Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Igazság szerint elhúztam a kastélyból. Megírtam azokat a vizsgákat, amiket meg kellett – szerencsére mindent a vizsgaidőszak elejére raktak -, így szabadon koslattam el a faluból. Nem akartam itt maradni, ahol minden emlékeztet arra a bizonyos személyre. Hazautaztam Pécsre, voltam kint Franciaországban, ahol megismerkedtem Pierre-el – ott mindenkit így hívnak, nem? -, aki csak a másik nevét használja, a Florence-t. Helyes volt, kedves volt, randiztunk, de ennyi. Azt mondta, visszakísér Magyarországra, de nemet mondtam, mégsem hozhatom egy varázslófaluba a szerencsétlen muglit, mert instant szívinfarktust kap.
Szóval arra a pár napra, míg ott voltam, elfelejtettem Davidet. Nem jutott eszembe, nem gondoltam a múltra, egyedül az járt a fejemben, hogy megint szabad vagyok. Kezdenem kellett magammal valamit, így megkerestem a korábbi balett tanáromat, aki felajánlotta, hogy ha eleget gyakorlok, akkor visszavesz, legalább egy műsor erejéig. Minden ugyanolyan lett, mint volt. Modellkedtem, ismét táncoltam, mintha maga a mennyország érkezett volna el. Hát persze. Aztán apa kérdezgetni kezdett, hogy hogy állok fiúk terén, van-e már komolyabb, Szonja direkt szekált Daviddel, én meg besokalltam és hazajöttem. Nem is nagyon dugtam ki azóta az orrom a lakásból. Senkivel sem akartam beszélni, Misinek is csak egy baglyot dobtam, hogy kiszellőztetem a fejem, elutazom, de még nem írtam, hogy megjöttem.
Hosszabb sétára indultam késő délután és már este hét is elmúlt, mikor a Fő utcza kellős közepén kit láttak meg szemeim? David „S***fej” Bennett-et. Nem mondanám, hogy örültem a dolognak. Megfordult a fejemben, hogy visszafordulok, de sosem voltam az a menekülős típus, így arra jutottam, hogy tovább fogok sétálni, egyszerűen elmegyek mellette. Ahha, csakhogy közelebb érve a festékek és egyéb tárgyak illatán keresztül megéreztem Őt is. Hirtelen az arcomba vágódott az a rengeteg ölelés és csók, a gyengéd érintések és cirógató szavak, amiket néha elsuttogott, néha hangosan kimondott. Az összes olyan emlék megjelent előttem, amit annyira próbáltam elfelejteni, míg nem voltam itt, de most minddel szemben találtam magam. Összepréselt ajkakkal lassultam le, de nem álltam meg és rá sem néztem. Gondoltam némán hagyom itt. Nem lehet semmi gond, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Most, hogy szinte szó szerint fürödhettem a magányban és a szabadidőben, úgy döntöttem, kicsit bemegyek a kastélyba, körülnézek, mi változott. Utoljára vizsgázni voltam benn, de az is egy vagy két héttel ezelőtt volt. A tény, miszerint ismét a szinglik sorát gyarapítom megkönnyebbüléssel, de ugyanakkor szorongással is töltött el. Nem épp úgy alakultak a dolgok, ahogy én azt megálmodtam anno, de Murphy törvényei örök érvényűek, így nem lepődtem meg semmin sem.
Ezúttal kutakodni indultam, valami tiltott dologra lettem volna kíváncsi, ha már több időt töltök Misivel, mint eddig. Jobb beleásni magam a mocskosabb dolgokba, akár varázslatok, akár muglidolgok terén. A könyvtárban egyenesen a biológia könyvekhez indultam, az anatómia miatt (köhöm, köhöm...), majd átbaktattam a varázslatokat és a veszélyes varázslatokat tartalmazó részleghez. Egy elsős lehet, hogy problémába ütközött volna e téren, mestertanoncként viszont nem volt nagy cucc összekapirgálni, amit akartam. Ledobtam magam az egyik asztalhoz és felcsaptam mindkét könyvet, hogy nekikezdjek a munkának. A könyvtáros, akinek korábban már köszöntem most sehol sem volt, legalábbis nem láttam, így végképp elmerülhettem a gondolataimban és a választott olvasmányaimban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Épp rendkívül elmélyülten olvasgattam, mikor valaki leült velem szembe és már nyitott egy köszönéssel. A hang ismerős volt, a hozzá társított kép azonban meglepett. Valami iszonyatos nagy gond lehet, ha Dwayne akar tőlem… Mondjuk bármit is. De üsse fenyő, egye kavics, borítsunk fátylat a múltra, gondoltam én, úgyhogy becsuktam az előttem lévő könyveket, hogy figyelmemet teljesen birtokolhassa a férfi.
