkább az "italomat is leverted s*ggfej" indulat. Nem is kell ennél több, feltűröm ingem ujját, hogy nekieshessek a fiúknak.
- Bunyózzunk egy jót, aztán söprés, mert tuti, hogy hívni fogják a sünöket hamarosan - igen, a hatóságokat. Ahogy befejezem, megragadom a közénk beesett fickót, aki távozni készülne és egy jól irányzott mozdulattal betöröm az orrát. Nem épp nőies cselekedet, belátom, de akkor is, itt hagyott volna anélkül, hogy kifizeti a káromat. És Rose-ét is. Hála az égnek kiszúrták, hogy én is csatlakozom, így megindultak szőke társam felé és persze engem sem akartak kihagyni a jóból. Jaj istenem, de hosszú lesz ez.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 20. 19:04 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Nem, továbbra sem ejtettek a fejemre. Ismerem a Dwayne Warren féle "semmi sincs"-eket. Amikor legutóbb ezt mondta, akkor összejöttünk, emlékeim szerint, szóval maradjunk annyiban, hogy biztosan van valami. Lehet, hogy nem velem, az is lehet, hogy nem most, de vele soha nincsen "semmi". Dwayne "Mindigvanvalamibajom" Warren életében milliónyi esemény történik, csak kell egy szerszámos láda, hogy kihúzzam belőle. Kár, hogy ma otthon hagytam.
- Azért csak kell lennie valaminek - oldalra döntöm fejem és várom, hogy a szemembe nézzen, de nem teszi. A kis rafkós. Ha szemét akarnék lenni, egyszerűen legilimenciával kiderítenék mindent, de mi értelme lenne? Inkább igyunk, én azt mondom. Ránézek a poharamra és úgy döntök, fenékig. És így is lesz. Lerakom az asztalra és megint megpróbálok szemkontaktust teremteni a férfival, remélhetőleg nagyobb sikerrel, mint az előbb.
- Elegem van a melómból és, ha már erre járunk az életemből is. Unatkozom - ezt a szót úgy hangsúlyozom ki, mintha ez lenne az egyetlen fontos dolog az egész mondandómban. Mert ez igaz: beleuntam mindenbe, egyszerűen nem történik semmi. Minden nap ugyanazt csinálom, néha egy-egy apró változással. Alig járok el otthonról, az újságnak és a modellkedésnek élek, tulajdonképpen besavanyodtam. Ez pedig jobban megrémít, mint egy újabb Voldemort eljövetele, pedig az se lenne piskóta.
- Egyszerűen csak jó lenne visszapörgetni az időt és megint csinálni valamit.
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 20. 19:38 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Hát persze, hogy némaságba burkolózik, ahogyan mindig is tette. Legszívesebben az arcába üvöltenék, hogy "szólalj már meg te Vadparaszt", de van egy olyan érzésem, hogy semmilyen extra reakciót nem váltanék ki belőle, csak azt, hogy totál hibbantnak néz. Végül is én is meglepődnék, ha egyszer csak valaki az arcomba üvöltene minden előzmény nélkül. Ehelyett csak megcsóválom a fejem és figyelem, hogy iszik. Hiába találkozik a tekintetünk érzem, hogy az egész helyzet... Kínos. Legalábbis neki. Lehet, hogy nekem is az lenne, ha fordított helyzetben lennénk.
A válasza mindenesetre felráz. Olyannyira meglep, hogy belém is fullad a szó. Mi az, hogy nem hiszi el? De hát... Nem hazudok neki, az isten szeremére, miért tenném? Csak a következő megjegyzése kezdi el forgatni azokat a bizonyos fogaskerekeket. Szóval innen fúj a szél! Amikor pár hónapja szétmentünk, minden a legnagyobb rendben volt még, eljártam egy csomó helyre, közösségben forogtam, sőt, Dwayne-nel is rendszeresen koccantam. Aztán ez szép lassan megszűnt. A férfi kerülni kezdett és mélyen belül tudom, hogy miért. Még mindig fogalmam sincs, mit kellett volna máshogy csináljak, amire az ő válasza az lenne, hogy "velem kellett volna maradnod". Gondolom. De mindegy is. Most azonban le sem veszem róla a tekintetem és, ha visszafordul, akkor csak teljesen nyílt, barna íriszeimmel találkozhat.
- Az néhány hónapja volt. A dolgok változnak.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Egerszegi Nina Viktória összes RPG hozzászólása (163 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Fel