Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- A fenébe – szisszen fel a kviddicses, sikerült elbambulnia a hús szeletelése közben, amit a kis sárkánynak készít. Már be kis kapja a sérült ujját és szívni kezdi a vérét, amíg meg nem találja a pálcát és be nem gyógyítja a sebet. Bár a seb összehúzódik, a vér lejön a kézmosásánál, még egy kicsit úgy érzi Yarista, mintha lüktetne a seb nem létező helye. Megrázza a kezét, kicsit próbálgatja az ujjait, de minden tökéletesen működik.
- Kicsit véres lesz, úgy szereted? – vigyorog a kis sárkányra, aki türelmetlenül kaparássza az asztallapot. Yar csak vigyorog, majd folytatja a szeletelést. Elképesztő, hogy mennyit megeszik a kis bélpoklos – gondolja. Lassan kieszi a vagyonából a kis pikkelyes, illetve a vagyonukból. Nem mintha hatalmas bevételre tettek volna szert Cathievel, az új feleségével eddig. Csak Yar kap pénzt, bár tény, hogy sok mindenre nem kell költeniük, mert szinte mindent áll a klub, ami az élethez szükséges. Kati megváltoztatta a nevét, hogy passzoljon Yar vezetéknevéhez, amikor összeházasodtak. A fiú csillogó szemekkel fogadta a hírt, ez volt a második nagy meglepetés. Az első az, hogy Cathie egyből igent mondott a hirtelen ötletére. Yarban még mindig volt valami félsz, hogy újra tönkreteszi valahogy a kapcsolatát és ezt már nem szerette volna, és a házasság – bármennyire is eleinte nem fűtt hozzá a foga – tökéletes választásként érkezett. Cathie igenlő válasza és öröme pedig biztossá tette számára, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Az esküvőn csak a szűk család jelent meg, Yarista tudja, hogy sokkal nagyobb hacacárét érdemelt volna az egész, és a barátai nem biztos, hogy örülni fognak annak, hogy nem lett nagy esküvő, de egyikük sem akarta igazán, Yarista szülein kívül. Heteken át zaklatták mindkettőjüket, a kviddicses pedig alig bírta kedvesen visszautasítani minden egyes alkalommal az apját és MissMiss-t. Látszott, hogy csalódottak, főleg az apja, és ez Yarnak is fájt eléggé, nagyon szerette a szüleit, de se ideje, sem pedig kedve nem volt a nagy szervezkedéshez. Így aztán csendes kis esküvő volt, és a szüleit azóta is nagyon tiszteli, mert nagyon kedvesek voltak velük, Cathiet is a tenyerükön hordozták, ahogy a lány szülei is Yart.
A hússzeletelés közben véget is ér, amikor megszólal valaki az ajtó irányából. ~ Hazajött az asszony! ~ Kuncog egy jót magában, mielőtt kiszólna Cathienek.
- Szia, itt vagyok a… a tésztasalátából? Megettem – húzza el a száját. Bár nem volt túl éhes, de nagyon ízlett neki Cathie salátája, így be is falta annak rendje és módja szerint. Közben Roli elé teszi a tányér húst, aki azonnal rávetődik a kajára, némelyiket meg is süti valamennyire, jól szórakozik. Yar be szokott neki fűszerezni párat, csak úgy gyorsban, mert kíváncsi, hogy melyik tetszik a kis sárkánynak. Eddigi kísérleteik alapján a borsos-mustáros, ami nagyon bejön Rolinak, a többit is befalta ugyan, de valahogy elmondta a nemtetszését is.
Közben megérkezik hitvese is a konyhába, de addigra a kis sárkány már rég felfalta az egész tényár húst, Yar pedig éppen elveszi a tányért az asztalról, amikor Cath elhessegetni készül a pikkelyest. ROli csak fúj egy kisebb lángot, de nem megy arrébb, hanem összekuporodik, mivel jól lakott és elfekszik a konyhaasztalon.
- Hagyd egy picit, most evett. Na, milyen lett a vizsga? – érdeklődik, és megtörli a kezét, hogy átölelhesse a taláros lányt. Tetszik neki a navinések egyenruhája a feleségén, persze mivel róla van szó, nem sok olyan ruha van, ami ne tetszene rajta. Odasiet, hogy átölelhesse, és egy csókot adhasson a nyúzott lánynak, mert bizony látszik, hogy eléggé megviselt az arca.
- Amúgy, minden rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Van egy kis bűntudata azért, mert Roli megint az étkezőasztalon vacsorázott. Már ezerszer hajba kaptak miatta, nem egy sértődés lett belőle, de Roli van olyan fontos számára, mint Cathie. Egyelőre előnyt is élvez vele szemben, amit a lány többször felemleget. Meglepő viszont, hogy most mégis Catherina enged, ami csak elmélyíti a bűntudatát a kviddicsesnek.
