Nicol, sexy képed van

Nézd mit találtam *_*

http://starity.hu/magazin/36783-film-keszul-a-gossip-girlbol/

Még nem tudom milyen a lezárás, szóval egyelőre örülnék a filmnek.

Domcsi - elnézést a késői válaszért

Mikor megpillantok egy majdnem annyi idős fiút, mint én, szinte futva közeledek hozzá. Sajnos nem sok korombeli fiúcska van itt. Többnyire lányok érkeznek, ami nem olyan rossz. Például Bianca, Bius egyik legjobb barátnője, Zsófika, vagy Széles Dea. Sajnos velük még nem volt alkalmam találkozni, pedig nagyon szívesen megismerném őket, biztosan nagyon kedvesek.
Mikor megérkezem a fiú mellé, ráköszönök és bemutatkozom. Nálam ez így szokás, ha meglátok valakit, azt szinte rögtön "letámadom". Hát igen... ez vagyok én. Megkérdezem, hogy segíthetek-e neki a hóember építésben, amire igen a válasz. Elvigyorodom. Imádok hóembert építeni, de már túl sok a fehér. Hahó, merre vagy tavaaaaaaasz?!
 - Én is nagyon örülök Dominic, azt hiszem Dominak foglak hívni. - mondom kedvesen, majd kezet rázok a sráccal. - Levitás? A barátnőm egyik barátja is odajár. Azt hittem, hogy én is odakerülök, tudod, én navinelevita keverék lennék. Na, és milyen a Levita? -kérdezem nagy szemekkel. Hajaj, ilyen az, ha jó kedvem van. Beszélek, beszélek és beszélek, be nem áll a szám. Janey-ék biztos unták már és örülnek, hogy nem kell végig hallgatniuk a hülyeségeimet.
 - Én sem. Óh, már nagyon várom, hogy jöjjön a jó idő. Szerintem nem is lesz tavasz, hanem egyenesen nyár. - nevetek. - Hú, de jókat fogok játszani a játszótéren, meg majd megyek strandolni. Remélem. Majd megfűzöm anyuékat, hogy elengedjenek a barátaimmal. De úgy sem fognak, mert csak 14 leszek. - mondom szomorúan. - Te miért várod? - kérdezem Domitól. Nagyon rendes srácnak tűnik, tényleg. Szerintem nagyon jó cimborák leszünk. Mi, a kicsik. Ekkor megkér, hogy készítsem el a hóember arcát.
 - Persze, de segíts nekem! - mondom szomorú hangon, kiskutyaszemekkel. - Én elsős vagyok és valami azt súgja, hogy te is. - újabb nevetés.

Lyra
10 óra után

Hajajjaj... Már negyed 11 van, de nem jön álom a szememre. Hogy lehet ez?! Pedig ilyenkor már javában alszok, most meg... Nem is értem magamat. Talán nem kellett volna délután lefeküdni aludni. Ugyanis mint a négy éves, én ma délután aludtam. Azért az ujjamat nem vettem be a számba, de aludtam. Tök fura, mert már 13 vagyok, pár hét múlva pedig 14. Oké, ma tényleg nehéz napom volt, mert csupa olyan óra volt, amit nem szeretek. Kivéve a Gemmológiát. Abból beadtam egy pályázatot és tanársegéd lettem. Nagyon szuper a tárgy! És Kőszegi professzor is nagyon-nagyon kedves. Már azt várom nagyon, hogy én is tartsak egy órát. De ha továbbra is gondolkodom, nem fogok elaludni. Talán a birkaszámolás jó lesz... Akkor kezdjük is: Egy bari, két bari, három bari, négy bari, öt bari, hat bari, hét bari, nyolc bari, kilenc bari, tíz bari, tizenegy bari... Bah, ez sosem jött be! Inkább.. kerülök egyet. Bár a múltkori incidens óta nem nagyon kéne nekem járkálnom, a rellonos prefik nehogy elkapjanak, így is a bögyükben vagyok. De nem fogok én találkozni senkivel, majd lassan és halkan megyek. Ügyes vagyok én.
Kikászálódok a pihe-puha meleg ágyikómból és felveszem a köntösöm. Belebújok a mamuszomba és elindulok az ajtóhoz. Nagyon halkan kinyitom, aztán ki is slisszanok. Lassú, csöndes léptekkel haladok a folyosókon, nem akarok bajt hozni a fejemre, otthon így is elég mérgesek rám. De ha jól tudom Janey sem volt egy angyal, szóval nem tudom mi baja van. Bah, szülők... ilyenkor olyan szigorúak. Szerencsére a folyosókon egy árva lélekkel sem akadok össze, a festmények pedig már alszanak. Szerencsés vagyok. Ekkor meg is érkezek a fénylő lelkek udvarába. Szeretem ezt a helyet, olyan csendes és barátságos. Leülök a szökőkút szélére és csak nézem a vizet.

