Sacim 
Biztos vagyok benne, hogy ha Miksa észreveszi, hogy kocsival jöttem el otthonról, egyedül, ki fog akadni, így nagyon remélem, hogy még ebédet is kap az asszonyánál, amiből kis minden utáni délutáni szundi lesz, és mire én visszatérek, addigra ő még nem lesz sehol. Az a baj, hogy ez most kezd egy kockázatosabb játék lenni, ennyi apró tünettel, de a saját magamnak felmondott hangüzenet, amit végtelenítve játszik le a telefonom, segít abban, hogy ha baj is van, tudjam, hogy hova megyek és miért megyek. Beszélek arról, hogy Sáráért megyek, hogy ki ő, hogy ki Miksa, és hogy minden rendben lesz. Egy könyvben olvastam ezt a módszert, és nagyon remélem, hogy működik. Nem kellene ennyit aggódnom ezek alatt az utak alatt, gondolom ez is hozzátesz, de sikeresen befordulok a ház elé, leállítom a kocsit, kinyomom a hangot, és mintha csak természetes lenne, hogy itt vagyok, úgy sétálok az ajtóhoz, amin bekopogok. - Saci, egyedül vagyok, eljöttem hozzád.
