Adél és Emmus
Késésben volt. Jó ez nem újdonság az életében, de most igencsak csúszott. Kivételesen bírt aludni az éjjel, és persze hogy akkor aludt el, amikor nem kellett volna. Barna tincsei kuszán meredeztek feje tetején, de nem törődött vele, igazándiból ezzel sosem szokott pepecselni, általában úgy szokta hagyni, ahogy az magától beáll. A gond viszont azt volt, hogy össze kellett kapnia magát, igen hamar, így egy gyors kávé, majd a tiszta ruhák előcibálása után máris ott állt egy egyszerű mintás, szürke pólóban, egy kissé nyárias, de annál kényelmesebb térdnadrágban, lábára pedig – a szokványos felemás zoknik mellé – tornacipő került. Valahogy sosem bírta utcára felvenni az ujjközes papucsokat, ha nem volt indokolt, illetve negyven fok. Egy kis igazítás után pedig már indult is, hogy a sebtében megbeszélt, de annál fontosabb találkozóra oda is érjen. Zsebébe halmozta pár holmiját, miközben már kifele lépdelve szelte át a levita körletét, és a folyosóra ért. Az iskolában egyhamar kiért, nemigen állította meg senki, akivel pár szót váltott, attól elnézést kérve sietett tovább, későbbi beszélgetést felajánlva cserébe. A faluba vezető útra tért rá, miután a kastély a háta mögé került, és az órájára pillantott. Morgott párat, majd nagyobb, elnyújtottabb léptekkel folytatta tovább. Hamar meglesz ez.
A cukrászdához közelítve szusszant fel, és lassított le kissé, hogy ne lihegve torpanjon be, mint aki teljes sebességgel rohant idáig, és akinek a jelenléte már vizet kíván. Egy nyújtózás után nyomta be az ajtót, slisszant be rajta hamar, és tekintetével máris a vendégeket kezdte el vizslatni. Voltak pár, sőt, elegen, de pár pillanat múlva meglelte azokat, kiket keresett. Arcára széles mosoly került hamar, ahogy elindult a két szeretett nője felé, kerülgetve az asztalokat, remélhetőleg nem fellökve senkit. Ahogy Emma és Adél közelébe ért, úgy állt meg az egyik üres szék mellett, és lepillantott rájuk.
- Bocsánat, szabad ez a szék? – érdeklődött, mintha ismeretlen lenne, és kényszerből kellene helyet kérnie, de hamar vigyor került az érdeklődő tekintet felé. Emmához hajolva apró csókot adott ajkaira, majd Adél buksijára is puszit nyomott, majd lehuppant a nemrég tapogatott székre, és ismét szusszant.
- Sziasztok. Bocsi, sok mindenről maradtam le? – figyelte őket, miközben hátradől, és óvatosan kinyújtotta a lábait az asztal alatt.
pfejj
Az gyönyörű, ide is elég lenne >< De megértem. ahh de amúgx Amerikában sok a buta ember