*betáncol*  NIIIII       *kitáncol*

Mrrrr    *egyelőre türelmes, még nem készül megtámadni Dia-Cukit, amíg nem művel valami csúnyát vele   *  Jó fej leszek, még dorombolok is neked   . *dorombol XD*

Robi

Valószínűleg roppant furcsa, amivel indít. Ezt látni is véli a fiú arcán: mintha próbálná eldönteni, sírjon-e vagy nevessen az egészen. Ő részéről inkább elszaladna, azonban Várffy Gazda telibe talált a teóriájával, miszerint azért állt fel a hintára leányunk, hogy magabiztosságot kölcsönözzön önmagának. Nem szokta keresni a bajt és a baj is ritkán találja meg őt, erre most kétszeresen bekövetkezett, ami amúgy nem szokott: bajt is keresett és a baj is megtalálta őt. Na jó, konkrét konfliktusról csak akkor beszélhetünk, ha a srác ezek után felhúzza magát és leátkozza, de úgy fest, nem errefelé terelődik a furcsán indult beszélgetés fonala.
Ha már leültek a mellette levő hintába, sőt megpedzik, mi lenne, ha nemes fenekét ő is belepakolná a sajátjába, óvatosan lemászik az ördöngös játékszerről, kicsit leporolja, hiszen csak ráállt az előbb és beleül, de ezúttal nem kezdi hajtani, hanem inkább Várffy-ra koncentrál, no és a kérdésre. Pontosabban a büntetésre vonatkozó részt egyelőre elereszti a füle mellett, csak az érkező többit veszi előbb sorba.
-Teljesen komoly. Nem szoktam hazudni.- talán erről az egyenes és komoly, tiszta tekintete is tanúbizonyságot tehet, amivel most újdonsült beszélgetőpartnerét is megajándékozza félig felé fordulva. Arra nevelte az anyja, hogy mindig nézzen, vagy legalább a komoly helyzetekben a másik fél szemébe.
-Én csak annyit látok be, hogy senki nem szegezett pálcát sem Niki fejéhez, hogy lehányjon, sem a te halántékodhoz, hogy így éld ki magad, de ez mind nem rám tartozik.- ezt már egy lazább vállrándítással tudja le jelezvén, hogy ebbe nem fog különösebben belemenni, de azt az agymosott jelzőt kikérné magának, ha hangosan is a szemébe vágnák, az biztos.
-Aha, szóval ez a válaszod.- most már kiegyenesedik és kicsit ellöki magát, éppen annyira, hogy az amplitúdója úgy húsz-harminc centinél több ne lehessen.
-Niki azt mondta, mielőtt az incidens megtörtént, hogy meg akartál ismerni. A büntetésre visszakanyarodva.... annyira nem is büntetés, inkább kölcsönös kárpótlásnak is nevezhetnénk.- fú, de mennyit gyakorolta tükör előtt ezt a szöveget. Most aztán hihetetlenül büszke önmagára, hogy a hangja sem rezzen, a szempillája sem rebben, miközben ismét Várffy szemei közé néz és elmosolyodik.
-Szabad a délután és mivel közvetetten hála neked végigbőgtem egy egész ilyen periódust, igenis igényt tartok egy délutánnyi vidámságra. Szóval... Menjünk el randizni!- khm... nos tényleg akármit mondhatott volna. Például: "menjünk el sütit enni", vagy "menjünk el ajándékot venni" vagy AKÁRMIT, de EZT? Ha más nem, a barátságos pislogása és a rezzenéstelensége dicséretet érdemel, lássuk be. Kiállt ide, elmondta, amit akart és mire eddig ért, a remegése elmúlt, az arca újra normális színű, s most ugyanaz a vidám, csak éppen nem sürgő-forgó Runa néz rá Várffy-Zoller Róbertre, mint akit a Maid Caféban kiszúrt magának.
-Mellesleg... Szeretnéd, ha örök időkig Várffy-nak szólítanálak, vagy elárulod a neved?- a hangjában nincs semmi bántó vagy gúnyos, csak puszta érdeklődés. Még az oldalra döntött feje és kíváncsi tekintete is erről árulkodnak.

*agyoncsapja*  Rossz kutya!

Akkor lesz más, de azt nem köszönöd meg   .  És csitt már, teregeted itt mindenkinek az ember magánéletét   .

Zelei Viktória - 2013.05.27. 19:51


Ne már, nem is bántok senkit igazából  T_____T . Ha Robi rám néz csúnyán, sírni fogok. Most komolyan tőlem félsz? *rágja a répáját. Diétás matka*

Feladom    *elvonul át a kékekhez, ahol nem utálják még a kislányok*

Kei-chan

Előadja a rövid összefoglalást az anyját illetően, s noha nem nagy mese, őt mai napig érthető módon megviseli. Visszaemlékezni a számára legfontosabb személyre még mindig nehéz és a seb is jócskán eleven.
-Köszi.- halványan rámosolyog Keiko-ra, miközben haladnak az utcán zsákmányolt ajándékaikkal vissza, a kastély fele.
-Akkor máris hasonlítunk, ami az apákat illeti.- dünnyögi érthetően, de minden lelkesedés nélkül, elvégre a nem szívlelt apákról van szó. Eleget tesz Keiko kérésének és nem boncolja tovább az apa-témakört, helyette inkább jobb más vizekre evezi. Mielőtt kigondolhatná, mifélékre, Kei-chan máris előáll az ötlettel.
-Áhh, hát...- vérszegény a mosolya (ami nála normális), de megvillantja a lány irányába.- ... igazából csak nagyon próbálkozok beilleszkedni. A régi iskolában nem voltak barátaim, csak pár emberrel beszéltem, de az itteniek olyan mások, nyitottabbak valahogy. Persze otthon is sok remek ember van, csak ott nehezebben találtam fel magam. Hogy benne lennék a sulis életben... nem tudom, őszintén, de tetszik a környezet, tetszik a tananyag, a könyvtár, úgy minden. Te hogy állsz a sulival? Te sem vagy éppen elveszett bárány, nem?- rámosolyog ismét a japán leányzóra. Egyre nagyobb szimpátiát lobbant benne Keiko a viselkedésével, szavaival. Még elbeszélgetnek, míg visszaballagnak szép nyugodtan a kastélyba, aztán a hálókhoz érve mindenki a sajátja felé veszi az utat, de nagyon sanszos, hogy összefutnak még. Ha más nem, ő fogja keresni a kis japán cukiságot.

