ÖcskösItt a felelősségvállalás ideje. Na, nem azért, mert Viktor apuka lett, vagy esetleg bekötnék a fejét, csupán a kisöccsében is felötlött a varázslói vér, ami azzal jár, hogy bizony Krisztián idepakol a faluba. Volt több lehetőség is, hogy mi legyen. De végül is a nyerő az lett, hogy a társaslakásból az egyiket kibérelik maguknak. Ezt egyelőre a szüleik fizetik, amíg Viktornak nincs saját keresete, hogy magától fent tudja tartani.
Hirtelen jött váltás ez számára, az biztos. De már amúgy is gondolkoznia kellett azon, hogy hova is költözzön majd a tanév végével. A suliban marad egy külön szobában és irodában, vagy leköltözik a faluba. A kérdés most már eldöntötté vált.
Itt az ideje, hogy el is induljon a családjához, akiket karácsony óta nem is látott. Szóval már egy hónapja. Nem tűnik számára olyan soknak, hiszen már egészen megszokta, hogy ideje nagyobbik részét nem a családjával tölti. Már jó ideje úgyis így van. De ha már most ők jöttek el ide, akkor nem késhet el.
Most kellően melegen felöltözött, hogy Enikő ne aggódjon amiatt, hogy esetleg meg fog fázni. Egy ing van tehát rajta, arra egy csuklyás pulcsit kapott fel, meg persze nadrág és bakancs. Illetve sál, télikabát és még sapka is felkerült rá. Pedig ez utóbbit itt nem gyakran hord, hiszen a hegyekhez képest elég enyhe itt az idő. De hát az aggódó anyai szív elég nagy mumus mindenkinek.
A megbeszélt helyre persze mégsem ő ér oda elsőként, már az egész család ott van, amikor belép a cukrászda ajtaján. Kellemes meleg csapja meg arcát, ami egészen átfagyott a séta alatt. A lábtörlés közben az első dolga, hogy levegye a sapkáját, amit zsebre is vág, hogy aztán a kesztyűi levételével bajlódhasson, miközben megközelíti családját.
- Sziasztok! - Széles mosoly az arcán. Ha esetleg Krisztián felé futna, akkor először őt öleli meg, aztán Enikőnek ad két puszit, az apjával pedig lekezel az ő speciális módján, aztán pedig megöleli az ő kiköpött mását. Apja pont úgy néz ki, mint Viktor, csak már kissé ráncosabb és néhány ősz hajszál is megjelent barna tincsei között. A kis Krisztián se tagadhatná le, hogy Radits, hiszen ő is hasonlít két felmenőjére. Kinézetre is, na meg csibészségben is.
- Na, mi van törpe. Hogy tetszik a varázs világ? Már találtam egy lakást, ahol majd lakhatsz velem. Olcsó, fiús és a sulihoz sincs messze. - Ezt már inkább mindenkinek mondja, nem csak az öccsének. Egészen furcsa számára itt látni megint a családját, amikor először járt itt, hogy beiratkozzon elkísérték őt szülei, de akkor Krisztián még csak pocaklakó volt, így ő most van itt először. A varázsvilágot és a mugli létét nem keverte sosem össze. Az anyja elutasítása erre sarkallta őt.
- Na, totál be vagy sózva, igaz? - Borzolja meg a kiskrapek haját miközben leül, mert eddig azzal foglalkozott, hogy levesse gúnyáit. De most már rendesen tud koncentrálni is.
- Egyébként nem kell aggódnotok miatta, minden rendben lesz vele. Ha rosszalkodik megregulázom. - Enikő kezét kicsit megszorítja, tudja jól, hogy mennyire aggódik értük, és elengednie az ő pici fiát nem egyszerű dolog neki.
- Ha bármikor jönni akartok írtok egy baglyot és elugrom értetek, az olcsóbb megoldás, meg én is haza fogom majd cipelni. - Megnyugtató mosoly jelenik meg az arcán. Ilyenkor komoly tud lenni és látható rajta, hogy megbízható. Persze néha nem ezt sugározza, de ha megkívánja a helyzet a komolyságot, akkor ő is komollyá tud változni. Tanár lesz, meg kell tanulnia felelősségteljes felnőttnek lenni a gyerekek mellett, hiszen azok előtt tiszteletet parancsolónak kell lennie, egyfajta példaképnek. Bár ő igyekezett eddig minél jobban késleltetni azt, hogy komoly legyen. De félteni nem kell őt, komolytalansága és lazasága mindig megmarad.