- Az attól függ, mire – hátradőltem és kíváncsian figyeltem, hogy mi lenne a feladatom. Jobban megnézve Dwayne-t, még a szokásosnál is rosszabbul festett. Mármint, ezzel nem azt mondom, hogy sose nézett ki jól, csak általában nyúzott, de mintha most lenne még valami. Még több valami. Mikor legutóbb találkoztunk az Ispotályban, megkockáztatom, még akkor sem tűnt ilyen furcsának. Egyetlen dolog fix csak: ha bántotta Lénát, megcsalta, vagy akármi, én magam nyírom ki puszta kézzel. Lehet, hogy utána életem végéig egy cellában fogok rohadni, de már az elején is leszögeztem, hogy erre allergiás vagyok. Mindenesetre próbáltam pozitívan hozzáállni a dologhoz, ha bármi is történt volna a nővel, arról tudnék. Elméletileg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Felvontam szemöldököm a kijelentésére, miszerint az agyam kell neki. Igazából már az is meglepő volt, hogy arra a véleményre jutott, hogy van agyam. Ezt nem néztem volna ki Dwayne-ből, de még véletlenül sem akartam konfliktusba keveredni vele, így a csípőből érkező visszakérdést lenyeltem és az asztalra tett papírokra néztem. Közelebb húztam magamhoz a minisztériumi pecséttel ellátott papírokat, mikor elhangzott az a félmondat, ami lesokkolt. Összevontam szemöldököm és zavartan pillantottam a férfira.
- Léna elment? Mi az, hogy elment? – hitetlenül pislogtam. Nyilván nem szórakozik, mert miért tenné, de akkor is. Ők elvileg boldogok voltak, vagy mi a franc, akkor most miért nem együtt fordítanak otthon? A kérésre bólintottam egyet, de ott villogott a kis lámpácska, hogy valami nem stimmel. A nő még csak nem is említette a távozást.
- Szívesen segítek – küldtem egy kis mosolyt felé, de láttam rajta, hogy eléggé meggyötört. Nem, ez badarság. Teljesen össze van zuhanva. Neki most nem a papírokkal, hanem magával kéne foglalkoznia. Minimum. Egyértelműen ki van írva a fejére a világfájdalom, amit tudom, hogy sosem vallana be. Főleg nekem nem. A papírokra fordítottam a tekintetem. Egy felszólítás volt. A papír és Dwayne között járattam a tekintetem. Fegyelmi tárgyalást szimatoltam, amit alátámasztott az iromány is. Ajjaj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Csak biccentettem a köszönetnyilvánításra. Nem olyan nagy szám ez, pár oldalt lefordítok, nekem pár perc, neki óriási segítség és talán, elképzelhető, hogy a kapcsolatunk is rendeződik. Valamelyest. Mondjuk nem kívánjuk azt, bárcsak lett volna Taigetosz, mikor a másik született. Részünkről hatalmas előrehaladás lenne már ez is. Bár fogalmam sem lehet, mi jár néha Dwayne fejében, illetve lehetne fogalmam, de azért annyira nem vagyok elvetemült, hogy tényleg meg is nézzem. Nem élhetek vissza ezzel, főleg tanárral szemben nem... Még.
- Úgy értem, hogy én erről egy szót sem tudok. Mi az, hogy elment? - most már határozottan éreztem magamon, hogy az ideg kúszik fel az agyamba. Nincs az az Isten, hogy valóban elmenjen. Meg amúgy is, hová? Aztán megérkezett a válasz, amitől egekbe szaladt a szemöldököm. Indonézia. Mi a pokol van ott, ami miatt csapot-papot itt hagyott? Megráztam a fejem.
