Pápá Hugi! *integet*
A bácsi tényleg gyilkos? O.o

Kezeimet a zsebembe mélyesztem, mert kezdek kicsit fázni. Ami nem meglepő, hiszen majdnem olyan hideg van, mint januárban, pedig hamarosan április, a második tavaszi hónap. Már nyílnia kéne a virágoknak, a madaraknak visszaköltözni, a napnak pedig sütni. De erre szerintem még egy jó ideig várhatok. Már elegem van a télből. Mindig is utáltam azt az évszakot. Olyan fehér és hideg. Akkor inkább a tavasz, ami kicsit ravasz, mert sosem lehet tudni, hogy eső fog esni, vagy hét ágra fog sütni a nap. Kiszámíthatatlan. Olyan mint... hát nem, nem olyan mint én. Bah, inkább ebbe nem megyek bele, mert megint felhergelném a magam, amit nem szeretnék. Szinte mindennap csak magamat ócsárolom, hogy milyen béna vagyok. Elég volt! Végre tennem kéne valamit, hogy ez elmúljon. Igen, tenni is fogok! Oké. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem így lesz. Ugyanúgy tanulni fogok és ugyanolyan csendes leszek. De hát ez vagyok én. Megtudnék változni, csak félek, hogy milyen lenne az ÚjYannick. De akkor biztos ismerné mindenki a nevem, mert akkor úgy viselkednék, mint egy rellonos. Akit csak a rossz dolgai miatt ismer az egész suli. Akitől mindenki fél. Akinek lenne egy-két haverja. Ez a Yannick soha nem fog eljönni, ebben biztos vagyok.
Ekkor nyílik az ajtó és belép rajta egy nagyon szép lány. Ismerősnek tűnik. Ahogy közelebb jön, észreveszem, hogy Amira Loveuarddal van dolgom, aki arról híres, hogy milyen sok pasija van/volt. Mindenki híres valamiről, csak én nem. Azt sem tudják, hogy létezem. Szóval ez a lány ugyanúgy nekitámaszkodik a korlátnak és rágyújt egy cigire. Cigaretta. Még soha sem próbáltam ki, mert károsítja a szervezetet. Rákot okozhat, amit én nem akarok. De egyszer ezt is ki kéne próbálnom.
Egy kis ideig azon gondolkodom, hogy leszólítsam-e a lányt, de végül az igen mellett döntök. Miután bemutatkozom, csak annyit mond: ühüm. Gondolhattam volna, hogy nem akar velem beszélgetni. Ki akarna velem dumálni? Megforgatom a szemeimet, majd folytatom. Miután befejezem a mondandómat, Amira nevetni kezd. Megvakarom a fejem és egy nagy levegőt veszek. Ne merj elérzékenyülni! Természetesen rosszul esik, hogy kinevet, de muszáj ezen (is) túl tennem magam. Ha azt akarom, hogy segítsen, azt is fogja csinálni. Muszáj lesz neki, mert az ÚjYannick akaratos lesz.
 - Talán. De itt is elmondom. Tudom, hogy nem fog érdekelni, miért is érdekelne? De senkivel sem tudom megosztani a gondolataimat, pedig muszáj, mert egyszer felrobbanok. - mondom csendesen. Helyet foglalok az előtte lévő széken és folytatom. - Te nem tudod milyen érzés, ha senki sem tudja, hogy ki vagy. Ha senki soha meg nem kérdezi, hogy "mi újság?" Ha átnéznek rajtad az emberek, mert sosem mersz megszólalni, ugyanis félsz, hogy kinevetnek. Ha sosem mondod ki azt, amit gondolsz. Ha semmibe vesznek és csak arra kellesz, hogy megcsináld a másiknak a házit. Nos, én ilyen vagyok és szeretnék erősebb lenni. Megváltozni, mert nem akarok örökre ilyen lenni. Más akarok lenni, egy igazi rellonos, aki kemény és minden hidegen hagyja, de beszól a másiknak, ha kell. - miután végzek ránézek a lányra, majd ennyit mondok: - Kérlek.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket! ^^ Van erre valaki?:)

Jé, szia Botond! *integet* Mizu? ^^

*bejön* Boti, az avid miért nem lesz inkább Szecsődi Karcsi? *-*

Én is külsőt váltottam

A bácsi miért puszilgat 5 éveseket, mikor nekem egy Mirát sem szabad?

Cshő, Polgiasszony, Hédi nekem kölcsön adta a harisnyáját, megnézi? *-*

én meg... szórakozok, amíg Mira képeit használhatom

*betipeg* Hát szijjasztook!

