Bizony, bizony már csak egy hónap és már az iskolába fogok járni, ami egyben azt is fogja jelenteni, hogy 14 leszek. Az már olyan nagy szám. Már nem leszek kisgyerek, és ezt mindenki érezni és tapasztalni is fogja. Nem fogok sírni semmin, könnyen veszem majd az élet akadályait, mint egy nagy gyerek. Bár azért remélem segíteni fognak a barátim, meg Janey és Vincent és Wood is. A barátokról jut eszembe, Endre küldött nekem vissza választ a baglyomra. Annyira, de annyira boldog voltam. Woodnak szerencsére ne volt igaza és Endre nem felejtkezett el rólam, aminek tényleg nagyon örülök és örültem. Remélem ha navines leszek, akkor egy szobába kerülünk, mert akkor nagyon sokat beszélgethetünk és én szeretek vele sokat beszélni. Szóval visszatérve a levélre. Nem – sajnos – nem írt túl hosszú választ Endre, csak annyit, hogy mikor találkozzunk. Én pedig leírtam, hogy hova jöjjön: Gyere a 27-es házba, ott lakom én.
Hát igen. Ez sem volt túl hosszú válasz, de hát erre mit írhatnék? Ebben a levélben – amit Endre remélhetőleg már meg is kapott – nem kértem újra bocsánatot, mert úgy voltam vele, hogyha válaszolt, akkor az azt jelenti, hogy minden rendben. Legalábbis nagyon remélem.
Amúgy mostanában egyre többet mozdulok ki. Már annyira nincs is hideg és egyre több ismerősre teszek szert. Ezért úgy gondoltam, hogy a mai nap sem maradhat ki a hintázás. Hátha találkozom véletlenül Hellával és beszélgethetek vele, ahogy Wood javasolta. Bár mostanában nem nagyon gondolok rá és nem érzem úgy, mintha szerelmes lennék. De szívesen találkoznék vele. Eddig amúgy sem volt lány barátom. Legalább most lenne. Tehát le is megyek az emeltről és felveszem a cipőmet. Szerintem nem fogok fázni, mert egy vastag pulóver van rajtam és arra még veszek egy kabátot is. A lábam meg amúgy sem szokott fázni, szóval nem kell harisnya. Meg milyen gáz lenne már, ha fiú létemre harisnyát húznék. Nem? Ez lényegtelen. Tehát felhúzom a bakancsomat és még mielőtt kilépnék a házból, közlöm Janey-ékkel, hogy elmentem. Kinyitom az ajtót, aztán iránya játszótér. Az a nagy szerencsém, hogy nincs túl messze innen a játékok világa, ezért nem is kell sokat gyalogolnom. Pár perc alatt már meg is érkezem a helyszínre és rögtön megpillantok egy lányt a mászókánál. Odamegyek hozzá és megállapítom, hogy annyi idős, mint én, szuper!
-
Szia!
Inkább nézzünk rájuk cuki szemekkel ^^
