Vúúúúúúúú *__*

*izgatottan várja vissza*

Március nyolc – délután

Lótifuti, őrület és pörgés! Ez hiányzik a pici lány életébe ma délután, mert bizony már elunta a belét is, pedig az nagy szó ám. A leckéjét már meg kellett csinálnia tegnap meg pénteken, és naaaagyon uncsi volt. Az utóbbi időben vezették azt be, hogy előbb tanulnia kell, aztán csakis utána csinálhatja azt, amit szeretne. Milyen dolog már ez, hogy előbb a munka, utána a szórakozás?
Az utóbbi időben valahogy egyre jobban unja azokat a játékokat, amikkel eddig szívesen mulatta az időt. Már valamiért egyre kevésbé kötik le a babák, a plüssökkel is már főleg csak aludni jó. A rajzolgatás, festegetés még mindig ugyanolyan élvezet számára, de a többivel már csak megszokásból próbál játszani. Mostanában egyre szívesebben babázik inkább az unokaöccsével és az unokahúgával, hogy egyre több mindenre képesek, beszélnek meg minden. Azt mondják, hogy vigyázni kell milyen szavakat használ előttük, mert utánozni fogják, és hogy ő mint nagylány ne ismételgesse az iskolában hallott dolgokat, amikor a picik is jelen vannak.
A vasárnapja meglehetősen nyugisan telt. Felkeltek reggel, néhányan együtt reggeliztek – nehéz összeterelni a családot. Utána úgy döntött, hogy segít az anyukájának és a testvérének az ebédkészítésben. Nagy tervei voltak mára, úgyhogy szükséges volt a puhítás, ezért még a hagymapucolást és aprítást is bevállalta. Az ebéd után, még bűzlő kézzel könyörgőre fogta az anyukájánál, hogy mi lenne, ha bemenne a faluba egy kicsit görkorizni. Már nincs hó, a hideg sem annyira borzasztó, a nap is elő-elő bújik néha. Meglepően kevés kérlelés után elengedték egy órácskára, hogy ha jól felöltözik. Így a kislány vágtatva rohant fel a lépcsőn, hogy megkaparintsa a kabátját, az otthoni melegítőjét pedig egy jól kibélelt farmerre cserélje. A kori alá mindenképp került egy jó kis puha csíkos zokni, ami a kedvence, mert szinte csikizi a lábát, de mégis simogató érzés, ahogy felhúzza. Akármennyire is nagylány, a térd- és könyökvédő meg a bukósisak a sapka fölé elengedhetetlen kellék. Majd leveszi a faluban, amikor már nem látják.
Ahogy kiér a lakónegyedből, lehajol, gyorsabb tempóra kapcsol és nagyokat lök magán. Az arcát csípi a hideg, a szemeivel hunyorognia kell, hogy el tudja viselni a szúrós menetszelet, de ez őt egyáltalán nem zavarja. Boldogan kerülgeti az útjába kerülő utca embereit, élvezi a szabadságot, azt, hogy néhány emberre a frászt hozza azzal, hogy azt hiszik, hogy beléjük fog száguldani, közben meg igazándiból nem is. Valamiért nagyon szórakoztatónak tartja látni a fejüket, amikor megrémülnek, meg hallgatni, ahogy üvöltöznek utána és rázzák az öklüket.
Vigyorogva gurul be a Boglyas térre, ahol megáll az egyik pad mellett öltözködni. Lekapja magáról a sisakját és a gyerekeknek való védőket. Ő bizony nem fog elesni. Ahogy elhelyezi az eszközeit a pad rejtekében, hirtelen megindul a szökőkút irányába, hogy ott körözzön párat. Az első kört még úgy teszi meg, hogy mind a két lábával hajtja magát, a másodiknál azonban a bal lábát a levegőbe lendíti, viszonylag előredől, hogy kiegyenlítse a testsúlyát, karjait pedig széttárja, úgy egyensúlyoz. A szemeit azért nem meri becsukni, de akkor is úgy érzi, mintha repülne.

Do you wanna build a snowman? *-*

Építsünk *__*

Dejó, munkád van :3 :3  *_______*

Nekem sajnos nincs   De van sült krumplim *___*

Reméljük Dejoméd csinál nekünk havat :3 *_*

VÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ
*ugrál örömében, majd belevetődik hóangyalt csinálni*

Jóska bácsi

---

Azért azt nagyon bánja, hogy nincs otthon minden nap süti. Azt mondják a nővérei, hogy akkor elhíznának, úgyhogy kizárt dolog, hogy állandóan süteményt tartsanak otthon. Még szerencse, hogy dugicsoki mindig van, mert amúgy megőrülne a kisasszony. Nem lehet felfogni, hogy mi a baj azzal, ha rengeteg cukor jut az ember szervezetébe. Attól csak erősebb lesz, jobb a kedve, amit meg hízna, azt úgyis mindig lemozogják. A kertben van mászóka, van ugrókötele is itthon, igazán nem lehet panaszkodni arra, hogy miét mindig csak a kanapén ülnek. Vivivel mondjuk szoktak néha fára mászni a kertben, amikor nincs otthon az anyukájuk. Túlzottan sokat dolgozik, mostanában alig van idejük egymásra. A délutáni tanulást leszámítva szinte csak hétvégén tudnak elmenni együtt valamerre. Emiatt mostanában picit kedvetlenebb, megszokta, hogy a középpontban van. Otthon mindig akad társasága, de valahogy az nem ugyanaz. Hiányzik neki Kísz meg Leonie, mert amióta itt laknak, mert közel sem tud annyit lógni velük, mint korábban. Azt mondta az anyukája, hogy amúgy sem kéne annyit lógni a nyakukon, mert nagyok, meg mert szerelmesek, úgyis csak egymással akarnak lenni.
Pedig egészen biztosan vele is akarnak lógni, mindig azt érezte, hogy szeretik, hogy ott van.
De legalább ma fognak sütizni. Szerencsére a nagyok sem olyan kényesek mindig, hogy sírjanak a süti miatt. Ő biztosan nem lesz olyan felnőttkorában, aki a súlya miatt pityereg.
Jelenleg azon fog pityeregni, hogy ha lebukik otthon, hogy most már nem csak dugicsokit tart, hanem dugisütit is.
Elégedetten habzsolja a sütit, amikor a férfi bemutatkozott neki. Meglepődött, nem számított rá, hogy ilyen hamar megismeri.
- Én Viktória vagyok, de mindenki Ririnek hív.
Csipogja vigyorogva, majd köpenyébe törölve a cukormázat, a nagyoktól látott mozdulattal kezet nyújt a férfinak. Nem tudja, hogy a felnőttek miért szeretnek kezet rázni, de biztosan így kell csinálni.
Miután megejtették a dolgot ráeszmél, hogy kapni fog, hogy ha piszkos ruhában állít haza, így megpróbálja menteni a menthetőt, és kidörzsölni a cukormáz által hagyott foltot a ruhából. Szerencsére sikerül neki, az a halvány ragacs, ami az anyagban maradt, már igazán nem feltűnő.
- De szerintem az már nagyon gyerekes becenév.
Folytatja picit merengő hangon, miközben újabbat harap a csodálatos cupcakeből, melyből egy kis máz az orrán köt ki, ráadásul a szája környékén is babarózsaszín szakáll kezd nőni.
Az iskolában azt mondta az az Adél, hogy az bölcsiseknek van ilyen beceneve, hogy ki tudják mondani a nevüket, mert azok még olyan buták. Pedig ő egyáltalán nem is buta!
- Igen, mi is itt lakunk. Arra!
Mutat ismét a lakónegyed felé. Sokszor szóltak már rá, hogy nem illik mutogatni, de ha egyszer egyszerűbb így elmagyarázni, mint úgy, hogy fordulj jobbra, meg balra, aztán át a hágón, majd jobbra kétszer. Az ott és egy mutatóujj nem sokkal kifejezőbb?
- Apu nem tudja, de szerintem elengedne. Már nagy vagyok, az iskolába is egyedül megyek.
Feleli büszkeséggel a hangjában. Talán az anyukája még kevésbé félti, mert neki már sok gyerekkel volt dolga, de az apukája csak hétvégén látja, ő a kis hercegnője.
- A bácsinak is boltja van? Sokan jönnek ide boltozni.
Az utóbbi időben nagyon megnőtt az üzletek száma a faluban, már mindent lehet itt találni, az anyukája szerint minden van itt már, mint a bazárban, csak pénz kell hozzá.

Keith Coltrane - 2015.03.12. 00:00




KÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍSZ!!!!!!!!!!!!!!!!4

Boldog Kíííszt *__* vagy az 27-kor van? XD

Sziasztok :3

Nyalókás néni *_* *integet, majd vigyorogva elfogadja az ajit* Köszönöööm *-*

Edem bácsi egy háesz múlva Te jössz ám *-*  

*Boldog tudatlanságban nyalogat *

Kíszt jöttem köszönteni, de nem figyel ide
Az éjfélezést jobban szereti, mint engem *hüppög*

Törcsi *-*

De fészen meg figyelsz

*Pörög, mint a ringlispíl*

A fogason lóg :3

Neked amúgy hogyan mondják a neved? Hívhatlak Nusamusának? *-*

*__* A Nessa sem rossz ám ^^*-*

O_O mit kellett volna megtanulnom?

Nem, az én hajamat rázza. Hess a hajamtól, rázd a sajátod


De az úúúúúúúúúúúúúállomáshoz kell törcsi *-*

De miért nyúlkál más hajához?


*___* 42 :3

Draculálok *_*

Ú, én a molyon tűnődöm, hogy jelentkezzek-e a novellaíró versenyre.

Csokii *_* köszönööm! *boldogan ráveti magát* jó ez a mai vacsora :3



Borzalom *-*

Ez de jól néz ki

Engem érdekelne ^^

Nekem tetszik *_*

Jó éjt Edem bácsi!  

Jó éjt Kísz <3  

Nusumusu is elmeeegy
Jó éjt   Köffönöm fépen asz édességeket *-*

Aludj purr *-*

Március nyolc – délután

Nem is tudja már az idejét, hogy mikor volt az, amikor utoljára egy jót görkorizott. Már majdnem kilenc éves, nem is érti, hogy miért féltik annyira, mint egy óvodás, elvégre már három egész éve iskolás. Egyrészt mindig mondják neki, hogy már nagylány, nem kéne hisztizni, csinálja ezt, mert már ilyen nagy, olyan nagy, meg már megint új cipőt lehet neki venni, mert kinőtte az előzőt – már ez a harmadik görkorija, amióta elkezdte használni, aztán meg úgy féltik, mintha még a cumi lógna a szájából. Pedig vannak a házban babák, akiknek igazándiból is van cumijuk, nem is érti, hogy miért pont őt kezelik úgy, mintha picike lenne. Ráadásul Ádám is olyan beteg lett, inkább őérte aggódhatna jobban mindenki, ahelyett, hogy az ő majdnem kilenc évét becsülnék alá.
Igazából ez az egész Vivi miatt van. Ő törte mindig össze magát, amikor annyi idős volt, mint a törpilla. Ha olyan lett volna, mint Letti és sosem töri el semmijét, akkor biztosan nem hinnék azt, hogy minden sarkon a veszély leselkedik a leányzóra. Mondták már neki párszor, hogy a természetre eléggé olyan, mint Viviené volt gyerekként. Igazából a nővérét elnézve nem tudja eldönteni, hogy ezzel kedveskedni akarnak-e.
Most, hogy végre kiszabadult, annyira fesztelennek érzi magát, mint amikor Keith-szel meg Leonieval lóg. Velük sokkal lazább, mint az iskolában, vagy otthon, ahol megmondják, hogy hogyan kell viselkednie. Hogyan ülj, milyen hangerővel beszélj, milyen tempóban járj, mikor szólalj meg és persze, hogy mit csinálj. Persze kellenek ezek is, mert azt mondják, hogy később majd a munkában sem mindig játszani fognak, de a gyerekeknek, akármennyire is kicsik vagy nagyok igenis a játék az első.
Felszabadultan suhan a görkorijával a védőfelszerelés nélkül, amikor hirtelen észrevesz egy oldalról közeledő deszkást. Pánikszerűen nyüszít egyet, majd kapcsol, hogy az ütközést bizony nem ártana elkerülni. A balját azonnal leteszi a földre, ahogy oldalra rántja a teljes testét, azonban így sem sok kell neki, hogy boruljon egyet, végül a szökőkút pereméhez kap a jobb kezével, így nem taknyol el.
- Huhh…
Motyogja riadtan, majd hátrapillant, hogy megnézze mi lett a lánnyal. Puffanást nem hallott, úgyhogy ez jó jel. Látja, hogy teljesen épen közelít felé a lány, úgyhogy megúszták a balesetet. Durva lett volna, ha dob egy hasast a védőcucc nélkül. Magyarázkodhatott volna otthon, vagy mehetett volna Uff bácsihoz, hogy tüntesse el a nyomokat.
- Sziah! Ühüüüm…
 Dünnyögi az orra alatt, majd végig néz a lányon. Valószínűleg az iskolába jár, ahol az anyukája dolgozik. Talán még tanítja, mindenesetre Vikinek nem különösebben ismerős az arca.
- Bocsi, nem láttalak. Rendben vagy? A deszkád?
Kérdezgeti már valamivel bátrabban a tőle nagyjából 6-8 évvel idősebb lányt. Most, hogy már nem laknak a kastélyban nincs annyi bátorsága megszólítani a felsőbb éveseket, mint mondjuk kicsi korában.
- Zelei Viktória. De általában…
Itt megáll egy pillanatra. A Riri az annyira gyerekes becenév, ő meg már nem annyira nagyon pici. Valaki mondta az iskolában, hogy ez olyan dedósok neve, akik nem tudják kimondani a saját nevüket.
- Általában itt szoktam lenni a faluban. Te is itt laksz?
Vágja ki magát teljesen szerencsétlenül, miközben a korcsolya gumi orrával a díszköveket rugdossa. Ő nincs zavarban, egyáltalán. Köszöni.

Kecskeeeeeeeeeeeeeeeeeeee *_*

*_________________*
Marcipán? *-*

Sziaaa *_* én már nagy vagyok, 9  *büszkén feszíti a lapos mellkasát*

Van otthonom, ott lakom * Mutat a falura*
Te hol laksz? *_*

Karácsony? O_o

Menjünk Angliábaa *_* angol pizsiii *_*

Még egy kistesó? O_O