- Roli, szállj le az asztalról, légyszi – kéri kedvesen, a sárkány pedig előbb a lányra, majd rá néz. Úgy csinál, mint aki megsértődik, ha egy sárkány egyáltalán képes ilyesmire és belemar a kviddicses kezébe, még ha nem is túl mélyen. Miközben a kviddicses mosolyogva gyógyítja be az újabb sérülést, a sárkányka simán berepül az egyik szobába, ahol a fészke van, és aminek eredetileg vendégszobának kellene lennie, letelepszik a helyére. Ritkán jön látogató, és olyankor ki kell költöztetniük a kis hüllőt, aminek Cath szintén nem örül. Egyszer már azt is mondta, hogy adják be valami rezervátumba, persze csak poénnak szánhatta és természetesen Yar pedig nem annak vette. Az egy hetes szótlanság volt, de aztán Yarista belátta, hogy túlreagálta, és elnézést kért. Ha nem is minden megy tökéletesen a házasságukban, azért a harmónia és az odafigyelés még megvan. A bűntudata, pedig a tésztasaláta elfogyasztásával csak nő, ezért gyorsan eltereli a témát Cathie vizsgáira.
- Az öreg tudjuk, hogy nem kedvel. Nem kellene vele foglalkoznod. A lényeg, hogy meg lett, ügyes voltál – mosolyog rá kedvesen, majd ölelés és csók. Még mindig nehezen hiszi el, hogy Catherina igent mondott neki, de a csókja emlékezteti rá. Szeret a lány közelében lenni, és imádja, ha megérinti, legyen az erőteljes, vagy épp, hogy csak. Mondhatni szerelmes, még mindig.
Persze a mosogatás és a pakolás már nem az erőssége, ezért előveszi a leglágyabb és legelnézőbb mosolyát a kviddicses.
- Nem, csak… elfelejtettem – mondja, bár hirtelen eszébe jut, hogy lehet, hogy a navinésnek nem is ez a baja éppen. Ezt megerősíti benne, a következő félmondat is.
- Elmondhatnád, itt vagyok neked – kezdi kedvesebben, de a hangjába egy kis türelmetlenség is vegyül. Ismeri Cathiet, tudja róla, hogy képes magában szenvedni, akármi legyen is az.
Miközben kedvese a hűtőt bámulja, Roli visszaérkezik és egy erőteljeset fékez a konyhaasztalon.
- Szép landolás pajti. Főzzek neked valamit? Vagy rendeljek? – érdeklődik a felesége felé fordulva, elfeledkezvén arról, hogy a sárkánynak nincs helye az asztalon. Őt egyáltalán nem zavarja, ha akar, vesz egy másikat, vagy akár huszat. Roli viszont imád az asztalon mindent csinálni, sokszor ott is alszik, ha Catherina nincs otthon. Yarista pedig szereti, ha a sárkánya a közelében van, és ez fordítva is igaz. Bár kedveli Cathiet a kis dög, Yaristát szereti is, amennyire egy varázslény szerethet egy varázslót. Így inkább a fiúra hallgat, de az is tény, hogy még soha nem bántotta a lányt, azt mindig a kviddicses kapta meg.
- Amúgy, lehet, hogy eligazolok jövőre. Csak nem tudom, hogy Legra örülne-e neki, talán még egy évet maradnom kéne. Angliából jött már három ajánlat, nem egy kecsegtető. Szerinted? – figyeli tovább a kedvesét, néha illetlenül is tovább nézi egy-egy domborulatát. Nem tud mit tenni, szereti a lányt tiszta szívéből és érdekli a véleménye is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Jól van, no – nem tud mit mondani rá, látja, hogy a kedvese ideges, és azt is, hogy van még benne valami, amit nem akar elmondani. Csak azt nem tudja, hogy miért nem. Tudja jól, hogy Cathie hajlamos maga elintézni a dolgait belülről, de most már csak itt lenne az ideje, hogy őt is beavassa néhány olyan dologba, amiért éppen ideges. Yar biztos tudna ajánlani rá néhány megoldást, de ha nem tudja meg, akkor nehezen, viszont nincs kedve kiszedni a lányból a benne kavargó ügyeket. Cathie enni sem kér mégsem, csak nekidől a hűtőnek és zavartan nézelődik, legalábbis Yaristának ez jön le. Megérkezik Roli is, és a fiúnak csak jóval később esik le, hogy ez most rosszul jött ki neki, és egyáltalán nem következetes.
Szerencsére jön az imádott kviddics téma, és nem túl lelkesen elkezdi mesélni a lánynak, hogy milyen ajánlatokat kapott. Persze ő nagyon büszke magára, és nagyon is örül, de nem akarja Cathiet ezzel fárasztani. A lány válasza viszont nemtörődöm hangsúllyal érkezik, ami rosszul esik Yaristának, megrándul a bal arcizma is egy pillanatra. Sokáig nem tud azonban haragudni, mert jön a bocsánatkérés, és minden a helyére kerül. Viszont még mindig érzi, hogy nincs minden rendben, ezért nem megy oda megölelni, csak figyeli a kedvesét.
- A Porpici SC, Montrose Magpies, London Tower és a Holyhead Harpies… persze az utóbbi nem játékosnak hívott, hanem gyúrónak – felkacag, majd előhúz a farzsebéből egy képet, ahol az egyik „Hárpia” vigyorog és kacsintgat, még aláírás is van rajta. Egy fiatal feltörekvő tehetség lehet, Yarista nem ismerte a mai napig. Aztán előveszi a borítékot is, amibe egy rövid levélke van, és arról értekezik benne egy bizonyos – vélhetőleg a képen lévő – Halley Lewis, hogy új gyúrót keresnek és Yaristára gondoltak. A kviddicses csak nevetgél, de elismeri magában, hogy szép a lány, viszont Cathiehez nem érhet fel.
- Nem tudom, hogy elvállaljam-e, ismerek egy-két trükköt, amit megmutathatnék … - emelgeti meg a szemöldökét, a szemei pedig vidáman csillognak és az ajkai is vigyorognak.
- Szeretnél egy masszázst? – nézi a feleségét, mert ki tudja, hogy éppen hogy sült el ez a kis viccelődése. Hiszen aki jártas a kviddicsben tudja, hogy a Hárpiák csapatát kizárólag boszorkányok alkotják. Nem volna túl nagy baj, egy kicsit kompenzálni az ilyen kilengéseit, bár azt sem tudja, hogy Cathie mennyire féltékeny. Csak azt tudja, hogy bízik benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A szezon véget ért és nyert a… ezt nem most fogjuk még megtudni, és különben is jelenleg nem ez foglalkoztatja a kviddicsest. Hatalmas ováció fogadta a győztes csapatot, igyekezett gyorsan véget vetni a hivatalos résznek és útra kelt – miután a labdákat elzárta újra -, hogy megnézze a két nagy sérültet. Még most is, odafelé tartva csóválja a fejét, hogy hogyan juthatott Dávidnak ez a „csel” az eszébe. Tény, hogy látványos volt és váratlan, de az is tény, hogy még a muglik istenei is a fiúval voltak. Már vissza kéne indulni Skóciába, de nem hagyhatja ki, hogy megnézze a két fiatalt magának, már csak azért is, hogy erőt adjon nekik. Ő is volt már ezen a helyen nem egyszer, meg azóta is, a kviddics veszélyes sport, de lehet veszélyesebbé tenni, ha őrültek vagyunk. Yarista is csinált már necces dolgokat, de ezt nem próbálta még, igazából eszébe sem jutott, mert annyira veszélyes, hogy ha mégis a fejébe ötlött volna, azonnal kidobta volna a kukába az ötletet. A gyengélkedőn meglátogatja az indián gyógyítót, aki megnyugtatja, hogy a sérültek felépülnek, igaz, a két delikvensnek hosszabb lesz az épülés, akár testi, akár lelki értelemben. Nem olyan jó 8-10 méterről lezuhanni egy kvaffért. Végül elbúcsúzik, majd belép a gyengélkedőbe. Az ismerős és utált illat azonnal megcsapja az orrát, de egy halvány most felpasszíroz a képére és máris elindul feléjük. Az ágy mellett egy vörös taláros ismeretlen lány is van, aki éppen vizet ad Norbinak. Közben hallja Inedra szavait, és elmosolyodik rajtuk.
- Üdv – köszön gyorsan, majd Inedrához lép először, mégiscsak őt ismeri jobban.
- Minden oké te túlbuzgó? Ha látod, hogy egy őrül közelít, nem kell neked is megőrülnöd. Pedig már te régi motoros vagy Indi – csóválja a fejét. – Gyógyulgass csak, nem maradok, csak látni szerettem volna a két… – letesz egy csokikvaffot a lány éjjeliszekrényére, miután legyint egyet. Odasétál Norbihoz is, és hosszasan nézi. ~ Jól elbántak egymással az már biztos! ~
- Nem az eredményt nem mondom el. Még valaki hamarabb gyógyulna meg – vigyorog tovább, majd elkomorodik az arca.
- Aztán neked ez, drága barátom, mégis hogy jutott eszedbe? Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, sőt. Nagyon ügyes voltál mindenki szerencséjére. Ha még egy gurkó is becsatlakozik, lehet, hogy megy az egész bagázs. Szóval… hallgatlak – odahúz egy karfa nélküli széket maga alá, ami bántóan csikorog pár másodpercig.
- Van benned kurázsi, de túlléped a határokat sokszor. Talán valakihez járhatnál, ha komolyan gondolod ezt az egészet. De akkor kicsit le kell törnöd az egót, tudom, hogy nehéz – itt természetesen magára utal. Mondjuk ő a kviddicset mindig alázattal csinálta, minden esetben, bár a csibészség azért benne is megvolt. A meggondolatlanság már kevésbé, de azért ő sem volt szent, nem kell azt hinni. A másik csokikvaffot Dávid szekrényére helyezi és várja, hogy miket erőltet ki magából a szerencsétlenül járt srác.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Na igen, talán igazad van – végül is meg kell ismerni a határainkat. Az más kérdés, hogy ennél azért vannak biztonságosabb módszerek is, mint másodmagunkkal belefúródni a földbe. De most már mindegy és Indi is megtanulta a leckét a saját bevallása szerint. Bátorító mosolyt küld felé és lesöpör néhány izzadságcseppet a lány homlokáról. Felkaccan a gondolatra, hogy kiutálják Indrát a levitások, erre semmi esélyt nem lát.
- Szerintem aki ennyire küzd a kvaffért, nem utál ki senki. Sőt biztos vagyok benne, hogy hamarosan itt fognak tobzódni melletted, akár nyertek, akár nem. Ugyanúgy, ahogy Dávid mellett… érdemes lesz megnézni Uff bácsi fejét majd – kacsint egyet mosolyogva, mert tudja, hogy a morgós indián nem igazán szívleli, ha egynél több látogatója van valakinek egyszerre.
- Nem is gondoltam, hogy most eszed meg. Szükséged van valamire, amíg megérkeznek a többiek? – érdeklődik, a választól függően marad, vagy átsétál a főkolomposhoz. Nem is tudja elsőre, hogy leordítsa-e a fejét a srácnak, vagy gratuláljon a szerencséjének, de abban biztos, hogy számon kéri. Akármennyire is bravúros dolgot vitt végbe Dávid, nagyon felelőtlen volt előbb magával, aztán kétszer Inderával. Ami nem megbocsájtható kategória még akkor sem, ha mondjuk úgy, hogy a természet visszakérte a szívességet, amit adott.
- Valaminek a belátása mindig hasznos dolog. Bár tény, hogy a zuhanás segítette ennek a ténynek az elfogadását. Mindenesetre adok egy tippet. Ezt szemből repülve is megpróbálhatod máskor. Akkor nagyobb a lendület, szembe mentek egymással, és ha eltalálod a kvaffot, biztosan a tiéd, plusz a többiek háttal lesznek. Na, mit szólsz? – vigyorodik el. Hiszen a legtöbben meccsen ez a helyzet, szemből próbálják a másikat szerelni, hiszen akkor, ha sikerül máris lehet támadni a gyűrűket. Az más kérdés, hogy itt az egyenseprűkkel szintén kockázatos, de nem annyira, mint hogy hátrafelé ülve imádkozunk, hogy sikerüljön.
Azért dicséretet is ad, hiszen Dávid igazán jó egyensúlyérzékkel rendelkezik. Mert hibás dolog lett volna ezt a szerencsére fogni. Megfogalmazódik benne egy gondolat, habár még nem biztos benne, hiszen a delikvens, akit gondolatban választott, nem biztos, hogy elég elhivatott az egészhez. Ez máris kiderül abból, hogy nem lecsap az utalt lehetőségre, mint gyönytyúk a takonyra, mint annak idején ő Legránál, hanem visszakérdez. Nem biztos magában, de Yarista szereti a kihívást, viszont el kell gondolkodnia az egészen komolyabban.
- Ezt nem nekem kell tudnom. Ha te nem tudod eldönteni, ne erőltesd. Ha nincs meg magadban a tettvágy és az önbizalom, akkor nem lehet belőled kiemelkedő játékos. Nyilván nem is mindenki lesz az, talán te sem, de ezek nélkül biztosan nem – rápillant a lányra, aki Dávid mellett várakozik, ugyanis nem igazán akar zavarni. A lényeget megtudta, a két fiatal jó kezekben lesz.
- Később még beszélünk, remélem, hogy jövőre látlak benneteket a pályán. Sok sikert a többiekhez – kacsint a két delikvensre, majd Szírára néz.
