Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nagyon várta már ezt a délutánt Emma és nem azért mert végre egy kis szabaidő a kastélyon kívül, mert igazából kikapcsolódott ő ott is.  Az ok Viktor volt. Szinte már fel sem tudja idézni mikor ültek le utoljára valamiről egy jót beszélgetni, vagy legalább futottak egymásba egy nagy ölelés erejéig. Mindketten nagyon elfoglaltak, ilyen ez. De az életük csak pereg és pereg, ennek köszönhető az is, hogy mindkettőjüknél van miről beszélni. Emma eléggé lemaradt még abban a státuszban, milyen boldog volt az exnavinés szőkével unokabátyja, aztán az már milyen régen volt. Persze akkor nála is még egész más témák forogtak, sehol nem volt a házvezetői széktől vagy a jelenlegi magánéleti dolgoktól. Sietősen lépdelt a macskaköves utcácskán, kezeit a zsebébe mélyesztve tartja, mosolygósan nézi a sétálókat, majd egy kanyarral később már a Pillangóvarázs ajtaját nyitja, hogy belépjen rajta. A kellemes időbe és finom illatokba érve egyből körbepillant, aztán heves integetésbe kezd, ahogy megpillantja Viktort. Elkapja a pincért, mielőtt odasietne egy szóra.
- Egy zöld teát szeretnék, oda.
Mutat Viktor felé, majd kedvesen megköszöni és már halad is az asztalok között előre. Kibontotta a kabátját és már el is kezdett kibújni belőle, hogy unokabátyja közelébe eső szabad szék támlájára tehesse azt. Ezután fordul felé vigyorgósan. Egyből széttárja karjait, hogy amint engedélyt kap rá, jól megölelgesse Viktort. Hiányzott már neki a férfi és nagyon örült, hogy láthatja.
- De örülök neked! Mi újság? Hogy megy az egyetem? Hogy vagy?
Bombázza szegényt egyből kérdésekkel, persze lényeges is, hogy így nem kell neki nyitni. Magáról kevésbé beszédes, mint amit amúgy képes produkálni. Kihátrál kicsit és a székére csüccsen, kezeit pedig összefűzi az ölében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem Emma lenne, ha nem valami vidám színű szoknyában topogna így ősszel egyik helyről a másikra. De hát legalább egészen könnyű észrevenni. Bár attól nem tartott, hogy ahogy szembesétált Viktorral ne ismerné őt fel. Mosolygósan szorította magához, majd ült le vele szemben. Szerette hallgatni, még ha néha alig értett is valamit a dolgokból, mindig is olyan volt, aki érdeklődik és örül, ha valaki olyanról mesél neki, amiben örömét leli.
- Ennek örülök. Tehát a pszichikai kvibliség után kutattok részben? Vagy az nem annyira tudatos dolog? Ez tök jól hangzik, és ahogy látom rajtad és hallom tőled elég élvezetes is.
Nem rest kérdezni, hiszen elég idegen a témában, viszont látja, hogy unokabátyókája nagyon is otthonosan mozog ezekben ahhoz, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Bár az sem titok, hogy Emma érdeklődése nem csak erre, de a magánéletére is irányult Viktornak. Lexi említésére lebiggyeszti a száját. Az egy furcsa és kusza időszak volt, ő se értett semmit már belőle, és sajnálja is a dolgot, mert boldognak látta őket. A volt navinés lánnyal dolgozott is együtt a házban, így őt is ismeri azért eléggé, de jobb ezeken túllépni és nem akarja a régi dolgokat sem felkeverni, bólint, aztán mielőtt jönne a hirtelen halál még picit beszél.
- Biztos vagyok benne, hogy találsz hamarosan egy olyan lányt, aki mellett megéri és ki is akarsz tartani.
Biztató akar lenni, pedig ebben az optimista nézetben mostanság ő se volt valami biztos. Vagyis már újra kezdi elhinni, hogy van happy end... még ha kicsit más is mint a megszokott. De most itt van témának Boti és az új történések. Emma nagyon könnyen fejezi ki a hirtelen érzéseit, leginkább az arcára van írva mindig, ahogy most is. Egy pillanatra le is dermed, aztán valami mosolyfélét visszahozva próbálja összeszedni mit is mondjon.
