Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Talán lehet nem ártott volna annak idején több időt szentelni a tanulás azon részére, amikor a kondérokat kevergették, ő pedig azzal volt elfoglalva, hogyan dobja át a fél termen a békamájat, bele a fura tag hajába. Vagy épp akármi más, amire figyelt. Mindig is rém unalmas ága volt ez a mágiának számára és most is az, és mégis úgy kell tennie, mintha amúgy tudná, mi a francért is tért be. Vagyis tudja, akar egy kis ezt-azt, elkél majd a többieknek is akár, neki meg épp nem volt semmi dolga, mehetett is. Szerinte kifejezetten élvezik, ha valami hasonló dologra veszik rá finoman, vagy marad rá, mert vesztes és közben az élő fába is beleköt, mire megmozdul. Nem a hely miatt hisztizik, azzal ideiglenes megbékélt, vagy valami hasonló, hanem ő nem a kiskosaras ember, akinek türelme van válogatni és kivárni a sorát, ő erre mindig csak kér vagy rávesz valakit, akad jobb dolga is, vagy akadna, aztán ez lesz belőle. Dohogva megy és amikor meg valami nem jó, akkor bezzeg nincs értékelve, hogy legalább megtette. A kivitelezés mindegy.
A címkéket olvasgatja, a néhol megsárgult, pergő papíron heverő szavakat és nincs előrébb. Nem a listás alak, aki fel van készülve, ami pedig a fejében van, abban nincsenek instrukciók nagyon, így improvizálni akart, vagy épp a tudásra hagyatkozni, de nem jutott előrébb. A plafon felé szegezi a tekintetét és mielőtt porrá aprítja a szárított gőteakármit a kezei között, visszahelyezi a polcra. Új megközelítés, lehet illene keresni valakit, aki dalol a kérdéseire, de az eladó nem épp az a fajta, akivel szívesen közösködne. Már messziről fura szagot árasztott és amire ő azt mondja, fura, annak súlya van, mert gyomra nem épp finnyás fajta. Szóval, őt ki kell lőni. Megindulva lépked előre futja át azokat, akik még rajta kívül itt vannak, csak tudják is, mit akarnak, majd találomra, a sötét tincsek gazdái fel kezd el lépdelni. Ó de nem veszi el a tanácstalan, nem tudom én melyik fajta a jó stratégiát, egyelőre csak megáll a közelében és hümmögve futja át, hogy nos, talán mégis megérte ma bejönni ide. Nem is ő lenne, random nyúl ki a polc felé és leemel egy üvegcsét. Jó, talán mégis kell valami trükk, vagy akármi. Ehh. Marha jó szórakozás.
- Rohadt latin – morogja az üvegre, ez már annak a része, és forgatja, mintha fejjel lefelé értelmes szavakat adna ki. Amúgy valóban nem tudja, mi a franc lebeg az üvegben, de ez lényegtelen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=800015#post800015][b]Weiss Arion Ruben - 2020.03.22. 23:08[/b][/url]

Talán lehet nem ártott volna annak idején több időt szentelni a tanulás azon részére, amikor a kondérokat kevergették, ő pedig azzal volt elfoglalva, hogyan dobja át a fél termen a békamájat, bele a fura tag hajába. Vagy épp akármi más, amire figyelt. Mindig is rém unalmas ága volt ez a mágiának számára és most is az, és mégis úgy kell tennie, mintha amúgy tudná, mi a francért is tért be. Vagyis tudja, akar egy kis ezt-azt, elkél majd a többieknek is akár, neki meg épp nem volt semmi dolga, mehetett is. Szerinte kifejezetten élvezik, ha valami hasonló dologra veszik rá finoman, vagy marad rá, mert vesztes és közben az élő fába is beleköt, mire megmozdul. Nem a hely miatt hisztizik, azzal ideiglenes megbékélt, vagy valami hasonló, hanem ő nem a kiskosaras ember, akinek türelme van válogatni és kivárni a sorát, ő erre mindig csak kér vagy rávesz valakit, akad jobb dolga is, vagy akadna, aztán ez lesz belőle. Dohogva megy és amikor meg valami nem jó, akkor bezzeg nincs értékelve, hogy legalább megtette. A kivitelezés mindegy.