- Ne haragudj a zavarásért – int mindenkinek, majd komótosan elmegy a gyengélkedőről. Még kifelé visszagondol az esetre, és biztosan meg fogja osztani a klubnál ezt az élményt. Természetesen a kitalált nevével együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Még nem beszélte meg a távozását teljesen. Lehet, hogy neki kell majd átadnia a stafétabotot a következő jelentkezőnek, ezt még nem beszélte meg az igazgatósággal. Viszont abban biztos, hogy nem tudja tovább csinálni. Nagyszerű év volt, fordulatos, izgalmas, lélekemelő és ledöbbentő, volt minden, mint a Bucsuban. Nem tudja folytatni, egyszerűen nem fér bele már az életébe, még akkor sem, ha a szabadidejét nagyon szívesen használta erre. Viszont ott volt a másik oldal, pihenésre nem maradt ideje, így nagyon elfáradt a szezon végére és nem volt elégedett a Szarkáknál töltött teljesítményével sem, amit leginkább a fáradságra tudott fogni. Most viszont van egy kis szünete, és akkor befejezi a bagolyköves pályafutását, már ami a játékvezetést illeti. Nagyon sok tapasztalatot szerezett, aminek örült és ellesett pár cselt is, ami ugyan kidolgozatlan volt –némelyik kidolgozott -, amit majd begyakorolhat. És itt van még a Szentmihályi fiú is, őt sem akarja itt hagyni szó nélkül. Most viszont rettentően éhes és a vacsoraidő még messze, ezért meglátogatja a konyhát.
Amint belép megrohamozzák a manók.
- Palarn úr, de régen láttuk! Hozhatjuk a szokásosat? – kérdezi az egyik manó, fülig érő vigyorral, miközben másik négy a lábába kapaszkodva üdvözli a régi ismerőst.
- Persze Tutujka! Ti is hiányoztatok! – mondja vigyorogva, és emlékek rohanják meg, régen éjjelente sokat töltött lenn a konyhában, amikor Svédországból edzésről hazaérkezett. Megvakargatja a manócskák fejét és leteszi magát a kis asztalhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A manók mindig szerették, és ő is szerette a manókat. Náluk otthon a kastélyban – erről jut eszébe, hogy az otthoniakra is szánhatna némi időt – minden manó fel van szabadítva, ahogy itt is. Vagy itt nincsenek? Úgy emlékszik, hogy szabad akaratukból vannak itt, vagy egy korábbi Igazgató felszabadította őket. A lényeg, hogy kedvelik a kviddicsest és hoznak neki kaját, amikor meglátogatja őket, ő pedig mindig hoz valami ajándékot. Most kis papírzászlókat hozott a Szarkáktól, amiket ha megfújnak, lengenek és „Go Go Magpies!”-t kiabálnak párszor. Persze, hogy megrohamozzák, mindig jó volt hozzájuk, majd helyet is foglal.
- Itt az ajándék, majd vegyétek el! – mondja vigyorogva és kiteszi az asztal szélére a kis zászlócskákat. Amire nem számít az az, hogy egy idősebb hang szól hozzá, kissé meglepődve kapja fel a fejét. Még sosem látta a férfit, viszont hallott róla, hogy van a konyhán egy felügyelő, aki a manókért felel, vagy valami ilyesmi. Pedig 5 évig volt itt és soha sem találkozott vele, de tippje szerint ő lehet az. Kissé divatjamúlt ruhában van, azonban ez sosem zavarta őt, egy kicsit sem, hogy más, hogyan néz ki.
- Elnézést, már nem vagyok diák… bár itt tanultam – válaszol gyorsan, ki tudja, hogy meddig terjed el a férfi hatásköre. Fel is áll és várja, hogy odajöjjön a férfi, ha megteszi, kezet nyújt neki.
- Yarista Palarn vagyok, és én vezettem az elmúlt évben a kviddicset. Most az igazgatósággal tárgyalok, csak éppen nem volt szerencsém hozzájuk, viszont megéheztem. Régen a manók mindig adtak valami kis maradékot, vagy csináltak nekem valamit – mondja mosolyogva és figyeli a férfit. Nem akarja megbántani, és lábatlankodni sem igazán, de ezt gyorsan elveti, mert megkordul a gyomra elég hangosan
- Ugye nem bánja, ha pár falatot eszem, aztán itt sem vagyok. Nem szeretnék megzavarni a munkában senkit – mondja kissé könyörgően, mert tényleg jó lenne egy kis étel. Még egy kviddicses is lehet éhes, no.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A férfi meglepi Yaristát, ráadásul neki is támad egy kissé, amit a fiú nem igazán vesz jó néven. Félig-meddig igazat ad, de a manók nem igénylik a köszönést, most kivételesen elhagyta, mert azonnal letámadták.
- Elnézést, nem láttam, hogy itt van – azért az illem így diktálja, hogy bocsánatot kérjen a figyelmetlenségéért. De, ha már itt vannak, akkor ideje lenne megismerkedni az érdekes kinézetű – mondhatni ódivatú, vagy ultraretro – férfivel, ezért kezet nyújt neki. Az viszont nem fogadja el, hanem még fel is háborodik, és olyan dolgokat mondd, aminek okán el kell gondolkodnia.
- Á, szóval király, jó uram. Rég jártam Magyarországon ezek szerint – megy bele a játékba, mert talán egy őrülttel, vagy egy sérült elmével van dolga. Egyelőre egyiket sem zára ki, de azért a kézcsókot már túlzásnak tartja.
- Már meg ne haragudjon Thege király, nem szeretném kétségbe vonni az érdemeit és címeit. De úgy tudom, hogy Magyarországon is a Mágiaügyi Minisztérium a hatalom. Hogyhogy eltitkolják Önt, hiszen csak erről lehet szó – ahogy azt a régi filmekben látta alázatosan meghajol a király előtt, azonban kézcsókot nem ad, amit rögtön ki is magyaráz.
- Egy király kezét az én alacsonyrendű szám nem érintheti. Bocsásson meg, hogy nem ismertem Önre, de… ördögi konspiráció lehet a háttérben, hogy nem hallottam magáról, Thege király – jól játssza a szolgát, de magában már mulat. Nagyon reméli, hogy nem sérti meg, és tényleg csak egy őrülttel van dolga. Különben miért is lehetne itt egyáltalán? Valami nagyon nem stimmel, ezt a kviddicses jól tudja. Amint leül a „király”, ő maga is helyet foglal, addig viszont állva marad.
- És mi ügyben jár-kel a király a konyhába? Hol marad az intézője ilyenkor? Talán meg kellene büntetnie – ad tippet, de nagyon kíváncsi a válaszokra, még akkor is, ha néhány manó messziről kuncog magában, de Yarista nem adja jelét, hogy velük tartana. Ő most egy középbirtokos fia – mégsem lehet pór legény -, aki ismeri az illemet. Már amennyire tisztában van a régies dolgokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Yarista éhes. Mostanában elég jó az étvágya, amin maga is meglepődik. Ennek ellenére csak nagyon ritkán engedi meg magának, hogy túl zsírosat, túl fűszereset, vagy túl magyarosat egyen. Ezek az angol népek nem tudják, hogy hogyan kell főzni. Még szerencse, hogy Catherina tudja, és általában egészséges, de hazai ízekkel szolgál, ha épen ő főz. A tegnapi meccs éppen, hogy elment a Katapultok ellen, majdnem nyertek cikesz nélkül. Már csak három gól hiányzott, de az megmaradt és Nightangle elkapta a kis aranyost. Yarista mégsem panaszkodhat, mert beakasztott tizenhármat és adott 6 gólpasszt is, egészen jó formában játszott, az idényben talán a legjobban. Igaz, egyszer majdnem teljesen kiállították, de szerencsére megúszta az esetet, talán már a neve miatt, talán mert jóindulatú volt a sporttárs. A végeredmény viszont akkor is 360-340 lett a Catapults-nak, így nem boldog a kviddicses. Viszont túl kell lépni ezeken, és mi más, mint egy jó kis ebéd segíthetne ezen. A csapat már kimenőt kapott, Yarista pedig maradni akart, de egyedül volt ezzel. Csak a kis sárkánya, Roli maradt vele, most is a hátán kuporg, sokakat megdöbbentve ezzel. Még mindig nem fejlődött ki teljesen, de egy fél méter hosszúra már megnőtt, amióta megkapta őt Yarista. Az étterembe már tegnap foglalt egy kétszemélyes asztalt, plusz egy sárkányfészket, amit némi hümmögés és felár után meg is kapott. Bár úgy volt, hogy Catherina ma ráér, mégis lemondta az ebédet a saját ügyeire hivatkozva, amit a fiú eléggé sajnált. Most már az étlapot böngészi, amikor a kis sárkány megbökdösi a kezét, majd mikor elhúzza azt, tovább folytatja a kis hüllő a bökdösést.
- Na, mi van már? – kérdezi és körül is néz. Kint, mintha egy régi ismerőst látna bekukkantani, és gyorsan meg is bizonyosodik, hogy ő lehet az. Nem akarja elszalasztani a lehetőséget, ritkán találkozik már Bagolykövesekkel, ha a tavalyi évet nem számítjuk. Akkor sem szaladt bele túl sok ismerősbe, tegyük hozzá.
Felpattan hát és kirohan a lány elé, mielőtt az megléphetne.