- Boti... ühm, valahogy úgy, kosár... - Ismétli meg a hallottakat, aztán kicsit erőt vesz magán, hogy valamivel informatívabb legyen, mint a portrék meg a diákok az életéről. - Egy ideje nem igazán működött, alig találkoztunk, és hát rossz volt, de elváltunk egymástól. De rendben vagyok.
Meséli el, igazából Zoén kívül senkinek nem beszélt úgy igazán róla, Kornélnak meg nem kellett, premierplánban végignézhette, ami miatt kínosan is érezte magát Emma, ahogy ez lezajlott benne, meg úgy amúgy. Veszély. Érti ő, hogy nem egy vérmes rellonos, meg nő és elég könnyen lehet vele elhitetni dolgokat... jó, talán tényleg van rajta óvni való, de ő magára is figyel. Bármennyire nehezen hiszik ezt a környezetében. Összekulcsolt kezeivel babrál, közben néz csak fel Viktorra, és gondolkodik el azon, hogy mit kezdjen a dologgal.
- Veszélyes? Háááát, nem hétköznapi, és egészen máshogy vagyok most boldog, mint korábban. De Kornél nem akar nekem rosszat.
Teljesen komolyan beszél, tényleg boldog, egészen megszerette, sőt, Kornélt. Az más kérdés, hogy kicsit tényszerűen közölte a nevet, mintha a másik tudta volna már, de ha sejtése nem csal ismerik is egymást talán...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Zaj, tömeg, ricsaj, sötétség... "pokol". Egyik sem tartozik Emma kedvencei közé, mégis valami hihetetlen sugallat után, pár év után először lett újra kedve az ünnephez. Különös, bár tény, hogy alapvetően nem egy olyan ember, aki mogorva lenne, vagy ne szeretné az ünnepeket, csak egész máshogy néztek ki ezek már nem diákszemmel. Belegondolva nem is igazán érti magát, hogy mi ez a nagy lelkesedése, ahogy egyedül, vigyorogva készülődik.
Talán a cukorkabolt dekorálása ihlette  meg, vagy fogalma sincs mitől az energiája. Mindenesetre ahogy a házba élet költözött és mindenki elkezdett készülődni, magukra hagyta a csibéit és ő is ezt tette a saját szobájába. Szerencsére egész sok ideje volt felkészülni és nem egy bonyolult jelmezre esett a voksa. A zöld dresszt hamar feldíszítette levelekkel, majd előszedte a vastagabb harisnyát is, amit felvett. Ahogy végignézett magán a tükörben hihetetlen mód kevésnek érezte a viseletet, és kétszer is meggondolta kimenjen-e így. Végül a kiegészítők felé terelte inkább a figyelmét. Felkerült a kesztyű, keresett egy illő, zöld magassarkút, majd megfogta a pálcáját. Nem telt sok időbe még jobb lábán körbefuttatott egy növényt, egész a csípőjéig, ahol ráfonódva abbamaradt a szál. Majd megismételte ezt törzsén keresztbe, mintha féloldalas pántot kapna. Már csak a smink és álarc volt vissza. Nem vitte túlzásba az elmaszkírozást, de azért egész hatásos lett. Végül a vörös tincseinek élénkebb színt adott és göndörséget. Végül boldogan konstatálta: végzett.
Mély levegőt vett, majd kisebb kerülővel áttért a megfelelő szárnyába  a kastélynak. Komótos koppanásokkal jelzi a kihalt része lépteit cipője, ahogy közeledik azonban a kiszűrődő hangokkal találkozik csak. Megigazítja a kisebb álarcot magán, majd mosolyogva lépi át a bejáratot. Elismerően bólogat a dekorációra, a DÖK kitett magáért.
