|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lexine Westbrook INAKTÍV
 pandicorn RPG hsz: 152 Összes hsz: 2037
|
Eris L. Awer-Kowai - 2013.11.03. 22:10Lexine, csak tudjam meg hogy lopol.  Adél, előbb vezesd rá őket hogy mi ez az oldal  Sok jó ember összegyűlt, akik nagyon szeretik a Harry Pottert, meg szeretnek meséket kitalálni hozzá, és szoktak nagyon jó táborokat szervezni nyaranta...  Nem kell elsietni, még megijeszted őket  Nem szokásom, az eredetiség híve vagyok  Vizsgaidőszak...hát hol élsz te?
|
|
|
|
Lexine Westbrook INAKTÍV
 pandicorn RPG hsz: 152 Összes hsz: 2037
|
OliEgyelőre. Aztán ki tudja, mi lesz holnap. Mostanában bőven akadt szabadidőm és azt nem akartam ezen a szent helyen tölteni. Ez Jamienek való hely volt ő élvezte, hiszen az övé volt, sok munkája van benne. Én is szívesen voltam itt, ha csak őt kellett néznem, maximum segítettem neki egy kicsit, ahogyan most is. Azt viszont régóta fontolgattam, hogy tanulnom kellene valamit. Soha nem voltunk elég időt egy helyen ahhoz, hogy normálisan tudjak tanulni. Ráadásul a varázsbéli képességeim igencsak hagynak kivetnivalót magam után, pedig elvileg aranyvérű vagyok, bár erről mélyen hallgatok. - Soha nem lehet tudni.
Megvonom a vállamat, meghagyva annak a lehetőségét, hogy esetleg holnap összefusson velem a kastély folyosóján. Nem holnap talán mégsem, ugyanis biztos, hogy ezután délig ki sem fogom kelni az ágyból, jöhet fölém imádkozni bárki. Egy pillanatra eltűntem a pult mögött, hogy egy pohárral és egy üveg vízzel bukkanjak föl ismét. Ráérősen csavartam le róla a kupakot és lassan öntöttem bele a vizet a pohárba. Nem nagy titok, egy kicsit azért élveztem, hogy itt szenved előttem és én vagyok az egyetlen aki jelen pillanatban segíteni tud rajta...elég kellemetlen lehet ennyire kiszolgáltatottnak lenni. - Lexi.
Mondom futólag, még egy gyors vicsorgós mosolyra is futja, majd kihúzom a bájitalos fiola dugóját és beleöntöm a tartalmát a vízbe. Mindezek után villámsebesen előveszek egy másik poharat, töltök bele egy kis whiskyt és koccintásra elemem a poharat. - Egészségedre, és ezt most tényleg egészségügyi szempontból közelítem meg, mármint...érted...
Megvonom a vállamat, összekoccintom a poharainkat és egy az egyben lehúzom az italt, amúgy sem volt benne kibírhatatlanul sok, épp megfelelő mennyiség volt egy kis vadóc számára.
|
|
|
|
Lexine Westbrook INAKTÍV
 pandicorn RPG hsz: 152 Összes hsz: 2037
|
Öcskös - Majd akkor én foglak.
Már amikor kimondom, akkor tudom, hogy rossz ötlet. Nem csak azért, mert majdnem egy magasak vagyunk és olyan vagy mint egy gyufaszál, hanem azért, mert nekem néha még akkor is nehezen megy az állás, ha két lábbal a földön vagyok, nem még, hogy jégen. De ezt inkább nem mondom, nem akarom előre temetni ezt a kellemes délutánt, mert ez az. Nem kellett próbálkoznom, vagy másnak lennem ahhoz, hogy csípjen. Sokkal könnyebben ment mint gondoltam és jobban is alakul mint képzeltem. - Nekem egy kicsit hiányzott, soha nem tanultam sokáig egy helyen, mert az apám mindenhová cipelt, ezért nem is tanultam meg rendesen semmi. Na meg, a képességeim sincsenek éppen a toppon. De szeretnék valami normálisan csinálni, meg mert nincs semmi képesítésem, tök idiótának érzem magamat.
A tea nagyon jólesik, egészen átmelegít a hűvösben, de túl gyorsan ittam meg, talán azért, mert angol létemre soha nem volt a kedvencem. Bár elég lassú tempóban haladunk a végzetünket akkor sem kerülhetjük el, itt ma korcsolyázás lesz, nem is akármilyen. Elfintorodom, miközben odaérünk a kölcsönzőhöz, kérek két korit az illetékestől, ügyelve arra, hogy most én fizessek és a lábméreteket is ki tudjam normális ember módjára nyögni, majd elveszem őket és egy üres padhoz viszem őket. Ekkor pedig rájövök, hogy talán megtette volna egy kellemes séta is, nem kellett volna feltétlenül összetörni magunkat. - Valami olyasmire gondoltam, amihez nem kell a pálcám. A mugli viselkedéskutatást választottam, otthon vagyok a témában, mert szinte mugliként neveltek, majdcsak nem lesz olyan nehéz. Na meg, nem is akarom megerőltetni magamat, szeretnék azokkal lenni, akiket bírok, mint ti..
Küldök fel egy széles vigyort, szépen leteszem magamat az ülőalkalmatosságra és leveszem a cipőmet, majd a kori után nyúlok. - És te? Jamie nagyon sokat mesélt rólad, de én inkább tőled akartam ezeket hallani. Mondj olyat, amíg még nem tudhatok.
Tényleg érdekelt, nem csak azért, mert kíváncsi voltam, kikkel élek együtt, hanem mert megakartam őt ismerni, de nem más szemén keresztül.
|
|
|
|
|
|
|