A címkéket olvasgatja, a néhol megsárgult, pergő papíron heverő szavakat és nincs előrébb. Nem a listás alak, aki fel van készülve, ami pedig a fejében van, abban nincsenek instrukciók nagyon, így improvizálni akart, vagy épp a tudásra hagyatkozni, de nem jutott előrébb. A plafon felé szegezi a tekintetét és mielőtt porrá aprítja a szárított gőteakármit a kezei között, visszahelyezi a polcra. Új megközelítés, lehet illene keresni valakit, aki dalol a kérdéseire, de az eladó nem épp az a fajta, akivel szívesen közösködne. Már messziről fura szagot árasztott és amire ő azt mondja, fura, annak súlya van, mert gyomra nem épp finnyás fajta. Szóval, őt ki kell lőni. Megindulva lépked előre futja át azokat, akik még rajta kívül itt vannak, csak tudják is, mit akarnak, majd találomra, a sötét tincsek gazdái fel kezd el lépdelni. Ó de nem veszi el a tanácstalan, nem tudom én melyik fajta a jó stratégiát, egyelőre csak megáll a közelében és hümmögve futja át, hogy nos, talán mégis megérte ma bejönni ide. Nem is ő lenne, random nyúl ki a polc felé és leemel egy üvegcsét. Jó, talán mégis kell valami trükk, vagy akármi. Ehh. Marha jó szórakozás.
- Rohadt latin – morogja az üvegre, ez már annak a része, és forgatja, mintha fejjel lefelé értelmes szavakat adna ki. Amúgy valóban nem tudja, mi a franc lebeg az üvegben, de ez lényegtelen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=800512#post800512][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.03.24. 17:18[/b][/url]

Frissen manikűrözött körmei a fiola oldalán koppannak, ahogy átfogóan vizsgálgatja annak tartalmát. Finnyás. Csak és kizárólag olyan alapanyaggal és méreggel szeret dolgozni, amit ő maga állított elő vagy vásárolt meg. Az ilyen kereskedések rendszerint nagyobb gyártóktól és beszerzőktől kapják az eladnivalót, ezek azonban, tömegcikk mivoltuk révén nem feltétlenül azt a hatást vagy úgy érik el, ahogy a leendő vásárló elképzeli.
Most, hogy elnyerte a Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanári posztot, igazán illik felkészülnie, még egy kis méregraktárat is összetákol magának, amelyet könnyedén magával vihet az órákra. Noha elméletileg csupán leadná az anyagot, fontosnak tartja, hogy a diákok maguk is tisztában legyenek azzal, miről beszél - nem feltétlenül azért, hogy később használhassák. Ezen növények, illetve állati eredetű mérgek és pszichoaktív szerek gyakorta társulnak jellegzetes illatokhoz, melyek magukban nem károsak, de intő jelek lehetnek. Ezért lehetséges, hogy Eleanora-val még soha, senki sem tudott mérget itatni, egyszerűen érzi a szagát. Orra igen kifinomult, több évet töltött kutatólaborban és tanított már a Beauxbatons-ban, nem ma kezdte az ipart és ez határozottan látszik kiállásán. Végül az üvegcsét visszarakja a helyére és inkább a növények felé orientálódik.
Miközben leemeli a nadragulya levet a polcról, nem kerüli el figyelmét a mellette ácsorgó hümmögése, végül annak szitkozódása sem. Miért foglalkozik bájitalokkal az, aki nem ért hozzá? Határozott véleményét természetesen megtartja magának, pusztán csak oldalra pillant, hogy egyetlen másodperc alatt azonosítsa be az ismeretlen kezében nyugvó hozzávalót.