- Mégis mit keres ott? És mikor pattant ki ez a rendkívül zseniális ötlet a fejéből? - hangvételem erősen ironikusra sikeredett, de nem is bántam. Úgy is szántam, ahogy mondtam. Nem is szólt, csak lelépett. Olyan baromi nehéz lett volna hozzám vágni egy rohadt baglyot? Csak annyit, hogy pusztuljak el itt, ő meg ott fog, pá, nekem aztán totál mindegy lett volna. De semmit nem kaptam, most vágja Dwayne az arcomba, hogy elment.
- Meg sem próbáltad feltartani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem bírtam elhinni, hogy csak úgy lelépett. A düh és a zavar egyvelege kavargott bennem. Az egy dolog, hogy nem szólt, de valóban mindent hátrahagyott? Még az sem segített megérteni a helyzetet, hogy megígérte, írni fog, meg hazalátogat. Egyszerűen nem voltam hajlandó elfogadni a választását.
- Ez így akkor sem oké – megráztam a fejem és továbbra is hitetlenül meredtem Dwayne-re. A harag, amit Léna iránt éreztem átcsapott dühbe, amit a férfi kapott meg. Hagyta elmenni. Olyan nincs, hogy ő megpróbálta, de „nem sikerült”. Ilyen nem létezik. Jómagam ismerem már annyira a férfit, hogy tudjam, amit akar, azt eléri. Végül is, Léna Őt választotta…
- Mármint? – felvontam szemöldököm és kérdőn néztem rá. Végül láttam rajta, hogy ez neki is kellemetlen téma, így kérdésére bólintottam és a papírokra néztem, majd visszaadtam őket. A férfit bámultam és hátradőltem a székemben ismét, hogy aztán halálos nyugalommal szólalhassak meg.
- Fegyelmi tárgyalás egy hét múlva tízkor. Az ügy miatt. Matildát említik még benne – Dwayne arcát vizslattam, hogy leolvashassak róla valamilyen reakciót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Léna még mindig nem jelentkezett, én meg hogy a fenébe ne lennék ideges? Amíg drága barátosném Indonéziában szolizik, én itthon rothadok el egy semmirekellővel, meg igazából full egyedül. Az elmúlt időszakban nem sokfelé jártam, egyedül a könyvtárba néztem be párszor, de hivatalosan tanulmányaim véget értek, így egyetlen feladatom az Edictum maradt. Na elég az, de akkor is. Mintha minden lelassult volna, az egész világ, csak én maradtam volna pörgésben. Vagy épp fordítva.
Nagy léptekkel haladok az iroda felé, ahol elvileg mindkettejüknek lennie kéne, de bizonyosan csak egyiküket találhatom ott. A folyosón nem járnak sokan, ami annak is köszönhető, hogy bár elkezdődött a tanév, a diákok többsége halál lazán veszi az első órákat, vagy épp hulla fáradtan rogyik bele az ágyába. Felbaktatok a lépcsőkön és az ajtóhoz érve -, ami tekintve, hogy a második emeltről beszélünk, NAGYON messze van a földszinttől – kicsit megállok, hogy helyre rázódjon a tüdőm. Nem vagyok puhány, vagy ehhez hasonlók, csak nagyon nem vagyok már edzésben, ami a lépcsőzést illeti. Az utóbbi időben el sem jártam otthonról, még csak sétálni sem, inkább a lakásban gubbasztottam és nem csináltam semmit, amiben az a legrosszabb, hogy abban is elfáradtam. Végül mikor légzésem normalizálódik, benyitok és végtelenül örülök – már ha ennek lehet örülni… -, hogy Dwayne-t az asztalánál találom.
- Hello. Beszélhetnénk? – angolul szólok hozzá, hiszen tudom, hogy felesleges magyarul karattyolnom neki. Nem beszélni magyartot. Remek támpont, hogy nem konyít ahhoz a nyelvhez, amire szüksége volna abban az iskolában, ahol tanít. Mindegy is, ez Dwayne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bizonyos helyzetekben hajlamos vagyok megfeledkezni valamiről. Valamiről, ami amúgy fontos lenne, ha engem kérdeztek. Az illem. Amúgy sem csipázom Dwayne-t, ő sem enged, pár mínusz pont ide vagy oda annyira nem érdekel, hogy már szinte üvölt rólam. A gyerekszobás kijelentésre hanyagul megforgatom szemeimet és minden kérdés nélkül leülök az íróasztala előtti székre, egyik lábam átvetem a másikon és fürkészően nézek felé.
- Na mi van, rossz a lelkiismereted? – gúnyos vigyor terül el arcomon. Nem tagadom, az egyetlen szórakozási lehetőséget a férfi jelenti most számomra, ami pedig a legfurább, hogy ez felvillanyoz. Nem szoktam meg tőle, hogy megijedjen azért, mert valaki hirtelen rányit. Az asztalon lévő papírkupacra nézek és el is fordítom a tekintetem. Belehalnék, ha felajánlanám a segítségem, ehhez kétség sem férhet. Azt viszont hallottam, hogy ő az új Eridon HVH. Mégis mi vitte rá arra, hogy elvállaljon egy ilyen pozíciót? Lényegtelen is, inkább a tárgyra térek mihamarabb.
- Csak azért jöttem, hogy megérdeklődjem, hogy van Léna – hanyagul vetem oda a kérdést, csak szemeimben tükröződik a komolyság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Finoman fogalmazok, ha azt mondom, Dwayne válasza nem volt kielégítő. És mitől ilyen ideges? Mintha legalábbis most tervezném bitófára küldeni, amit amúgy sem tehetnék meg. Arról nem is beszélve, ahogy válaszol nekem. Összehúzott szemmel figyelem, ahogy elnéz a kanapé felé, meg úgy összességében képtelen rám emelni a tekintetét. Itt valami nagyon nem oké, csak azt nem tudom még, hogy mi.
- Gondolod? Ennyi? Fasírt van, vagy mi a szösz? – szórakozottan pillantok magam is a kanapé felé, amin semmi különleges nincs, hacsak… Egy pillanatra megáll bennem az ütő, az a szerencsém mindössze, hogy ez egyáltalán nem látszik. Lassan fordítom vissza a férfira a tekintetem és most már nagyon erősen gyanakszom. A szavak, amelyeket kiejt, eljutnak hozzám, de nem igazán fogom fel őket.
- Zója amúgy a Rellon házvezető-helyettese lett. Te pedig az Eridoné. Beszéltetek már? Tudod, megosztani a közös élményeket, ilyesmi – a téma nem egészen idevágó, de meg kellett osszam a férfival az információt, aminek nyilvánvalóan ő is a birtokában van. Érdekel a reakciója és minden rezdülése. Ha elegendő indokot találok, gondolkodás nélkül belenézek az elméjébe. Amilyen fejeket vág, könnyen megtalálom, amit keresek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Még mindig gyanakodva figyelem Dwayne minden rezdülését. Nem hagy nyugodni a dolog. A Zójához kapcsolódó kérdésemre nem is felel rendesen, csak összeszorítja ajkait és ez az igazi árulkodó jel. Kiürítem az elmém és minden figyelmemet Dwayne-re irányítom, hogy bemászhassak a fejébe. Azt nem mondom, hogy ez a legtisztességesebb megoldás, de egyszerűen nem tudom megállni. Azonnal olyan emléket kezdek keresni, ami friss és lehetőleg Zójával kapcsolatos. Tudom, mit akarok, ami pedig a legszörnyűbb, olyan könnyen találom meg, hogy az már fájdalmas. Elég az a kevés idő is, amit a férfi fejében töltök és ki is szállok belőle. Túl sokat láttam ahhoz, hogy gyomorral bírjam. Hiányzik neki, hogyne. Látom.
- Még jól van, igaz? Gondolom nem beszéltek meg egymással mindent – szinte vékony csíkká húzódnak össze szemeim, ahogy vádlón tekintek a férfira. Undorodom tőle. Hogy tehette ezt Lénával, hogyan? És most igazán mondhatnám azt, hogy ÉN MEGMONDTAM, de ez semmin sem változtatna, csak megint a sejtésemet igazolná. Azt, hogy megmondtam. Ez egy tökéletes ok arra, hogy már most hazafelé vegyem az irányt és az első géppel Indonéziába repüljek.
- Szerintem meglátogatom. Rég találkoztunk és volna mit mondanom neki. Merrefelé kereshetem? – mondataimban kizárólag Davidre célzok, még az arcom is csüggedtté válik, csak ne sejtse meg a férfi, hogy tudom, amit tudok. Vagy csak maradjon kósza foszlány a gyanú, hogy megsejtettem a csalást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az alapvető undor ott bujkál az arcomon, de igyekszem elfojtani. Csak semmi árulkodó jel, ugyanis ha kiderül, hogy én tudom, amiről Dwayne azt hiszi, hogy nem, akkor nem fog elengedni. És őszintén szólva nagyon nem akarom megtudni, hogy mit tenne velem, ha megneszelné ezt. Elvileg nem bánthat, de ő az auror, azt mond, amit akar. Sajnos megvan a beosztásoknak és rangoknak az ára, valamint értéke. Ebből az összecsapásból nem kerülhetnék ki győztesen.
- Értem. Pedig többet kéne együtt lennetek – életemben nem esett még ilyen nehezemre kinyögni ennyire hamis mondatokat. De kimondtam és még egy határozatlan mosolyt is küldök felé most, és biztos, ami biztos, folytatom a gondolatmenetem. – Szüksége van most valakire, főleg, hogy ilyen távol van. Te pedig sosem bántanád.
Látom megcsillanni szemében azt a fajta gyanút, ami rám nem veszélyes, de még elszúrhatom. Kérdésére felszalad a szemöldököm az egekbe és felnevetek. Ennél abszurdabb dolgot nem is kérdezhetett volna. Igen, tudok. Méghozzá azt, hogy megcsaltad.
- Szerinted itt ülnék veled szemben, ha tudnék bármit is? Na ne röhögtess – lesajnálóan pillantok rá. Oké, egy picit összehozott minket ez a „Léna Indonéziába ment” dolog, de lássuk be, ha nem muszáj, nem találkozunk. Sokkal inkább messze ívbe elkerüljük egymást. Így utólag elképzelhető, hogy nekem is ezt kellett volna tennem, így most nem tudnék semmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Oké. Az egy dolog, hogy dühös vagyok rá és meg akarom fojtani egyet kanál vízbe, de hirtelen felütötte a fejét bennem a lehető legalávalóbb érzés a világon. A szánalom. Rá kell jönnöm, hogy Léna elhagyta és ennek nem szabadna, de mégis ez lett a következménye. Nem boldogít a tudat, hogy Terézanyut játsszak és kibékítsem őket, főleg figyelembe véve azt, hogy ki nem állhatom a férfit. De Léna szereti. És ha minden igaz ez kölcsönös.
- Baltával se vered ki a fejéből, jah... - megcsóválom fejem és gondolkodóba esem. Megadjam neki az esélyt, hogy elássa magát a nő előtt, vagy menjek én? Nem is tudom, melyikkel járnánk jobban. Talán azzal, ha Dwayne visszamenne Zójához, Léna pedig keresne egy normális palit. Hiú ábránd sajnos. Be kell érnünk ezzel a vadnyugati cowboy-jal...
- Ha már így kérded... Azt azért elárulhatnád, miért csaltad meg őt az exnejeddel, vagy kid neked - hátradőlök székemben és egyenesen a férfi szemébe nézek. Tudni fogom, ha hazudik. Már azelőtt tudni fogom, hogy kimondaná. Keresztbe fonom kezeimet és tulajdonképpen elzárkózom minden magyarázattól, egyedül szavaim sugallják csak azt, lehet mentsége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Látom rajta, hogy elégedett a gondolattal, miszerint távozom. Csalódást kell okozzak neki, ugyanis kérdésére nem várt választ adok. Az első reakció, ami a totális döbbenet, teljesen kielégít, válasz helyett is éppen megfelelő. Az elsápadt férfit fürkészem és kérdésfoszlányára csak egy apró mosollyal reagálok. Elcsépelt lenne azt mondani, hogy "én mindent tudok", így hát úgy döntök, vele ellentétben nyílt lapokkal fogok játszani.