A Mágustusával kapcsolatban eddigi egyetlen konkrét élménye, hogy bezsongott, mikor Leennel felkészülés címszó alatt nekivágódtak a párbajteremben a falaknak. Akkor és ott eldöntötte, hogy ez nem rászabott kihíváskör, így inkább hagyta a keményebb levitás magot érvényesülni. Lett is eredménye, a pletykák szerint hatan is megszerezték a jelentkezési lapot, aminek ő csak csendben örült szépen, hogy legalább lesz kinek szurkolnia. S végre itt a nyitóest ideje is. Ugyan sokmindent el lehet mondani róla, de hogy az ekkora rendezvényeket bizseregve várná, azt nem. Mégis szépen felöltözött, összefogta a haját, felrakott egy karkötőt éééés most itt van. Nem vitte túlzásba a kiöltözést, de ami azt illeti, egészen kikupálódott önmagához képest mostanra. Öltözéke ezüstszínű és görög stílust utánoz dekoltázzsal megspékelve, e mellé a gyöngy fülbevalópáros éppen dukál.
Beérvén nem hagyja hidegen a dekoráció, sőt a helyzet súlya sem, ezért is áll meg egy pillanatra az ajtótól arrébb, hogy kibámészkodja magát elsősorban a díszítésen, aztán az embereken is elidőznek íriszei. Sokféle ruha, sokféle diáktárs, néhányukat felismeri, másokról segédfogalma sincs, kik lehetnek. Végül arra a nagyon elmés elhatározásra jut, hogy az ismertek csoportjához sodródik, azaz a Niki-Vani-Eric-Alex-Dalmi-Kei-chan sokasághoz. Út közben fél szemmel olyan emberkéket pillant meg, mint Domi a távolból, vagy éppen Várffy Robi, de felettük jobbára csak elsiklik a tekintete, jobban koncentrál Nikiékre. Beérkezvén melléjük, sóhajt egyet és megvillantja szokásos, vérszegény mosolyát.
-Sziasztok. Jó... huhh, alaposan feldíszítették a termet. Hogy.... hogy vagytok? Izgulás?- ez a legutolsó kérdés inkább Vaninak, Dalminak és Alexnek szól, elvégre legjobb tudtával ők szerezték meg ebből a kis társaságból a jelentkezési lapot, hát nekik is szurkol rendesen most a többi kék jelentkező mellett. Yart például sehol nem látja még, Domit már észrevette, viszont Leen, a kedves Leen még szintén sehol nem fedezhető fel. Kicsit aggódva pislog az ajtó irányába, miközben leül Keiko mellé, ha ez nem egy probléma persze. De úgy is jeleznék, ha az.

Robi

A nézeteik nyilvánvalóan gyökeresen különbözőek. Számára nem is a karcolások a lényegesek, sokkal inkább a megrovás, amit utána kapott, noha azt valóban el kell ismernie, varázslattal seperc alatt helyrehozható volt a "kár". Ennek sokkal inkább szellemi töltete van, presztízsről szól most az egész akció, s ezt nem óhajtja túlságosan nyilvánvalóan Robi orra alá dugni. Valószínűleg lenne a fiúnak elég logikája hozzá, hogy magától is ráérezzen, ha úgy akarja ő is. Az már Robi privát döntése, hogy a saját véleményén túl miket vesz még figyelembe és következtet ki. A Nikit ért vádakat elintézi viszonylag gyorsan és diplomatikusan. Még mindig vallja, hogy egy adott helyzetben két félt terhel mindenkor a felelősség, nem csak az egyiket, így hát nem vitatja, hogy senkinek nem lett volna kötelező sem rókázni, sem rongálni.
De ím, rátérnek a dolgok érdekesebb felére. Csendben és pontosan lejátszott mindent maga előtt, szinte látta a szobájukban ücsörögve lelki szemei előtt, miféle kimenetelekre számíthat: sorra vette az elutasítást, a kiröhögést, a gúnyolódást, s megpróbált arra is felkészülni, mi történik, ha kap egy igent. Nos persze a valóság ennél sokkalta összetettebb, rétegesebb, ahogy az a helyzetből kitűnik, elvégre Robi rögtön egy olyan kérdést dob neki, amire nem volt felkészülve. Egy pillanatra tágra nyílnak azok az íriszek a meglepettségtől, tán még el is pirul egy csöppet, melynek oka, hogy nem készült válasszal. Ezt a fiú bizonyára saját gondolatmenete megerősítéseként fogja értelmezni, de nem is baj. Ebben a percben ez bőven rendben is van, s a kislánynak valóban alkalma sincs megfelelni a fogós kérdésre, jobb is, hogy nem kap választ Robi, mert csak még jobban növelné az elképzelésébe vetett magabiztosságot a tény, hogy hebeg-habog egy kicsi lány előtte.
Tovább gurul a beszélgetés fonala az ismeretlenbe, kezd minden eltérni mindegyik helyzettől, melyet elképzelt, de történik egy pozitívum is: bekapcsol az improvizációs érzéke. Érzékel valamiféle sunyiságot, valami rejtettséget a (vélhetően) kedvesnek szánt szavak mögött. Ennek a tudatos oka valószínűleg az, hogy látta Robi reakcióját a Maid Cafén, meg most az első megnyilvánulását, amivel rögtön Nikit kereste volna, s ki tudja, mit művelne a szobatársnőjével, ha valóban Niki állna a dolgok mögött. Ez az egész bizalmatlanságot ébreszt benne, az agya innen származtatja a sunyiság sugallatát, a tudatalattijában pedig működik az a bizonyos női megérzés faktor, hogy jobb lesz óvatosnak lenni.
A kéznyújtásra pislog egy sort, de ha már működik az az improvizáció a fejében, elmosolyodik újból és belehelyezi kicsiny kacsóját Robi méretesebb tenyerébe. Furcsa, még sosem sétált senkivel az édesanyján kívül kézen fogva, de nem mondhatná, hogy kiváltott benne bármiféle reakciót. Az érzékei kezdenek élesedni most, hogy nagyjából kiszakadt az előre megtervezett szituációk világából, pontosabban Robi válaszai és reakciói kiszakították onnan.
-Részletek.... Hát persze, a részletek!- csettint egyet jobb két keze ujjával, mint aki nagy felismerést követett el út közben. Nos, ha már játék, kezd belerázódni ő is a dologba- mert ő a részéről az egészet játéknak könyveli el a balsejtelmei és előérzetei alapján. Mindegyik azt suttogja, legyen óvatos, ne vegyen semmit készpénznek, amit hall vagy lát.
-Arra célzol, meddig menjünk el, ugye?- a hozzáállása meglehetősen lazává fakul pár pillanat alatt, s a padhoz érve egyszerűen lehuppan rá, mintha egy szélfúvás pakolta volna őt oda. Egészen sima mozdulat. Ezt még Claire-től látta a közös nyaralásuk alatt. Nem is gondolta volna, hogy Claire laza, könnyed, de ugyanakkor idegesítő stílusa ennyire megragad a tudatalattijában és most talán pont ez lesz segítségére, ez a "félvállról veszek mindent" stílus.

Nyitóbál és Kékecskék asztala

Beérkezése után rögtön a levitás asztalt célozza be, amint eléggé felocsúdott a kezdeti ámulatából (igyekezte nem túl sok szájszellőztetéssel kifejezni bámulatát a dekoráció iránt). Szép számmal gyűltek már be háztársai közül is, na meg amúgy is több delegáció is érkezett, színesebbek az emberek az átlagöltözetüknél- most különösen zsúfoltnak tűnik a terem. Elsőként Vani kapja őt el egészen alaposan. Feketeségünk viszonozza az ölelést a szokásosánál szélesebb mosollyal a képén, s közben a kis pírt, ami az egész esemény hatására kiült az arcára, igyekszik visszatoloncolni a bensője mélyébe.
-Szia Vani. Sok sikert neked, meg persze mindannyiótoknak.- pislog ki Alexre és Dalmira főleg Vani válla mögül. Persze a többieknek is köszönt szépen, nevezetesen Nikinek és Ericnek is.
-Köszi, de te is nagyon csinos vagy, Niki.- makogja újabb pirulás közepette szobatársnőjéhez fordulva. No hát, ha már invitálják, úgy rakja le magát, hogy Keiko és Niki közelébe sodródjon szépen, no és persze Keiko ruháját is megdicsérte közben!
Nemsokára hozzájuk sodródik Zsolti is, az egyik expincér, bár úgy tűnik, most nincs a legjobb formájában. Mivel ő és a lelki tanácsadás nincsenek valami sűrű köszönőviszonyban, jobb is, hogy Niki fordít erre a helyzetre nagyobb figyelmet. Mikor a lány feláll odabattyogni Zsoltihoz, akkor tűnik fel neki egy villanás erejéig, hogy bizony Niki hosszú ruhája alatt a meztelen talpai diktálják az iramot cipő helyett. A Leen hiánya feletti aggodalmának helyét egy pillanatra átveszi a kuncogás és felbuzdulva a lány példáján, ő is az asztal alatt felejti saját lábbelijeit. Úgy is hosszú a ruhája, táncolni nem szándékszik, alig van rá esély, hogy felfedezik a hiányosságot.
Alex kérdésére szinte rögtön visszatér az a "holtra vált" arckifejezése, de a pontosság végett csak túl látványosan aggódik Leen távolléte miatt.
-Nem tudom. Azt hittem, már itt van. Mikor benéztem hozzá fél órája, már szinte kész volt.- bús bárány arccal pislog Alexre, majd sóhajt egyet és tölt magának egy kevés gyümölcslevet. S ekkor végre feltűnik a várva-várt, kóborló báránykájuk is. Leen káprázatosan néz ki (legyünk őszinték, mindenkit káprázatosnak tart ma), s ezt megérkezte után szóba is hozza neki, ha már kölcsönösen dicsérik egymást ők is. Yar is bekocog nem is egymagában és hát most kellett nyeljen egy nagyot, nehogy elinduljon az orra vére. Gonosz, gonosz idősebb fiúk! Minek néznek ki ilyen jól? Fúj! Nem is néz rájuk többé! Előbb Botitól volt majdnem orrvérzése, aztán attól az animés sráctól, aztán most Yartól, pedig Yar aztán nem érdekli semmiféle szinten, legfeljebb jó a nyakában lógni, ha megvész az ember lánya, de amúgy... Na tessék, még dicsérni is kezdi őket, ő meg paradicsompiros fejjel fordul inkább a tanári asztal irányába, csak hogy ne kelljen azt az örömet megadnia Szöszinek, hogy elpirult a megjegyzése miatt.
A nyitóbeszéd és a DÖK részéről szerkesztett szónoklat végein ő is tapsol a többiekkel együtt, a jelvényes háztársainál különösen nagy lelkesedést mutat önmagához mérten. A procedúrák végén szusszant egyet, újabb kortyot gurít le a torkán, de majdnem fel is köhögi azt, mikor Leen hivatalosnak tűnő felkérése elhangzik. Az arca piros lesz inkább a megilletődöttségtől és a zavartól, semmint mástól. Egymás között már igent mondott, de ez a gesztus most valahogy meghatja igen erőteljesen.
-I-Igen, örömmel. -dadogja kissé sután, de már széles ajakgörbülettel az arcán. És no lám, Kat is betoppan közéjük, hát szépen felszaporodik a társaság lassacskán. Mindjárt tényleg nem férnek el a hosszú asztal mentén, de mezítláb könnyebb mindent elviselni és értékelni. Vaniék letűntek már táncolni, lám, Yar is lelép felkérni a barátnőjét vélhetően. Áhh, csendes egy este lesz, elbeszélget Kattel, Kei-channal, meg aki még itt marad a közelében. A tekintete egy pillanatra megakad Matildán is, sőt meglengeti kissé bizonytalanul felé a kezét, de a tömegen át kétséges, hogy meglátja-e kedvenc könyvtáros nénije a gesztust mosollyal megfűszerezve.
-Ez az első alkalom, hogy ilyesmin részt veszek... és olyan furcsa.- vallja be a két lányhoz fordulva, akik mindketten a közelében helyezkednek el, de persze Leen felé is intézi a szavait, ha a tusás hősleányzót nem rabolták el táncolni vagy nem bocsátkozott még beszélgetésbe másokkal. Egy pillanatra Niki felé pislog, de csak mert megütötte a fülét a "mezítlábaskodjunk" szó. Nahát, baj a mezítlábasság? Pedig ő is itt lógatja kis patáit vidáman az asztal alatt semmi cipellővel. Azok ott hevernek mellette valahol, ha még nem rúgta el senki az útból őket. Na mindegy is, Niki bizonyára reagál majd a maga stílusában. Ő egyelőre élvezi a lányokkal a beszélgetést és a mezítlábas élet szépségét.

Ádám bácsi  


Csupán tegnap kapta a levelet, Hugo majdnem a papírkosárban landolt, akkora slunggal érkezett be az ablakon a papírköteggel a lábán. Nem is sejtette egy percig sem, hogy a nagybátyja költözni akar, ráadásul ide, Bogolyfalvára, az ő közelébe. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy friss még az ismeretségük a hosszas levelezések dacára. Ádám bácsi észjárásáról még nem tud sokat, csak a szándéka ismert most már: ideköltözik. Vett is már egy házat Bogolyfalván állítása szerint.
Ádámmal való ismeretsége elég érdekesen indult, ugyanis, mint kiderült, a férfi és az ő édesanyja féltestvérek voltak, de ő jó ideig nem tudott egy szót sem a bácsiról, sem annak identitásáról, mármint, hogy a bácsikája lenne, mert sosem találkozott vele. Az anyja a végére már nem tartotta a magyarországi rokonokkal a kapcsolatot, Ádámot sem kereste, össze volt törve a válása után lelkileg és valahogy  lányán kívül senkit nem tűrt meg maga mellett.
Most viszont a Csontváry résznek hála tavaly szeptemberben megismerhette az eddig nem létezőnek hitt nagybátyját és elég hamar összebarátkoztak, sokat leveleztek, most pedig itt ácsorog, az állomáson, pontosabban kilépegetett már  peronokhoz és most éppen döbbenetét igyekszik legyűrni, hogy csak két sínpárost lát, amin a jelek szerint érkező és távozó vonatokat "szállásolnak el" . Az öreg bakter sztoikus nyugalma is ámulatba ejti, ahogy ott ácsorog a sínek között és mintha vezényléshez készülne, indítja el éppen az egyik járatot. Vajon Ádám megjött már? A múltkor még félhosszú volt a haja, kicsit lányos. Talán javasolhatná neki, hogy vágassák le. Egyáltalán mit mondjon neki? Ádám bácsit nem sikerült kiismernie pusztán a levelekből. Annál több kell ehhez, érzi. Ez a személyes kontaktus, ami most kialakulhatna közöttük, szükséges. Annyira örül a férfi költözésének, mégis a gyomra liftezik egyben, hiszen semmit nem tud még a nagybátyja életstílusáról, csak a jelleméből látott eddig darabkákat. Az egész várakozástól most cigánykereket hány a gyomra.

Ádám bácsim  

A percek lassan gördülnek az időfolyamon, s mintha még le is lassultak volna csak azért is, hogy növeljék a gyomrában fokozódó idegesség hatóidejét. A nagybátyjával összesen egyszer találkozott és akkor is nem több, mint fél órára. Utána az apjával kellett mennie, vissza Angliába, míg a felvételi levelét meg nem kapta, de nem felejtette el a magyar férfi jellegzetes vonásaiból azokat, melyek az anyjánál is felfedezhetőek voltak. Valahogy természetes, hogy inkább az ragadt meg a fejében, amit már ismert, semmint az, amit még nem. Így most a várakozás perceiben, ahogy felidézni próbálja, milyen volt élőben látni Merkovszky Ádámot, elég nehéz dolga van. A képek szerinte nem ugyanolyanok éppen, mint élőben megszemlélni valakit, ezért is próbálja kiszorítani az agyából a kviddiccsel foglalkozó magazinok által nyújtott képeket Ádámról.
Végre begördül a vonat, vagy legalábbis egy adott vonat, ami lehet, hogy a nagybátyjáé, de az is lehet, hogy nem. Pár perc várakozás ezt a kétségét is eloszlatja, mikor felfedezi a felé haladó férfit csomagjával és napszemüvegével a kézben. Ugrik egyet az a háborgó gyomor és lassan ezután elkezd lenyugodni kicsit. Csak a haja változott meg kicsit: múltkor még elég hosszú volt, most viszont rövidre van nyírva, de ez cseppet sem csorbít az összképen. A helyzet olyan furcsa, nem is tudja, mit mondjon Ádámnak, mikor az odaér hozzá, ám az ölelés, amit kap (mert esze ágában sincs leállítani, s őszintén szólva amilyen kis esetlen, nincs is alkalma megállítani benne a férfit), végképp feloldja a gombócot a gyomrában, ezzel párhuzamosan mintha a torka szárazsága is elpárologna az éterben. Végigfut az arcán egy gyermetegen boldog mosoly, s közben lanyhán ugyan, de viszonozza az ölelést, mert többre nincs ideje, csak egy futó gesztus volt az egész, indításként.
-Úgy tűnik, nagyon unatkozhattál. Szia Ádám bácsi.- kuncogja el magát egy kicsit, párhuzamosan irányba fordulva a váró bejáratával és felzárkózva Ádám mellé.
-Hmm, sokminden van, de a legnagyobb dolog az, hogy mágustusa zajlik a kastélyban. A barátnőm, Leen is benevezett és be is került a bajnokok közé. Meg az a fiú, akiről írtam neked, Alex is. Igazán el sem tudom dönteni, kinek szurkoljak. Hatan -el tudod hinni?-, hatan is bekerültek a házunkból.- az arca egész kipirul az izgalomtól, ha belegondol, hogy a háztársainak mennyi kalandban lesz részük. Ő valahogy nem erre van kitalálva, úgy hogy inkább megmaradt mentornak, bár lényegében csak Leenben igyekszik majd a lelket tartani. Túl sokat nem tudna hozzátenni egy már harmadéves leányzó tudásához.
Beszéd közben kiérnek lassan a Boglyas térre. Igyekszik összeszedni a gondolatait, de ahogy haladnak, eszébe villan az az érdekesre sikeredett találkozása is Várffy Robival. Pont ebben a zónában volt és minden bátorságát össze kellett szedje hozzá. Nem nem, ez most nem is idevágó téma volna. Inkább csacsog tovább, hogy Ádámnak legyen elég ideje felfrissülni a járástól. Hosszú lehetett az a vonatút Pesttől idáig.
-A tanulás egészen jól megy, szerintem. Igaz, minden tantárgyat felvettem, úgy hogy egy halom vizsgám lesz a végén. Talán nem kellett volna abszolút mindet...- sóhajt egy rövidet, de aztán megint visszaköltözik a kedves mosoly az arcára. Lényegében nem bánja a döntését, ezzel is csak nyer, tudást, amit nagyra értékel és szeret.
-De most rajtad a sor! Mesélj, hogyhogy elköltöztél a fővárosból? Nagyon hirtelen jött a hír.- ez persze nem egy rossz dolog, nem is olyan hangsúllyal mondta, csak nagyon kíváncsi és ez is érdekli. Persze nem kötelező a válasz, csak ezt nem tette hozzá.

Nővadászat - Niki és Mesélő

Az utóbbi időben ismét csak rengeteg változás állt be a életében. A lelke kezd egyre zavarosabbá válni, mind több és több a kérdés, kétely. Változik a környezete, az emberek, ezen nincs mit csodálkoznia; mindenki halad előre idővel, csak ő meg nehézkesen dolgozza fel az újdonságokat. A kezdeti öröm, amit a nagybátyja iránt érzett, majd az azt követő még nagyobb meglepetés és ujjongás, amit Nikivel való rokoni kapcsolatának felfedezésekor megélt, már összekeveredett jó néhány kétellyel és kérdéssel. Helyes ez így? Nikinek hiányzik tizenhét év az életéből, amit a nagybátyjával tölthetett volna. Ádámot ő még hamarabb ismerte meg, mint Niki. Hiába tagadja, bűntudatot érez és olyan gondolatok is szokták gyötörni, hogy talán bizony nagyon útban van a boldog apa-lánya kapcsolat alakulásában. Amolyan ötödik kerék vajon, aki talán egy nap majd feszélyezett mosolyokra ébred és terhes légkörre? Egyelőre nem akar ebbe belegondolni, csak reméli, hogy ő gondol mindent túl főleg azok után, hogy az anyját még mindig hiányolja, hiányolni is fogja, csak most ez az űr még mindig elég nagy. Ezért kapaszkodna Ádámba is, Nikibe is, noha ki nem mondja ezt nyíltan, de azért reméli, hogy eme két fontos ember nem fogja majd megsokallni őt egy adott ponton.
Miközben koptatja a Fő utza kövezetét, egyre-másra ezen töri az agyát, na meg felváltva mosolyog is, elvégre annyira rájuk vall, hogy puszta szeretetből megpróbálják egyből majdnem kiházasítani Ádámot. Jó, persze egyelőre csak az önéletrajzokat nyálazták és szelektálták végig, de máris olyasmi tervek is megfordultak az agyukban, hogy hova toldjanak még a házhoz, ha jön az új asszony? Ezek fontos kérdések, az ő fantáziájuk meg végtelen. Megegyeztek Nikivel, hogy meginterjúztatják a hölgyeket, jól megizzasztják mindegyik jelöltet és a végén döntenek, kivel tárgyalnak le randit Ádámnak. Az a terv negyedik fázisa, hogy Ádámot hogy veszik majd rá a konkrét randevúra, bár talán nem is lesz olyan nehéz, mint amennyire hiszik. A nagybátyja mondta már párszor viccelődve, hogy vakmerő, hát akkor feltételezi, hogy a szerelemben is az lesz. Csak nem hagy ki egy magától kínálkozó, jól megfontolt esélyt, nem? Na ugye!
Végre eléri a Pillangóvarázst, lenyomja a kilincset és belép a teaházba. Még sosem járt itt, így elsőre az az érzése, hogy egy hotelbe érkezett. Jobbra is, balra is függöny állja el az útját, szemben recepciós pulthoz hasonlító.... hát pult, jobb szava nincs rá, s az úr, akinek, ha jól hallotta, értésére kell adnia, hogy a teaházba vagy az étterembe óhajt-e menni. Teaház, eldöntve. A függönyt széthúzzák előtte, így az út is szabaddá válik. A pultra csak egy pillantást vet, a fülig mosoly pultos hölgyre bágyadt ajakgörbületet villant, majd a benti gyér fény mellett amilyen gyorsan csak tudja, felkutatja Nikit tekintetével. Nem sokat teketóriázik, miután belőtte unokanővérét, elkezd szlalomozni az asztalok és párnán ülő népek között, hogy a végén Niki mellett kössön ki és lehuppanjon a mellette levő párnára. És nos, ha már a pincér is megjelent, részéről rendel egy ház specialitása pillangó-varázst és ezzel egy időre le is tudta az igényeit.
-Szia. Sokat vártál?- kötelező megkérdeznie, mivel izgul, s ha izgul, udvariasodik és mivel most udvariasságra is lesz szükség, ez nem is annyira nagy baj. Egyelőre pótcselekvésként előszed egy hajgumit és pár gyors mozdulattal oldalra fogja egy csomóba fekete fürtjeit. A fülében ott villog a megszokott pillangós fülbevalója, a teniszcipőin éppen mintha elrepülni készülnének az absztraktra sikeredett lepkék, a farmere az rendben, de a bordó felsőjének ujja meg van erősen gyámbászva. Még mindig húzogatja a ruhái ujjait, ha ideges, most pedig kissé az. A régi szokásait nehezen vetkőzi le.
-Kíváncsi vagyok, milyenek lesznek. Nem akarom, hogy egy színészkedőt fogjunk ki neki.- sóhajt egyet, mert eszébe jutott a mostohaanyja, aki nyár óta bizony tényleg a mostohája. Ezt Nikinek is mesélte, hogy Claire most már hivatalosan is boldogítja a "Szólíts nyugodtan Anyunak" szlogenjével és bombázza a baglyaival is. No de erről most csak a hangsúlya és a pillanatnyi orr ráncolása árulkodik, de azok is eltűnnek, amint megérkezik a rendelése. A pillangós süti láttán felragyog az arca és nem rest Niki elé tolni a csinos rendelést.
-Megkóstolod te is?- szívesen osztozkodik, ha van kivel.

Big Sis és Eszter  


Viszonylag hamar idetalált, a segítség sem maradt el, melyik függöny mögé kellene belépjen, hogy a teaházba jusson, így tényleg kevéske idő múlva ott ül már egy párnán Niki mellett egész vidám képpel. Érzései szerint ő sem öltözött ki nagyon, elvégre a farmer és az ing minden, csak nem hivatalos öltözék. Arra azért kicsit meglepődik, sőt el is pirul, amit Niki mond, az első másodpercekben pedig csak dadog és "É-Én" stílusú válaszfoszlányok törnek fel a torkából.
-Tényleg olyan már, mintha a nővérem lennél, mióta megszülettünk.- nyögi ki a végén egyre szélesedő, nevetésre álló mosollyal. Niki a nagytestvér, ez világos. Most is felnéz rá, bár nem akarja lemásolni a lányt mindenben. Inkább azt kedveli nagyon Nikiben, mennyire erős a jelleme és nagy a kitartása.
-Borzasztóan. Sosem voltam még ilyesmin, vagyis... sosem játszottam kerítőt.- a mondat második felét csak elsuttogja közvetlen Niki füle közelében, mert mégis csak a "kerítő" szóról az emberek legtöbbjének nem túl jó és erényes dolgok szoktak eszükbe jutni.
-Hát ő... én.... majd fejből teszem fel őket, ha nem baj.- most aztán eléggé behúzza a nyakát, mert tényleg nem készült egy fia kérdéssel sem. Nem úgy Niki: ő összeírt egy egész szép sorozat kérdést, bár az első kettőn eltátja a száját, annyira nem érti, mit keresnek a sorban.
-Miért fontos, hány perc alatt futja le a százat és meddig tud fél lábon állni?- nem állja meg, hogy ezt meg ne kérdezze unokanővérétől. Persze arra azért bólogat egy sort, hogy a lényeges kérdések mennyi mindent elárulnak valakiről, de többre nincs ideje, ugyanis befut az első jelöltjük. Inkább hallgat a félénkséget illetően. Ő is nagyon csendes és visszahúzódó szokott lenni, bár persze első percekben fogalma sincs, hogy ez mennyire igaz erre a hölgyre, vagy csak a pillanat hatása miatt viselkedik ilyen félénken?
Niki átveszi gyorsan a stafétabotot és rögtön a közepébe vág, de azért a mondandó legvégén ő is vesz egy nagy levegőt, nagy mosolyt villant Eszterre és belefog a saját beszédébe is. Igyekszik nem elnyújtani majd.
-Csókolom! Igen, tényleg az a helyzet, hooogy a jelölt bácsi elég elfoglalt és most mi helyettesítünk, de ne tessék megijedni. Mi is azon vagyunk, hogy mindenkinek jó legyen, amennyire csak lehet. Szóval öhm....- vet egy zavart pillantást a kérdésekre, amiket Niki Eszter elé tolt. Mit is kérdezhetne? Mit? Valamit kell....
-... esetleg tetszene mesélni a családjáról? Úgy értem, otthon tetszik-e még lakni, van-e testvér, szeretne-e a néni családot?- lhet, hogy van, aki azért jelentkezik, mert csak egy kalandot akar egy jóképű férfivel, nem? Az ilyet is ki kell szűrni, erre jók a kérdések.

Niki és (még) Eszter


Na igen, most hogy mondja el, hogy az is bőven aggasztja, hogy körbeizgulják majd egymást a jelöltekkel és nem lesz semmi a nőkerítésből? Plusz Ádám mit fog szólni mindehhez? Nem tudja hirtelen elképzelni, hogy a nagybátyja meg fogja nekik köszönni, hogy beleszóltak a szerelmi ügyeibe. Jó, Runa amúgy is pánikolós fajta úgy hogy nem kell ezeken a gondolatokon csodálkozni. Mondjuk Niki okfejtésén úgy elkezd pislogni, hogy még aggódni is elfelejt. Nevezzük jobb kifejezés híján megdöbbenésnek, bár ő szegény jelöltek helyében is elkezdene már félni, mert Niki tényleg az álomtársat keresi. Fejet vakarni sem mer ebben a szituációban, csak imádkozni, hogy legyen valaki, aki a nővére fogára való lesz és ez által Ádáméra is.
-Akkor engem ki fog tagadni, mert az egyetlen mozgás, amiben jó vagyok, az a saját lábamban való pofára esés. Mikor kicsi voltam, még a lábamat is eltörtem az első randimkor a seprűvel. Azt sem tudom, hogyan fogok átmenni a Repüléstanon.- sóhajt fel letörten, miközben lekortyolja a fél tea adagját és kapirgál a süteményéből is egy falást.
~Akarni nem akarok, de megkínozni sem szeretném a jelentkezőket. Nehogy pont a visszájára forduljon az egész és Bogolyfalváról kiutálják Ádámot. Nikiiii, erre nem gondoltál!~ magában visong egy sort, de hangosan inkább nem mondja ki egyrészt, mert nem akarja letörni a majdnemnővér nővére lelkesedését, másrészt majd valahogy próbál enyhíteni a légkörön, ha veszélyessé válnának a tökéletes-háziasszony-kérdések. Na, valahogy csak alakul majd ez az egész interjú-randevú cucc.
Közben befut a legelső jelöltjük és részéről már-már rokonléleknek érzi a nőt az elhagyatottságával, zavarával, úgy egészében, sőt megölelgetné, ha nem volna mégis a hölgy vadidegen és egy randi interjú alanya. De amúgy tényleg megölelné. Próbál segíteni rajta ahogy tud, még biztatóan mosolyog is mellé, bólogat arra, hogy a szülők Martonvásáron laknak, bár az azt sem tudja, hol van a térképen, de biztosan nagyon szép hely! A nővér is egy jó pont, a szomszédok is. Jó, igazából fogalma sincs, mit kellene keresnie egy nőben és mivel az egész világot a keblére ölelné, úgy gondolkodás nélkül bemutatná Esztert is Ádámnak, de ezért Niki a rangidős. Mikor Eszter távozóra fogja, kissé letörten sóhajt egyet, hogy kezd beigazolódni a félelme és kénytelen lesz mégis elmondani a gondolatait Nikinek.
-Mi... Mi is örülünk. Szép napot kívánok! - makogja még utána, mielőtt Eszter eltűnne teljesen a színről, aztán Nikihez fordul egy sóhajjal.
-Röviden? Rá bizony. Szeretlek, de most őszinte leszek, még ha meg is versz érte. -bevezetőként megvakarja a fejét, ez egy fontos mozzanat! Ezzel is időt nyer. Igazság szerint nehezére esik megmondani a véleményét mindenkor, de ha az összes jelöltet el fogják üldözni az nagyon gáz lesz több szempontból is.
-A száz méteres időt jobbára csak az egészségmegszállottak, a profi sportolók és néhány olyan ember méri, akit ez érdekel. Jobbára férfiak. Annak az esélye, hogy egy átlagos, szerető, aranyos és csendes nőt találjunk, sokkal nagyobb, mint egy fitnesz- vagy amúgy sportguru előkerítése. És szerintem a fél lábon állás csak nekünk vicces, de ők már kinőttek ebből. Maximum a kaja csatát veszik viccnek. És ráhoztuk már eleve azzal is a frászt, hogy Ádámot olyan elérhetetlennek állítottuk be azzal, hogy "elfoglalt" meg "Vele csak akkor találkozhat" meg "az ő pozíciójában", meg ilyenek. És hogy meg kell felelniük. Sokan nem szeretnek megfelelni, meg minek felelnének meg egy kislánynak és egy frissen felnőtt nőnek? Szóval.... szóval szerintem ez történt és... bocsi.- kivételesen sok szempontból megérti, hogy Eszter mitől pánikolt be. Ha ő lett volna a helyében, tán még sírva is fakad és elnézést kér, mert nem mérte le a száz métert. Most már egyrészt azt várja, jön-e a következő jelölt, másrészt Niki reakcióját, hogy bezárkózik-e előtte és hátbatámadásnak, árulásnak vagy hogyan fogja felfogni a véleménykülönbségét? Inkább megmondta mégis, mit gondol, mint hogy mindegyik interjú így peregjen le. Behúzott nyakkal várja a nővére ítéletét.

Ádám  


Arra számított, hogy nehéz lesz kibírni Ádám közelségét, mivel még idegen, csak levelekből ismerik egymást. Igazából eléggé félt ettől a találkozástól, de minden eltelt perccel újra és újra rá kell döbbennie, hogy valójában igenis ismeri ennek a férfinek már egy szeletét, egy kis részét, amit a levelekben látott és olvasott már. Egészen megnyugtató érzés, hogy Ádám olyan, amilyennek eddig mutatkozott, ezért is folynak belőle a szavak, a mesélnivaló olyan önfeledten. Na és persze a kérdések is, ha már mese akadt... Vajon miért pont most és ilyen hirtelen döntött úgy a nagybátyja, hogy költözni fog és pont ide? A pillanatnyi kis intermezzo-t észre sem veszi, inkább azzal foglalkozik most, hogy a lába elé nézzen, mert amúgy is elég egy balesetveszélyes gyerek. A zongorázásra azért ismét felkapja a fejét, szemei átmennek nagy csillogókba, ajkai körül megjelenik a kislányos, drága mosoly, szinte párosítani lehet egy lelkes, csilingelő kacajjal.
-Imádnám, ha együtt zongorázhatnánk. Mióta eljöttem Stockholmból, rá sem tudtam tenni a kezem egy zongorára, pedig így nem lehet gyakorolni.- fuvolázza vidáman, miközben minden formalitást félretéve belekarol Ádámba, feltéve, hogy hagyják neki. Ha látja, hogy Ádám kényelmetlenül érzi magát, azonnal abbahagyja, de addig is élvezkedik a nagybátyja jelenlétében.
-Ha elkészül a könyved, szeretném elolvasni. Biztos sokminden lesz benne, amit még nem tudok rólad.- ő meg gyorsan olvas és hamar befalná az információkat, főleg, hogy Ádámról szól mind ilyen-olyan módon. A pirulás abban a percben elönti az arcát, hogy Ádám megjegyzi, miatta jött például. Miatta? Ez olyan zavarba ejtő, hogy nem is tud rá mit mondani, csak lesüti a szemét, de azért egy mosoly ott játszik a szája sarkában. Boldog, hogy Ádám itt van. Vele. A többiről, hogy Ádámnak van egy lánya is, semmit nem tud még, de jó is így most. Kicsit élvezi a nagybátyját, annak jelenlétét, szavait, közelségét.
Nem olyan hosszú a séta, viszonylag hamar elérnek Ádám házához, ő vezeti mindkettejüket az úton, mert ő sosem járt még a lakósor felé,  Macskabagoly utzában. Semmi ismerőse, rokona nem lakik itt, hát akkor minek kódorgott volna erre, nem? Éppen ezen jár a feje, meg hasonlókon, mikor a kulcs beúszik a látóterébe. Hirtelen szóhoz sem jut, csak nagy szemeit Ádámra mereszt és esetlenül bólint egyet, a könnyei a meghatottságtól gyűlnek-gyülekeznek és lassan lecsorognak orcáján kövér gömbökben.
-Én... köszö.. nöm.- *szipog is mellé egy sort, miközben megtörli szemeit és belép a házba. Odabent a cipőből azonnal kibújik, elvégre friss, új lakás, nem kell azonnal összekoszolni, na és mezítláb szép az élet.
-Nagyon nagy lakásod van. Könyvtárszobád is lett?- természetesen egy vérbeli könyvmolynak ez az első feltehető kérdése minden körülmények között.

Akasztják a hóhért- Robi cicc, Leen és Nikim

Robi ma meghal. Slussz-passz, ezt eldöntötték. Nem, nem ő döntötte el, de támogatja az ötletet. Szerény személye csak feldühödött mindazon, amiről szó esett az édes hármas beszélgetésük alatt Nikivel és Leennel. Hogy lehet az, hogy Robi szemétkedett az ő, AZ Ő Leenjével. Bár igaz, mióta is az övé Leen? Ez persze teljesen mindegy, sőt még az is, hogy konkrétan senki nem mondott olyasmit (még Leen sem), hogy szó lett volna szemétkedésről, csak felszínre bukott Robi elég rossz természete (az elmondások alapján szörnyű egyenesen, ha már ütni kell) és persze egyáltalán nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Robinak folyton baja van az ő Nikijével. Nikit már jogosan nevezi sajátjának, elvégre az unokanővére. Ütni fog érte, ha bántják, na és Robinak ebből a szempontból van a számláján bőven.
A lányokkal együtt így hát eldöntötték, hogy jöhet a bosszúállás háromszoros kiadásban. Robi a nap végére imádkozni fog a megbocsátásukért, de nem fogja olyan könnyen megkapni azt. Keményen készült a mai napra, dokumentálódott és végül korához megfelelő megoldást választott a támadásra: meglepetésszerű lesz, feltéve, hogy Robinak nincs hatodik érzéke, mint a nőknek. Ebben erősen kételkedik, ugyanis aki annyira megszállott Nikivel, hogy azt hiszi, a lány a Játszótérre hívná revansért... az nem lát tovább az orránál az ő nagy szerencséjére.
Elérkezett a mai nap is. Szokatlanul nagy csend uralkodik a bejárati csarnokban. Külön-külön érkeztek, azaz Nikit és Leent ő már nem találta sehol sem odafönt, így feltételezte, hogy már lejöttek, de hát akik ilyen jól elmaszkírozták maguk, azokat nehezen tudja kiszúrni. Bele is telik pár másodpercébe, mire felfedezi a ninját és Zorrót. Mondanunk sem kell, nagyjából úgy néz rájuk, mint egy-egy földönkívülire szokás, de kommentálni nem kommentálja a dolgot. Ő a szokásos kis farmerében és a vörös, pántos felsőjében egészen hétköznapi jelenség a kihalt csarnokban.
-Jól bekeményítettetek.- suttogja, mikor már ott lapul ő is a lányduó mellett trióra szaporítva a létszámot. Valahogy számára nem volt kérdéses, hogy a két fura szerzet levitás és hozzá tartoznak, azaz az akció részei egészen pontosan. Niki kérdéséről lecsúszott, s így valószínűsíthetően Leen válaszáról is, de sebaj, mert Robi éppen ebben a pillanatban úszik be a képbe.
A ninja lopakodik, Zorró rejtélyes módon csap le.... Runa meg nem szerepel egy történetben sem. Na hát, akkor ideje beírnia magát a történelem könyvekbe egy kiadós fiúveréssel. Mint említettük, készült a mai napra. Ezt jelzi a száján csillogó piros ajakfény is, ami ugyan nem olyan erős, mint a rúzs, de színe neki is van és Hófehérke igazi autentikus Hófehérke lett most tőle. Jelez a lányoknak, hogy ő indul, aztán back-uppolják ninja és Zorró módra. Feláldozza magát a nemes cél érdekében: elverni Várffy-Zoller Róbertet? Igen!
Megindul tehát teniszeiben viszonylag halkan lépdelve (főleg, hogy Robi is halad és a nagy kihaltságban elég zajt csap egy férfi zsiráf-láb, hogy elnyomja egy nő tipegését), majd mikor már elég közel van, vetődik egyenesen Robi hátára, legalábbis ez a cél. Hogy sikerül-e, az Robi hallásán és reflexein is múlik. Ám, ha sikerült, akkor nem maradhat el az üdvözlés sem:
-Hiányoztam?- a hangja tele van gonoszul csengő nevetéssel és következő ádáz akciója egy puszi Robi cica fülébe bele egyenesen. Elkezdhetném számolni a két kezemen, hány ember szereti, ha a fülébe puszilnak úgy, hogy utána lehetőleg ne halljon, sőt még rajta is lógnak jó szoros ölelésbe fogva, de egy kezemnél tovább nem jutnék.
Ez az idő talán pont elég volt arra, hogy Nikiék is akcióba lendüljenek, elvégre mindez figyelemelterelés és ha elég jó volt, Robi mindjárt három lánnyal birkózhat majd, plusz a fülkagylóját egy piros ajakfényfolt díszíti majd emlék gyanánt.

Nikim és Dorota

Bizony meglehet, hogy Niki a rossz partnert választotta ki ehhez az akcióhoz. Runa hajlamos mindentől szívrohamot kapni és mindenkinek mindent megengedni. Megeshet, hogy tényleg hozzáadna egy Vasorrú Banyát Ádámhoz, csak mert az cuki és kedves volt vele és ő sem akarná megbántani, hogy szépség terén nem a banya a nyerő.
-Úgy gondolod?- ő és a repüléstan... Egyáltalán minek vette fel? Mert hülye maximalista gyogyós? Markovits professzor majd egy szép bukó jeggyel fogja értékelni az "igyekezetét", már látja előre lelki szemeivel a szörnyű tényt.
Na de visszakanyar a jelöltekhez. Az első hölgynek hamar inába száll a bátorsága (szerinte) érthető okok miatt, amiket nem rest megosztani Nikivel sem persze csak a maga visszafogott stílusában, ahogy azt szokta. Szerinte ezek kényes pontok, hogy Ádám mennyire "elérhető" a nőknek, meg hogy ők milyen kérdéseket tesznek fel a jelölteknek. Ám arra nem számított, hogy őszinteségi rohama eredményeképpen rögtön rászakad a kérdezés felelőssége. Nyel egy nagyot és már dadogva próbálná közölni, hogy ez annyira mégsem frenetikus ötlet, mikoron is egy nagyi-korabeli néni lép be az ajtón és félreérthetetlenül kezd masírozni feléjük. Unokanővére döbbenetét osztja, azonban válaszolni képtelen, bár titkon egyetért Niki hirtelen stratégiájával, hogy azonnal letagadja a párkereső akciót. Ki akarna egy anyja-korabeli nőt feleségül venni? Ennyire lököttnek vagy magabiztosnak még a nagybátyját sem gondolja. Ezzel együtt nevetésszerűen felhorkan Niki ártatlan hangvételű tagadására, meg a látványra, ahogy unokanővére enni kezdi a zöld vattacukrot. Azért köhög párat utána, hogy ne legyen olyan feltűnő a dolog, bár ha feltűnt, ezen már nem lehet segíteni (nem is akarna nagyon) .
-Ha a lakatost keresi, ő két bolttal arrébb van.- hirtelen indíttatástól vezérelve követi unokanővére stratégiáját, mert egy ilyen koros hölggyel ő sem tudna mit kezdeni, de hogy a nagybátyja bottal sem őiszkálná meg, abban olyan biztos, mint Marie Antoinette lefejezésében.
-De pontosan milyen hirdetésről is van szó?- avagy hogyan játsszuk tovább a hülyét? Niki, veregesd magad vállon- ez a Runa a te behatásod eredménye.

Szegény kislány, egy halom ordas veszi körül Ashley-t   ... *fogja a fejét és elmegy inkább aludni, ezeket a megrontókat...*  Férfiak   !

Olivér... Most képzelheted, mekkora kő esett le a szívemről   . Ti vagytok az erény mellszobrai. Deréktól lefele inkább ne regéljünk   .

Persze, Olivér, persze   . Aztán az erénycsőszt és a rendőrséget üdvözlöm, ha találkoznál velük   .

Persze, hogy tetszik, mert szeret és értékeli néha a humorom   .

Reviczky kartárs, ha ön az erénycsősz, a nők ártatlansága elveszett   . *lassan ideje lesz elmennie Hajni után. Túlteng a tesztoszteron, irtásra szorul   *

Adjánekemiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiis  O.O  . Lécci  O.O  !

Szaladj is, Olivér, hadd lobogjon a hajad   . Jó éjt    !

Kedves Kartárs, jöhet a tesztelésed részemről bármikor   .

És te azt hiszed, hogy én is mindig ilyen csendes vagyok   ?

Bottancs, ez olyan övön aluli  T___T . Csak nézni  T___T .

Akármennyire is fáj ezt jósolnom.... ha elég ügyes vagy, reményeid még beválhatnak   .
No de tényleg elpucolok aludni   . Reviczky, ágytól távol maradni   !
Jó éjt mindenkinek   !