- Denevérlép. Nem túl nagy kiszerelés, kisebb hatásfokú főzetekhez megfelelő lehet - kritikusan pillant le a fiolára, miközben a saját kezében lévőt lögyböli - ez amolyan önkéntelen dolog, nem tudatos. Pótcselekvés gyanánt viszont tökéletes. Nem méri végig a férfit, bár lehet nem ártana megtennie, elvégre egy ilyen tájékozatlan mágus igen sok kárt okozhat maga körül. Ahelyett viszont, hogy kérdezősködni kezdene, könnyedén nyúl át a férfi orra előtt és leemel egy másik hatóanyagot. - Viperaméreg. Gyógyászati célokra használják, de ebben a mennyiségben már méregként is funkcionál, lényegesen jobb, mint a denevérlép és főzetet sem kell készíteni. Eleanora - ahogy végez, kinyújtja kezét, afféle bemutatkozás gyanánt. A méregtani gyorstalpaló igazán az ő asztala, még egy magabiztos mosolyt is megereszt, miközben keresi a szemkontaktust. Csak úgy sugárzik belőle a nőiesség, ahogyan a határozottság is. Szexi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=800710#post800710][b]Weiss Arion Ruben - 2020.03.25. 19:06[/b][/url]

Nincs ennél szánalmasabb, ez már tény. Itt áll és előadja a szerencsétlent, csak mert megint olyan, hogy figyelmet akar, de leginkább csak majd visszaérve elhencegni, hogy ehhez is ért, ki a király és a többi, mintha akárki, aki segít, nem is tett volna semmit sem. Tény, hogy kellene már olyan is, aki beavatott és a keze ügyes ezekre a vacakokra, azonban most csendes időszak van, nem tagfelvétel egy asztal mögött, meg azt amúgy sem ők döntik el, szóval minden csak improvizáció kérdése és azzal is oldódik meg. Hát hogy közben így kell tennie? Volt már sokkal rosszabb is, ha mondhat ilyet, ahol aztán tényleg úgy érezte, inkább elássa magát, mintsem megteszi. Az elején, minden elején csak a lealacsonyodás van és szégyen, onnan visz felfelé igazán minden, aztán meg lehet felejteni és gyorsan terelni, bár végtére, annyira szarul sosem állt, hogy még most is mossa magáról. Tipikus lépcsőfokok voltak azok, amik kellettek, semmi több. Mikor mi és mikor hogy. Ez most pedig inkább csak akadály, megakadás, az üvegcse a kezében pedig egy indikátor arra, hogy előbb-utóbb vagy a falhoz vágja, vagy random eltesz minden olyat, ami mellett koponya van, vagy nagyon csúnyának néz ki. Már érzi tarkóján a feszülést, azonban mintha csak minden a forgatókönyv szerint alakulna, a nő hangja csendül fel mellette. Úgy pillant felé, mint aki meg lenne lepve, hogy most tényleg hozzá és neki, nem mintha finoman ez lett volna a célja. Aprókat pislog, arca érdeklődő és kérdő, majd szusszan egyet és a kezében lévő dologra pillant. Ahha.
- Mázlim van, hogy van, aki ért is hozzá – féloldalas mosolya akár szégyellős is lehetne, ahogy visszaforgatja eredeti irányba az üvegcsét és végül visszahelyezi a polcra. Mivel a franc se akar annyit főzni, ez talán pont nem is kell, ha igen, legalább már tudja. Nagyjából. A nőt figyeli, ahogy koppan halkan az üveg a polcon, az jobban leköti a figyelmét, mint minden vacak. Kezét követve találja meg az újabb választást és mint valami kisdiák, úgy figyeli a rögtönzött előadást a polcok között. Oké. Hát nem kuka az tény és nem is fél, vagy épp kotnyeles mint a fene, ezt így hirtelen most nem tudja megmondani. Elneveti magát, de ez halk, kicsi és ebbe már igenis csempész zavarnak hangzó csengést.
- Ennyire feltűnő? Mi nem kerekedik egy apró szívességből. Ingyen órát kapok – ha már az méreg, akkor készségesen veszi el az üvegcsét és átteszi a másik kezébe, hogy rövid, illendő kézfogást adjon a másiknak.
- Ruben. És köszönöm a segítséget – engedi el ujjait, aztán persze nem mozdul. A látvány után persze ott van, hogy látszólag tudja is, mit beszél. Erre vigyorog odabent. - Talán szakmabeli? - puhatolózik finoman, mintha lenne még kérdése, csak egyelőre, udvariasságból nem akarná feltenni. A látszat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=803411#post803411][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.04.06. 11:16[/b][/url]

Nem szokása beleszólni mások dolgába, de mivel pontosan tudja, milyen károkat okozhat egy rosszul megválasztott hozzávaló, illetve a sikert mennyiben csökkentheti annak nem megfelelő felhasználása, inkább kedves. Mert lássuk be, hagyhatná szenvedni Rubent, még csak nehezére sem esne, egyszerűen szakmai ártalom, hogy egyből rárepül a bizonytalan kuncsaftra. Tervezett már egyébként üzletet is nyitni, néha napján megfordult a fejében, elvégre igazán jó minőségű áruból kevés akad idehaza. Vagy úgy egyébként bárhol. Figyelni kell a hozzávalók szavatossági idejét, illetve nem árt, ha ilyen kereskedés üzemeletetése esetén az ember maga végzi el a piszkos munkát, vagy olyannal csináltatja, akiben ezer százalékig megbízhat.
