Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tulajdonképpen azt a fejet az étterem összes vendége valószínűleg kiszúrta már, amivel képes volt vigyorogva maga elé meredni, de sokaknak volt annyi eszük, hogy aztán figyelmen kívül is hagyták. Ahogy ő is mindent. Nem szándékozott foglalkozni a környezetével, elég sok dologról megfeledkezett akkor. Valószínűleg a vacsorával sem lett volna egészen tisztában, ha nem pont ezért hívja el Jamie-t.
Még a reakcióján nem is gondolkozott el, egyáltalán nem sorakoztatta fel magában a lehetséges szituációkat, pedig a nem olyan távoli jövőt már látja maga előtt, már most tudja, mi hogyan lesz. Lehetne. Ez majd még eldől, a sors hogyan akarja.
Párja is még idő előtt érkezett, azonban nem ezt vette észre előbb, hanem érintését a vállán, és azt a hangot, amit annyira szeret hallani. Reflexszerűen benne van, hogy tovább mosolyogjon, és fel is álljon, a köszönő csókot így viszonozva. Ezen a ponton nem is igen lehetne már fokozni jókedvét.
- Gondolatátvitellel, persze. Meséltem neki rólad, már várta, hogy megismerhessen.. - szarkazmus, az egészséges hülyesége, meg még gyermeki báj is érződik válaszán, de a széles vigyor szintén viszonzásra talál.
- Milyen napod volt? - komolyan érdekli, és ez látszik is rajta. Reggel óta nem is látta kedvesét, és bár most itt van, ami már minden további nélkül csodálatos, tudnia kell, elfáradt-e, csinált-e valamit. Természetesen nem számonkérés. Csak érdeklődik iránta, ennyi az egész.
- Hiányoztál.. - édes mosollyal árulja el a nyilvánvalót. Szereti inkább éreztetni, de néha  olyan szépen tud hangzani, mert mindig ott van mögötte az érzés. Most elég sok minden, egy elég tisztes káosz, de szüksége volt már a közelségére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Furcsa még számára, hogy talált egy ilyen embert is. Valamiért mindig megtalálja azokat, akik mások valamiben, vagy valamiért kötődhetnek hozzá, de egy iskolában, egy évfolyamon, mekkora annak az esélye, hogy két ember ugyanazon a napon született? Jó, ide a világ minden tájáról járnak, ami sokat segíthetett ebben a véletlenben, de azért kicsit hihetetlen.
Gondolataiból kilépve pillantja is meg Bálintot, akihez közelebb érve köszön is.
- Köszönöm! - édes vigyorral persze, tényleg jól esik neki ezt hallani, nőből van. - Ó, nem kell, de aranyos vagy, így lebegtetve egyszerű - és itt ütközik ki, hogy nem is mindig olyan nőies. Átadhatta volna a cuccokat, megköszönhette volna azt is, és mehettek volna úgy tovább, ehelyett inkább úgy, mint eddig, csak már ketten.
A csárdában hamar megtalálják a keresett helyet, pontosabban hamar leérnek oda, mert megtalálni már nem szükséges, Lotti nagyon jól ismeri itt a járást. Csoda, hogy még VIP kártyája, vagy valami hasonlója nincs, de ha összejön, amiben reménykedik, ilyenre nem is lesz szüksége.
Lent ugyanúgy a fáklyák fénye uralkodik, eddig sosem zavarta ugyan, most azonban nem vágyik sötétben ünnepelni. Gondolatmenetét félbeszakítja a fiú, ahogy vigyorogva megszólal és lepakol, amire neki is önkéntelenül mosolyognia kell.
- Köszönöm, neked is boldog szülinapot! - a pult fölé emeli a pakkjait, és nonverbálisan megszünteti eközben a lebegtető varázslatot. Csak ezután megy oda a levitáshoz, hogy meg is ölelgesse. Fura azért ez tőle, biztosan nem tudja a másik, de hát örül, hogy volt szülinapjuk, és most ünnepelhetnek. Végre nem olyan vadul, mint szokta.
Fejben azért visszatér a fény részleges hiányához, és ahogy eltávolodott a sráctól, a két hozzájuk legközelebbi fáklya lángjának erejét növeli. Olyan szépen tud nézni közben, szóval vigyorog majdnemikertestvérére, közben pedig igazából a tűzre koncentrál, mert többet szeretne látni.
- Szóval, nem tudom, körbenéztél-e, meg félhomályban mennyit látsz, de van itt néhány játéklehetőség. Ha valamit nem ismersz, elmagyarázhatom, ha nem szereted, meg nem baj, van más - úgy érezte már, muszáj elmondania, ezért is tesz így, aztán folytatja - Ja és hoztam magnót, nyugi, ez működik. Egy rakat kazi is van, új számok, át lettek írva - még csak csendben sem kell "szenvedniük", ezt azért jó tisztázni a legelején, és ha kihámozza, akár már most választhatnak is valamit, amit mindketten szeretnek, vagy másik esetben ezek által prezentálhatja ízlését.
