Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Talán nem is normális, hogy ilyenre vállalkozott. Áh, hogy is lenne az?! Nem, azt a határt már réges-rég átlépte, de azért nem sokan vannak, akik kényszeresen csökkentik a szabadidejüket. Olyankor nincs mit csinálnia, és rendszerint csak gondolkodik, ami nem tesz jót neki.
Mindenesetre ha már húga felügyelete, a tanulás - már amennyire -, Eric, a házimunkák, a Mágustusa, az elemi mágia meg a nonverbális varázslás nem köti le eléggé, akkor kell még valami. Valami hasznos, és ha már akad a faluban álláslehetőség, akkor arra azonnal le is csap, mint jelen esetben volt hajlandó jelentkezni a Cukrászdába.
Napja teljesen megszokottan telt, pont, mint a többi, nagyjából ugyanazt tette, és így is rengeteg ideje akadt még, mielőtt elindult volna. Talán már kicsit késésben is volt, de ez is egy hátulütője a túl sok gondolkodásának. Ettől függetlenül azért a lelkesedést, ami nem csak erőltetett és felszínes érzelemként mutatkozott meg kamatoztatta is rendesen. Ezerwattos vigyorral és csillogó szemekkel indult el.
Az üzletbe beérve először is a másodperc töredékei alatt elcsodálkozott, ahogy tett még pár lépést. Elsőként megállapította, hogy túl sok itt az eridonos, azaz csak három, de talán ahogy így rájuk nézett ők is céllal voltak ott. Ebből továbbindulva vette sorjában az embereket. Kiva. Róla aztán ilyet sohasem gondolt volna, de hát ő sem az, akiből olyan sok elkövetett dolgot kinéztek volna az emberek. Mégis, ha kolléga lesz, az csak jó lesz. A következő mondjuk Keith. Nagyon nem ismeri, de majd ez is változni fog, viszont amennyit látott belőle, az tökéletesen elég valamennyi kis vélemény leszűréséhez. Kedves srác, olyan tipikus cukigyerek. Nagyjából ennyi. Leonie pedig.. őt jellemezni se kell, ha így vannak már biztos, hogy ez érdekes felállás lesz.
- Sziasztok! - köszönt is rögtön, hiszen nem is telt el idő szinte, csak néhány másodperc. - Bocs a késésért - azért ezt még muszáj volt hozzátennie, már csak ténylegesen a hibája miatt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ahogy megérkezik igazából csak biztosabb és határozottabb lesz a mosoly képén, ahogy Vera megszólal, miszerint is csüccsenjenek csak le ahhoz a bizonyos asztalhoz, ő pedig hoz inni. Megszokott tempójában indul is a kijelölt helyhez, és a hozzá legközelebbi széken helyet is foglal, nagyjából amikor a főnök visszatér a szivárványszínű hűsítőkkel.
- Wow.. köszi - ennyivel le is rendezi, de azért ábrázata átrendeződik rendesen, és megállapítható, hogy tényleg örül. A volt navinés beszédét csendben hallgatja, figyel is, ami szokatlan, de néha azért mégis lehet, még ő is képes rá, majd ahogy átgondolta a dolgokat mondja is részéről a választ.
- Tökéletes lesz itteni pénznemben is, és talán... a két hét néhány esetben praktikusabb lehet, ezért első sorban ez mellett szavazok, de persze ha az egy hónap a többieknek jobban tetszik, az se baj - talán így tudja a lehető legtömörebben kifejteni a választ, mert fontosnak tarja megjegyezni, hogy nincs abból probléma, csak elsődlegesen talán így jobb, ez villant fel ott belül a buksijában.
A továbbiakban még ahogy az idényakciókról, meg százalékos kedvezményekről esik szó is csak csendben hallgatja, persze a jégkása eltüntetését folytatja közbe. A kis csend, az a kihagyás, ami a főnökasszony mondandója után letelepedett igazándiból számára nem jelentett semmit, nem is észlelte, csak amikor újra megszólalt. Ehhez társult egy halvány félmosoly is, mivel róla ejtett szót. Igen, a háttérmunka sokkal inkább hozzá illő. Nem az, hogy nem szereti az embereket, bár mondjuk mostanában talán nem a legempatikusabb és kedvesebb mindenkivel, hanem nagyba tesz a környezetére, de a sütést még szereti is csinálni.
