Veres Dániel
5, 4, 3… Igen pontosan három nap még a vizsgákig. Hatalmas izgalommal várja már Emma. Na, nem azért, mert olyan ismeretlen ez számára, hanem mert fogalma sincs mi vár rá. még teljesen ismeretlen neki ez a rendszer, de egyszer ezt is el kell kezdenie. Sokat készül rá, a szobája ma is terítve van jegyzetekkel és könyvekkel, meg pár segítő jellegű megjegyzéssel kis cetlikre írva az asztalán. Ma viszont lazítani fog, elég volt az odabent gubbasztásból, meg a könyvek felett görnyedésből. Jól fog esni egy kis séta bizonyára.
Arról nem beszélve napokon belül egyéb fontos, vagy nem annyira fontos, dátum is van még. Jön a szerelmesek napja. Nem igazán van olyan, ami lázba hozná a leányzót ezzel kapcsolatban, de tele van szeretettel, azt meg kedvességével azon a napon is, mint minden másikon, úgy is a köz javára fogja felajánlani. Ez az alaptermészete, mindenki felé ki is mutatja, hogy ő ilyen.
De ha már Valentin nap, és a rózsaszín meg a piros, akkor meg kell említeni, hogy ma is van rajta rózsaszín, legalábbis a felsője biztosan az. Mondjuk, ha sokat sétálgat előbb utóbb az arcát is megcsípi majd a hideg. Fel is öltözik kabát, sál, sapka aztán elindul a nagyvilágnak, jó, rendben, nem annak, csak a Falunak. ez sem tudja igazából honnan jutott eszébe, csak valamikor a második óráján jött az isteni sugallat, hogy igen, neki ma sétafikálnia kell odakint. Persze tényleg ráfér már a lazítás.
Még nincs konkrét célállomása, úgyhogy először csak a Fő utczán sétálgat, majd a tér felé veszi az irányt. Lassú, lomha léptekkel nézelődik. Nincs valami meleg, de legalább derékig érő hó sincs már. Sétához kellemes az idő, egy alapos tüdőgyulladástól sem kell félnie.
Boldogan és mosolyogva sétálgat, még elér a baglyokból álló szökőkúthoz, ami egyelőre a célállomásául is bizonyul. Nem akar csak úgy céltalanul bolyongani, szóval kinéz magának egy kellemes helyet az ácsorgáshoz, ahonnan nézelődni is tud, és figyeli, kik járkálnak még. Lassan sötétedik, de még egész jók a fényviszonyok ahhoz, hogy jobban megfigyelhesse a szökőkutat. Mosolya nem szűnik, kezeit összefonja maga körül és így álldogál. Szerencséjére most se eső, se orkán erejű szél nem fenyeget éppen, így tökéletesen megfelel neki minden.
Arról nem beszélve napokon belül egyéb fontos, vagy nem annyira fontos, dátum is van még. Jön a szerelmesek napja. Nem igazán van olyan, ami lázba hozná a leányzót ezzel kapcsolatban, de tele van szeretettel, azt meg kedvességével azon a napon is, mint minden másikon, úgy is a köz javára fogja felajánlani. Ez az alaptermészete, mindenki felé ki is mutatja, hogy ő ilyen.
De ha már Valentin nap, és a rózsaszín meg a piros, akkor meg kell említeni, hogy ma is van rajta rózsaszín, legalábbis a felsője biztosan az. Mondjuk, ha sokat sétálgat előbb utóbb az arcát is megcsípi majd a hideg. Fel is öltözik kabát, sál, sapka aztán elindul a nagyvilágnak, jó, rendben, nem annak, csak a Falunak. ez sem tudja igazából honnan jutott eszébe, csak valamikor a második óráján jött az isteni sugallat, hogy igen, neki ma sétafikálnia kell odakint. Persze tényleg ráfér már a lazítás.
Még nincs konkrét célállomása, úgyhogy először csak a Fő utczán sétálgat, majd a tér felé veszi az irányt. Lassú, lomha léptekkel nézelődik. Nincs valami meleg, de legalább derékig érő hó sincs már. Sétához kellemes az idő, egy alapos tüdőgyulladástól sem kell félnie.
Boldogan és mosolyogva sétálgat, még elér a baglyokból álló szökőkúthoz, ami egyelőre a célállomásául is bizonyul. Nem akar csak úgy céltalanul bolyongani, szóval kinéz magának egy kellemes helyet az ácsorgáshoz, ahonnan nézelődni is tud, és figyeli, kik járkálnak még. Lassan sötétedik, de még egész jók a fényviszonyok ahhoz, hogy jobban megfigyelhesse a szökőkutat. Mosolya nem szűnik, kezeit összefonja maga körül és így álldogál. Szerencséjére most se eső, se orkán erejű szél nem fenyeget éppen, így tökéletesen megfelel neki minden.