Ismerős arcok után kutat, de talán egyedül is meglesz ha nagyon kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ahogy a terembe lépett furcsa érzések kerítették hatalmába a ténytől, hogy eljött. Élvezte is a dolgot, az utóbbi időben mintha elkezdett volna élni, amihez ez is hozzátartozik. Mégsem érezte egészen helyesnek. Jöhetett volna másodmagával is, viszont nem akart senkit a saját elképzeléseivel terhelni, ugyanakkor azért csak szólhatott volna merre is tűnik el ma este. Valahogy nem tudta Kornélt elképzelni itt, így nem akarta volna  elrángatni, Zoét már nem látta sehol, ő biztosan itt van valakivel, de szinte biztos nem szúrja már ki, így inkább az ételes és italos rész felé megy, ahogy ingatja a fejét jobbra és balra. Elsőre sikerül megúsznia a szívrohamot, amikor szeme sarkából kiszúrja a lengén öltözött fiút, azonban mikor az a privát szférájába mászik, reflexszerűen kezd el hátrafelé dőlni, mintha ezzel megúszná. Majd lép is párat ellenkező irányba az új ismeretségtől. Eléggé meglepődött, sőt, kifejezetten a frászt hozták rá.
- Neked is szia. - Kezd bele bátortalanul, de a hozzáállásból ítélve a másiknak is ugyan annyi fogalma van róla kivel beszél, mint neki. - Méregcsók, ha mond valamit. És te...?
Grimaszolva végigpillant saját magán, aztán jobban megnézi új ismerősét. Határozottan úgy tudná jellemezni,  mint egy nagyra nőtt óvodást. ezen pedig miután megtalálta a másik tekintetét nevetnie kellett. Neki hamar egyértelművé vált a másik szerelése, de elhúzott szájjal fojtotta magába a kérdést: hol hagyta a ruháit a másik? Egyelőre nem nagyon tudja mivel áll szemben jobb óvatosnak lenni, nem?
- Nem fázol?
Persze, a pokolban kinek van hidege? Van ilyen szó? Mindegy, már van, a lényeg hogy végül nem maradt benne a kérdés, amit korábban magában boncolgatott, inkább egy közeli asztalról süteményt vett magához, még toporgott a fiú környékén. Az igazság az hogy látszott is rajta, hogy rettenetesen meg van illetődve még az előző akciótól. Zavarban volt, de a fényviszonyok meg a smink legalább az arcát leplezték. Lassan kezdett a sütemény pusztításába, miközben figyelte a többi már magát jól érző beszélgető vagy éppen táncoló személyt. Elvigyorodott, ahogy felfedezett egy-egy navinést. Örült nekik, nem is azért jött hogy ellenőrizze őket, így hamar be is fejezte a nem túl kedves bámulást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Elszaladni? Ha tehetné inkább elszublimálna vagy elteleportálna, hirtelen és nyomtalanul. Teljes sokkba kerül lassan és hihetetlen módon kezdik kifejezetten zavarttá tenni. Tény, hagyta, hogy szóba elegyedjenek vele valamennyire. Bár már majdnem negatívba jött hozzá a fiú, szóval mit tehetett volna? Meg amúgy se barátságtalan, sosem tudna az lenni.
- Nem szaladok, ebben a cipőben biztos nem. - győzi meg magát is igazából, hogy ha akar, ha nem, maradni kell, de hát lehet csak ő reagálja túl, nem? Ritkán kerül ilyen helyzetbe idegenekkel, lehet ez tök normális - nem, nem az, de túl naiv lenne ezt beismerni - és bízik benne, hogy belejön. Bele kellene, mert furán festhet, ahogy zavartan csak kis lépésekkel, de menekül a "macsó" elől. Vigyorogva csóválja meg a fejét a jelmezismertetésen. Hát, az tuti, hogy nem semmi, ahogy itt előadja magár a srác. Egyébként ebből az aktivitásból nézhetné eridonosnak, de a pofátlanság még benne is elindítja a vészvillogót hogy rellonos diákkal lehet dolga. Nem akarta ő megsérteni, se semmit a kérdésével, de láthatóan furcsának sikeredett. Vélhetően teljesen más nézeteik vannak.
- Nagyon találó viselet.