- Veszélyes másképp ilyesmivel foglalkozni - mintegy mellékesen jegyzi meg, ám nem kérdez rá, miért keresgél a férfi. Neki teljes mindegy, amíg nem őt akarja valaki eltenni láb alól. Mivel a főzetet nem ő készíti majd és minden bizonnyal nem is ő adja be ennek köszönhetően, túlságosan nagy lelki furdalást nem érez azzal kapcsolatban, hogy segít. Pedig talán kéne.
- Az még nem biztos, hogy ingyen van - hamiskás mosolyra ívelnek ajkai, ahogy egy szemérmetlen pillantással végigméri a férfit. Ugye senki sem gondolta, hogy Nora nem fog flörtölni Rubennel? Csak azért kérdezem, mert ez legalább olyan meglepő lenne, mint mondjuk Veritaserum ellenére hazudni. Az egyelőre még nem eldöntött, hogy tudatos és célzott-e ez a kis játék, de korai is lenne még megmondani. - Egyébként ettől eltekintve igen, feltűnő, ha valaki elveszett egy ilyen üzletben - ha óvatosan körbesandítanának, a nő nagy valószínűséggel mindenkiről, de legalábbis a nagy többségről meg tudná állapítani, mennyire jártas bájitalok terén. Egyesek mondjuk bűbájokban vagy egyéb tanult és veleszületett képességekben jeleskednek, a mi negyedvélánk ebben.
- Igazán nincs mit - elereszti a férfi kezét, azonban alig észrevehetően, ám teljesen szándékosan ujjai egy leheletnyivel finomabban és hosszabban súrolják a másikéit, mielőtt karja lassan visszaesne oldalára. - Így is mondhatjuk - nem fog elkezdeni hencegni, hogy mennyi mindent tud és mennyi helyen járt már, egyszerűen nem ő lenne. Noha sok dologban kifejezetten kihívó, az élet más területein szerénynek mondható. Életstílusával nem mindig van összhangban az emberekkel szemben képviselt attitűdje - bár volna mire büszkének lennie és az is úgy egyébként. Csak nem hiszi, hogy ezt ennyire nyíltan mások orra alá kéne tolnia. - Ha elárulod, mit szeretnél készíteni, segítek összeszedni a hozzávalókat - saját kosarára pillant, melybe már több alapanyag is bekerült, azonban közel sem teljes még készlete. Mindenképp eltöltene még egy jó órát az üzletben, ebbe pedig a saját dolgai összegyűjtése közben belefér, hogy jobbá tegye valaki más napját. De csak most, csak neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=803762#post803762][b]Weiss Arion Ruben - 2020.04.07. 12:26[/b][/url]

Lehetne itt hálálkodni a sorsnak meg mindennek, hogy legalább nem egyedül szív vele, de nem tesz elhamarkodott kijelentéseket, elvégre, semmivel sem szolgálta ki azt, hogy vele bárki is foglalkozzon a saját maga dolgán kívül. És mégis, a dög mivolta persze szinte kiköveteli, hogy igenis, sehol sem jó egyedül, miért ne és hasonlók, mondhatni mindenhol keres társaságot, ha úgy hozza a szerencse, valahogy ez könnyedén megy, az már annyira nem, hogy azokat érdekesnek és értékesnek is tarthassa. De hát, ez amolyan lutri, szerencse dolga, illetve azé, hogy az a valaki mire mutat hajlandóságot. Nyilván nem a megváltást fogja most ettől a találkozástól, beszélgetéstől remélni, egyelőre azonban érdekes, vagy ha annyira nem, fenntartja azt. Elvégre, valóban jobb, ha úgymond bedolgoznak a keze alá és akkor ebből a helyzetből is győztesként jöhet ki.
- Igen, igen, veszélyes. Valahol el kell kezdeni mégis – mintha a kényszer szülte helyzet lenne, hogy neki a kondér mellé kell állni és kavargatni, de nem, végül is ez sem fog megtörténni, vagy megcsinálja más, vagy keres valakit rá, a meggyőző képessége meg mindig is működött. Hol így, hol úgy. De most róla van szó, azt kell mutatni, hogy ő fog erre készülni, még ha ismeretei nem is olyan mélyek. Az, hogy amúgy mi etikus és mi nem, most nem kérdés, talán a nő sem fog arra figyelni.
- Sosem mondtam, hogy nem honorálom a segítséget, mert valóban, nincs ingyen. Amennyiben ára van, kíváncsi vagyok rá – és hogy itt most valóban pénzről vagy másról van szó, az a nő és az ő pillantásából sem derül ki, mondhatni inkább utal minden másra, mint arra, amiről szó lehetne. Állja a pillantást, apró mosoly ül szája szegletében, apró játék, hát pont ő rontaná el? Már megnézte ő is, előbb, mint illett volna, szóval, ezzel már nincs probléma. De adjuk az ártatlan utalások játékát, persze hogy. Kell.
- Nos, meglehet. Aki eddig járta ezeket a köröket, már nincs a közelben, én maradtam – nyitva hagyja, hogy ki és miért tűnt el, nem is fontos, mert lenne, azonban ő húzta a rövid szalmaszálat inkább, vagy még talán azt sem. Nem fontos senki sem, ezek most csak szavak és semmi több. Elveszett lenne? Talán kicsit csak, de annál jobban tűnik annak. Remek. Ez volt a látszat lényege. Az pedig már csak ráadás, ahogy a kézfogás nyúlik, szinte már-már nem lehet észrevenni, de a részletekre figyelni kell mindig, ő pedig abban nem elveszett. Továbbra sem szorította a kezet vagy bármi, semmi egyéb, finom fogással tartotta, majd eresztette végül el.
- Ebbe beletrafáltam – micsoda szerencse, bár az, hogy mondhatjuk, nem épp azt sugallja. Vajon akkor mi a teljes? Jó kérdés, ködben pihen. Egyelőre ez is elég, tanulja, hogy hogyan kell beérni a kevesebbel, igen.
- Semmi veszélyes, nem akarok ijesztőnek tűnni – nevet egy aprót, pillant a másik kosara felé, a sajátja nincs, hiszen nem vett magához. Csak az üvegcse volt ujjai között. - Mostanság nehezen alszom, egy kicsit komolyabb álomfőzetre vágyom. Illetve valami a fájdalomra, egy jó barátom rettentően panaszkodik a migrénjére. Meg tudnám venni bizonyára, de azokban sosem bíztam, egyszer igen szerencsétlen választottam és... nos, nem volt kellemes – ingatja meg a fejét, szórakozott mosollyal. Nem fontos, mondja a pillantása, amely azonban visszaesik a másikra. - Azt nagyon megköszönném, mint mondtam. A segítséget bármikor – húzódnak ajkai mosolyra, talán ahogy az előbb, úgy most emögött van több tartalom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=804866#post804866][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.04.12. 21:59[/b][/url]

Erre inkább nem is mond semmit. Bájitalokat és mérgeket tanulmányozni először is könyveken keresztül lehet és kell is, hogy amikor eljön az ember fia a kereskedésbe, ne álljon úgy, mint egy rakás szerencsétlenség. De mint már említettem, Norának rendkívül radikális nézetei vannak ezzel kapcsolatban, ami abból fakad, hogy ez a szakmája. Aki tudja, mivel játszik, sokkal kritikusabban szemléli a vakmerő tudatlanokat.
- Akkor erre még visszatérünk - mosolya csak egy hangyányit válik szélesebbé, mely ismételten magabiztosságáról árulkodik. Lehetséges, hogy megisznak egy kávét, de az sem baj, ha a nap szexbe torkollik. A nő szabados életvitelébe mindkettő éppoly jól belefér. No persze a látszat gyakran csalóka: attól függetlenül, hogy bárkivel képes akár órákon keresztül flörtölni, ezen férfiak töredékével, ha valóban le is fekszik. Bár vallja, hogy ugyanannyi joga van hosszú listát gyártani alkalmi partnereiből, mint bárki másnak, tudja jól, hogy az a zár, amit minden kulcs kinyit, bizony egy borzalmasan rossz zár, éppen ezért ebben sem érdemes túlzásokba esni.
- Ó, hát az kellemetlen - így azért máris másabb a leányzó fekvése és Nora hozzáállása is lényegesen empatikusabb. Egy hozzáértőt helyettesíteni, hacsak ideiglenesen is van rá szükség, komoly feladat, főleg egy nem szakmabelinek. Talán ez az a pont, ahogy úgy dönt, kisegíti a bajban. Az továbbra is vitatható, hogy amennyiben viszont nincs olyan, aki ezen alapanyagokkal bánni tudna, miért erőltetik továbbra is ezek vásárlását és felhasználást...? Ekkor jön be ismételten a képbe, hogy nem tud semmit a férfiról, ugyanúgy lehet egy hazug, simlis csaló, mint egy becsületes, ámde balszerencsés flótás, akire rálőcsöltek egy nem hozzáillő feladatot.
- Dolgoztam kutatólaborban, járok konferenciákra és tanárként oktatok. Úgyhogy ebbe erősen bele - noha nem dicsekedős fajta, végül jobbnak látja, ha a korábbi intermezzo fényében mégis tisztázza, hogy nem a levegőbe beszél. Ha már kérdőre vonta Rubent, hogy mégis miért nyúlkál olyasmibe, ami nem az ő dolga, akkor jobban teszi, ha megerősíti, hogy ő viszont illetékes. Persze ezeket sem fennhéjázóan vagy lenézően tudatja, inkább csak tényszerűen, amolyan tiszta víz a pohárba. - Nem akarsz? Pedig épp halálra készültem rémülni - huncut görbe játszik ajkainak sarkában, miközben egy leheletnyit oldalra biccenti a fejét. El sem tudná képzelni a férfiról, hogy ártana valakinek, legalábbis szánt szándékkal. Ugye, milyen csalóka a látszat? Ezért ne ítélj soha elsőre, veszélyes dolog. Még jó, hogy ezzel a nő is tisztában van, így bár egyelőre azt mondaná, ártalmatlan a másik, számára továbbra is ismeretlen, így óvatos.
- Az álmatlanságra két főzetet is tudok javasolni - íriszei fürkészőn szaladnak végig a markáns arcélen, majd megállapodnak az enyhén karikás szemeknél, végül találkoznak Ruben pillantásával. - Attól függ, hogy szeretnél-e álmodni vagy sem - megfejthetetlen arckifejezéssel vizslatja továbbra is a férfit. Az Álmatlan álom inkább hat valamiféle eszméletvesztő bájitalnak, semmint pihentető alvást garantálónak, míg az Álomfőzet igen mély, ám akár intenzív alvási ciklusokat is eredményezhet. Egyik sem rosszabb, mint a másik, hisz a személytől függően mindkettő lehet kimerítő is. Nora biztos, hogy nem választaná az előbbit, a sötétség számára sohasem volt kielégítő vagy megnyugtató. Inkább futna egész éjjel álmában, mintsem a semmiben heverjen órákon keresztül. A fájdalomcsillapítóra egyelőre nem reagál, arra ezer és egy megoldás kínálkozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=806360#post806360][b]Weiss Arion Ruben - 2020.04.20. 20:13[/b][/url]

- Rendben van – bólint rá, hogy ő sem zárja ezt a lehetőséget ki, ha már adódik legközelebb, miért ne. Arról is hazudna, ha teljes mértékben a mérgek és egyéb főzetek miatt gondolna erre, de az is hasznos, valahol, azért is van itt, hogy hasznosat faragjon belőle, vagyis nem ő, majd más, egyelőre mivel nincs más, marad az, hogy ácsorog, hasonló mosolyt húz ajkaira, mintha értené a sorok között a poént, vagy bármi utalást, mintha eleve lenne. Honorál ő, ahogy tud, de nos, kinek mi az érték. Lehet az elismerés, lehet az bármi más is, vannak dolgok, amelyeket mások sokkal többre értékelnek, neki meg csak szavak, mert előrébb nem viszik. Friss ismeretsége talán épp minden végkimenetelre utal, talán már tudja a válasz, miközben megvonja a vállát arra, mi a kellemetlen. Sorolhatná ugyan, de az nem panasz lenne, hanem csak egy felsorolás, a mi irritálja az életben kérdés pedig inkább gyónás lenne, aligha változtatna benne bármit is. Kellemetlen. Lehet így is nevezni.