- Nem volt nehéz kibogarászni az emlékeidből. Baromi rosszul hazudsz ugyanis. De úgy gondolom, nem is az a lényeg, honnan tudom - hangom komolyan cseng, viccnek még csak szikrája sem fedezhető fel benne. Hiába a fenyegető dörmögés, helyzeti előnyben vagyok, nem bánthat. Ha meg mégis... Nem nekem lesz fegyelmi tárgyalásom ISMÉT, úgyhogy csak hajrá. Én viszont a helyében hajlanék valamiféle alkura.
- Elmondani Lénának, természetesen - hanyag módon vonok vállat, és úgy teszek, mintha az időjárásról beszélnénk. Aztán körbejáratom tekintetem a szobán, hogy végül újra visszatérjen Dwayne-hez. - Tehetsz egy szívességet. Én átugrom a kínos "miért volt" részt, te pedig szépen elmesélsz mindent Lénának. Ha nem szeretnéd, az sem baj. Nekem mindegy, melyikünktől tudja meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nem hat meg, hogy Dwayne ideges. Mások maguk alá piszkítanak, főleg azért, mert auror, de nekem az ég egy adta világon semmi bajom az ingerült Dwayne-nel. Valójában élvezem és mulatságosnak találom, de mosolyogni már mégsem akarok, azzal végképp túlfeszíteném a húrt. Hadaró, szinte már érthetetlen beszédét is sikerül kihámoznom, így egyik lábam átdobom a másikon és kihívóan meredek rá.
- Talán végre eltűnsz az életéből, ami nem egy hátrány, ha jobban meggondolom. Mennyi közös van bennetek? Hogy aurorok vagytok? Ha férfi lettél volna, vele mész - ez a mondat kiemelt helyen fog szerepelni életem könyvében. Arra, ahogy Dwayne felpattan, még az én ereimben is meghűl a vér. De mit tesz egy jó harcos, ha megtámadják? Nem visszavonul, hanem lesből támad és elkaszálja az ellenfelet. Na én is így gondolkodom, úgyhogy meglepő módon jómagam is idegesen rúgom el a széket és támaszkodom ugyanabban a pózban az asztalra, ahogy Dwayne. Bennem aztán ellenfelére akadt, az tuti.
- Csak nem fenyegetsz engem? Akkor tisztázzuk, nekem aztán holt mindegy mit csinálsz, van bőven dolog a rovásodon ahhoz, hogy ha akarlak, nyakig a sz*rba ültesselek, még csak keresgélnem sem kell sokat. Azt javaslom ne tedd próbára a türelmemet, mert te is sokat bukhatsz ezen a játszmán - villámló szemekkel nézek íriszeibe, viszont vele ellentétben minden szavam nyugodt és gyönyörűen érthető. Nem hadarok, nem fröcsögök. Csak közlöm a tényállást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nem vagyok egy betojós típus, de miután minden szót kiejtek a számon rájövök, most én fenyegettem meg őt. Mindenki megkapja, amit megérdemel, így én is, csakhogy most végérvényesen lebénulok. Időm sincs reagálni, ahogy megragadja a felsőmet és magához ránt, a lendülő kéz pedig ösztönös reakciót vált ki belőlem. Szorosan lehunyom szemeimet és behúzott fejjel várom a csattanást, ami minden valószínűséggel a falig repítene, hogy a tégla adja a másikat. Nem szívesen vallom be, de iszonyúan megijedek, ráadásul ezt nem is áll szándékomban leplezni. Félek, hogy tényleg meg fog ütni, tartok tőle, de elviselném egy nyikkanás nélkül még akkor is, ha egy hétig ott marad a nyoma. Hála az égnek Dwayne fejében megjelenik egy gát, aminek most én is köszönhetem az épségem. Elhátrál, de én is ugyanezt teszem, semmi humorom még egyszer a közelébe menni. Tudtam, hogy ez lesz, mégis vállaltam azzal, hogy nekiestem. Nyelek egy nagyot, ami részben a megkönnyebülés jele is, de még egy pillanatot várok.
- Kettő-null ide. Én meglátogatom Lénát - nem várom meg a válaszát, kifordulok az irodából és hevesen dobogó szívvel rohanok hazafelé. Mihamarabb el kell indulnom Indonéziába, méghozzá anélkül, hogy ismét összefutnék Dwayne-nel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő