Zsolt- Játszani?! Remek ötlet, mondhatom. Mert aztán azzal előrrébb leszünk – förmedt rá hirtelen a kérdést hallva. Ott, azon a ponton már elveszítette türelmét, pedig egyébként nagyon sokáig tud várakozni valami Isteni szikrára, de akkor az már sok volt neki. Játszani, csodálatos. Örült, hogy Zsolt nem látja, hogyan néz rá, mert akkor aztán az ellenszenvét bizonyára díszcsomagolás nélkül kapta volna meg. A sötét kedvezett neki, ilyen szempontból legalábbis, mert másféleképpen nem látta jó oldalát a dolognak.
- Bocs, nem akartam lekiabálni a fejed – váltott aztán vissza kedves hangra, mikor mérlegelte, mit csinált. - Egyszerűen csak egy ilyen helyzetben nagyon nincs kedvem játszani, és tudom, hogy csak a feszültséget szeretnéd oldani, de nekem ez már mindenhogyan sok- sóhajtott egyet mondandója végén, majd szemét is lehunyta, hogy tisztábban lásson, át tudja gondolni a lehetőségeket, még egyszer, és utoljára is, mert erejéből már csak ennyi telik. Csukott szemekkel kezdte körbetapogatni a gödört belülről, már amennyire kezei elértek, és próbálta feltérképezni azt, lelki szemeivel látni azt, amit az éjszakai leplei alatt nem lehet.
Akkor jött az a pillanat, mi olyan lehetett talán, mikor a feketeségben kigyúl a fény, és iránymutatóul szolgál az eltévedt 'lelkek' számára, most éppenséggel neki. A falban található horpadás - vagyis nevezzük mélyedésnek – talán megoldhat mindent. Igen, jobban átgondolva is erre jutott, majd már át is ültette a gyakorlatba ideáit. Amennyire csak tudott, abba az irányba, azaz jobbra kezdett el csúszkálni, jobban mondva vonszolta arrébb magát, majd kezeit is kihúzta a fiú alól. Még mielőtt túlzottan heves érdeklősét mutathatna Zsolt az iránt, hogy mit csinál, úgy gondolta körmondatokba elmagyarázza neki.
- Figyelj, itt ez a mélyedés, ha ide behúzódok, aztán a másik irányba kinyújtom a lábaimat, fel tudok állni. Onnan pedig már viszonylag egyszerű a kijutás – hadarta a semmibe, mert már nem igazán tudta merre is van a fej, amihez a szavakat címezte, de érdeklődése akkor másfelé ágazott, így nem is foglalkozott a dologgal, hanem inkább elkezdte húzni magához a lábait, amint elhelyezkedett a mélyedésbe. Nyújtotta is előre, ahol hely volt a fiú mellett, és miután letette őket elkönyvelhette, hogy számításai beváltak. ~ Na akkor innen hogyan tovább? ~
XD
Majd Ropival konzultálok még ez ügyben