- Éééés, tudod mit csináltam magunknak? Minitortát. A tiéd diabetikus - talán egyértelmű, hogy nem egy cukorbombát készített neki, tudja, hogy hogyan is van ez, főleg, mert a cukrászdai munka ezt is megkövetelte. Oda se csak teljesen egészséges emberek járnak, na meg a sok diétázó...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem volt nehéz viccelődnie, amúgy sem kell megerőltetnie magát a megfelelő ember mellett, most meg aztán teljesem mindegy volt. Kis rájátszással köszönte meg a dicséretet, aztán máris kedvese napja iránt érdeklődött, tovább mosolyogva persze. Valamilyen szinten megkönnyebbülten hallgatta, hogy Jamie tudott pihenni, elég sok dolga van, és erre már kevés ideje. Az új dalon pedig külön leragadtak egy pillanatra gondolatai, de erről úgy érezte később érdeklődik.
- Ennek örülök - talán felesleges, de szerinte ezt el kell mondania, hiába látszik rajta. Mint azt a kis sokatmondó szót is, amit párjától visszakap, de tudja, ennek köze sincs a sablonszöveghez, tényleg így van mindkettejük részéről.
Az időközben megjelenő pincér még időzik náluk, amíg a rendelést fel tudja venni, tőle az almás pitét, mini verzióban, de egészet. Nem normális ételre van szüksége, egy ideje érzi már ezt.
- Kicsit megfázott, de az sem akadályozza meg a rosszalkodásban a fiunkat - valóban furcsa neki is így kimondani, de együtt nevelik, hiába másé a biológiai szerep, akkor is a fiuk.
- Velem pedig minden rendben - teszi még hozzá. A következő kérdésre először szintúgy csak végigszalad az a vigyor a képén, és a táskájába nyúl, amiből egy kis fehér dobozt húz elő, és a fiú elé teszi le.
- Ajándék.. - kezd bele, majd, ha a kis dobozról lekerült a tető, és a srác megpillantotta benne a fehér babacipőcskét, akkor folytatja, ugyanazzal a jókedvvel és lelkesedéssel. - Nemsokára tényleg, igazi apuka leszel!
Na hát igen, ő ezt pozitívumnak érzi, mint most mindent, és örül a fejének, nem is igen lehet lekergetni a görbületet arcáról, kedvese reakciója azonban még válthat ki belőle elég sok mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Belegondolva, hogy a kisfiút így otthon merte hagyni bátyjával, aki sokszor ugyanazzal a habitussal áll dolgokhoz, ugyanolyan gyerekes tud lenni, de amúgy meg felelősségteljes felnőtt, ja, és akkor ott van még a húga, örökmozgó, eleven.. Náluk végül is mindenki ilyen, nyugalomnak nincs helye..
Gondolatai hamar visszatértek a jelenbe, és a kedves kérdésére elő is vette a dobozkát, örömmel, és persze egyértelműsítve a helyzetet, aranyosan. Vagyis ez volt a szándék, és nem is gondolta, hogy nem fogná fel amúgy a vele szemben ülő, mi is vár rájuk, de úgy érezte így szebb.
Szép is volt, neki. Egészen csak addig, amíg Jamie arcára nem pillantott, Elsőként a döbbent képe, aztán a mosolya is gyorsan eltűnt, és mintha csak sugározta volna a kétségbeesést. Félelmet is, amitől Lotti arca is hamar valami semleges, bár az igazat megvallva inkább meglepődött kifejezést vett fel.
- Már miért szivatnálak? Nem ittam semmit, ez az igazság - hangjában érezhető, hogy most ő illetődött meg, bár biztosan nem annyira, mint párja, azonban nem ezt a reakciót várta. Nagyon elvolt a saját ki s világában, és véleményével, nem is foglalkozva semmi mással. Abban a pillanatban vágta oldalba a gondolat, hogy lehetséges, ez így mégsem annyira volt jó. Mire észrevette magát kedvese hangja már eloszlott a levegőben, és ő maga pedig az ajtó felé tartott.
