Jelmez
Tudjátok milyen az, mikor az asszony sikítófrászt kap tőletek? Én nagyjából 5 perce szembesültem ezzel a dologgal, mikor beállítottam hozzá a Levita toronyba. Már út közben is elhúzódoztak előlem az emberek, hát a fene nem érti őket, egyet se ettem még meg, akkor meg mi a frász bajuk van? Na mindegy is. A toronyba felérve két kisebb lány konkrétan visongatva szaladt el előlem, hát komolyan, ott már kezdett kicsit elkapni az ideg. Aztán még az Alkot-lakból is menekülnöm kellett. Homályosan, de láttam Runa arcán az ijedtséget, meg hallottam a sípoló lélegzetvételt, szóval megelőztem a bajt és villámgyorsan csapódott mögöttem a szobaajtó, még mielőtt megint a plafonnak lapulok. Csukott nyílászárón keresztül megbeszéltük, hogy ő lehet inkább itt maradna, de én attól még menjek. Hát, rendben van.
Kicsit problémás a kilátás ebben a hacukában, nem nagyon szokásom fejemre húzott valamikben szaladgálni túl sűrűn. De most erre az egy estére igazán elviselhető. Ha valaki rám néz, akkor egy egészen magas, arc nélküli, öltönyös manust láthat, rózsaszín nyakkendővel. Halál komolyan. Felvettem azt az átokverte darabot, hogy egy kicsit nevetségessé tegyem magamat, ha már az arcom nem látszik. Úgyse tudják, hogy ki a frászt rejt ez a felettébb szokatlan maskara.
Amint belépek a nagyterembe, valahogy elönt a nyugalom, hogy minden fekete és fehér, legalább nem látszik, hogy milyen színt aggattam a nyakamba... Na akkor, ha már a vacsorát sikerült kihagyni egyéb okok miatt, akkor most ideje lenne tápolni valamit. Mielőtt sikerülne elérnem az asztalt, valamibe beleütközök. Ejj, nem szép dolog, hogy egyesek útakadályokat pakolnak ki a többiek elé. Hoppá, hogy nem valami rossz tréfának mentem neki, hanem egy lánynak. Runa-féle szabványméret, töpörtyű, alig látszik ki a földből a drága. Ez ciki.
- Hopp, ne haragudj. Nem látok normálisan ebben az izében - természetesen mindig könnyebb a körülmények áldozatának tettetni magunkat, mint bevallani, hogy balfékek voltunk. Remélem azért nem pipul be nagyon, hogy majdnem elbuldózereztem.
Kicsit problémás a kilátás ebben a hacukában, nem nagyon szokásom fejemre húzott valamikben szaladgálni túl sűrűn. De most erre az egy estére igazán elviselhető. Ha valaki rám néz, akkor egy egészen magas, arc nélküli, öltönyös manust láthat, rózsaszín nyakkendővel. Halál komolyan. Felvettem azt az átokverte darabot, hogy egy kicsit nevetségessé tegyem magamat, ha már az arcom nem látszik. Úgyse tudják, hogy ki a frászt rejt ez a felettébb szokatlan maskara.
Amint belépek a nagyterembe, valahogy elönt a nyugalom, hogy minden fekete és fehér, legalább nem látszik, hogy milyen színt aggattam a nyakamba... Na akkor, ha már a vacsorát sikerült kihagyni egyéb okok miatt, akkor most ideje lenne tápolni valamit. Mielőtt sikerülne elérnem az asztalt, valamibe beleütközök. Ejj, nem szép dolog, hogy egyesek útakadályokat pakolnak ki a többiek elé. Hoppá, hogy nem valami rossz tréfának mentem neki, hanem egy lánynak. Runa-féle szabványméret, töpörtyű, alig látszik ki a földből a drága. Ez ciki.
- Hopp, ne haragudj. Nem látok normálisan ebben az izében - természetesen mindig könnyebb a körülmények áldozatának tettetni magunkat, mint bevallani, hogy balfékek voltunk. Remélem azért nem pipul be nagyon, hogy majdnem elbuldózereztem.