Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tudom hagyni, hogy kisétáljon azon az ajtón. A legutóbb elküldtem, mert fogalmam sem volt arról, ami a valóság: hogy szeret. Ezt az aprócska tényt valahogy elfelejtette közölni velem, így hagytam, hogy Kamillával együtt elmenjen és nem néztem vissza. Természetesen ma sem volt más a szándékom, mint lerázni őt végleg, hiszen elemi pontot talált rajtam, de nem tudom megtenni. Mert bármennyire is fájt az, tudva, hogy mit gondol igazából és tudva, hogy fülig beleszerettem... Na nem. Nem vagyok saját magam ellensége.
Így, mivel Balázs most akkora lépést tett, mint ide Ausztrália, eldobom minden büszkeségem és miközben - természetesen - mindenféle minősítő jelzővel illetem, odamegyek hozzá. Jól eső érzés, ahogy átkarolom és fölém magasodik, hogy találkozik a tekintetünk és látom az ajkát. Olyan régóta szerettem volna ezt így, ebben a helyzetben, amikor egyikünk sem játszik, csak tudjuk, hogy a másik is ugyanazt akarja, mint mi. Ő engem és én Őt. Jaj, de romantikus, hogy bele ne fulladjak itt a nyálba de rögtön.
- Már akkor tudtam, mikor beléptél a szerkesztőségbe. De pont nem érdekel - egy hamiskás mosoly bujkál arcomon, mert valóban. Balázs igazi seggfej volt az első találkozásunk alkalmával is, aztán még utána olyan sokszor, hogy tíz ujjam kevés, hogy megszámoljam. De ettől függetlenül szeret. Sálálálá, szereeeet! Jó, abbahagytam. - Szeretem a kihívásokat. Majd együtt megoldunk mindent - vállat vonok, de nem eresztem egy pillanatra sem. Ha tudná, hogy én Daviddel mi mindent csináltam végig... Te jó isten. Az a két év véletlenül sem mondható eseménytelennek, mégsem bántam meg semmit. Volt veszélyben az életem, az ő élete, volt, hogy minden kilátástalanná vált, de attól volt szép, hogy együtt néztünk szembe mindennel. Az más kérdés, hogy a végére elfáradtunk. Remélhetőleg Balázzsal ez nem fog megtörténni. Ajánlom neki, hogy ne történjen meg.
A nevetőráncok ott bujkálnak a szemem sarkában, ahogy csodálom a zavarát. Túl sokszor csókolt már meg ahhoz, hogy ez gondot jelentsen, mégis beleborzongok a gondolatba, hogy ez most egészen más lesz. Ez nem csak egy odavetett, szenvedélyes, hévből kapott valami lesz, hanem ez lesz az első, igazi csókunk. És meglepő módon még én is izgulok. Jóleső érzés bizsergeti minden porcikámat, ahogy végigsimít arcomon, ujjai elvesznek a hajamban, majd mintha csak tudnám, mi következik, ösztönösen hunyom le a szemem. Ajkaink ismét találkoznak, én pedig teljesen beleszédülök, mert ez már nem az, ami volt, ez egészen más. Ujjaim megmarkolják a férfi kabátját a lapockái környékén és, bár képtelenség, igyekszem még közelebb kerülni hozzá. Szívem szerint sosem hagynám abba, de mint tudjuk, ez nem így működik. Megadóan és készségesen hagyom, hogy Balázs döntsön afelől, meddig élvezi ki a pillanatot... Percet... Perceket...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Érdekes dolog a szerelem. Sok butaságot kihoz az emberből, ezek közé sorolom a házasságot is. De tudjátok, azért valahol minden lány és nő arra vágyik, hogy egy nap meseszép fehér ruhában sétáljon az oltárhoz és kimondja a boldogító igent élete párjának. Jó esetben élete párjának. Nem vagyok különösebben otthon a hatalmas, tüllös hóborzalmakban, mivel eljegyzésben ugyan már volt részem, esküvőben még egyszer sem... Ettől függetlenül, hála a szakmámnak, pontosan tudom, kihez kell elmennem ahhoz, hogy olyan minőségű választékból szemezgessünk, ami a legkeményebb szívet is meglágyítja.