- Ne menj el, kérlek, beszéljük meg! - kiáltotta utána, nem foglalkozva a már amúgy fél percre, a ledöbbenéstől kezdve rájuk szegeződő szempárokkal. Esze ágában sem volt ott maradni, és elfogyasztani, amit rendelt, felállt, és mivel rendezve volt a dolog Jamie által, olyan gyorsan hagyta el az éttermet, ahogyan csak tudta. Körbenézett, de Ő már nem volt sehol. A házánál kereste, otthon kereste de semmi. Eltűnt, és látszólag beletörődve, hogy ezt szerelmének fel kell dolgozni, teljes kétségbeeséssel indult ő is haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Sokkal nyugodtabban kelt a gyakorlati vizsga napján, mint számított rá, és ugyanazt a napi rutint elvégezte, ahogyan szokta. Kisfiát bátyjára hagyta, aztán ugyanúgy, mint addig, elindult otthonról. A hivatalba kellett mennie, az idővel is rendben volt, a téren futott össze Kivával. Azt hitte, majd csak ott találkoznak, de valamiért még örült is neki. Látta, hogy a másik izgul, talán valahol mélyen ő sokkal jobban is, bár ebből semmit nem érzett.
Beérve a vizsgáztató kilétét is megtudhatják, mint látják elsőre, egy idős hölgy lesz itt velük. Elsőre egy kicsit meg is lepi Lottét, nem tűnik pont odavalónak a nő, de valószínűleg nem is véletlen, hogy ennyire védtelennek, törékenynek tűnik. Azonnal róla sem lehetne megmondani milyen.
Bemutatkozás, kézfogás, tehát már név szerint is tudják, kivel állnak szemben, az meg valahol egyértelmű volt, hogy Borbála ismeri őket, vizsgabiztosként szükség van erre.
Csak tűzmágusok vannak a szobában, mindhárman azok, az első, ami feltűnő. Másnak biztosan nem, de érzik az elemüket, és Kiváét eddig is, de most belépett a másik. Csendben hallgatja, előbb ahogy előbb társa kapja meg a feladatát, majd ő is. Igen, a másik sokkal jobban tetszik neki, nem annyira gondolkodós feladat, csak egy kis logika kell hozzá.
De az övé testhez állóbb, belegondolva, ezt csinálja otthon is. Jace imádja, ha játszanak a tűzzel. Itt azonban nincs még egyetlen gyerek sem, holott egyóvodás csoportnak kell a bemutatót tartania. Pont jó is erre a 10 perc, amit kapnak, hogy addig rendbe szedje a gondolatait. Aztán Kiva feladatát figyeli érdeklődéssel. Sokkal jobban foglalkoztatja, hogy a volt eridonosnak hogyan megy, mint neki. Majdnem biztos benne, hogy egy 15 perces előadást kisgyerek szinten képes összerakni, ha adja magát, ezért kicsit bele is merül a másik dolgának figyelésébe, ahogy a kis tűzrókát dédelgeti. Hogo jut róla eszébe, kisállatát látja maga előtt egészen addig, amíg kénytelen nem lesz visszatérni a jelenbe, mert ő jön.
Gyakorlati bemutatóra készült fel, mégis csak óvodásokról van szó, akiknek aztán beszélhetne, nem az lesz a lényeg. Őket a látvány sokkal inkább megfogja, mint a szavak.
Mintha tényleg ott lennének a kicsik, akikre amúgy vigyázni kell, tisztes távolságban kezdi el a bemutatót. Ha tegyük fel ülnének egy játszószőnyegen, akkor előttük másfél méterre, hatvan-hetven centi magasan jelenne meg egy diónyi lángocska, ami szép lassan szétválna tíz ugyanilyenre, amik egy függőlegesen álló kört rajzolnak ki a levegőben. Lassan kezdenek körbe forogni, majd kicsit gyorsul a mozgásuk, és minden második kiválik, egy másik, ellentétes irányba mozgó kört alkotva. Eddig még nem nehéz, pusztán koncentrálnia kell kétfelé, apróságokban térnek el, most irányban.
Kis idő múlva megállítja a kört, és felsorakoztatja egymást mellett a lángokat, és egyenként kis virágokat formál belőlük. Az első forma ez volt, ami eszébe jutott, valahogy illik az óvoda világába, ott minden aranyos és egyszerű. Miután az összes megkapta a megfelelő kinézetet, jöhettek az apróságok. Zöld szár és levél, aztán a szivárvány színeiben pompázó virágszirmok a tetejére. Csoportosulnak, mintha egy kis rét lenne, majd csakhamar el is tűnnek, és egy nagyobb lángban csoportosulnak. Ebből ugrálnak ki a pici lángok sorban, egy félkört téve meg, ahol újra összegyűlnek. Egy kiskutya feje kandikál ki az először formátlan csomóból. Nagyon belemerül a dologba, az idejének már több, mint fele le is ment, és kezdi érezni, hogy csinált valamit. Nem az a fajta fáradtság, amit egy két-három órás gyakorlás után tud magáénak, de már valamit érez, inkább az apróságokra való koncentrálás miatt.
