Bellafonte úr, ezennel engedélyt kap az öngyilkosságra...

Szerintem ülj be a sarokba, sírj, és vágj ereket

Pedig fogadni mertem volna, hogy egy krokodil lesz a képen

Ja, bocs a tévesztésért

Mennyi vöröske lett hirtelen
Amúgy sziasztok

Brandon Norrey - 2014.09.15. 20:09


Lehet répamérgezést kapott...

Estét!

*A "multi" szóra felkapja a fejét* Az jó dolog *-* *bólogat hevesen*

Amúgy Nedra, nem jó a megfejtésed a Képben vagy?-nál, de nem goooooooooond

A The Artist az

Én úgy tudtam, hogy Az Artista...  

Elena Rose - 2014.09.16. 20:29


Csak bátran! Amúgy meg tök jó, ha eddig nem jött volna össze a szkizofrénia, nézd meg milyen, h nem egy, hanem több emberke van a fejedbe, tök vicces xD

Nem tudom, én tök jól megvagyok ilyen multisan, szeretem az összeset, s szórakoztató fél óránként személyiséget váltani, mert a másik gyerek nevében kell hszt írni

Sziasztoook kézpeljétek, lett szép új nemezelt tincsem *-* *ujjong*

Annelie Freya Blomqvist - 2014.09.17. 19:04


Te vagy csúnya, nem az én gyöngyörű tincsem....

Caitlyn tudod, olyan tincs, ami nemezelve van

Jared Nightingale

 A szünidőnek lassan vége, a nyár már végleg elmúlt, s egyre több diák bukkan fel a kastély falai között. Még pár nap, s kezdődik is a kviddics idény - amit bár Tiffany nagyon várt, úgy döntött, az első meccsen inkább a lelátóról figyeli a játékot, és nem a levegőből. Van még elég ideje repkedni az ütővel a kezébe, és szívesen megnézné, mit tudnak az új tagok, mivel, ha jól hallotta, lett belőlük pár. Amúgy is, az első meccs a levita ellen játszódik, a csapatnak pedig nem voltak túl kellemes emlékei a legutóbbi, kék házzal vívott mérkőzésről. Kapott is fejmosást otthon, hogy ezt meg hogy képzelte, ha már kviddicsezik, csinálja jól, ha meg nem megy, hagyja ott, pedig igazán voltak olyan meccsek is, amelyeket tiszteletreméltó pontszámmal nyertek. Na nem mintha ezek számítottak volna az apjának.
 Nem ügyködött túl sokat a mai napon, írt pár levelet a rokonságnak, hogy minden rendben, s elkészítette a listákat a színjátszókörhöz, mivel nem rég ért véget a meghallgatás. Csodálkozott is, mikor lepillantott az órára, s észrevette, hogy már vacsoraidő van. Kissé összeszedte magát, felkapott egy cipőt, majd becsapva maga után szobája ajtaját meg is indult a nagyterem felé. Kissé sokan tolongtak fel a lépcsőkön, így, miután sikeresen letarolt pár kisebb diákot, hosszú léptekkel közelítette meg az asztalokat. Megálva az ajtóban szokásához híven felmérte a már ülő diákokat, főleg azon morfondírozva, hogy hová dobja le magát. Korábbi éveiben szívesen ült más házak asztalaihoz, hogy aztán nem túl szép és bíztató történetekkel tömje az ijedt elsősök fejét, akiknek, a vöröskének hála, még jobban elpárolgott az a csöpp önbizalmuk is, mellyel az iskolába érkeztek. Egész jó hobbi.
 