Próbál valami pozitívat mondani, hiszen a másik láthatóan jól érzi magát még végez a süteményével. Ezután azonban pillanatok alatt válik Emma teljesen megsemmisülté. Hallgatja ahogy elkezdi mondani a tetkós dolgokat. Persze találkozott már a jelenséggel, Kornél esetében is, de a vele szemben álló elég extrém eset. Emmának meg esze ágában sincs közelebbről megismerni a műveket rajta. - Nagyon.... csinosak, de biztos akad erre valaki más. Mindenhol?
A kérdést kb. azzal a lendülettel bánja meg, ahogy hirtelen feltette, de a keze körül matatás az, ami végleg káoszt okoz nála. Szája résnyire tátva marad, szemei kikerekednek, ahogy mindez zajlik. Próbálna hátrálni, de szerencsétlenségére ott van a pult, sikeresen feldönt egy-két poharat, bár üresek, aztán kínosan érezve magát pillog a másikra még összeszedi a gondolatait. Elég hülyén festhet, ő maga a ténytől van így, hogy egy félmeztelen diákkal - nevezzük bárhogy mit tesz - beszélget. Kívülről nagyjából mint egy elveszett első bálozó kislány. Valahol lehet még mindig benne van ez.
- Kárpótolni?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Türelmesen és valódi érdeklődéssel telve hallgatja unokatestvérét, sőt még bele is kérdez a dologba. Alapjaiban véve nagyon örül ennek, hogy van most egy kis idejük egymásra, hát hogy ne tudná így élvezni a munka emlegetését? bár ami saját magát illeti ő azért ennyire sosem volt lelkes mesélő. Vagyis nyilván van az a helyzet, mikor elég sokat beszél, de abba még ő is képes, tipikus nőként belezavarodni.
- Ugyan, mindennek megvan a maga szépségek, csak mindannyian másra vagyunk fogékonyak. Ettől még ez is nagyon érdekes, bár igen, szívesebben foglalkozom a lényekkel többek között.
Közben megerősítően bólogat, hogy került már több út is szóba köztük. Emma tényleg szereti ezeket hallgatni, kicsit olyan ilyenkor, mintha nem is maradt volna ki annyi idő az életükből. Mintha tényleg elégszer találkoznának, és egy karnyújtásnyira lennének egymástól. Emma nagyon családcentrikus, így elég hamar hiányozni kezdenek neki azok, akiket a szívébe zár, így az elején amiatt is érezte rosszul magát, hogy Viktorral még innen is elváltak útjaik különböző irányokba. De azért mára már tudja, hogy ez nem örökre szól.
Nevetgélve hallgatja a lányokkal kapcsolatban, miközben azért kimondatlanul is szurkol neki. Szeretné, ha rá is rátalálna valaki, aki mellett boldog, és mindig mosolyog, na meg nem érik csalódások. Annál rosszabb nincs még szerinte se. De ez a nevetgélés elég rövid idő alatt halványul el és szolidabban emésztgeti a felmerült témát. Tudta ő, hogy elő fog jönni, de azért még kitolta volna kicsit.
- Úgy imádlak. - Mondja, ahogy érzékeli a támogatást. Azért még előtte van a kép, mikor első csevegésük Botondról azzal telt, hogy Viktor csak elbeszélgetne azért vele, meg ne próbálja bántani. Végülis akarattal nem is tette. Emma ebben a hitben lépett túl a dolgon, azért van már mögötte ehhez idő, de nyilván még az ő gondolataiban is ott vannak a kósza problémák. - Biztos. Én sem így terveztem, és nem is alakítottam így, csak... megtörtént. De hé, nem ér megpróbálni lekenyerezni, tudod hogy mennyire imádom az állatokat.
Vigyorgott rá egy nagyobb sóhaj után. Végülis nem új keletű a dolog, és nem is annyira hirtelen, mint ahogy annak a kastélyban híre ment, csak egyszerűen Emma óvatos és a magánélete amúgy se izgalmas pletykatéma, és ezzel eddig jól meg is volt. Jobban zavarták az etikai dolgok, tekintve, hogy Kornél mestertanonc az iskolában.