Visszatérve a tűzállatkához, most már farkat csóvál, és aprókat ugrál, mintha egy lepkét kergetne. Látszik, hogy játszani akar, és ha lenne gyerekközönsége, előbb megfogná a kutya mancsát szemléltetni, hogy nem meleg, bár őt egyébként sem égetné meg, nekik mégis fontos. Odalebegtetné hozzájuk, egyikőjük arcát megnyalni, és esetleg hagyni, hogy megsimogassák, agy azonban csak úgy tesz vele, mintha, ugyanazt, amit elgondolt, a gyerekek ottléte nélkül.
Még egy valami volt hátra, amit kitalált. Hiányzott a füst, mert hiába volt képes miniorkánt is létrehozni, majdnem gond nélkül, az nem ide való, biztosan nem örömmel tekintene rá egyetlen három-négyéves sem, inkább félelemmel. Fejében alakult a kép, és pont úgy tűnt el az állat alakja. egy almányi tűzgömböcske válik most köddé. Két füstszál lesz belőle, rögtön színeződnek, bár nem pont úgy, ahogy Lotti elképzelte. Zöld és rózsaszín helyett inkább kékes lett mindkettő, így valami lila és kékeszöld, majdnem kék árnyalatokban nőnek. Persze ezt a vizsgáztató nem tudhatja, és már izgulna is miatta, mire ráeszmél, és ettől némileg meg is könnyebbül.
A két színes szál nyolcas alakú pályát jár be, ami alatt mint a kalács egybe is fonódnak, és egy masnit is köt belőlük. Végigfuttatja még rajta a szivárvány színeit egyszer fentről lefelé, majd lassan eloszlatja a füstöt. Vége, méghozzá kitöltve az időt. Már nem gondolkozik azon, hogy kihagyott-e valamit. A nőre emeli tekintetét az alkotás helyéről, ezzel is jelezvén, hogy most Kiva után már ezt is értékelheti. Ha rossz, rossz, mert nem kizárt, hogy valamit nagyon elrontott, hiába nem akarta. Az lesz, ami lesz, esetleg jövőre újra vizsgázik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sosem gondolta volna, hogy Jace után lesz még kismama szerepben, aztán a terhessége végéhez közeledve meg már nagyon is élvezte a dolgot. Sőt, már akkor élvezte, mikor kiderült, csak jött egy kis megszakítás, az a másfél hét, amíg azt hitte, hogy egyedül marad szörnyű volt. Aztán Jamie beállított babacuccokkal, és attól a pillanattól kezdve a rengeteg hisztin kívül nem is volt neki semmi problémája.
Már majdnem teljesen át is cuccoltak párjához, amiben azért segíthetett rendesen, pálcával ide-oda vinni a bútorokat lényegesen egyszerűbb, mint kézzel. Nem erőltette meg magát, ami meg maradt, az már marad is, azért nem végleg lépett le testvéreitől, haza fog még látogatni sokszor, de ha egyszer egy igazi család lesznek már, akkor az úgy szép.
Jace játszott, talán Jamie is épp vele volt elfoglalva, vagy a zenekar dolgait intézte, a lényeg, hogy mindketten a nappaliban, ő pedig addig valami ehetőt dobott volna össze, már ha nem érzi azt a hirtelen fájdalmat, amitől rögtön összegörnyedt félig-meddig, és hasához kapott. Nem ejtette le a tányért kezéből, csak majdnem nekicsapta a konyhabútornak, aztán végül nem is foglalkozott vele, a pultra tette le. Csak utána szánta rá magát, hogy megmozduljon, és balra kicsoszogjon a fiúkhoz. Nem volt olyan szörnyű a fájdalom, mint várta, de kellemes sem volt, viszont testtartásán nem változtatott. Inkább megijesztette, hogy egészen pontosan tudta, most bizony szülni fog. Hiába volt még  majdnem pontosan négy hete hátra, addig azt hitte felkészül majd erre is, de nem. Na meg mi van, ha baj van? Persze, hogy ez az első gondolata, mint szinte mindenkinek.
Nem is kellett semmit mondania. Kedvese a cuccaiért, amíg ő összeszedte magát, meg a kisfiút is nagyjából, ketten együtt, aztán jöhetett az amúgy nem olyan kellemes vonatozás Pestre. Most nem tudta megnyugtatni, hogy aki fontos -, a fia és a párja -, az ott van vele, mert csak a picire tudott gondolni, miért akar ennyivel előbb megszületni?
Nem csak magán vette észre az aggodalmat, ami még az ispotályba beérve sem változott. A kisgyerekre is ráragadt, ők megérzik az ilyet, valahogy neki sem volt jókedve, unottan imitált játékot, és talán abszurd, de mégis lehet, hogy értette, mi a helyzet.