- Annyira nem. Csak pár alkalom, aztán visszatér minden a normál kerékvágásba – fogalma sincs, hogy legközelebbre is ő kell majd, vagy mit találnak ki, lesz-e egyáltalán hangulata ahhoz, hogy bármit is csináljon, úgy véli – a többiek részéről – ez csak egyszeri alkalom, nem egy bevésődő szokás. Nemigen használ mérgeket, arra ő maga az inkább, tetőtől talpig, nincs szüksége nagyon külön erősítésre, mert ha nagyon kell, ott a pálca, vagy bármi más, amit hasznosítani tud, mert kreatív, a látszat ellenére is, igencsak meglepné talán, vagy sem, egyszerűen ez egy olyan dolog, ami kiderül, vagy sem. Nincs ellenére semmi, sosem volt és sosem lesz, ahogy csendben hallgatja a nőt a karrierjéről, vonásaiba elismerés költözik, amint felé biccent. A buta nők sosem voltak többek, mint lyukak körítéssel, az üres fecsegés és fej pedig általában hamar eluntatta. De a nagyon okos nők sem a legjobbak, mégis, kellemesebb velük szót érteni, mert néha neki is vannak szavai, amelyek többet holmi vicceknél, komolytalan akárminél. Noha nem járta végig az utat, amely az iskola padjai között várta, ahhoz képest intelligens, csak épp a jó formában kell elkapni. Ez már rizikósabb.
- Minden elismerésem. Micsoda karrier, és nem azért, mert most jön a, de hát nő vagy... mondat, mert ez már nem divat. És mi vitte rá erre a szakmára, ha lehet tudni? - érdeklődik felszínesen, mégis érthetően és érezhetően. Hízelegni kell, mert az ilyenek, mint ő, nem csak elszántak, de büszkék is, még ha nem hencegnek. Ha valaki elejti ezeket, a léleknek jól esik.
- Nem lenne szívem halálra rémíteni, egy kicsit talán, de az pedig kellene is – viszonozza az incselkedő dolgot, mert már majdnem mondhatná, hogy olyan, mint mikor direkt ijesztőbb filmet választanak, hogy közelebb bújjon és kerüljön. Aljas és hasznos módszer, sokan élnek vele mégis, akármennyire is elcsépelt. De most nem az ijedelem, vagy a félelem a fontos, hanem az álca, amely mögé rejtette az ittlétét. Mert bár nem ez a célja, a mély álom is lehet hasznos, mert kicsivel több, és örök lehet. Azonban ugye, ez nem kérdés.
- Ritkán álmodok, akkor sem pihentető. Stresszes élet már csak ilyen. Inkább akkor ne kínozzon az – von aprón vállat, ahogy tekintetük találkozik, és ahogy közelebb lép, mint aki várja a következő felvonást, vagyis inkább tanácsot, akármit, amely a válaszból adódik, hiszen, most tanul. Aztán ki tudja, lehet csak közelebbről is látni akar mindent, akár csak hajtincsének esését, vagy az illatot, amely körbelengi, mintha cserkészne és mégsem.
- Bizonyára nem a legpihentetőbb a tanítás sem, a sok gyerekkel. Kérem, ne gondolja, hogy ezzel terhelni kívánom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=808689#post808689][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.05.17. 04:36[/b][/url]

Bólint egyet és valahol meg is nyugszik. Szükség esetén belefér, hogy ő szerezzen be alapanyagokat, de hosszú távon, hacsak nem kíván elmélyülni ezen szakma rejtelmeiben, kifejezetten borzalmas ötlet. Alkalmanként szívesen ad gyors talpalót és minő szerencse, hogy ma épp ugyanakkor vannak itt és nem vásárol felesleges dolgokat.
