Noel:  

Óóóó, és miféle/fajta rokonság? (: Minden nap beszéltünk és nem mesélt rólad!   Vagy csak átsiklottam felette? De gáz.  

Hát én tisztára megsértődtem Védára... Mit ér 8 évnyi ismeretség, látjátok!

Az feltűnt amúgy, hogy a Szendrei família is szépen lassan, sunyin, de terjeszkedik?  

Igen, igen, tényleg jogi síkra kell terelni az eseményeket, oda s vissza vagyok a felháborodástól!  

Ééééértem Ella, oki. Oki. Riri oda lesz, még egy rokon. ^^

Igen, mert olyan nagyon jóban vannak...

Nekem csak az tűnt fel elsőre, hogy olyan, mintha utánozna téged - az a haj...o.o

neeee, letegeztelek. >.< a fenébe, elrontottam a játékot.

Boldog éjfélt!

Boldog éjfélt!

Ne hagyd itt a félkész hszed *_____________*

Ezért szeretlek. ^^

*Le van törve*

*A hszig vár szomorúan, lebiggyesztett ajkakkal*

Óóóó *.* Mégis szép az élet! Akkor most már menj aludni.  

Mit jelent az, hogy túl sok Monty Python?  

*tudományosan bólint Mr Kensington felé*

te jó ég Lexine, mennyit néztél belőle? Nekem most úgy kedvem lett Az élet értelméhez...

Hát csak a sztoridra lennék kíváncsi, hogyan néztél túl sokat, mert az egyértelmű, hogy maradandó nyomokat hagyott benned.  

Jaaaaahm, csak nekem a 'true story' saját tapasztalatot sejtetett, elnézést.  

Divat lett nyulat ajándékozni?

Boldog éjfélt!

Ben...*.* Szia.

Szia Ben. *.*  *kiéli, mert Annával nem tud rajongani játékban...és megy írni tovább*

Merse úrnak
2014. augusztus másodika. délután fél négy.

Keith szombat délután hazafelé sétál a Szendrei család fürdőszobájából. Eeegen. A több hetes munka lassan-lassan befejeződik, elkészül a festménye a fürdőszobába, és ez sokkal kevesebb örömöt okoz neki, mint általában; Riri beköltözésekor tett ígéretét maradéktalanul valóra váltva egy percig se hagyja, hogy Keith unatkozzon festés közben. Ha szünetet tart, készít neki egy mindig túl cukros, vagy túl citromos limonádét, munka közben felolvasást tart neki, vagy néha, nem túl feltűnő helyeken maga is megpróbálkozik egy-két rózsa szálával - a kád mögé titokban még a kézlenyomata is felkerült. A munka vége tehát csak azt fogja jelenteni, hogy véget érnek a kis unokatestvérével töltött vidám órák, mivelhogy nem kell többé vigyáznia rá - és ez semmiképp nem töltheti el örömmel Keith-t.
Sittysürütty. Persze azért nehéz rosszkedvűnek lenni, ha gyönyörűen süt a Nap, s ha nedves a föld, a fű, amin mezítláb halad (a cipőjét véletlenül Védáéknál felejtette). Éppen ezért kanyarodik el a játszótér fele, mivelhogy erre több a füves terület, s az anyukák/apukák már amúgy is kezdik megszokni színes ingeit, mely alá nem vesz pólót, festékes arcát, mellkasát, hasát, trapéznadrágját, meg a sok egyéb kiegészítőt a pecsétgyűrűtől kezdve a farzsebéből kiálló ecsetekig, melyekből igen ritkán és csak igen keveset hagy a Szendrei házban, mert folyamatosan szüksége van rájuk.
Néhány gyerek nevetve köszön neki és ő visszanevet rájuk - leginkább olyanok, akikkel akkor találkozott, mikor Ririért ment az iskolába. Aztán, mit ad Isten, előtte terem egy színes beton, meg annak túloldalán egy térdeplő raszta.
- Hohohó! - Általában neki kell rávennie az embereket, hogy díszítsenek vele páncélokat, fessenek folyosókat, így most őszintén megörül a lehetőségnek. Mindenféle invitálást, vagy köszönést megelőzve maga is letérdel, befestékezi az egyik vastagabb ecsetét, és minden gond nélkül, pontosan idomulva a fiú tempójához, egy új ágaz vezet be a kusza minták és kanyarok ösvényén, amin ő halad, párhuzamosan a másikkal.
- Tetszik a játékod. - Ha a szőke ránéz, Keith ránevet. Szép is a játszótér, itt minden gyerek megosztja egymással a játékokat.  

Merse úrnak
2014. augusztus másodika. délután fél négy.

- Furán, mi? - A fiú reakciójára egy fél percre abbahagyja a munkát, hogy térdelés közben kiegyenesedhessen. Fejét oldalra biccenti, mikor a másik szemébe néz, majd hirtelen, élénken felnevet - rögtön utána ráhunyorít, azoknak a szelíd mosolyával, akik a mindenség dolgaiban teljesen otthonosan mozognak. Szólni nem szól semmit, mert utána visszatér a munkára. Négykézláb támaszkodva fest tovább, néha egészen, a velejéből más mintákat, mint a srác, akire furán néznek a vonalak, de ez abszolút nem ront az összhatáson; a bárányfelhői, dús, aranyló, szürreális mesefigurái tökéletesen illenek a keringő-kanyarodó, csúcsos és csúcstalan tengerekhez, utakhoz, hegyekhez, amik a rasztafiú által születnek meg.
- Tudod ez olyan, mint Sohaország. - Jegyzi meg vidáman, fel se nézve; egészen biztos benne, hogy csak ők és a gyerekek látják a kezük alatt megszülető világot, az a szülő pedig, aki beáll mögéjük, csak jót mosolyog a keszekusza, élénk formákon.
- Keith vagyok. - Válaszolja békésen kellően nagy ívet kanyarítva, azután ecsetjéből kiugrik egy medve. Ő is csak akkor látja mit alkot, mikor már készen van. Lehet, hogy a csatlakozásával megjelent a betonon egy másféle, jelenleg némileg stabilabb irányvonal, de az irányítás továbbra is a festékek kezében van.
- Van kedved festés után enni, meg repülni? Seprűn. Csak mert süt a Nap. - Kérdezi, miközben kék, fehér és zöld színekből, elvont körökből és vonalakból mintha két repülő alak emelkedne ki. Ekkor elérnek az egyik széles kanyarhoz; még két hasonló hosszú szakasz van, amit befesthetnek. Úgy látszik megtetszett a kuszahajú.

*Pakolás, telefonálás, ügyintézés helyett beül, leül*

Luca te tegnap is online voltál, unalmas a nyaralás?

Ha Michael nem rellonos lenne, kezdeném sajnálni.  

Michael, Mihael, á, valószínűleg még tizennyolcszor el fogom írni, előre is bocs.  

Gwen, figyelj már, hogy van Krisztián...?

Tudtam, hogy nekem megbocsátod majd! S még jól is jössz ki belőle, ügyes kis rellonos.

Szervusz-mervusz Eris.  

Én pedig Keith-el vagyok bejelentkezve, úgyhogy bátran kiállhatok a világ elé, hogy fogadjam a <3-t!  

"Amire nem emlékszek, meg sem történt, ennyi" ajjaj, ha Lawrence is így gondolkozna, igen-igen eseménytelen élete lenne.  

Mmm, mintha Gwen keresett volna, Krisztián.

Letagadni semmiképp nem, csak lehet, hogy Anna kevésbé lenne nyitott erre...meg bármiféle kedves gesztusra.  

Gwen: én csak az érdekeid tartom szem előtt.  

Mókásak ezek a be-kirohanó emberek...

Gwen, hidd el nekem, sokkal jobban járnál Krisztiánnal, mint Mihaellel.  

Érdekgyűjtő, aaaz.  

Mihael, csak úgy ismerem a rellonosokat, mint a tenyeremet. És ez nem is lehet meglepetés.

Szió Alina