Márk

 Kész, slussz-passz, ennyi volt, vége. Ez a tanév is elmúlt. Bármennyire is jól jött most egy vakáció, Tiffany belegondolni sem mert, hogy nyakukon a vizsgaidőszak. Szőrnyű.
 Azért nyilván nem lehetett nem szóvátenni, hogy átvészelt egy újabb évnyi tanórát, így, rövid gondolkodás után, a mindig jó választásnak tűnő kocsmázás mellett döntött. Rögvest a szobája felé vette az irányt, ahol is ledobta magáról egyenruháját és talárját, hogy valami kimenősebb gönccel helyettesítse. Gyorsan magára kapott egy pöttyös miniszoknyát, amihez egy kék felsőt, fekete térdzoknit és egy pár bakkancsot társított. Fürdőbe menet még gyorsan rápillantott az éjjeliszekrényen ketyegő órára – 19:27 – majd továbbsietett a kis tükör elé, hogy elrendezze magát.
 19:43ra már teljesen elkészült. Megnézte még egyszer, hogy nálla van e minden, amire szüksége lehet – pálca, pénz, papírzsebkendő – majd becsapva maga mögött az ajtót, megindult a faluba. Kissé összehúzta kabátját, ahogy kilépett a fagyos levegőbe, de amiután mozgásba helyezte magát, megállapította, hogy csupán kellemesen hűvös van odakint. Nem egyedül indult útnak, még megannyi diák szállingózott lefelé a kastélyból, hisz mindenki ment lazítani egyet.
 Mire leért a főutcára sikerült is eldöntenie, hogy melyik helyet válassza egy kis ivászatra – így a csárda felé igazította lépteit. Gondolataiba süllyedve sétált az alkonyodó utcákon, és az utolsó alkalom emlékképeit próbálta előhalászni, mikor itt járt. Csak néhány dolog rémlett, így, bár morogva, de be kellett vallja magának, hogy régen, túl régen járt errefelé. Bár a jobb később, mint soha alapot vesszük, egyáltalán nincs semmilyen gond.
 Határozottan nyitott be a kintről oly sötétnek s eldugottnak tűnő helyre, halvány mosollyal jelezve háláját a benti melegnek. Legombolta magáról kabátját, majd tekintetével keresett egy kisebb, üresen álló asztalt, amihez letelepedhet. Köszönt egy-két iskolatársának, csúnyán nézett az őt fütyülő barmokra a sarokban, majd rendelt egy sört. Máris jobb.

Márk

 A nyugalmat könnyű megtalálni, a megtartásával van gond. Épp kihozták a lány itókáját, ő meg jóízűen kortyolt bele a keserű italba. Kivállóan esett a hideg pia, úgy érezte, hogy ezzel érvénybe lépett a „Tökéletes este” fogalom. Sulinak vége (arra most inkább nem gondolt, hogy vizsgák is lesznek, méghozzá a nehéz fajtából), kocsmázik, el tud mérülni gondolataiba – mi kell még? A költői kérdésére hamar és váratlanul érkezett válasz, ugyanis alig pár perc múlva valaki elsétált mellette, a következő pillanatban pedig azon kapta magát, hogy az illető az ő asztalához ült le – vagyis inkább dobta le – magát. Lassan emelte fel tekintetét, készülve elküldeni az ismeretlent melegebb égtájakra, mikor tekintete megakadt a vörös hajszálakon, majd találkozott az ismert szempárral és arccal.
-Márk? – ennyit bírt kinyőgni a megdöbbenésről, majd másodperceken keresztül figyelte a srácot, mintha arra akarna rájönni, hogy tényleg hús-vér lény e, vagy csak valamilyen másolata a Levitásnak. Mikor már teljesen meggyőződött, hogy tényleg a Varjassy gyerek ül vele szemben, megengedett magának egy ritkán látott vigyort.
-Te meg hogy kerülsz ide? – kezdte el azonnal a kikérdezést. – Ezer éve nem láttalak, hogy vagy? – és tényleg, csomó ideje nem találkoztak, sőt, szinte egyáltalán nem hallottak egymás felől az elmúlt...évben? Megpróbált annyira lelkesnek tűnni, amennyire csak tudott, mert tényleg örült a fiúnak. Legelőször négy éve találkoztak, a DÖK Napfordulós rendezvényén, amiről Tiff büszkén állíthatta, hogy az ő ötlete volt. A Rellonos emlékezett, hogy majd leátkozta Márk fejét, mivel teljes lelki nyugodsággal rá akart gyújtani a rét közepén, a lány pedig nem akarta, hogy a rendezvényük alatt legyen hiszti. Így belegondolva, 17 éves fejjel félig sem tűnt annyira szőrnyű a dolog, mint annó – de mentségére legyen, évekkel ezelőtt volt! Belegondolva szinte biztos volt benne, hogy tavaly óta nem látta a srácot, de úgy döntött, ezt majd később hozza fel.
 Megváltoztatta testhelyzetét, kissé a társasága felé dőlt, majd félresöpört egy tincset a szeméből, és újra belekortyolt a sörbe, várva, hogy a fiú válaszol-e vagy sem. Bár jobban tenné, hogy megszólalna, ha már csatlakozott hozzá.