Leen, Niki és Robi cicc

Úgy robognak itt az események, hogy lassan már azt sem tudja, hol áll a feje. Az egyik percben még ráugrott Robira, aztán megkövült egy rövid időre hála a hímek ezen csodás gyöngyének. Csak enyhén riadt tekintettel tudta követni, hogyan veti rá magát Leen lefegyverzése után Zorróra, izé, Nikire. De nem, Nikit nem kell félteni. Bámulatosan helytállt és perceken belül megkaparintotta ennek a csótá... khm, gonosz, csúnya, ocsmány fiúnak a pálcáját is, így Robi végképp harcképtelenné lett. Helyes.
Azonban ahogy Robi leragadt szó szerint, úgy ők is ragadtak vele együtt Leennel. Nem baj, valahogy ezt is a hasznukra tudják fordítani. Hogy Robinak ne jusson eszébe mégis valami Supermanéhez hasonló mutatvány, végre előhalássza ő is a pálcáját és Leen meg maga elé szépen megalkotja a Protego segítségével a jó öreg védőfalat. Nem hiányzik egy orrbaverés Madmaxtől, főleg most, hogy gyakorlatilag harcképtelenné vált és a száját sem tudja pankrációra használni.
Leen kérdése jogos. Mit is tegyenek vele? Nos, neki akad pár ötlete éppenséggel.
-Szerintem erőszakoljuk meg és hagyjuk itt a nemesebb felénél fellógatva a plafonra.- csicsergi teljes lelki nyugalommal fapofát vágva és tök komolyan nézve másik két társára. Úgy tűnik, a vad ötlet őt környékezte meg erőteljesebben, pedig Nikinek és Leennek nagyobb a sérelme az ő kis otthagyásához képest. Persze az első napokban zavarta, irritálta az esemény, elbőgte magát, hogy saját csapdája így visszaütött, de ezen már kár aggódnia, inkább bosszút kell állni a dögön, aki így szemétkedett a barátnőivel. És erre mi lehetne pompásabb fegyver, mint megszégyeníteni őt nyilvánosan?
-Vagy kössük ki és fessünk a hasára céltáblát. Paradicsommal bárki megdobálhatja ingyen.- von vállat teljes közönnyel szemlélve a hős rellonos tusázót. Nagyjából úgy gusztálja Robit, mintha egy kiló krumplit becsülne fel a piacon: már-már unott arccal viszi végbe a mustrát.

Dorota, a rém, és Niki, a megfigyelő

Ezúton közöljük, kedves Dorota, hogy a banyák kora régen leáldozott. Manapság nem menő a szigor, ha tiszteletet és csendet akar kicsikarni, bár tény, megfélemlítésnek még mindig remek eszköz. Csak vigyázzon, drága Vaslady, nehogy egy adag rajzszögbe üljön egy nap, mert holmi buzgó alattvalói megelégelték keménységét.
Már az akaratosság sem imponál neki, de fogadni merne, hogy ha unokanővérére nézne most, valami hasonló elégedetlenség halvány árnyait fedezhetné fel Niki arcán is. Persze azután, hogy legombolta róla a pókerarc különösen vastag és makacs rétegét. Niki holtbiztos, hogy nem viccelt, mikor kijelentette, hogy ebbe nem szól bele.
Nagyon durván kezd felmenni benne a pumpa, mikor Őnagysága előadja a Marie Antoinette-féle különszámot: ha nincs kenyér, kalácsot az embereknek, figyeljetek csak rám, mert nekem van csak fontos mondanivalóm. Egy fenét! Ahogy Dorota halad előre a beszédben, úgy kezd egyre látványosabban lüktetni a homlokán az a bizonyos dühér, ellenben a szája körül mind szélesedik a mosoly, mintha egy cukorborsó kislány lenne, aki a nagymamája ezeréves történetét hallgatja teljes lelkesedéssel. Felkönyököl az asztalra Dorotával farkasszemet nézve, s mikor a tisztes matróna végre befogta hatalmasra méretezett és nagyképű lepénylesőjét, ő is belefog a tisztes visszavágásba.
-Szerintem beszéljünk nyíltan, Miss Dorota.- jó erősen megnyomja a Miss szót, mintha szándékosan lenézné a korosabb hölgyet, azaz még annyira sem érdemesíti, hogy tisztes feleségnek nézze. Másképp mi a fenét keresne itt? Paraszti észjárás eleje volt ez, de azóta már mindketten megvilágosodtak, hogy ez a kontyos Elvtársnő csak egy kerítőnő.
-A hirdetést A FÉRFI adta fel, tehát Ő KÉRDEZ. Neki JOGA VAN nem megjelenni, ha túl elfoglalt. És elfoglalt, szavamra. Sokkal elfoglaltabb, mint Miss Delarosa valaha is lehet. Nnos... Ha előbb ön válaszol a MI kérdéseinkre, akkor esélyes, hogy én is válaszolok az ÖN kérdéseire.- vesz egy mély levegőt és közben vállon veregeti magát, hogy elolvasta Niki kérdéseit, mielőtt a majdnem-nővére széttépte a lapot. Így most fejből tudja citálni az összes kérdést hála a fotografikus memóriájának.
-Hány másodperc alatt futja a százat? Meddig bír fél lábon állni? Hogy viszonyul a szemtelen tinikhez? Mennyit költ havonta ruházkodásra? Ki a kedvenc sportolója? Mi fogta meg a hirdetésben?- mikor szépen és érthetően elsorolta őket, még mindig a legangyalibb mosolyát villogtatja, de immár minden feszültség nélkül. Határozottan élvezi a helyzetet, de később nem fog elfelejteni bocsánatot kérni Nikitől. Nem gondolta volna, hogy a flúgosokat is bevonzza a hirdetés, bár Esztert egyáltalán nem tartotta annak, csak súlyosan önbizalomhiányosnak.

Axel  

Egy könyvbúza embert vizsgák ideje alatt természetesen a könyvtár berkeiben legegyszerűbb elkezdeni keresni. Ő is, mint sok levitás és más házban tanuló társa, gyakorlatilag itt tölt huszonnégy órából tizenhatot vagy -hetet a könyvei és jegyzetei fölé görnyedve. Nála az a probléma áll fenn, hogy felvett minden tárgyat és így elég sok, már-már az idegösszeomlás határát súroló anyagmennyiséget kell átvegyen. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, csillagtérképek, Miranda Dabrak művei, az Ezer bűvös fű és gomba és még számtalan más mű, amiket csak el tudott kérni Matildától. Sokszor éjszakába nyúlóan zárásig itt ücsörög és magol, tanul, s noha hiába fotografikus a memóriája, az iszonyatosan sok anyag nagyon terheli az ő agyát is.
Most is éppen a Morlothokról olvas és noha megjegyzi percre pontosan (még az oldalszámot, a sorszámot és a szó pontos helyét is meg tudja mondani) a szöveget, az istennek sem áll össze az agyában az anyag. Rengeteg a miért, meg a hogyan és a merre és simán képtelennek érzi most magát visszaadni mindezt egy vizsgában anélkül, hogy Vécsey prof rá ne sütné, hogy másolt.
Egy adott ponton köhögni kezd és szipogni, a könnyei meg potyogni indulnak a jegyzeteire, mert hirtelen eltört nála a mécses, hogy ő ezt tovább nem csinálja. Hülye volt, hogy nem tudta eldönteni, mit is akar egész pontosan tanulni és mindenbe belevágott. Ha ezt a vizsgaidőszakot túléli, holtbiztos, hogy leadja legalább a fele tantárgymennyiségét, másképp rövid úton idegösszeroppanást fog kapni. Az meg valahogy nem hiányzik, mert jönne az apja látogatóba Claire-rel (azt a nőt is ütné, mint az Entert, minden mondata után), de főleg Ádámot nem akarná aggasztani most, hogy Nikit felvették abba a jó hírű iskolába és távol kerültek megint egymástól. Szóval... szóval összességében most éppen pityereg és elege van, de tudja, hogy folytatnia kellene a tanulást, mert más nem fog levizsgázni meg tanulni helyette, de pillanatnyilag semmi lelkiereje sincs folytatni az egészet. Csak ül és várja, hogy csapjon már bele az a villám, ami csalánba ugyan nem, de belé képletesen folyton belécsap, amikor nem is várná. Hát most ő kéri, hogy legyen eltalálva, jó?