Na de mit is keresek én esküvői ruhák között...? Czettner Luca (csak hogy biztos tudjátok, kiről van szó) totális extázisban keresett meg, hogy neki ruha kell, de fogalma sincs, hol kezdje, meg amúgy is pörgés van, mert boldog és esküvő lesz. Az egy dolog, hogy az első öt percben pislogás nélkül meredtem rá, mert már azzal lefárasztott, ahogy aktív volt, de értettem, mit szeretne. És tudjátok mit? Nekem nem telik semmibe kérni egy kis szívességet egy régi baráttól, ha ezzel valaki más boldogsága teljes lesz. Így lehetünk most épp Párizsban, ahol Louis dolgozik serényen a legújabb báli és esküvői kollekcióján. Mikor felhívtam tegnap, borzasztóan izgatott volt, mert oltári rohanásban van, de mikor jeleztem, hogy szükségünk lenne egy órácskára, hogy segítsen nekünk, rögtön igent mondott... Ha leszek az egyik modellje. Hát rendben, gondoltam akkor, ma viszont, hogy épp belépünk az üzletébe és hátrafelé tartunk a kis műhelyrészéhez, már nem vagyok biztos abban, hogy tudtam, mire vállalkozom.
- Nagyon kedves férfi, beszél angolul, úgyhogy minden szavát érteni fogjuk. És imádja az alacsony lánykákat, úgyhogy nagyon jó dolgod lesz - rámosolyogok Lucára, majd előre engedem, hogy menjen csak. Eközben szemeimet végigfuttatom az üzleten és el kell ismernem, bármennyire is giccsesnek és habos-babosnak találom ezeket a ruhákat, szépek. És egy nap jó lenne felvenni egy ilyet. Belépek a leányzó után és örömmel konstatálom, hogy Louis arca felragyog.
- Kedveskéim, megjöttetek? Gyertek, gyertek, neked lesz esküvőd, igaz? - figyelmét azonnal Lucára fordítja, ahhoz képest pedig, hogy világhírű ruhákat tervez és francia, nos... Elég közvetlen. Pedig mind tudjuk, hogy ez a népség a távolságtartásáról híres. Mégis... Louis már inkább egy öreg, gondoskodó nagypapa, holott még csak ötvenkét éves.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Őszintén szólva meglepett, mikor Balázs randira hívott. Nem azért, mert olyan gyökérnek nézem, hogy ne tenné meg, csak egyszerűen nehéz volt elképzelnem, ahogy egy étteremben egymással szemben ülve cseverészünk, miközben egy több ezer forintos pezsgőt iszogatunk és néha zengő kacajjal felnevetek a viccein. Szóval tudjátok, azok a tipikus filmjelenetek. Valahogy nem volt meg. Ettől függetlenül, mikor megtudtam, hogy elvisz valahová, mi az első női kérdés, ami felmerül ilyenkor? Jól gondolod: a mit vegyek fel? Csak potom hatszor öltöztem át, mire úgy döntöttem, hogy az öltözékem vendéglőbe és úri étterembe is megfelelő, egyedül csak iszapban birkózni és túrázni nem. Tehát összeszedtem magam, minimális smink, haj kiengedve, mehet a menet.
Gondolatban azt hittem, hogy végül is jó lesz. Most viszont úgy érzem, egyedül én vagyok valóban nyugodt, a Balázs körüli feszültség azonban szeletelhető és megehető. Nem tagadom, magamban megmosolygom ezt a kamaszszerelemre emlékeztető viselkedést, de ne értsetek félre. Én nem azért nem vagyok ennyire idegbajban, mert nem szeretem Balázst. Odavagyok érte, csak speciel sem a helyzet, sem a randi ténye nem tud úgy feltüzelni, mint például őt. Kedves gesztus, örülök, hogy kényeztet és kedveskedik ezzel, jól esik. De nem emiatt vagyok belé szerelmes, sajnálom.
A rendelést mindketten leadjuk, a férfi pedig végre belekezdene valamibe, csakhogy... Hát, szerintem ezt ő sem így gondolta. Beharapom alsó ajkam, hogy el ne mosolyodjak, majd kezemet az övére csúsztatom, hogy ne doboljon, inkább nyugodjon meg.
- Szóval nagyon jó ez a hely és köszönöm, hogy elhoztál. De nyugodj meg picit, mert egy, a lábaddal mindjárt felrúgod az asztalt, kettő, hiába fizetsz a kajáért, mert úgyse megy majd le egy falat sem a torkodon és három... - itt tartok egy kis szünetet, mert egy pillanatra elfelejtem, mit is akartam mondani. A fenébe! - Nagyon jól nézel ki, nincs miért izgulnod - ah, szép mentés! Akármit is akartam, megmentettem a helyzetet. Hiába, a profizmus szakmai ártalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Édesnek találom Balázs izgalmát. Ebből tudom, hogy fontos neki ez a ma este, hogy komolyan gondolja velem. Innentől kezdve pedig már csak annyi a dolgom, hogy megkönnyítsem valamelyest a dolgát. Nem szeretném, ha azt érezné, tök mindegy mi lesz, akkor is az övé vagyok, de azt sem akarom, hogy megszakadjon, mert mindketten tudjuk, hogy semmi szükség rá. Meg kell találnunk az aranyközéputat. Mindkettőnknek.