Ahogy Mary nevét is említi a lány, egy kicsit talán meglepődök Lotti. Furcsa, hogy mennyi minden közös már bennük, egy csomó helyen összefutnak, de végül is ha már rokonok, ez nem is baj. Ugyancsak egy mosollyal jutalmazza a felismerést, aztán ismét belegondol, hogy mit is kellene mondania.
- Én nagyjából kettőtől minden hétköznap délután is ráérek, akár egészen estig, jó sokáig is, hála a bátyámnak... Hétvégén pedig akármikor, de tényleg. Délelőtt is akár kora reggeltől, meg délután is szintén, akár estig - a dolgok miértjét meg módját nem firtatja, legyen elég ez a pár tényszerű megállapítás, de persze mindezt mosolyogva.
- Kérdésem nincs, jelenleg. Ha lesz, akkor majd szólok - ez is csak egyszerű megállapítás, de kedves hangon és angyali vigyorral, csak most, csak nekik. Ez pedig nem túlzás. Ha már munkatársak, nekik azért kijár. Meg hát barátai is ezen felül, szóval ennyivel is kevesebb felmerülő probléma lehet köztük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A tanárnő részéről a köszönés csupán egyetlen szó, amit ő meg is  ért, még ha első pillanatban nem jut el hozzá a lényeg, akkor is. Jobban belegondolva tudatosul csak benne, hogy tényleg talán egy kicsit többet bambult a kelleténél az alapjában véve is vontatott mozgásához társulva.
- Elnézést! - már indultak is persze a tűz elemnek kialakított részre, lévén Lotte pyromágus tanonc lenne. Sietősen, mert hát ennek a kis hibának köszönhetően csúszásban vannak és kevesebb idő lesz, meg szótlanul, amit nem is bán.
Csak mikor ugyancsak szaporázott tempóban foglalták el megszokott helyüket és hallotta az első utasítást, csak akkor fogta fel agya, hogy tényleg egy kicsit le kéne nyugodni, amibe bele is kezdett már a tanerő szavait hallgatva, viszonylag kevés sikerrel, de majd utána.
Ha korábban odaér talán még a gyakorolt elemet is bemutathatta volna, de így most az újdonságot kell Erdősnek prezentálni, amit úgy pluszként kezdett a gömbbel. Na meg az ellentéte, a feladat fordítottja... Ebbe elsőre belegondolva kicsit sem nyugodt gondolatai támadták meg, mivel fogalma sem volt, hogyan lehetne kivitelezni, viszont inkább az eredeti célra koncentrált.
Mély levegőt vett, benntartotta, majd lassan kifújta, és a gömbre koncentrált minden erejével. Szeme nyitva, a gyakorlásnak köszönhetően így is el tudja már képzelni azt a kis almára hasonlító mágikus valamit maga előtt, egészen nagy részletességgel és majdnem pontosan. Azonban nem ez volt a lényeg. Most következett az, hogy egy cseppet még lebegtetni is kellene. Igen, ez nem az ő mágiájához tartozik, de fontos ahhoz, hogy ne égesse meg magát véletlenül se. az lehet, hogy alapból nem égetné meg magát, de így kezdte és így tanulta be. Szóval amint meg volt ez - nonverbálisan a lebegtetés, nonverbálisan! -, jött a dolog nehezebbik fele: az apró lángnak a gömbön kívül kell megjelennie, indulópontként a tetején. Szemét nem hunyta le, csak koncentrált, a tőle telhető legerősebben. Ha már eddig sikerül neki a művelet - mert hát ugye ez is kérdéses - jöhet a mozgatás. Apró kicsi láng elindul a gömbön kívül, körbefutja párszor határozatlan irányokban: legalábbis elviekben, ennek úgy meg kéne történnie, ahogy elképzelte. Lehet, sokat vállalt, de hosszú-hosszú órákon át - nagyjából harmincat is igénybe véve összesen - készítette fel saját magát az órára, és ha nem megy neki.. akkor ez van, de ő bizakodik és belead mindent.