- Nem lesz bajom, és én sem akarok semmit elrontani. De komolyan, mintha Zoéval összebeszélnétek. Valamiért jobban vigyáztok rám, mint magatokra.
Picit azért érezhető, hogy nem tudja Botit teljes mértékben hibáztatni. Mért is tenné? Lehet hogy ő is tehetett volna még és még többet. De most önmaga és vidám, ráadásul bár ez nem mindig sikerül, de próbál a legtermészetesebben együtt élni minden történéssel az életében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nem kétlem, de a Pokol tudod nem az én... műfajom annyira.
Pillanatokra azért elfogta a félelem és reszketés, mit is akar tőle a diák. A baj akkor kezdett igazán tudatosulni benne, mikor az első szavak elhagyták a fiú ajkait. Hát, ettől cseppet sem lett nyugodtabb, sőt. Kifejezetten idegesen hátrált volna ki, vagy hagyatkozott volna inkább az evésre. De láthatóan ez nem akarta eltántorítani újdonsült ismerősét. Nem valami határozott Emma, így kicsit mintha a semmibe hangzanának csak szavai. Bár a diákok többségét már ismeri, róla nem nagyon van fogalma ki lehet, de szegényre a frászt se akarja hozni a saját személyazonosságával még. De bénaságában ahelyett hogy ezzel kezdhetne valamit, a pult átrendezésében jeleskedik pár pohár felborításával.
- Tánc?
Nem sok ideje van reagálni, igazából a visszakérdéssel se ér sokat, hiszen már rá is tapad, mint annak idején a tánctanár a tartás megmutatása érdekében Emmára. Úgy megilletődik a vörös, hogy levegőt is elfelejt venni, nem még reagálni, vagy ellenkezni. egyre kényelmetlenebbül és hihetetlenül megsemmisítetten érzi magát. De nyelve egy nagyot hagyja magát sodródni az árral. Vagy inkább a ritmussal. a tánccal amúgy nincs baj, van ritmusérzéke, tud is, csak nehezen engedi el magát. Most feszült, de ezt feloldva a sokkos állapota, követi a partnerét végig, amíg az nem engedi őt lazábbra a parketten egy idő után. Kisebb szünet következik, úgy érzi eljött a szökés távozás ideje.
- Köszönöm a... táncokat, nagyon kis... interaktív ember vagy. De szerintem nem engem kerestél a tömegben...Remélem találkozunk még és az órámon is ilyen aktív leszel. Amúgy Emma McNeilly vagyok, LLG tanárnő.
Azzal zavart mosollyal elhátrál, majd mielőtt utána kaphatna a fiú, elveszik a tömegben, egészen a kijárat felé rohamozva. A cipőt nem erre találták ki, a személye nem volt titok, de ha egy diák ilyen könnyedén leáll bárkivel, az még egész "vicces", de őt mint tanárt nézve... mit gondolnak majd? Főleg a jelen helyzetében. Nem valahogy még mindig kínosan érezte magát és zavarban volt. De elég gyorsan eltűnt a teremből, hogy a folyosón megszabaduljon az álarctól és visszabattyogjon az irodájába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nyaralás a tél kezdetén? Emma egyszerre tartotta butaságnak, meglepőnek és valahol aranyosnak is. Ha próbált volna, akkor se hagyták volna, hogy ellenkezzen így természetesen végül ő is az utazás mellett tette le a voksát, ezzel maga mögé utasítva szorgalmi javításokat vagy tervezéseket. Most először talán nem volt benne emiatt akkora bűntudat, mint az esetek nagyobb részében előfordul. Boldog volt, szinte sugárzott, mindez nyilván annak volt köszönhető, hogy bizonyossá vált, hogy ott hordja a gyermekét a szíve alatt és lassan kezdtek eljönni azok a bizonyos „látható jelek” is. Persze még nem annyira, csak éppen hogy elkezdett kerekedni a pocakja, de ez bőven elég volt neki, hogy büszkén és boldogan gondoljon mindenre, ami vele történik. Tipikusan olyan kismamaságnak nézett elébe ahol egy nagy álom válik valóra így minden percének tud örülni, nem számítanak a kilók, bármennyire is megjegyzi azért, hogy biztos nem szívderítő, a fáradtság, vagy éppen a rosszullétek. Meglepő módon z indulás izgalma nem hozta ki még jobban így teljesen jó kedélyállapotban futott neki az egésznek. Nem mellesleg magát is meglepte, hogy ennyire tudatlanul - abból a szempontból hova és miért éppen most utaznak – sem volt képes nemet mondani. Ez picit talán várta is, hiszen azért itt a kastélyban, vagy akár a faluban nehéz úgy kettesben lenni, hogy ne szóljon közbe a munka, egy megoldandó gond, valami tennivaló.