- Tudom és köszönöm. Egyáltalán nem haragszom - végre megengedek magamnak egy mosolyt és furcsán jó érzés kerít hatalmába, ahogy a kézfejemet simogatja. Belenézek szemeibe és olyan sok mindent tudnék hirtelen mondani, mégsem jön egyetlen szó sem ajkaimra. - Hidd el, ez egészen új élmény lesz, belőlünk kiindulva - majdnem fel is nevetek. Mi tényleg, de komolyan nem tudunk semmit sem úgy csinálni, mint a normális párok. Mi mindig elszúrunk mindent, amit el lehet, afelől pedig semmi kétségem sincs, hogy most is ez lesz. De ezzel együtt szerettem bele Balázsba, legalább mellette sohasem unatkozom.
- Örülök, hogy itt lehetek veled - biztatóan pillantok rá, ahogy pedig ajka kézfejemet érinti, szinte beleborzongok. Te jó ég, ez a pasi tud valamit... Pedig hadd szögezzem le, ez még csak egy kézcsók volt. Nem ám itten heves akármi, hanem kézcsók. Valószínűleg csak azért nem pirulok el, mert az évek alatt ez a dolog kihalt belőlem és biológiailag képtelen vagyok rá, pedig ha tehetném, istenemre rákvörös lenne a fejem.
A bók hallatán lesütöm szemeimet egy pillanatra, majd a borhoz nyúlok és megemelem poharam, várva, hogy Balázs is hasonlóan tegyen. Ezúttal majd én mondok tósztot. - Igyunk arra, hogy jól nézünk ki külön-külön és együtt is - bár ábrázatom igyekszik komoly maradni, a nevetőráncok ott vannak a szemem sarkában, csintalanságról árulkodva. Tulajdonképpen mindenféle egoizmus és beképzeltség nélkül kijelenthetjük, hogy valóban jó páros vagyunk, nincs ebben semmi szégyellnivaló. Belekortyolok boromba, majd visszateszem az asztalra és látva, hogy a beszédtéma bedobása rám vár, hát megragadom az alkalmat.
- Kamillával minden rendben? Egy ideje nem találkoztam vele - gyerek téma, bingó. Nem merek egyéb, vészesebb vizekre evezni, egy kis lájtos kezdés után majd jöhet a bekeményítés. Khm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Itt volt már az ideje, hogy vásároljak egy s mást, főleg azért, mert Ákost hamarosan hazaengedik. Furcsa ilyesmit mondanom, de tartok a viszontlátástól, ahogyan attól is, rosszul döntöttem, mikor beadtam az intézetbe. Mégis, tudom, hogy van aki minden héten ír neki levelet és én is igyekszem néha napján meglátogatni, ha a pszichológusok engedik. Balázsnak még nem szóltam az öcsém eltávjáról, ahogyan arról sem értesítettem, Karolina, az én csodálatos nevelőanyám ismét szabadlábon van.
Az utóbbi napokat feszült csendben töltöttük egymás mellett. A férfi kérdezett, én makacs hallgatásba burkolóztam. Tudtam, hogy sok gondja-baja van a munkahelyén és Kamilla is gyakorta megizzasztja egy-egy agymenésével. Félreértés ne essék, rendes lány, szereti az apját, értelmes és okos, csak éppenséggel még gyerek. Akkor is az, ha ő ezt sziklaszilárdan tagadja.
Most pedig én érzem magam kamasznak, aki rosszban van a szüleivel, ezért elmenekülése után bujkál előlük. Semmit sem tudok arról, hogy a mostohaanyám merre szándékozik menni, egyáltalán milyen tervei vannak. Jó magaviseletért elengedték így közel nyolc év után, ami gyanítom, hogy szerinte időszerű volt, számomra viszont kész pokol. Az intézetben nyomatékosítottam, hogy Ákost nem látogathatja senki rajtam kívül, apát is értesítettem, de Flórának nem szóltam. Ahogy Balázsnak és Kamillának sem. Az a nő nem normális és örülnék, ha ez az információ az én birtokomban maradna. De komolyan.
Észre sem veszem, hogy már rég megálltam és szinte üres tekintettel bámulom a tér közepén lévő szökőkutat. Beszélnem kéne róla, igaz? De már nagy lány vagyok, meg tudom oldani. Nem lesz baj, elvégre eltelt nyolc év. Biztosan elfelejtette, amit tettem. Biztosan.