Rögtön nővért kerestek, aki neki helyet, és orvost, majd már csak annyit vett észre, hogy gyermeke apjával beszél a nő, vagyis éppen magyarázza hol tudna várakozni. Addig sem volt nyugodt, de akkor talán egy kicsit előtört belőle az ideg, viszont próbálta azért a tőle telhető legfinomabban és nőiesebben tudatni az ápolóval, hogy kedvese vele marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hirtelen jött a dolog, szinte még fel sem fogta, hogy jön a baba, de összeszedték magukat és indultak is. Az egészet máshogy képzelte el, valahogy könnyebbnek, és szebbnek, vagyis csak jobb érzésnek. Tudta, hogy az a fájdalom megint nem lesz kellemes, ami majd időnként jön és jön, jöttek azok Jace-nél is, csak sokkal szebb lett volna, ha pont időre, úgy együtt és nyugisan mennek fel Pestre, hogy új taggal bővüljön a kis családjuk. Ám ha így, hát legyen így.
Az ispotályban ha lehetséges, még idegesebb lett, mint volt. Négy hét az mégiscsak négy hét, és hiába erősködött, hogy Jamie maradjon már vele, párja mégis próbálta megnyugtatni, hogy a kicsire vigyáz addig, de szereti és ügyes legyen. Valamiért aztán ezzel mégis sikerült egy rövid időre, hiába vágyott arra, hogy ne egyedül kelljen ezt odabent végigcsinálnia, mint előzőleg. Bár az teljesen más volt. Ott akkor az jutott eszébe, hogy a szanatóriumban, a kisfiát megszülni mennyire hasonló volt, és mégis mennyire más. Csak mert a kis herceg időre jött, és akkortájt amúgy is egyedül volt, nem aggódott olyasmin, hogy ott is ez lesz a helyzet.
Most sokkal nagyobb izgalommal és aggodalommal tekintett a fel-alá járkáló nővérekre, akkor csak túl akart lenni az egészen. Valójában most is, de a hozzáállása rengeteget változott. Pusztán hallgatott, tette a dolgát, amire kérték, és ide-oda kapkodta fejét, hiába magyarázták, hogy nyugodjon már meg.
Eltelt négy óra, ami az előző szüléséhez képest sok volt, bár belegondolva mindkettő egy örökkévalóságnak tűnt. Ő akkor nem is foglalkozott azzal, hogy amúgy mióta lehet ott, csak kislánya sírására eszmélt fel; vége. Vagyis még csak most kezdődik. Fejét kapkodta az orvosra, a nővérekre, akik arcán már nem látott akkora feszültséget. Ahogy rendebe tették a kislányt, meg is vizsgálták, csak utána vehette a kezébe. Mérhetetlen boldogság volt számára, ahogy az is, hogy végre megnyugodhatott, habár koraszülött, a kis hercegnő egészséges.
Olyan pici volt, és törékeny, bár már nem félt, hogy kárt tehet benne, tudta, hogyan is kell ezt. Addigra nyílt az ajtó és lépett be Jamie a fiukkal. Tekintetét rájuk emelte, és önfeledten mosolygott. Visszanézve a kezében tartott csöppségre azt vette észre, hogy ő közben az apját nézi.
- Tiszta apja a kis Lindsay - szólalt meg a homlokcsók után kedvesére mosolyogva, mert tényleg kiköpött apja volt a gyerek. Aztán fiát figyelte, aki a kezét nyújtotta a testvére felé, mintha csak a két akarta volna megfogni. Még nagyon is furcsa volt számára az érzés, hogy tényleg egy család lesznek mostantól, úgy igazán. Nem is vágyott ennél soha többre, de még ennyire se, aztán mégis megkapta...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mindig is tudta, hogy ha egyszer családja lesz, akkor azt kell választania a meló helyett. Aztán úgy döntött, hogy meg fogja oldani a kettőt egymás mellett, jó időbeosztással és biztonságban. Amíg csak Jace volt neki, ez nem is bizonyult annyira bonyolultnak mint várta, azonban amikor párjával közös gyermeküket várták már gondolkodóba esett hogyan tovább. Miután a kislány megszületett azonban nem volt kérdés, hogy folytatja.
Persze amit csinált, nem kétgyerekes anyukának való meló volt sohasem, de azon kívül, hogy nőtt a felelősségérzete, sokban nem változtatta meg az anyaság. Kockázatot jelent számára, de mára már elég jól kezeli a helyzetet.
London külvárosi utcáin egészen kicsi kora óta nyugodtan sétálgat, mint most az éjszakában. Tudta ő már egész rég, hogy mi minden folyik erre, valamiért mégsem érzett félelmet, inkább vonzotta a dolog. Talán ezért is tart itt.
Talpig feketében sétál, bár nem túlöltözötten. A lámpák fényénél jól látszik a sok fedetlen, testét borító tetoválásrészlet. Már rég nem újult a felhozatal, talán két éve is van, de lassan ebben is változás fog történni. Fekete topjával, egyszerű rövidnadrágjával és bakancsával még a kezében tartott boríték is összhangban van.
A következő sarkon álló épület ajtaján nyit be, és elég sokat el is időzik a helyen, majd mintha misem történt volna, távozik a helyszínről. Látszólag változatlan is a helyzet, azonban ez erős túlzás lenne.
Még egyáltalán nem végzett, de szándéka szerint nem is sürgeti ezt, néhány dolgot még útba lehet ejteni. Egy másik melót például, vagy egyszerűen csak egy kis szórakozást.
Még fogalma sincs, hogy estéjének további részét mivel fogja tölteni, de a helyben bár biztos, az egyik kedvenc helye a környéken. Pár utcával arrébb ugyan, de megéri elsétálni odáig és nem betérni az első helyre, ami akad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Be kell vallani, hogy jelen helyzetében szerencséje, hogy a telefonja rezgő üzemmódban áll használatra készen, ha szükséges. Nem akar ő beavatkozni abba, ami körülötte eldugottan, vagy sokkal nyilvánosabban a sötét utcákon történik, de a telefoncsörgéssel biztosan magára vont volna egy-két nem kívánt tekintetet.
Egyébként sem tudja hirtelen, hogy ilyenkor ki keresheti, amíg előszedi zsebéből mobilját is azon gondolkozik, vajon ki keresheti ilyenkor. A hívó személye már egy kicsit sem lepi meg, szinte várta. Az igazat megvallva a régi ismerős hangját hallva is rögtön jobb kedvre derül, pár szó után pedig kinyomja a beszélgetést, és a készülékkel együtt az eddig még görcsösen szorongatott borítékot is összehajtja, majd zsebébe csúsztatja.
Még biztosabban tart eredetileg kitűzött célja felé. Vagy három perc séta választja el a helytől, a megbeszélt időpont előtt sokkal érkezik, de ez nem okoz problémát. A pult mögött dolgozó kicsi kori barátnőjével rögtön kiszúrják egymást, de egy-egy határozott vigyorgós integetésen kívül másképpen nem üdvözlik egymást, legalábbis egyelőre. Egy belső, viszonylag távoli asztalt választ, lehetőség van bőven, mert nincsenek sokan, nála azonban ez már bevett szokás, akárhova is tér be, valamiért mindig távol a bejárattól foglal helyet.
Gondolataiból Mihael közeledő alakja ébreszti fel az asztalok között, és persze fel is áll, mire a fiú odaér. A köszönést talán másképpen oldják meg, mint mások, és kicsit meglepi, de a puszit viszonozza is.
- Nos, te is nekem - válaszol miközben ül le, ezután a másik is helyet foglal vele szemben. Az első mondatból, ami a srác száját elhagyja nem kevés dolgot kihall, ezért elsőként egy sokat sejtető félmosoly keretében hátradől.
- Na és ha véletlen nem lennének? - azért érdekli, hogy Misi saját bevallása szerint mi lenne a reakciója, ha most nem szolgálhatna neki semmi jóval. Persze kérdése egyértelmű válasz afelől, hogy nem kell emiatt aggódnia, és tudja, hogy poénosra sem kellene vennie a figurát. Nem is veszi, de amit tudni szeretne, azt tudni szeretné. Ezt a kérdést pedig nem is olyan nehéz megválaszolni, mint azt, amit ő kapott korábban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Az egész napja rohanás, de egyáltalán nem bánja, hozzászokott már, két kisgyerekkel nem is tudna unatkozni. Nem is akar, mindig akad valami, mindig csinálhat valamit a kicsikkel közösen, vagy adott esetben nélkülük. Testvéreinél jártak, szerencsére semmiféle távolság nem akadályozza meg, hogy meglátogassa őket, ha ideje akad. Szeret hazajárni, bár otthonaként már arra a házra tekint, ahol Jamie-vel élnek.
Éppen csak hazaérnek, indulhat újra el. Még akad dolga a faluban, kedvese pedig arra is megkérdi, hogy az öccsét esetleg megkereshetné, mert lenne hozzá egy életbevágóan fontos kérdése. Hát hogyne, tudja ő mekkora túlzásról van szó, de azt is, hogy hol találhatja meg a srácot. Minden egyéb elintézni valója után útba is ejti a csárdát, ahova belépve tekintete rögtön a pultra szegeződik. Mivel pedig ott nem találja Elliot-ot, körbepásztázza szemeivel az egész helyet. Pár másodpercen belül egyértelművé válik számára, hogy nincs itt a fiú, azonban feltűnik valami más.
A padlón az ezernyi darabra tört korsó és a szétfröccsent tartalma mellett álló pultos lány. Már másodszorra próbálkozik a helyrehozó varázsigével, és láthatóan zavarja a helyzet. Így belecsöppenve már Lottét is, nem tetszik neki, hogy egy kis ügyetlenségért az egész vendégbagázs gúnyos pillantásokkal illeti Annamarit, vagy nevet rajta. Persze ez egy ilyen hely, mit is várhatna, nem a legjobb modorú, segítőkész alakok járnak ide, sötétebbnél sötétebb személyekkel van mindig tele.
Saját magáról sem mondhatja el, hogy ő az a tettre kész, jólelkű lány lenne, de most a vöröske mellé sétál az asztalok és vendégek között kígyózva, míg nonverbálisan rásegít arra a reparo-ra, a korsó pedig pár másodpercen belül összeáll darabjaiból újra egy egésszé. Túlzás lenne azt mondani, hogy szebb, mint új korában, de a célnak továbbra is megfelel majd.
- Minden oké? - fordul immáron a mellette állóhoz. Valamiért még mindig ő az egyetlen alkalmazott itt, akit azért bír, hiába is, hogy Bogárka már majdnem rokon.
- Ne foglalkozz velük, nem történt semmi - intéz még pár biztató szót a lányhoz, majd az itt ott még mindig megjelenő, szinte megvető tekintetekre sokkal irritálóbb nézésével válaszol a tömegnek. Ő sem szándékozik ennél tovább figyelmet szentelni rájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem egészen így képzelte el a látogatást a csárdába, amikor elindult, bár akkor még konkrét elképzelései sem igazán voltak, azzal kapcsolatban sem, hogy tegyük fel 20 perc múlva mi lesz, csak ment mert dolga volt.
Persze mindig lehet közben mással is foglalkozni, évek alatt már rájött, hogyha az egyik dolog nem megy, nekiugorhat egy másiknak, amíg az első könnyebb nem lesz. Így van ez most is, ha Elliot sehol, akkor Annamarihoz siet, és egészen megkönnyebbül a lány ugyan halvány mosolyától. A lényeg, hogy legalább mosolyog, és nem sokkolta le a kis szerencsétlenség. Neki is volt már, amikor minden apróságon, amit elrontott kiakadt, és bár az élethelyzetek változóak, alapjáraton tudja milyen.
- Biztosan nem csinálna belőle valami nagy problémát, de nem mondom el, nyugi - mosolyog is hozzá kedvesen, tényleg esze ágában sincsen ezzel rohanni a főnökhöz, ilyen bárkivel előfordulhat. Itt meg amúgy a vendégek óvatlanságából és sokszor illuminált állapotukban hirtelen felindulásából bármely tevékenységre is okoz ilyesmit, tisztán emlékszik elég sok hasonlóra, mikor kivédhetetlen volt egy-két törés a jelen állapotok miatt, de mindent megoldottak eddig is.
- Öhm, igazából azt hittem itt lesz Elliot, szerintem meg is várom - beszéd közben pedig önkéntelenül is elmosolyodik, válaszként a másik mosolyára. - Meg addig egy vajsört is kérnék - muszáj hozzátennie, részéről ez már megszokott. Az Annamari előtt itt dolgozó az évek során már megtanulta, nem is kellett kérni tőle, mikor betévedt, de bízik benne, hogy a kis vörösnek is sikerülni fog.
- Amúgy.. veled mi újság? - hangzik következő kérdése, még csak nem is tettetett érdeklődéssel, mert most komolyan foglalkoztatja a dolog. Konkrétan nincs válasz, amit várna erre a kérdésre, de úgy érzi, hogy le lesz rendezve a megszokott semmi különössel. Mégis, talán nem, és el tudnak beszélgetni, ő tényleg örülne neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem lepi meg, hogy megköszönik neki jóságát, amúgy is ritka dolog ez. Igazából pedig azok, akiknek ezt a tulajdonságát meg szokta mutatni, tudják, hogy nem árt ezzel a szóval kinyilvánítani számára hálájukat, még ha jelen helyzetükben nem is érzik, mennyire jó nekik úgy. Nem az a fajta ember, aki rögtön problémát csinálna ilyesmiből ugyan, de hosszútávon senkinek sem érdeke, hogy a lányban rossz érzéseket keltsen.
Persze most ilyenek eszébe sem jutnak, csak kedvesen mosolyog tovább, azt is mondhatná szívesen.
- Én egy házban élek vele, tényleg nem olyan ember - további biztató szavakat lehet ég tőle hallani. Nem is szeretne semmi rosszat mondani, de fényezni sem senkit, pusztán az igazságot. Még Lottinak sem ugrott neki a srác semmiért, de lehet, hogy ennek leginkább a családi viszonyuk az oka, ki tudja.
Mindenesetre amíg a Annamari is bizonygatja, hogy Elliot hamar visszaér rendel egy vajsört, aztán rögtön érdeklődik is a másik felől. Kellemes csalódás számára a válasz, nem két szóval elrendezett sablon.
- Ismerős helyzet, ilyenkor nehéz összehozni a dolgokat. Én négyszer éltem túl a kviddicsidény végén lévő hajtást vizsgaidőszakkal. Rég is volt már. Na de el fog az múlni tényleg, és szerintem meg tudod csinálni - valamiért hihetetlenül kedves a nap folyamán mindenkivel, de eddig a legtöbbet ebből a családon kívül a kis vörös tapasztalhat.
Még visszakérdez a lány, majd rögtön jelezvén hogy mindjárt jön is vissza, folytatja a munkáját, merthogy még ha el is lehet felejteni rövid időre a dolgot, az eridonos itt bizony dolgozik. Végignézi Annamari útját oda és vissza, majd ugyanígy még egyszer, amíg a pult mögé érve már újból a szőkeséghez intézi szavait.
- Nos, velem egy ideje már ugyanaz. Próbálok rájönni, hogyan foglalkozhatok a barátaimmal való szórakozással, a munkával és a kicsikkel is egyszerre. Kezdek belejönni. Egyébként hála az égnek, nagyon jól vannak - ez a tény mindig képes mosolyt csalni az arcára. Van két kicsi csöppsége, akik tőle függenek és persze az apjuktól, mindkettejüknek kis két lábon járó boldogságforrások.
Mindeközben vajsöre szépen fogy, olyan ütemben, ahogy általában az szokott, nem sieti el, éppenséggel nem arra megy ki a dolog, hogy minél többet, most másféle társasága akadt.
- Mellesleg, visszatérve... milyen poszton játszol? - ha már kviddics, természetes, hogy érdekli. Ő maga nagyon rég nem is játszott, de amíg itt tanult, az elemi mágián és ezen a sporton kívül nem is érdekelte semmi.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha a fiú nem mondana semmit, Lotti akkor is tökéletesen megértené a helyzetét. Tapasztalatból tudja is, hogy milyen, bár néhány pontban azért eltér az övé anno, és Misié most.
- Én is azt hittem - ezt pedig a mellette lévő nagyon jól tudhatja. - Nem akartam magamért sem felelősséget vállalni, nemhogy egy olyan férfi gyerekéért, aki iránt semmit sem éreztem - és az igazat megvallva nem lett volna ez másként akkor sem, ha történetesen szereti a fia apját.
Tudja, hogy ezzel jelen pillanatban semmi biztatót nem sikerült mondania, hacsak nem nyugtatja meg némiképp a fiút, hogy mindezek ellenére Jace után még egy gyermeke is született a lánynak.
- De hiába nézegetlek, és mondom, hogy ezt nem neked találták ki, nem fog rajtad segíteni - persze még mindig nem megy neki a jó tanácsok osztogatása, de valami lelkesítőt az összes mondatába próbál belecsempészni. - Tudod, hogy kezelés alatt álltam, mikor Jace-szel voltam terhes. Fogalmam sem volt mit kezdjek magammal és nem is olyan sokára egy gyerekkel tök egyedül. Te pedig nem vagy egyedül - akárki akármit mondjon, tényleg segít, ha az ember mellett áll valaki egy nehéz időszakban. Mellette senki sem állt, és bár valószínűleg számíthatott volna a családjára, eltűnt. Így legalább az erejével nem tett kárt semmiben és senkiben.
- Nehezen. De neked legalább szülni nem kell - ez pedig határozottan pozitívum. - Csak azt kell elfogadnod, hogy lesz valaki, aki sokkal fontosabb, mint az, hogy te épp mit akarsz. Bár gondolom próbálták már neked elmagyarázni, hogy a kicsi akarata úgyis felülír majd mindent - legyen szó bármiről. A szülő akkor eszik, iszik, alszik, és csinál bármit, ha a gyerek megengedi. Azt pedig Lotti sem tudhatja, mennyire nehéz lesz megbirkóznia Misinek a felelősséggel, azzal, hogy az a kicsi teljesen rájuk lesz utalja, és hogy apaként fel kell adnia a függetlenséget.
Mire mondandóját befejezné, a szomszéd szobából sírás hallatszik, ezért egy sóhaj kíséretében felpattan és rohan a kislányhoz. Nem vágyik rá, hogy felébressze a bátyját és akkor ketten sírjanak egyszerre. Ki is hozza a picit magukhoz, próbálja nyugtatni, valószínűleg éhes is.
- Szerintem azzal a részével nem lesz gondod, mégis hogyan kell a picivel bánni. Így előre van róla valami fogalmad? - ezt a témát, pedig azért jó felhozni, mert aztán kihozhatja belőle, mégis mi lesz a probléma, és szerinte mi a megoldás. Nem mintha az első kérdésre nem tudnák mindketten a választ, de a második megfejtéséhez még kell neki egy kis idő. A kis idő alatt pedig már a cumisüveggel ügyködik, Lindsay-vel a kezében, hogy ennivalót csináljon a kis hercegnőnek.