Amira Loveguard, az edző

Nos, elérkezett ez a nap is. Az első "edzésem" Amira Loveguarddal. Sosem gondoltam, hogy lesz egy olyan "barátom," mint Mira. Igaz, még nem nevezhetem a haveromnak, inkább az edzőm. Nem azért fogunk ma találkozni, hogy beszélgessünk egy jót, hanem azért, hogy rellonost faragjon belőlem. Legalábbis egy erősebb, normálisabb embert. Bááár... már nem is tudom, hogy akarom-e. De ha fiú létemre Amira előtt ezen fogok hisztizni, akkor tuti kiakad, úgyhogy ha tetszik, ha nem, végig csinálom. Tudom, hogy mi vár rám és hogy milyen leszek. De nem zavar, mert azt is tudom, hogy így jobb lesz. Mindenki ismerni fog. Igaz, nem a jó dolgaim miatt, de ez is valami.
Nos, eljött az idő. Úgy beszéltük meg, hogy pontban öt órakor találkozunk az Erőnlét termében, ahol az öt év alatt, csak egyszer-kétszer fordultam meg. Talán most többet fogok odajárni, mint valaha. Nem tudtam eldönteni, hogy mit fogunk csinálni, ezért azt határoztam el, hogy melegítőt veszek fel. Az jó lesz akkor is, ha fizikai munkát végzek, mert az a legkényelmesebb viselet ilyenkor. És akkor is tökéletes, ha csak beszélgetünk. Tehát csak egy egyszerű fekete-kék Nike melegítőt halászok elő a ládámból és már magamra is kapom. A a hajamat megfésülöm, mert jól kell kinéznem. De teljesen mindegy, ugyanis a tutyimat a fejemre húzom. Nem akarom, hogy lássák az arcom, csak akkor, ha teljesen átalakultam. Jó, órákon le kell vennem a kapucnit, mert tiszteletlenség lenne, ha hordanám, de azt csak kibírom.
Kilépek a Gólyalakból és gyors léptekkel haladok a terem felé. Az első edzésről semmi kedvem nincs elkésni, akkor lehet Mira azt mondja, hogy: Le is út, fel is út. Na, ezt nagyon nem akarom. Végre valahára találtam olyan embert a ki foglalkozna velem.
Nem kell sok idő, hogy megérkezzek a keleti szárnyba. Ott megkeresem az erőnlét termét. Mikor megtalálom, gyorsan benyitok, remélem még nincs itt Mira. Ahogy belépek kifújom magam, ugyanis még nincs itt senki.

ruházat

Violetta

Az elmúlt két hónap igen kemény volt. Szinte minden délután tartott edzést nekem Amira. Sokat változtam. Egészen eddig ki sem dugtam a fejem, azt akartam, hogy csak az új Yannickot lássák. Aki immáron sokkal erősebb mint valaha és még a stílusa is megváltozott. Nos, igen, ez lennék én. Amira azt mondta, hogy már elégedett velem, úgyhogy nincs szükség több edzésre. Én azért megmondtam neki, hogy keresni fogom, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezem. Nincs többé ing  és vászonnadrág. Eljött a farmer és az izompóló ideje. A hajam sem nagy, már levágattam, sőt, minap még tetoválást is csináltattam a mellkasomra. Egy Napot ábrázol, amiben egy ötágú csillag van. Nekem nagyon tetszik, remélem Adria nem fog nagyon haragudni. Tényleg, a kishúgom. Nem is tudja, hogy Amira Loveguardtől vettem leckéket. Hát... valamelyik nap vele is kell erről beszélnem, remélem nem lesz túl mérges. Vele természetesen ugyanúgy fogok bánni, mint eddig. Tehát hozzá kedves leszek és persze azokhoz a lányokhoz, akik kb. annyi idősek mint én. Ám valójában olyan leszeke, mint egy rellonos. Hideg és mindenkibe belekötök. Remélem hamarosan lesz egy prefektusi pályázat, tök jó lenne büntetni.
Ma olyan szép nap van, kár lenne nem meg mutatni az új énemet. Ezért egy lenge fekete színű térdnadrágot húztam magamra és egy fehér trikót, hogy az emberek még jobban megtudják csodálni az izmaimat. Irtó büszke vagyok magamra, hogy sikerült végig csinálnom ezt az egészet. Voltak olyan pillanatok, amikor már majdnem feladtam, de végül felálltam és újra kezdtem csinálni. Nagyon köszönöm Amirának és ezt valahogyan még meg is fogom hálálni neki.
Ahogy végig haladok a folyosókon a lányok megnéznek engem. Végre, feltűnök nekik ! El sem hiszem, ez kell ahhoz, hogy valaki észrevegyenek az emberek. Nagyon durva. Én némelyikre rákcsintok, de inkább megyek tovább feltartott fejjel. Örülök, hogy most már nem kell a földet bámulnom. Ahogy kiérek a rétre körbenézek, hogy történt-e valami változás. Ám nem veszek észre semmi furcsát. Ugyanúgy bakatatok tovább mint eddig. A Nap süt a szél csak kicsit fúj. Pont megfelelő az idő. Ahogy kiérek a faluba jönnek velem szembe, de ők kerülnek ki engem és nem én őket. Ez nagyon jó érzés. Ekkor már a kis tavacskánál járok, ahol meglátok egy csinos lányt. Közelebb megyek hozzá és a fülébe súgom:
 - Szia Cica, van gazdád? - vigyorgok.

öltözet

Hellóhelló

Szia Domcska! Mizu?
*odamegy Amirához*

Hajni, az volt az utolsó feladatom és sikerült

rendben. *elkezdi emelgetni Mirukát*

Én semmit, emelgetem Mirukát. Mit játszotok?:)
*gyorsabban emelgeti*

Jól van Hájnál
Szia Vikuka, hát te mit csinálsz?

Ööömmm... asszem ezt most kihagyom.
Mi a problémád Vikukával? XD

*Ő is megindul Mirával a kezében*

Szia Miru

Mizu van Mirukám? *emelgeti*

Ó. Az nem jó. Adjak rá puszit?

*puszit nyom a fejére* Már jobb?

Ugyanazt szerettem volna kérdezni, Robi.

 :-*

Helló-helló:)

Szia Kiva! *ő is integet* most beszélgetünk?

*elkapja az öcsit* Nem lesz már elég?

Hát nem is tudom...

Ha őt is fel tudom emelni, akkor titeket is megtudlak tartani KATT Kiva kérlek, csak ne visíts ><

Mira, itt mindenki mindenkinek a rokona

Semmi baj, Domcsikahhh
Tényleg, én nem akarok Mira tesója lenni.

Én nem rinyálok:P

Mira, mi vagy te, hogy harapdálod az embereket? ><