- Anna! Anna! Szia! – siet elé integetve, nem nagyon zavartatja magát, hogy figyelik többen is. Hozzá van szokva ahhoz, hogy nézik, már nem jön zavarba.
- Gyere, van egy helyem – lép oda, és megpróbálja megölelni a lányt, ha az engedi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az ölelését nem vette jól a lány, tehát nem fordult ki a világ a helyéből. Anna mindig is tartózkodó volt mindenkivel szemben, csókolózni is csak akkor látta, amikor ő volt a lány ajkain. Elnézést kérő fejjel, de még mindig mosolyogva fogadja el a kezet, és határozottan megrázza, érezni lehet, hogy a tisztelet és a viszontlátás öröme egymásba fonódva benne van. A mosolya viszont levakarhatatlan, nagyon régen látta a lányt, legutóbb két éve a gálameccsen, de az csak rövid idő volt, nem volt idő csevegni, mert Yaristának sietnie kellett.
Bekíséri Annát az asztalukhoz és még ki is húzza a széket neki, mindig is udvarias volt és ezt a szokását nem hagyta el, próbál varázsló maradni és nem tekint sztárként magára. Nem is hiszi, hogy az, bármennyit is cikkezzenek róla, ő példakép szeretne lenni, nem sztár. Hogy ezt ki és hogyan mossa össze, az már neki nem számít. A rég nem látott iskolatárs azonnal rendel valamit, és ő is így tesz. Egy jó nagy félig átsütött húst kér zöldségkörettel, némi ásványvízzel és narancslével. Anna azonban rendel rendes italt is, amit kénytelen lesz visszautasítani.
- Ne haragudj, biztos elfelejtetted. De továbbra sem ihatok, hacsak nem akarod, hogy cikkezzenek rólam – vidul fel, mert emlékszik még az első győzelmi bulijukra, ahol Yarista csak szurkolóként volt jelen. Valaki megbolondította az italát ő pedig berepült seprűvel a buliba, amíg meg nem állította a fal. Reméli, hogy ezzel nem bántja meg a másikat, de rögtön át is térnek a meccsre. Anna kint volt, és ez hihetetlenül jól esik neki, ennek megkoronázásaként még dicséretet is kap. Annától, bizony!
- Ó, mert nem volt egy jó terelőjük, mint te és volt némi szerencsém is. De tényleg egészen jól ment, köszi szépen – várják az ételt, és ő addig visszagondol az iskolás éveikre. Anna nagyon szuper terelő volt, nem beszélve a gyilkos edzéseiről, amit csapatkapitányként tartott. Persze azóta nyilvánvaló, hogy találkozott már keményebb dolgokkal is, de akkoriban szerinte a többi csapat fele kiszóródott volna az edzéseken. Szép évek voltak azok.
- Igen, mondhatni. Biztos a szél – kuncog fel halkan. – Ha még van tíz perc talán nyerünk – vonja meg a vállát, ezzel nehéz lenne vitatkozni. Közben óvatosan felméri Annát, már nem abban a pofátlan stílusban, mint ahogy régebben mustrálta a csajokat. Tényleg odafigyel, hogy ne legyen feltűnő, és mindig csak egy apró kitekintést tesz egy-egy részletre Anna látható testrészein. ~ Hát nem is tudom, nem lett csúnyább, de határozottan veszélyes és vonzó a keveréke. Vagy valami ilyesmi. ~ Tűnődik egy kissé, amikor Roli lepattan a hátáról és a „fészekbe” ugrik.
- Jaj, el is felejtettem. Emlékszel még rá? Ő Roli – bár, hogy elfelejteni egy ekkora állatot, hogyan lehet, ha valaki nyakán van, az már egy más kérdés. Ő már megszokta, hogy a minisárkány rajta lóg, aki most fúj egy kis tüzet a fiúra, amikor meghallja, hogy mit mondd.
- Jól van, ne haragudj, csak nagyon megörültem Annának. Dupla adagot kapsz, jó? – a sárkány, mintha bólintana, és kissé sértődötten fordítja el a fejét, és a lányon állapodik meg. Kicsit bámulja, majd felé is fúj egy apró lángocskát, aztán összegömbölyödik és lehunyja a szemeit.
- Mindent hall ám – vigyorog Annára a fiú, közben meghozzák az ételeket, Yarista pedig rendel még egy húst a sárkánynak.