Titkok, vagyis fogalma sem volt, hogy több is van-e mégis így lehetne leginkább leírnia ezt az egészet. Mikor végre megérkeztek a helyre, Emmát teljesen elvarázsolta, ő maga itt még sosem járt és ez nem titkoltan volt ráírva. Úgy szorította az első percekben Kornél kezét, hogy az már szinte neki fájt, de nem félt, csak nagyon örült és izgult egyszerre, de hogy pontosan miért még ő sem tudta. Viszont ahogy múlt az idő egyre jobban oldódott ő is és tudta élvezni a kikapcsolódást, egészen az első esti sétáig, amikor is eltört z a mécses, de a legszebb értelemben. Ha a sírásra van jó alkalom, akkor ez az volt. Egyébként is kicsit kezdte túlzásba vinni az empatikusságát Emma, szerencsére még nem Luca szinten, de ez ott, abban a percben mikor megkérték a kezét tetőzött. Persze gondolkodás nélkül mondott igent, nem is volt rajta mit. Persze hogy most ünnepelte a szülinapját, de ennyit saját bevallása szerint nem érdemelt volna. És a helyzet az volt, hogy itt még közel sem ért véget a meglepetések sokaság. Még aznap este egy vacsora volt a cél, amin visszatérve ott találta magát szembe azokkal az emberekkel, akik tényleg a legfontosabbak Persze mindenkit azonnal átölelt volna, Kornél baráti körének is nagyon örült, bár Mandával szemben voltak fenntartásai ez viszonzott-e, de az anyukája volt az első, akinek a karjaiba sétált, és az édesapja. Nagyon örült nekik, nem sűrűn találkoznak az utóbbi időben, de ezt egy olyan napnak vélte, amin nem is lehetett volna meg nélkülük. Na meg itt volt természetesen a családon kívül Zoé is. Nem tudott mit mondani, de nem is kellett.
Olyan gyorsan kezdtek pörögni körülötte a dolgok, hogy azon kapta magát, ha nem kezd el valamin gondolkodni, lemarad a saját esküvőjéről, amit pont ma, két nappal a nagy meglepetéskezdetek után tartanak. El se tudja képzelni, hogy volt képes mindezt megszervezni Kornél, na meg alig tudja elhinni, hogy ezt érte, értük mind eltervezte és véghez is vitte. Na de biztos nem okoz senkinek meglepetést, ha az egyetlen Emmára háruló probléma is kifogott volna rajta, ha egyedül van: ez pedig a ruha. Persze minden nőcis kislány már az óvodában rajzolgatja a ruháját és tervezgeti, de ez az idők során, az ízléssel együtt változik, és ahogy odakerül, sok dolog megingat egy menyasszonyt. Meg az se volt mindegy, hogy egy-két kényes helyen nem lehetett bizony szoros... De sikerült, aztán pedig már csak várni kellett, hogy eljöjjön a számára mesébe illő szertartás, kimondja újra azt a hatalmas igent, amit korábban. Majd pedig… hát ezzel ő sem számolt, de fülig érő szájjal, boldogan, energikusan és fáradhatatlanul futott neki mindennek, aminek kellett. Élvezte is, de leginkább boldog volt, hogy úgy látta vidámnak Kornélt is, ahogy előtte még nem. És ehhez pár apróság már olyan egyszerűnek tűnt. Bár tény, hogy nem keveset vett ki belőle.