Lyra

Tényleg nagyon óvatosan közlekedek a folyosókon, nem akarok már bajt. Janey így is kész van és ha most is kapnék büntit, azért tuti, hogy még dühösebb lenne. Szerencsére a festmények is alszanak, úgyhogy azok sem kezdnek el beszélni, hogy: Nini, itt egy diáááááááák! Kapjátok eeeeeeeeeeeeeel! Szóval jó nagy mázlim van, hogy a lopakodóképességemet édesapámtól örököltem. Gondolom ő is nagyon sok csínyt elkövetett.
Pár perc alatt meg is érkezem a fénylő lelkek udvarába. Ott leülök a szökőkút szélére és a vizet kezdem bámulni. Belerakom a kezem és köröket írok le. Tök jó érzés, nem tudom miért. Egy kicsit örülök annak, hogy nincs itt senki és nem kell dumálnom senkihez. Jó egyedül lenni. Na, ilyen dolgok ritkán vannak, főleg ebben az iskolában. Mindenhol ott van valaki, akivel megismerkedhetsz, vagy már a barátod és beszélhetsz vele. Persze, örülök nekik, de néha hagyhatnának egyedül is.
Ekkor egy hang zavarja meg a gondolataimat. Már megint. I love Bagolykő, komolyan. Mosolyogva fordulok a hangirányába, de mikor meglátom, hogy ki az, lehervad a mosoly az arcomról. Lyra Castle. Amira Loveguard után a második számú személy aki - szerintem - utál engem. De nem baaj, béke van.
 - Nem tudtam aludni. - mondom az igazat, majd megrántom a vállam. Jön a szokásos szöveg: Nevet, házat évfolyamot, blablabla... Kitalálhatnának már valami újat is. Már épp mondanám, ám ekkor meggondolom magam.
 - Tudod, engem az érdekelne, hogy mi lenne akkor, ha ezt nem mondanám el. Olyankor mi történik? Megyünk a HV-hoz? - kérdezem tényleg érdeklődve, mert valójában érdekel.

Lyra

Azt hinné az ember, élő tilalomfa hogyha összetalálkozik egy rellonos prefivel, az darabokra tépi éles nyelvével. Ám most nem ez történik. Az előbb kissé ingerülten szólt hozzám a lány, ám most egész kedves. Durva! A kérdése sem hangzik gúnyosan, sőt...
 - Sajnos nincs. Vagyis van, a tető, de az elméletileg tiltott terület, szóval ott még nagyobb veszély érhet, mint itt. A végén lecsúszok és puff, meghalok. Pedig én elterveztem a halálomat. Azt akarom, hogy lőjenek le, miközben egy kávéscsésze van a kezemben. Mikor elesek, az filmesen törjön össze. - felnevetek, majd ránézek a lányra. Nem mosolyog, de nem is mérges. Remélem ezzel azért kicsit megnevettetem. Tudom, hogy hülye vagyok, de hát na... Eztán megkérdezem tőle, hogy mi van akkor, ha valaki tényleg nem mondja el, hogy mi a neve, meg hányadéves stb. Erre egész normálisan válaszol Lyra. Nézd már! Ha nem vagy paraszt, egész normálisan eltudsz beszélgetni egy rellonossal, Gergőke! Ügyi vagy. Köfimöfi.
 - Igaz. Véda néninek így is van elég baja. Tudod, itt van a kislánya, Vikike, akire még nagyon vigyázni kell. Találkoztál már vele? Én még nem. Azt mondják, hogy egy igazi tündér. - mondom mosolyogva. Belegondolva tényleg rossz ötlet lenne belekeverni Véda nénit, mert nagyon szeret engem és én is őt. Nem akarok nagy csalódást okozni neki. Úgyhogy itt az ideje, hogy felfedjem magam.
 - Rendben. De én nem vagyok fáradt és nagyon-nagyon szívesen beszélgetnék veled. Benne vagy? Ó, Leroy Lasch Gergely a nevem és mondd meg Mirának, hogy nem Gábor.- mondom halál komolyan. De átváltok mosolygósba. - Na, gyere, beszélgessünk szép dolgokról. - ezzel a lendülettel felkelek és megfogom Lyra kezét, úgy, mint Janey-ét és magam után kezdem húzni nem is tudom... valahova, amerre visz a lábunk.

Lyra nénje ^^

Nos, ez a nap egész jól ment. Ugyanis sikerült MOSOLYT csalnom egy RELLONOS arcára, méghozzá LYRA CASTLE-éra. Ügyes vagyok, szerintem. Miután megbeszéltük, hogy hogyan szeretném elveszíteni az életem, aztán elmagyarázta nekem szépen, hogy jó lenne, ha most rögtön elmondanám a nevem, - amit meg is tettem, pedig át akartam vágni - aztán pedig elhívtam sétálni. Mikor megfogtam a kezét kicsit mérges lett és kikapta a karmaim közül. Sőt, még a zsebébe is eldugta, nehogy újra megtaláljam.
 - Hát jó... de miért nem szereted, ha valaki megfogja a kezed? - kérdezem érdeklődve. - Különben meg kedves vagy te. - rámosolygok, aztán ha már nem kaparinthatom meg a kezét, kicsit közelebb húzódok hozzá. Így baktatunk fel egészen az erkélyig. Mikor megérkezünk kinyitom Lyra előtt az ajtót és megvárom, míg befárad és csak utána foglalok helyet az egyik széken. Egymással szemben ülünk, majd felteszek egy kérdést, amiért lehet el fog küldeni:
 - Te... khm... Miért viselkedsz így? Miért vagy ilyen hideg? Sosem értettem, hogy a rellonosok miért ilyenek. Szerintem az a legjobb, ha az ember mindenkivel jóban van és szent a béke. - mondom el a véleményem. - Látod, most is tök kedves voltál velem. Mondjuk a többieket se értem hogy miért bánnak úgy veletek, ahogy. Tök normálisan is eltudunk egymással beszélgetni, nem? - talán az idegeire megy ez a sok duma, de legalább nem neki kell beszélnie.
Mellesleg ez a helyszín sem volt jobb választás, hisz itt kb. ugyanolyan hideg van, mint a fénylő lelkekben. Sőt... talán itt még hidegebb, mert magasabban vagyunk. De teljesen mindegy. Szeretek itt ücsörögni és bámulni az eget. Jó ez a hely.

Domcsikaaa

Miután túl esünk a bemutatkozáson, megbeszéljük, hogy hogyan fogjuk becézni egymást, mert hosszú a hivatalos nevünk.
 - Hú, nem nagyon szoktak Gerinek hívni. Mert szerinte a Geri az olyan felnőttes, én meg még csak 13 vagyok, ezért általában Gergőnek hívnak. De a Geri is tökéletese. - mondom Dominak. Bizony, így van, még kicsi vagyok, sajnos. Pedig már nagyon szeretnék mestertanonc lenni és az újságírói szakra járni. Azt hiszem van olyan. Szeretek írni, főleg az edictumba.
 - Bizony van. - büszkélkedek Biusról. - Óh, ki talált meg? Lehet ismerem. Eddig találkoztam egy Gál Botond nevű fiúval. Ő nagyon kedves. - eztán megkérdezi, hogy miért nem levitás lettem, amire a válaszom: - Igazából nem tudom. A süveget kéne megkérdezni. De szerintem nem vagyok olyan okos, mint ti. - nevetek. - És a Levitások általában csendesek, ami rám nem jellemző. Be nem áll a szem. Látod? - és rámutatok a szájacskámra, aztán újra felnevetek. Ha örülök tényleg ilyen hülye vagyok? Igen Gergőke, elmegy az eszed. Na, köszi. Amúgy miért beszélek magammal? Mert hülye vagy? Ezt fejezzük be, még a végén azt hiszem, hogy skizofrén vagyok, ami természetesen nem igaz. Vagy mégis? Csitt!
 - Hát igen... Nem akarok börtönbe kerülni! Azt mondják az Azkaban retkes hely és tele van nagyon csúnya emberekkel. - mondom halál komolyan a Domcsinak. - Én szeretem a telet, csak már sok. Imádok korizni, hóembert, hóvárat építeni, hócsatázni, meg szánkózni. Tök jó dolgok. Óó, milyen csapatban játszol? Én a Golyóálló Griffek-nél vagyok fogó. Imádom őket. - mesélek a csapatról. Tényleg jó fejek a többiek, bár a Zoller Robi túúúúl... rellonos. De amúgy minden szupcsi!
 - Oké. - próbálok valami értelmetlen fejet vágni. - Ezt hogy érted? - ekkor megjelenik a fejem felett a kis villanykörte. - Jaaa... Nyugi, én nem ítélem el a sárvérűket, akarom mondani a mugliszármazásúakat. Szerintem a muglik nagyon cukik. Sokáig éltem velük. Én félvér vagyok.

Itt van Dzsémi bácsi

//ezen jót nevettem   - Zoé//

Lyra nénje

Ahogy igyekeztünk az első szintre, csakúgy megszokásból megfogtam Lyra kezét, ám ő elengedte az enyémet.
 - Igaz, de nem vagyunk annyira idegenek. - jegyzem meg. Ha már nem foghatom a kezét, közelebb húzódom hozzá. Lehet ennek sem örül, de ilyen vagyok. Amúgy félreértés ne essék, nem direkt csinálom. Ha egyszer sikerült elérnem, hogy egy rellonost megnevettessek, akkor nem rontom el.
Pár perc alatt felérünk az erkélyre, ugyanis ez az ajtó van a legközelebb. Miután besétálunk helyet foglalok az egyik széken és egy ideig az eget bámulom, aztán a tekintetem Lyrára szökken. Beszélni kezdek.
 - Hmm... Értem. - egyelőre ennyit mondok, mert ezzel a kijelentéssel nem tudok mit kezdeni. De biztos van valami oka, hogy ilyen lett. - Lyra - kezdem - biztos nem így születtél. Valaminek történnie kellett, hogy ilyen lettél. - mondom lesütött szemmel. Nem akarom látni, hogyan néz rám az előttem ülő. Biztos villámokat szór a szeme, hiszen ez nem rám tartozik. Lehet ez neki fájópont, vagy mit tudom én. Inkább felállok és ásítok egyet. Nem akarom, hogy rosszabbra forduljon a helyzet.
 - Khm.. azt hiszem én megyek aludni. Jó éjt! - mondom kedvesen, aztán puszit nyomok az arcára. Remélem nem lesz ettől mérges. Kisétálok az erkélyről és míg be nem lépek a navinébe, Lyrán jár az eszem. Amikor beérek a Kan kéglibe bevetem magam az ágyba és már nyomom is a szunyát-
Jó nap volt ez a mai.

//Köszönöm a játékot^^//

Sziasztok!^^

Szia Apci! *_*
Domcsi *megindul a kanállal*

Nyugi apci, csak ki akarom szedni a szemét kanállal

*eldobja a kanalt és megforgatja a szemeit* akkor szerezz nekem olyan kék szemeket, amilyenek Domcsié és add ide *-*
Benji *ráugrik hátulról*

Dézsmi: Már lecserélt:(
*elkezdi ütni Benjit*

*erősebben üti Benjit*
Kösz Dzsémi a bíztatást
Már eldobtam a kanalat

Dzsémi, én szívesen leszek az öcsid
*visszaugrik Benjire, mert muszáj*
Menjünk vidámparkbaaaa *_*

Dzsémi, neked van hírneved? O.o

Most nem akarok meghalni, éppen megnyíltam az apámnak.
Dominic: Én vagyok Janey-ék gyereke. Nekem nem szép kék a szemem
Jamie: Mikor mehetek?

Én is 150-255 cm vagyok

Félreírtam xD de még lehetek annyi...

Ha már ilyen szépen gyülekezik a Leroy család, nem akarok kimaradni.

Amúgy Daniel nekem is valamilyen szinten a rokonom, nem? O.o

Még egyszer sem látogattam meg:(

*megint ráugrik Benjire, hamár nem megy aludni*

Bocsi Mira, de muszáj
*püföli amennyire csak tudja*

Én írok neked mindjárt edző bácsi

De vagány vagy Domcsi *megint ráugrik Benjire és ütni kezdi*

Én nem terrorizálok senkit
Benjiiii *rácsimpaszkodik a lábára*
Domcsi... hát... biztos