A nap fénypontja....ha sikerült megírnom az összes hsz tartozásomat xD

vagy nem köhögni, mint aki készül elhalálozni...

Márk

 Halvány mosollyal hallgatja a fiút, néha aprót bólogat, vagy épp csodálkozóan felemeli szemöldökeit, esetleg belekortyol italába.
-Igen, észrevettem, hogy sehol sem tűnt fel a fejed. Mit csináltál te ennyi ideig odahaza? – teszi fel a következő kérdést, miközben ő is apró pillantásokkal feltérképezi a srácot. Jóideje találkoztak, azóta mindketten igen felcseperedtek, megváltoztak és így, végignézve rajtuk, egyáltalán nem hasonlítottak a két elsősre a Napfordulón. A rendezvény után még leveleztek egy ideig, aztán a lány lusta volt visszaírni, egy pillanatban pedig már a harmadikos is szó nélkül eltűnt.
 Elneveti magát a levitás megjegyzésen, hisz a srác tényleg nem az a tipikus kék, sosem látta még tanulni, vagy könyvkupacokkal az ölében a folyosókat róni. Érzi magán a fiú pillantását, de úgy tesz, mintha fel sem tűnt volna neki, helyette inkább ő is jobban megfigyeli a vele szemben ülőt. Ha jól látja, az megmagasodott, szélesebbek lettek a vállai, és arca is kissé keményebb, férfiasabb vonásokba váltott. Haja ugyan olyan tűzővörös, mint azon a napon, amikor megismerkedtek, s nicsak, a jól ismert cigaretták sem maradnak el. Legutoljára majd’ leharapta Márk fejét, mert az a réten akart rágyújtani, ez alkalommal viszont fehér ujjai lassan közelítenek az asztal közepén nyugvó tárca felé, kérdően nézve tulajdonosára, hogy kiszolgálhatja e magát.
-Nem áll szándékomban évet ismételni, ha már elvergődtem idáig. Amúgy meg utánna valószínűleg maradok mestertanoncin, szóval még egy ideig a közelben leszek – válaszol vigyorogva. – Bár ha rajtam múlna, biztos nem vizsgáznék – fújja ki a levegőt lemondóan, mint akire a világ legnehezebb, legszőrnyűbb és legfárasztóbb feladata vár – ami félig-meddig végül is igaz.
 Megigazítja szoknyáját, följebb húzza magán azt a fránya térdzoknit, és, ha sikerült megszereznie Varjassy féltett kincsei közül egy szálat, gyújtó után érdeklődik. Ilyet is ritkán csinál, sosem szokott külön csomagja lenni, de most igazán úgy érezte, jól esne, s ha már társalgópartnerének van...Miért ne?

Nekünk is van kemény napszemcsink

Estét, off

Boldog Éjfélt!

Szervusztok

fúú, csoportos szkájpolás van?

Én is akarok bulizniii:33

Szükségem van még egy olyan 15 percre, hogy fejezzem be minden gondok, de aztán jövök^^

*bedugja a fejét, jött ő is barátkozni*

Jézusom Wolgi, nem csalódtam bennetek xDD

Tudok én dolgokat, na...

Milyen játékot? Mutimutimuti

Jesszusom xd A számossal én is elvoltam a délben, sikerült 20at megcsinálni nekem is :"DD

Megesik

Nem tudom, mi ez a Candy Box-os dolog, de állati jóóó :"D

óó, én is cukorkát akarok enni :c

NE. amíg várom, hogy legyen sok cukorkám, játszok a számos-micsodán, elállt a kezem, és annyi dolgom van, hogy sosem fogom megcsinálni őket :"D