Most, túl az esemény lényegi részein, látva, ahogy teljesen elsötétedett már a távolban minden kicsit fáradtan mosolygott anyukájával beszélgetve, aki aggodalmát fejezte ki, hogy Emma még most sem ült volna le, ha nem húzza maga mellé. Nem hadakozott vele, inkább csak megnyugtatta, hogy rendben van.
- Rendben vagyok. Csak kicsit éhes.
Szánta egy mosollyal megnyugtatásnak is, kicsit mindenkinek körülötte. Bírja ő, csak még nem tudja meddig, de egyelőre rendben van. Aztán édesapja el is rabolta édesanyját egy táncra éppen Kornél érkezésekor. Kezeivel megfogva férje karját húzta még lejjebb és közelebb, hogy elfordulva felé egyik oldalra csókot váltson vele, de aztán, nem engedve el a kezét fel is állt. Így pillogott rá felfelé, ugyan azzal a boldog mosolyával, amivel ott állt órákkal korábban, vagy pár napja, vagy éppen a kis vitájuk másnapján a tesztek miatt.
- Büszke vagy?
Persze hogy ott lebegett a kérdés, mióta csak véget értek a hagyományos dolgok és maga a bulizás vette kezdetét. Emma nagyon jól kijön mindenkivel, így még ha ki is lóg minden sorból általában, akkor is képes belopni magát az emberek szívébe, itt azért kicsit több kellett. Ő nagyon jól akarta csinálni és remélte sikerült is. Na egyébként válasz ide vagy oda, nem titkolt célja volt elkapni egy táncra Kornélt. Férj és feleségként, pontosan tudja, hogy áll hozzá máskor, de most minden olyan más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bármennyire is érték sorra hideg zuhanyként az események, valahogy minden percét imádta az egésznek. Még korábban mikor elsírta magát is végig mosolygott közben. Olykor érdekes érzelem együttest tud produkálni, de ezért csak nem eszi majd meg senki. Se ma, se később. Már mikor a hófehér ruhába bújt is nagy nehezen türtőztette magát, de aztán erős maradt és csak mosoly, valamint nevetés koronázta részéről a történteket. Minden annyira tökéletes lett úgy, ahogy sosem gondolta volna, hogy hihetetlenül nagy hálát érzett, éreztetett. Nem tudott túllendülni azon, mennyi mindent kapott hirtelen, nincs és soha nem is volt ehhez szokva, minden várakozását felülmúló ez. Bár tény, hogy Kornél kérésén érezte, hogy tudja a választ, azt meg mindketten tudják, hogy Emma úgy sem fogja közölni, ha rosszul lenne sem, boldog és esze ágában sincs bárki kedvét szegni. Fárad ugyan, és éhes is lett, de ettől még nem dől össze a világ. Ráadásul most a pihenésnél sokkal jobb dolgokat is lehet csinálni. Mint a tánc. Kornél visszakérdésére csak felnevetett, nem érezte a kérdést rossznak, de abban sem volt persze ezek után biztos, hogy jól közelítette meg. Mindaz, amit tudni akart, rá volt írva a férjére is: ő is örült és boldognak látszott, ez pedig bárminemű buta kérdéshalmazt elsodort Emma fejéből. Ezt is igazából csakis azért tette fel, mert kíváncsi volt az eddigiek után. Nehéz úgy beilleszkedni valahova, hogy láthatóan szöges ellentétben vannak, alig tudnak egymásról valamit és vannak negatívabban hozzáállók is. Azonban szőkeségünk ehhez túl békeszerető és optimista, hogy megtántorodjon. Ahogy kezét Kornéléba helyezve teszi meg az első lépéseket a parketten és hallgatja a válaszait, teljes figyelmét neki szenteli. Talán kicsit megszokottan lépdel a ritmusra, de még a dalra se koncentrál úgy.
- Kicsit azért féltem az elején, mit szólnak majd. De végül senkitől nem tapasztaltam semmi rosszat. Nagyon rendesek.