- Na, és veled mi van? Férj, gyerekek? – zárja össze az ajkait, de nem sokáig tudja. Nem tudja elképzelni, hogy a lánynak legyen férje, csak ha valami mazochista. – Csak vicceltem ám, prosit! – emeli fel a narancslét. – A régi barátokra – üti hozzá a másikéhoz a poharát, ha az felemelte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szívesen kinőttem volna belőle, de ez egy betegség. Úgy tűnik, hogy még én sem vagyok tökéletes – szélesre húzódnak az ajkai, Anna kihozta belőle a régi emlékeket, ahol sosem volt gond az egójával. Nyilvánvaló, hogy csak viccel, de úgy tűnik a lány is változott egy keveset, mert nem erőlteti az ivást. Yarista pedig a Viko-s eset óta nem ivott alkoholt és nem is áll szándékában kikísérletezni, hogy jobban, bírja-e már. Pedig egészségesen él, nagyon erős a tűrőképessége, pengére vannak húzva az idegei. De az orvosok már megállapították, hogy ez nála nem gyógyítható, valamit kompenzál a természet. Ez ugyan őt nem vigasztalja, de az biztos, hogy józan életű marad.
A kviddicses életének ez jót tesz, és közben át is térnek a tegnapi meccsre. Anna természetesen jól látta a hibát, de hát ezért jó sport a kviddics. Még az is megdicsőülhet, akire senki sem számít, és az is lezuhanhat, aki a legjobb seprűmanőverező.
- Valahogy így, igen, jól látod – zárja le végül ő, pedig szívesen elemezgette volna még a többi játékost is. Továbbra is kiemelkedő csevegőtéma nála a kviddics, akármeddig el tudna róla beszélgetni. Roli jön be a képbe, és bemutatkozik, vagy csak köszönti a rég nem látott rellonost.
Elmosolyodik a válaszra, majd koccintanak. Tudja ő is, hogy hülyén néz ki ez az egész, a csapattal is ilyenkor hoznak neki olyan varázslatos dolgot, aminek az a neve, hogy kölyökpezsgő. A muglik mit ki nem találnak? Ugyanolyan, mint a pezsgő, de valami gyümölccsel van ízesítve és természetesen nem tartalmaz alkoholt. Így aztán Yarista is részt tud venni a koccintásnak, és már csak páran zrikálják ezzel a fiút, aki illedelmesen érti a poént. Persze aztán edzésen mindenki megkapja tőle a magáét egy-két könyökössel, vagy rosszul kiszámított szereléssel. koccintásukat csilingelő hang jelzi, közben megérkezik az étel is. Yarista majdnem a fél poharat kiüríti, mire annak finoman koppan az alja a szép terítőn.
Annára kerül a sor, Yarista finoman, viccel faggatni kezdi. Nem jön sok válasz, ebből bármit is gondolhat a fiú, de udvarias marad, és nem igazán akarja megkaristolni jobban Anna kemény védőburkát, amit a magánélete köré von. Yarista el tudja képzelni egyaránt híres bűnözőnek és nagylelkű, háttérben meghúzódó adakozónak is régi csapatkapitányát. Újra ő van porondon, nyilván mindig kényelmesebb csak hallgatni a másikat, mint válaszolni a nem tetsző kérdésekre, de egyébként Yarista továbbra is figyel Anna kimondatlan kéréseire.
- Catherina nem ért rá, valami melodimágiás dolog miatt. Pedig ma jó lett volna együtt kiruccanni valahova. Vagy csak nem akar a terhemre lenni, tudod, hogy milyen önmarcangoló típus. Neki is van hibája – fintorodik el, mert ez az egyetlen igazából, amit a felesége rovására fel tud írni. Habár magabiztosabbá vált, nagyon úgy látja a kviddicses, hogy ezt a tulajdonságát Kati nem tudta még mindig levetkőzni. Ami viszont még durvább dolog lehet a külső szemlélő számára, hogy Yarista hűséges, pedig naponta kísértik meg a szerencséjüket nála a nők. Mégis egyelőre nem adta be a derekát, mindig maga elé idézni, hogy neki bizony felesége van, és nem is akármilyen.
- Mára van egy kis pihenőnk, és a többiek hazamentek már. Nekem viszont hangulatos ez a városka, és gondoltam itt maradok, esetleg repülök pár kört Rolival – na igen, szeret sasként szárnyalni az égen. Mindenhogy szeret szárnyalni, ha jobban belegondolunk.
- Te már nem kviddicsezel semmilyen formában? Pedig nagyon jó voltál, azt hittem, hogy ha más nem amatőr szinten feltűnsz valahol. Meg úgy tűnt, hogy élvezted is – vágja fel a húsát, majd el is kezd végre enni. Eddig megvárta, hogy Anna elkezdje a sajátját.
- A többiekről tudsz valamit? Mondjuk tavaly játékvezető voltam az iskolában, de nem nagyon tudtam sokat ott lenni – fintorodik el, nem beszélve Madagaszkárról, ahol még Vikoval is összefutott. Tanár lett és hát kínos volt kissé a dolog, de felnőttként kezelték. Legalábbis úgy tűnt.