*Visszaölelgeti Evelint.*

Helyes, ez volt a cél.

Xd Isidort már ölelgeted, nem? xd Kis telhetetlen.

Ő már annyira rossz, hogy szót sem érdemes rá vesztegetni.

Így van, Isidor szívesen negvéd téged.

*varázsol rá egy Ferulát.*

Az nem jó ötlet, rontja Evelin esztétikáját.

Keiko: azt tudjuk, te finnyás vagy minden kis testrészedre.

Zétényke: Isidort te nem fogod dobálni, hatásos a Petricicusa.

*Készenlétben tartja a pálcáját és a legelső gyanús jelre már lövi is a Petrificus Totalust.*

Nyugi, mindenki tudja, csak Zétényke nem, hogy Iza okos és nem okoskodó. <3
*Vígasztalóan megöleli Evit.*

Nézz körül jobban. *integet Evének egy másik fotelból.*

Zééétéééény!!! *repül is a sóbálvány átok, Evét meg kiszabadítja.*

Így van, Eve. Aki hősködik, az meg sóbálvány lesz, ez ennyire egyszerű.

Nem, Eliza, nem haGYjuk.
Szia, Eve.

Atyavilág. xd Ez nagyon beteg. xd

Boldog éjfélt és sikeres vizsgaidőszakot mindenkinek.

Asztronómiában direkt vagy véletlenül van kétszer ugyanaz a kérdés?

*Hát ez is eljött végül... épp leesett a hó odakint, ez pedig azt jelenti, hogy tél van, ez pedig azt jelenti, hogy ismét eltelt egy év, kezdődnek megint a vizsgák. Alighogy véget ért az egyik vizsgaidőszak, jött a másik. Legalábbis Isidor így érzi. Eszméletlen, hogy telik az idő, különösen, ha csinos lányokkal veszi magát körül az ember... Azonban a vizsgák pár héten belül itt vannak, így egy picit ki kell vonnia magát a társaságból, akármilyen jól is érzi magát velük, és a könyvekkel kell barátkoznia. Pár órája már a Sötét Varázslatok Kivédése részlegnél üldögél, mert ez érdekli a legjobban, és itt sok könyvet találhat kiegészítésül a tananyaghoz. Aki most a közelébe megy, egy halom könyvvel körülvéve találja, a halom közepén pedig a füzetébe jegyzetel varázslatokat, kivédési trükköket, mágikus eszközöket, körözött varázslók neveit és hasonlókat.*

Evus drága
*A könyvtárban nagy csend honol, ezért is szeret itt tanulni Isidor, a klubhelyiségben általában ugyanis borzalmas nagy zaj szokott lenni. Mindenki csak immitálja, hogy tanul, közben meg beszélgetnek, vagy épp varázsigét kántálnak és közben felgyújtanak dolgokat, egyesek pedig sportot űznek abból, hogy kivarázsolják Isidor kezéből a könyveket begyűjtő bűbájjal. Ma is és tegnap is eljátszották vele ugyanezt, ő pedig megunta és átköltözött ide. A csendet azonban váratlanul zaj töri meg. Valaki belerúg a küszöbbe, egy káromkodás, egy macskanyávogás, és egy tompa puffanás hallatszik, majd valaki a jelek szerint nekilát a könyvtár átrendezésének, ugyanis székek zaja hallatszik, majd ismét egy jajdulás. Ez nem lehet más, csak Evelin. Mivel Isidor órák óta tanul, ideje egy kicsit kikapcsolódni. Összecsapja a könyvét, némi porfelleget eregetve, majd megkeresi a hang forrását, és természetesen rá is talál a cicusra és gazdájára, Evusra.*
-Szia, Evus. Ugye nem tervezed átrendezni a könyvtárat? *Mondja kuncogva, és a helyére teszi a széket, egy Pakolj! bűbájjal pedig elrendezgeti a könyveket a könyvespolcon.
Aztán egy másodpercre megdermed a pálca a kezében, látszik rajta, hogy peregnek a fogaskerekek odabent. Végül leereszti és egy bátortalan mosollyal szembefordul a lánnyal.*
-Tudod... Eszembe jutott valami. Lehet, hogy hülyén fog hangozni, esetleg félreérthető, de nem kell rosszra gondolni... Csak arról van szó, hogy... *Kezdi a szokásos habogását, mindig ilyen, ha valami cikisebbet kell kérni egy lánytól.* -Szóval, mi lenne, ha összeköltöznénk? Ugyanis én nem sokára végzek a suliban, anyumék már meg is vették nekem a házamat, ahol lakni fogok. Ajándék a suli elvégzésére és a 19. születésnapomra. De... én nem szeretek egyedül lenni, a legjobb barátom viszont történetesen egy lány. Pontosabban fogalmazva te. Mi lenne, ha meghívnálak magamhoz, hm? Szeretnél nálam lakni? *Kérdi picit izgatottan, vörösen. Nem, arról szó sincs, hogy szerelmes lenne Evusba, tényleg csak a legjobb barátja. Persze bármi lehet még belőle...*

Evus drága
*Mosolyog és a fejét csóválja Evus újabb szerencsétlenkedésén. Együtt érez ő vele, de mivel folyton ezt csinálja, már nem újdonság, majd elmúlik. Aztán megint elesik, aztán az is elmúlik. Evus egy fogalom, ha nem lenne, ki kellene találni. Talán épp ezért is áll ennyire közel Isidorhoz, mellette aztán nem lehet unatkozni. Leül mellé a földre és megölelgeti.*
-Okés, igazad van, bocsi. De... végül is nagy bajod nem lett, ugye? Nem tört csontod, csak beütötted. Mint mindig. *Aztán Evus átgondolja az ajánlatát és végül meglepően könnyen igent mond rá, de ugyanakkor mintha picit félne a döntéstől.*
-Nyugi, még meggondolhatod magad, nem kell egyből döntened. Persze örülnék neki, ha mellettem lennél... Az egy új ház, nemrég építtettük fel és szerintem nagyon szép, tetszeni fog neked. Egyelőre még csak félig-meddig van berendezve, főként az én szobám, a fürdő meg a konyha. Vannak még szobák, ahol semmi nincs, azok közül választhatsz magadnak, amelyik tetszik és ízlésed szerint rendezheted be. Ha tudsz főzni és szeretsz a konyhában ügyködni, azt is fejlesztgetheted, mert jelenleg csak a legszükségesebbek vannak meg. A cuccaim még itt vannak, még nem költöztem át, de egy pár nap múlva együtt átcuccolhatunk, ha gondolod. Majd segítek vinni néhány dolgot.
*Mondja ő is a gondolataiba merülve. Biztos, hogy jó móka lesz Evussal együtt lakni, de persze az is kell, hogy a lány tényleg rászánja magát.*

Evus drága

*Eve a jelek szerint tényleg átgondolta, hogy át akar költözni, elég részletesen kifejtette az okait. Ezért a leányzó kap tőle egy nagy ölelést.*
-Akkor jó, örülök neki, hogy így gondolod. Amikor készen állsz, lehet költözködni. És... persze, kimehetünk majd hógolyózni is, ha jobban leszel. A bútorok miatt pedig nem kell aggódnod, majd megoldom, majd a helyére varázsolom a dolgokat, a saját szobámat is úgy rendeztem be, mágiával. A házirendben meg biztosan meg tudunk egyezni. És... persze, elviszlek Uff bácsihoz, ha azt szeretnéd.
*Feláll és felveszi az ölébe a lányt. Ha akarná, varázslattal is fel tudná emelni, de egyrészt szereti ölelgetni a lányt, másrészt könnyű is és a gyengélkedő is csak egy emelettel van fentebb van, így most mugli módjára fogják meglátogatni Uff bácsit. Már elég jól ismeri őket, valószínűleg nem fogja váratlanul érni az újabb látogatásuk.*

Állia és Detti

Eris, Detti és Állia

Isidor nagyban horkolt a saját szobájában, a saját házában, amikor is valami furcsa zajra lett figyelmes. Valami szaggatott csiripelő hang szólalt meg a szobájában, közvetlenül az ágya mellett. Először azt hitte, hogy csak álmodott, és nem foglalkozott vele, de aztán a kutyusa is ugatni kezdett. Mikor végre magához tért az álmából (amiben mellesleg a változatosság kedvéért az Evével folytatott utolsó veszekedésük szerepelt, az eset óta nagyjából ezredik alkalommal), és rájött, hogy nem egy énekes madár költözött be hozzá, hanem az ébresztő órája szól, első mozdulatával megpróbálta lenyomni a tetején található gombot. Persze nem találta, hanem ehelyett lesöpörte az éjjeli szekrényéről, és a már amúgy is viharvert darab magától abbahagyta a csörgést. Kicsit még mocorgott az ágyában, majd felkelt, kiült az ágya szélére és azon gondolkodott, hogy mi a búbánatért is húzta fel az óráját hajnali kettőre. A kutyusa a lábával a fali naptár felé integetett, Isidornak pedig végre valahára leesett, hogy december van. Ha pedig december van, akkor karácsony is lesz. Ha pedig karácsony lesz, és ő felkelt hajnali kettőkor, akkor az azt jelenti, hogy nem csak lesz, hanem karácsony VAN, ami azt jelenti, hogy ideje végre hazamennie Németországba, hogy a családjával töltse az ünnepeket. A repülő pedig reggel hatkor indul, ő pedig azért kelt fel, hogy elérje a hajnali négy órás vonatot Budapestre.
Mikor ezt így végig gondolta magában, keresett valami ruhát, amit felvehet, és hamar meg is találta az egyik széken, ahova még az este kikészítette magának, hogy ne kelljen vele időt töltenie ébredés után. Elvégezte még a szokásos reggeli tennivalókat, összepakolta az iskolaládáját, adott enni Topinak, levitte sétálni, és mikor végre mindennel elkészült, elindult a bogolyfalvi Fő utcán a vasútállomás felé.
Út közben Topi váratlanul elvakkantotta magát, először csak halkan, bizonytalanul, majd hangosabban, izgatottan. Azt már megszokta kutyusától, hogy csak úgy, ok nélkül nem ugat, tehát valami szokatlannak kell lennie az utcán. A közel vak sötétben nem látott semmit, de mikor közelebb ért ahhoz a helyhez, ahol Topi a szokatlan dolgot jelezte, valóban olyasmit látott, amire egyáltalán nem számított. Egy magára hagyott szőrme bunda hevert az egyik padon. Mi több, ahogy jobban megfigyelte, ennek a bundának szeme van. A bunda szeme után észrevett egy árulkodó kék hajtincset is, ami viszont nem jelenthet mást, csak...
-Izabella! Hát te? Mit keresel itt hajnalok hajnalán? Szerencséd, hogy nem vagyok prefi, mert most rajta kaptalak volna takarodó után. Menj vissza a kastélyba, már csak azért is, mert itt kint meg fogsz fagyni, odabent meg meleg van.
A lányt nem ismeri túl jól, azt viszont tudja, hogy a kviddics csapat tagja, és a kastélyban is meg a Levitában is többször találkozott vele. Nagyjából akkor érkezett, mikor Evelin elment, illetve a legtöbben fura szokásairól ismerik. Ilyen lehet például, hogy takarodó után a mínusz tíz fokban látszólag minden ok nélkül egyedül fagyoskodik a bogolyfalvi Fő utca egyik padján.

A megszólított lány sokáig nem válaszolt semmit, csak végig jártatta Isidoron a szemét. A tekintetében volt valami furcsa, még attól a ténynél is furcsább, hogy ilyenkor itt kint ücsörög. Pár pillanatig egymás szemébe néztek, majd a lány magában dünnyögött valamit a hajnalról. Ennyiből levonta magának a konzekvenciát, hogy szegénynek legalább egy kereke hiányzik. Ettől viszont elbizonytalanodott abban, hogy valóban Izabellával találkozott és nem egy másik lánnyal, akinek hasonlóan jellegzetes kék haja van. Ugyan más ilyen külsejű ember nem rémlik neki a kastélyból, de végül is nem ismerheti az összes diákot, szóval ki tudja... Olyan minden esetre tuti nem lenne a kviddics csapat tagja, akinek hiányzik egy kereke. Megértőnek szánt mosollyal újra megszólítja és bemutatkozik neki.
- Ugye te vagy, Izabella? Én Isidor vagyok...
Ekkor elakad a szava, mert a lány talpra áll és egyből látszik, hogy mezítláb van, még egy szál zokni sincs rajta. A lány lábán már látszik is a fagyási sérülés, szinte teljesen elkékült a hidegtől.
- Szent szalamandra! Eszednél vagy, te lány?? Teljesen megfagyott a lábad! Nem, nem, szó sem lehet róla, hogy elkísérj bárhova is. Most azonnal visszamész a kastélyba és felmész a gyengélkedőre, ha nem akarod, hogy teljesen megfagyjál idekint.
Gyorsan felnyitja az iskolaládáját és kihalász belőle három pár jó vastag gyapjú férfi zoknit. Természetesen mindegyik 45-ös lábra való, a lány lába legalább kétszer belefér, de legalább addig melegen tartja, míg visszamegy az iskolába.
- Ezeket vedd fel. Tiszta új, jó meleg gyapjú zoknik. Mindkét lábadra hármat. Talán még megmentheted a lábad, ha felveszed és visszamész. Megvárom, míg felveszed őket.
Az órájára pillant, látja, hogy nem sokkal múlt negyed négy. A vonat négykor indul, tehát még épp van ideje a lánnyal vesződni, de túl sok már nincs.