Érezte azért, hogy itt a falkában uralkodik bizonyos tisztelethierarchia, amit jobb nem bolygatni. Nem mintha szerette volna, de eleinte csak a jelenléte is olyannak hathatott szerinte. Bár amennyire tőle tellett, igyekezett ezt megkönnyíteni. Aki engedte és közvetlen volt, azzal szívesen beszélt, meghallgatta, bárkire szánt pár percet, hogy ha valamit szerettek volna, az nehogy elmaradjon. Igazából élvezett is köztük mozogni, különösen felszabadultak és vidámak voltak többségben, ezt pedig nagyon szimpatikusnak vélte. Ráadásul bárhonnan közelítette meg a dolgot, Kornélt is olyannak látta velük, mint akit kicseréltek. Ebből a gondolkodásból pont egy forgás lendíti ki, könnyedén suhan, fehér ruhájában, az anyag szépen követi a mozgását, majd pár pillanat után hozzásimul a rellonoshoz.
- Örülök neki, hogy így sikerült. Még ő sem tűnt olyannak, aki rögtön idejön és elharapja a torkom.
Vigyorgott rá, bármennyire furára is sikerült nem szándékosan fejtette ezt így ki, tekintete a lányt kereste, de hamar visszafordította inkább a férjére. Korábban sokat feszengett azon, hogy ott vannak más, szebb, csinosabb, esetleg Kornélhoz jobban illőbb lányok, de a jelen pillanatnál biztosabb nem is lehetne. Nem csak örül, hanem érzi, hogy annyira szerethet, amennyire csak bír, mert elfogadják ezt tőle. Ahogy azt is, hogy sajátos módon viszonozva is van ez számára. Így pedig mitől tarthatna? Most sem ilyeneken kéne filozofálnia. Ő mégis ezt teszi, szörnyű. De lassan már annyira belebújt szegény Kornélba, hogy későn észlelte csak a szám végét, de ő is megtapsolta őket természetesen. Kivárva a tömeget vonultak csak vissza a helyükre, ahol az ételek helyett inkább a vendégeken időzött kicsit a tekintete. Tetszett neki a látvány, nem is titkolta ezt el.
Mikor megérkezett a maguk étke és felé fordult újdonsült férje, már elvigyorodott, szinte szó szerint sejtette mit fog mondani. Végigsimította Emma a pocakját, ami bár már növekedett, a ruhának köszönhetően nem volt olyan feltűnő. Tökéletesen illeszkedett a helyzethez még az is. Mindemellett viszont tisztában volt vele, hogy nem csak magára kell figyeljen és oda is akart nagyon.
- Fogalmad sincs mennyire szeretlek.
Vagyis Emma így gondolta. Kinek és mi számít, vagy éppen mit mutat ki persze, de erre az egy kijelentésére olyan biztossággal csókolta is meg, hogy azt senki nem vitathatja el tőle. Mintha valakik még éljenezni is elkezdték volna ezt, de mielőtt túlzásba esnek és visszatapsolják visszafordult az ételhez, hogy nekilásson. Bár itt ma senki nem sértődik meg, ha bármiben félbeszakítják valamivel, az egyszer biztos.
Alapvetően nem az a sokat nyámmogós fajta, nem eszik órákig, de nem szokott hozzá azokhoz az adagokhoz, amik mostanság elé kerülnek. Oké, hogy kell a szervezetüknek, de azért a gyomorhely is véges. Inkább többször (vagy leginkább sokszor) eszik keveset kategória, most azonban nem tolta el magától az ételt, teljesen illedelmesen vacsorázott meg, de kipukkadni sem akart azért. Tekintetével megtalálta közben Zoéékat, a tényen, hogy így együtt érkeztek még mindig képes volt mosolyogni, pedig pontosan tudott mindent.
- Ha most többet kell ennem, úgy cipelhetsz vissza…
Tudja, hogy nem egy nagy fenyegetés, de teljesen őszinte legalább. A támlának dőlve tolta ki magát székestől egy egészen picit az asztaltól, majd oldalra billentve a fejét figyelte Kornélt. Egyik kezét a hasára fogta, de ez lassan már kényszeresnek tűnik. Tiszta kis bolond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő