Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium
Nándor
Léna irodája
Léna irodája
- Én csak... - nos, igen. A kérdésre, hogy miért is lenne ez a legjobb megoldás, még ő maga sem tud válaszolni. Nem a legjobb, hanem a legkönnyebb. A jó öreg szőnyeg alá mindent technika, ám ráfaragott, mert most nem hogy segített volna magán ezzel, de még inkább kényelmetlenebbé tette a szituációt. Talán jobb lett volna másnap, vagy teljesen kipihenve az este fáradalmait, harmadnap rögtön felkeresni Nándort és tisztázni a helyzetet. Bárcsak lett volna annyi vér a pucájában...
A szúrós megjegyzésre csak ráharapott alsó ajka belsejére, s tekintetét lesütve lehuppant vissza a székére. Nem tudta, mit mondhatna. Nem helyes, amit tett, de őszintén szólva... ki csinálta volna másképp?
- Igen, de... - Biztos volt benne, hogy Nándor nem fogja egy ilyen incidens miatt újból próbaidőre rakni, vagy ne adj Merlin, kirúgni, ugyanakkor nem lett volna szerencsés kifogásokat és ellenérveket felsorakoztatni. Mondhatta volna, hogy akármilyen élőlény képes volna elvinni pár papírt az irodáig, aminek van két keze és minimum két lába, de inkább csendben maradt. Túlságosan feszült volt a hangulat ahhoz, hogy magyarázkodásba kezdjen.
Miért? Miért, mint miért kerülte vagy miért, mint miért ütötte ki magát teljesen? Nem tudta, mire gondol a férfi, de hogy ebben az esetben a legilimencia eszközéhez nyúljon, az teljesen kizárt volt. Ujjai idegesen babráltak szoknyája szélével.
- Azt hittem, látni sem bírsz... - nyögte ki végül - És megértem, ha ez tényleg így van. Ennek az egésznek nem... - egy pillanatra megakadt. Hazugság lenne azt mondani, hogy csak az alkohol miatt engedte magához ennyire közel a Parancsnokot. Hazugság lenne azt mondani, hogy józan ésszel nem tette volna meg. Hazugság lenne azt mondani, hogy nem pirul el, akárhányszor eszébe jut az est kétségkívül pazar része... Nem hazudhatott - ...nem így kellett volna történnie. Sajnálom.
Kimondta hát, nincs visszaút. Barnáit Nándorra függesztette. Nem várt tulajdonképpen semmire, erre a bocsánatkérésre nem igazán lehet mit mondani, s legbelül már tudta, hogy ez amúgy is egy halott ügy. Csak egy pillanatnyi fellángolás a férfi részéről, semmi több.
A szúrós megjegyzésre csak ráharapott alsó ajka belsejére, s tekintetét lesütve lehuppant vissza a székére. Nem tudta, mit mondhatna. Nem helyes, amit tett, de őszintén szólva... ki csinálta volna másképp?
- Igen, de... - Biztos volt benne, hogy Nándor nem fogja egy ilyen incidens miatt újból próbaidőre rakni, vagy ne adj Merlin, kirúgni, ugyanakkor nem lett volna szerencsés kifogásokat és ellenérveket felsorakoztatni. Mondhatta volna, hogy akármilyen élőlény képes volna elvinni pár papírt az irodáig, aminek van két keze és minimum két lába, de inkább csendben maradt. Túlságosan feszült volt a hangulat ahhoz, hogy magyarázkodásba kezdjen.
Miért? Miért, mint miért kerülte vagy miért, mint miért ütötte ki magát teljesen? Nem tudta, mire gondol a férfi, de hogy ebben az esetben a legilimencia eszközéhez nyúljon, az teljesen kizárt volt. Ujjai idegesen babráltak szoknyája szélével.
- Azt hittem, látni sem bírsz... - nyögte ki végül - És megértem, ha ez tényleg így van. Ennek az egésznek nem... - egy pillanatra megakadt. Hazugság lenne azt mondani, hogy csak az alkohol miatt engedte magához ennyire közel a Parancsnokot. Hazugság lenne azt mondani, hogy józan ésszel nem tette volna meg. Hazugság lenne azt mondani, hogy nem pirul el, akárhányszor eszébe jut az est kétségkívül pazar része... Nem hazudhatott - ...nem így kellett volna történnie. Sajnálom.
Kimondta hát, nincs visszaút. Barnáit Nándorra függesztette. Nem várt tulajdonképpen semmire, erre a bocsánatkérésre nem igazán lehet mit mondani, s legbelül már tudta, hogy ez amúgy is egy halott ügy. Csak egy pillanatnyi fellángolás a férfi részéről, semmi több.