Az ellentét okozott most nagyobb fejtörést neki, bár ezen még megpróbált nem gondolkodni, és szépen nyugisan eltüntetni az eddigiekből mindent, a gömböt pedig kezébe leereszteni. Innen csak nézte a tanárnőt, mi a véleménye. Nem várt igazából semmit, csak pár szót: jót vagy rosszat, mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A végén már annyira nem koncentrált semmire, csak lazán megszüntette az egészet annyival, hogy nem koncentrált, így persze azt is észrevette, hogy a tanerő az alkarjához ér. Nem igazán tudta első pillanatban hova tenni a dolgot, mivel azon járt agya, hogy mégis hogyan csinálja az ellenkezőjét. Persze csak ezután jött, hogy Erdős el is magyarázta, aminek ő felettébb örült. Először is az volt neki nagy meglepetés, hogy tényleg sikerült megcsinálnia, amit akart, majd hogy a tanárnőnek is jó véleménye van a feladat ezen részéről már igazán jól esett neki. Végre már azt is tudta tehát kis segítséggel, hogy mit kell csinálnia: a lángot lecsillapítani, méghozzá csupán a gondolataival valószínűleg, szemrebbenés nélkül, ha már ilyen mértékű... teljesítményt produkált. A vele szemben ülő még be is mutatta, hogy van ez, azután pedig egy nagy sóhaj keretében gondolta végig a másodperc töredéke alatt, mit is fog csinálni.
- Rendben... - válaszolta csupán, beleegyező hangsúllyal. Nem mintha más választása lett volna, vagy egyáltalán bármi problémát, illetve negativitást jelentett volna ez neki, de fontosnak tartotta megjegyezni.
Az előtte lebegő kis gömbbel nem csinált hát semmit, mint ahogy az meg lett hagyva, csak utána koncentrálta a lángot megint a tárgyon kívülre, pont, mint előte, még méreteit tekintve is olyan lett. Azonban ahhoz, hogy a láng lecsillapítása majd megszüntetése ténylegesen látszódjon, ne csak valami apró hibának látszódjon kellett még, hogy valamit növeljen rajta, így ez a kezdetleges apró méret csak egy pillanatig állt fenn. Noha a bonyolult dolgok nehezen is mennek neki, az egyszerűt könnyebben csinálja, a lelki kiegyensúlyozottságától függően.
Ekkor következett csak a csökkentés. Erősen csak arra gondolt, hogy nem nehéz ez, menni fog, és persze, hogy a láng kisebb lesz. Igazából nem csinált semmit, csak az alap nyugodt állapotában koncentrált arra, hogy a lángcsóva ereje gyengüljön, és el is tűnjön. Így szokta: van, amikor használ, de van, amikor nem.
Persze a legpozitívabb hozzáállása kellett. Keze megszokottan ölében hever, és csupán gondolkodással irányítja, mély levegőket vesz közben, hogy ezzel egyetemben folyamatosan nyugtassa is magát, de a lényeg a láng fokozatos eloltása, erre koncentrál, és ezt képzeli el számtalanszor, pontosan és nyitott szemnel, hogy menjen legalább valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A lány reakcióiból azonnal leszűri, hogy bizony nem az a teszek rá típus, és eléggé irritálja bizony, amit csinál. Már az első mozdulatnál, jobban mondva ahogy néz rá, a tekintetéből kiolvasható, testbeszéde pedig alátámasztja a feltételezést. Mit feltételezést? A tényt.
Csak halovány, és a külvilág felé semmit sem közlő félmosollyal figyeli, ahogy a lányka öszehúzza magát, és próbál valamit csinálni, hogy elterelje saját figyelét róla, de ez persze nem sikerül neki, ahogy várta. Mindenesetre azt nem kell jegyezni, hogy Lotti ebben nem leli örömét, viszont nem is zavarja.
- Baj kérlek.. az mindig van, és elég sok is. Ettől függetlenül te semmit se tettél. Még, és ez maradjon is így, oké? - a végére természetesen egy angyali mosolyt muszáj beiktatnia, amit ugyan ő nyugtatásképp szán az ablakban ülőnek, mégis sokkal frusztrálóbb, és furcsa érzéseket keltőre sikeredett. Mondanom sem kell, teljes mértékben elkerüli a figyelmét, és tesz is rá magasról. Egyáltalán nincs olyan kedve, hogy bájcsevegjen, vagy kedvesen álljon bárkihez is. Talán egy, vagy két ember lenne, aki ha beállítana hirtelen, akkor mosolygósan, édesen viselkedne, de mivel az lehetetlen jelen pillanatban, így marad ez a közömbös és negatív énje.
Még jobban összehúzza magát. Erre igazán semmivel sem reagál, csak magában könyvel el néhány dolgot, amit így feltehetően meg is állapít a másikról, annak reményében, hogy később hasznát veheti - másért nem tenné, ha nem érdeke nem cselekszik. Tekintetét is csak most emeli le a lányról, lassan és horrorisztikusan nyugodtan. Egy magazinért nyúl, aminek különböző - felesleges - példányai az asztalon hevernek, és csak fellapozza minden ok nélkül, hogy lekösse addig is valamivel a figyelmét. Még ha menne vele valamire, persze... A leányzónak ez csak percekre adhat megnyugvást, utána le is teszi, és számtalanaszor végigpásztázza szemével a termet, természetesen megakadva a másik íriszeiben. Furcsa, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Néha azért még rengeteg dolga mellett is akad szabadideje, na pont ilyenkor indul el a Navinébe, meglátogatni a sárgácskákat, valamiért imád háztársaival lenni, csak beszélgetni, az éppen aktuális pletykákat átrágni, nem is csoda, hogy jól informált lány. Most is csak sétált a folyosókon, azzal az elképzeléssel, hogy meglepiként beugrik egyet, de hosszú ideje először kell meglepődnie a ténytől, hogy Artiet látja. ~ Mit keres itt Artie? ~ Első gondolata persze, de rögtön az is bevillan, hogy ha apja küld neki bármit is, az igazán fontos lehet. A kis huhogira édesen vigyorgott a levelet bontogatva, mert hát tudta, hogy jutalmat akar az útért, mint általában, nála azonban nem volt semmi.
A levél tartalma csak enyhén sokkolta az első pillanatban, amíg még el sem jutott tudatáig, mi is van benne. Hosszú másodpercekig újra és újra végigfutott tekintete az első mondaton, fel sem tudta fogni, visszahangzott fejében a név.
Útja azonnal más irányt vett, egészen pontosan vissza, haza rögtön, összepakolni, Alex-szel beszélni, bejelenteni, hogy távozik, és majd valamikor jön, addig is Hannára ő vigyáz, ahogy szokott. Nagyon nagy szerencséje van a bátyjával, és ezt tudja is, csak ilyen helyzetekben nem ez a legfontosabb gondolata. Az eltervezett dolgokat véghez is vitte, a lehető leghamarabb, hogy a következő Londonba induló vonattal mehessen. Persze az átszállás egy dolog, de minél hamarabb ott akart lenni. Nagyon nem pakolt be semmit, hiszen otthon is ugyanúgy vannak cuccai, hiszen ott is lakik részben, mikor nem a suliban.
Az állomáson igaz kellett még várnia, de fél óra gyötrődés után indulhatott is, jó sok órás útnak lébe nézve. Ez alapjáraton nem is lenne baj, szeret utazni, de most mégis idegölő volt a várakozás, a tehetetlenség, a tudatlanság. Aludni sem aludt, pedig lett volna rá ideje, hajnalban ért oda így is, lassan már kelt fel a nap, ez mégsem érdekelte, és még meg sem könnyebbült, amint a londoni állomásról indult ki, apját keresve. Hamar rá kellett jönnie, hogy sok értelme nincs, így taxi, indulás haza módszer következett, a lehető leggyorsabban.
Még a hatalmas házhoz mérten is hamar megtalálta, szerencséjére otthon volt, és ilyen korai időpontban nem is kereste volna máshol, csak hálószobájában vagy a dolgozószobában, de végül is ő keltette, és azonnal kérlelte, hogy induljanak Danielhez. Egyáltalán nem volt nyugodt, és az aggodalommal kevert ezernyi más érzése kiütközött rajta rendesen, már amíg odaértek is.
Azonnal be akart menni hozzá, mégis előbb jobbnak látta beszélni a gyógyítók egyikével esetleg, rögtön kérdésekkel bombázni, mi történt, mivel ezt apjánál nem tette meg, nem volt hozzá lelki ereje sem. Most viszont már igazán érdekli, mégis próbál megnyugodni. Talán ha megtudja, ki vagy mi okozta ezt a drágájával... pokoli világ lesz, de ő reménykedik, hogy az önkontroll nem hagyja cserben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ez remek. Megkapja, hogy hogyan, és hogy mit, a többi meg rá van bízva. És ez még tényleg a jobbik eset, mert valamelyik mindig hiányzik. Vagy a feladat, vagy a módja az alap, ahonnan elindulhat, és a többire neki kell rájönni, meg persze megcsinálni, most azonban csak végre kell hajtani. Nem mintha az olyan nagyon egyszerű lenne, első hallásra legalábbis.
Az ismételt bemutatás után jobb kezét felemeli, ahogy azt a tanerő kérte, majd továbbra is töretlenül koncentrál, szemét fokozatosan lehunyva, és megint a sötétségbe vetítve a gömböt, ahogyan az szokta, már mikor így csinálja. Elvileg az akarat és a kézmozgás kell hozzá, a kettőt összehangolni, ez egyfajta első lépés, mert mindig jobb lépésekben haladni, mint ugrani egy nagyot és elesni.
Hirtelen ugrik be neki, hogy mely mozdulat lehetne a legideálisabb az erősítéshez és a láng gyengítéséhez. Előbbi tevékenység szépen megy már neki, és most úgy próbálja meg, hogy közben kezét csuklóból balra forgatja, mintha csak felcsavarná a gázfőelzárót, mikor főz. Innen jön megint a lényeg, hogy induljunk el visszafelé, csavarja jobbra fokozatosan vissza kezét, és lelki szemei előtt ott a gyengülő láng, ami a száznyolcvan fok megtétele után teljesen elhal. Reménykedik, hogy mostmár tényleg sikerül a valóságban is, és nem csak ott bent a fejében, hiszen a koordinált és minimális mozgása, a kiürített agy és az egyenletes légzés is mind meg volt a legfontosabb; a koncentráció mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A gondolat már rég megfogant agyában, hogy az uncsitesóval beszélni kéne, de addig is rengeteg ideje akad még, így a faluban sétál még egy ideig, csaknem amíg megint jön egy isteni szikra. Az a szikra sem vezet semmi jóra, vagyis hogyha a kocsmába vezet, az már nem biztos, hogy az. Vagyis relatív, és hozzáállás kérdése; kinek mi a jó? Neki... nehéz lenne megválaszolni, de érzi, hogy mennie kell. Nem is bonyolítja túl a dolgot, nem habozik, habár a falu szélén jár, valahol az erőd mellett, az elhatározás holtbiztos, és a kocsma felé indul el, azaz először is az utat keresve, és akkor onnan a fő utcára; onnan nem nehéz.
Mivel siet, egyértelmű, hogy gyorsan oda is ér, belépve pedig, mint oly sokszor útja a pulthoz vezet, és mit is kérni? Nem kell kérni, csak egy meghatározó pillantást vetni a csaposra, és az már tudja is, hogy vajsör rendel. Ő nem tagadja, hogy elég sokszor van itt, de ha akarná se menne vele semmire, mert nincs láthatatlanná tévő köpenye, meg nem is kell. Az sem ritka, ha mást iszik, de jelen pillanatban nem valami lelki probléma az ittlétének oka, vagy mélypont, egyszerűen csak jött, és így a minimális alkoholmennyiség perfect lesz számára.
Mivel senki ismerőst nem lát, és abban sem biztos, hogy olyan nagyon szocializálódni akar, így egy távoli asztalhoz indul el, csendben, de azért végigtekintve a benn lévőkön, mert nincsenek olyan sokan. A megszokott emberek nagyjából, akik mindig itt vannak. Na hát ő most ezektől szeretne eltávolodni, és nyugiban meginni, amit rendelt magának, na meg rájönni, miért is akart idejönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az idegölő várakozás már, mikor valami olyat kap az ember, amire régóta vágyott, és más, mikor valami borzasztó dolog történt, és mégis a jóban hiszünk, azt várva, hogy néha tévesen hitt eszménket valaki alátámassza. Lotti csak tudni akarta, hogy Daniel jól van, de valahogy semmi ilyesmire nem gondolt, amíg a szokásos sürgés-forgást is figyelte lélegzetvisszafojtva. Csak a sírást akarja visszatartani, és még megy is neki, majd hamar ki is zökkenti egy magas férfi, aki odalép hozzá. Már így első pillantásra lerí róla, hogy orvos, ez pedig valamelyest megnyugtatja a lányt, bár inkább alig.
- Igen - nem igazán szívleli, ha gyengének látják, de ez egy kórház, itt talán annyira nem kell visszafognia magát. Mégsem sír azért, de hangja ezen egyszerű szónál is megremeg. Az orvos tovább folytatja, alapvető információkat közöl, mégis valahogy most örül neki. Azonban ez sem tart sokáig, mert felajánlja, hogy valami nyugodtabb helyen beszélgessenek. Nem csak egy megérzés, de egy ilyen mondatból rögtön le lehet szűrni, hogy akkor bizony semmi jó hírrel nem tud szolgálni, vagy legalábbis biztos van mellé valami rossz.
- Rendben - természetes, hogy beleegyezik. Még ha jót nem is, de valamit bizonyára megtud majd így Róla. Az üres vizsgálóban miután hellyel kínálja a doki le is ül, nem mintha más esetben ez nem így lenne, alig bír állni. Maalik ismét megszólal, ő pedig csak csendben hallgatja, de egyáltalán nem nyugodtan. Az biztos, hogy nem tudna mondani semmit, főleg nem, ahogy a mondandója végére ér, legalábbis ezen részének. Nem baleset, szándékos, megtámadták. De ki lehetett az, és miért? Természetes, hogy kattog az agya, mégis csak nyel egy nagyot, jelezvén, hogy a többit is hallani akarja. Vagyis talán nem, de így látja jónak.
A levegőt szaggatottan veszi, nagy tételekben, szíve hevesen ver, és a sírógörcs kerülgeti, ahogy minden információ eljut tudatáig, de csak meredten néz maga elé, hosszú másodpercekig, amíg lassan felemeli tekintetét előbb, majd fejét is.
- Aki megtalálta, azzal szeretnék beszélni... és... látni szeretném - sokat nem beszél, csak a legfontosabbakat közli, még ezt is nehézkesen, pár helyen elcsuklik egyébként is remegő hangja. Körülbelül ennyire volt ereje, és minden bizonnyal ha egy kicsit is tisztán tudna gondolkodni, akkor nem menne be hozzá, mert csak kínozza magát vele, de úgy érzi muszáj, és kész. Ha engedik, ha nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Milyen szép is lett, volna, ha nyugiban tud inni és békén hagyják. Bár most nincs rossz kedve, így a fiúcska annyira nem rontotta el a dolgot. Bár ez majd viselkedésétől függ, meg attól, hogy Lottinak éppen milyen pillanatnyi megvilágosodásai lesznek.
- Heló - talán kicsit csodálkozóra sikerül a köszönés, de azért ennyire még képes, hiába tört rá egész egyszerűen a gyerek. Nem is ismeri, de ez úgy látszik nála nem probléma. Kortyol még egyet a sörből, de persze az ismeretlen is folytatja a dumát, így csak csendben figyeli, amíg is rájön, mi ez valójában, és akaratlanul is egy kicsit talán gunyoros félmosolyra húzódik szája.
- Aha.. tehát.. innál, de nem adnak. Ami érthető is, talán elsős lehetsz... És ez a.. büntetést felhasználnád, azaz saját kis hogy is mondjam.. kicsit sem tanárbarát céljaidra kihasználnád. Két kérdésem van; miért segítsek? És.. mit írnék a papírra? Tessék megdicsérni.. nem is tudom kit, mert fizetett nekem egy sört? - talán így elsőre elég érdekesen jön ki a dolog, bár hangja nem olyan, mint tekintete, meg az a mosoly. Sokkal inkább mondható semlegesnek, a kedvesség apró szikrájával. Bár azért nem biztos még abban, hogy mit akar csinálni, vár is egy kicsit, mit reagál erre a másik. Elő tud-e állni valamivel, ami meggyőzi? Neki van pénze, most nem azon múlik, hogy jajj, mert fizeti. Lerí róla, hogy inni akar és kész.
- Ja, és még egy, bocs. Hogy hívnak? - ezt már valahogy olyan szépen nem tudja előadni, mint az előzőeket. Hátradőlve a széken veszi újra kezébe a korsót és iszik is belőle, várva egy nevet, vagy bármit, aztán majd ő is bemutatkozik.