- Köszönöm – bólint egyet, ettől viszont nem tűnik szerénytelennek vagy egoistának. Tisztában van a kvalitásaival, ezáltal pár mézes-mázos szóval nem lehet levenni a lábáról, viszont elaltatni sem olyan egyszerű gyanakvását. A tömjénezés az olyanoknál működik, akik túlzottan magabiztosak. Számukra a rajongás amolyan éltetésképp hat, dicsérd és a kegyeltje lehetsz, bevesz a maga kis körébe és már tudsz is róla mindent. A kis önbizalomhiányosak meg rögtön a lekötelezettjeiddé válnak, elmondják életük tragédiáját és bármit kérhetsz tőlük, mert megteszik, hisz végre valaki észrevette őket és a tehetségüket. – Édesanyám gyógyító és gyógynövény szakértő. Világ életemben azt néztem, hogy lehet meggyógyítani másokat, de arról sohasem beszéltünk, mi okozza. Nos, engem az jobban érdekelt – megvonja vállát, amolyan long story short módon. Mesélhetne erről órákat, de nem hiszi, hogy kíváncsi rá a másik és valóban érdeklődve hallgatná végig. Nem strapálja magát feleslegesen, ahogyan a száját sem fogja tépni, nem kell az üres fecsegés.
- Tehát tartanom kéne Öntől? – bolond lenne, ha nem tenné, súgja egy hang elméjének hátsó feléből, ezzel azonban teljesen ellentétesen kiül egy mosoly arcára. Mintha játszana, mintha nem gondolná komolyan, pedig nagyon is úgy tesz. Aki mérget vesz, veszélytelen nem lehet, hacsak nem szakmabeli vagy kutató. Márpedig Ruben nem az.
- Ahogy gondolja – biccent egyet, s nem firtatja a döntés mibenlétét. Mindenki más és más, lehet neki tényleg ez tesz jobbat. Ezesetben viszont jobban teszi, ha elmondja a receptet. – Akkor az Álmatlan álom lesz a megfelelő bájital. A legtöbb hozzávalót megtalálja a háztartásában, úgymint méz, víz, fokhagyma, ha tartanak növényeket, akkor levendula és kamilla. Az egyetlen, igazán kényes alapanyag a mákonybab, azt mindenképp be kell szerezni – már érzi, hogy bújik elő belőle a professzor asszony, aki leadja az anyagot, mint a diákoknak egy átlagos órán. Bár alapvetően mérgekre szakosodott, imádta a bájitaltant és extra fakultációt is felvett belőle, valamint unalmas perceiben szereti az otthon lévő könyvét olvasgatni, mely tele van érdekesnél érdekesebb dolgokkal. Azt nem tudja, Ruben kíván-e jegyzetet készíteni, de ő egyszer elmondja, utána magára vessen. – Egy ezüst üstben vízben oldott mézet kell hevíteni öt percen keresztül, utána bele kell tenni a mákonybabot, de egészben. Addig kell a főzetben hagyni, míg a külseje ráncosodni és repedezni kezd, akkor egy szűrővel ki kell emelni belőle. Ezután a selyemszalaggal összekötött két-két hajtásnyi levendulát és kamillát bele kell tenni a főzetbe, végül pedig a fokhagymát kell durvára szeletelni és beleszórni az üstbe. Ezután hetvenkét órán keresztül kell főzni, egy perccel sem tovább vagy rövidebb ideig. Ha letelik, hétszer keverje meg az óramutató járásával megegyező irányba, majd vegye le a tűzről. Ezután már csak annyi a dolga, hogy hagyja kihűlni, míg a főzet lilás színűre nem vált, ekkor beadagolható és fogyasztható – nos, ha valami ilyesmit értett gyorstalpaló alatt, akkor very well done. Mikor végez, fél szemöldöke a magasba emelkedik, ajka pedig mosolyra húzódik. – Van kérdés? – szemtelen, pimasz egy nőszemély, de épp ettől olyan imádni valóan bájos. Különben is, ha szükséges, szívesen elmondja még egyszer, utoljára. Nem kenyere az ismétlés, de néha belefér.
- Higgye el, Ön lesz az első, aki tudni fogja, ha terhel engem bármivel – nem biztos, hogy gondolná, de Nora rendkívül talpraesett nő, amennyiben úgy véli, hogy nem kíván a továbbiakban segítséget nyújtani, azt közölni fogja. Ahogyan azt is, ha hirtelen jobb dolga akad, de ez a veszély egyelőre nem fenyegeti őket. Annak mondjuk örülne, ha nem kéne minden egyes főzetet elmagyaráznia, de ki tudja, lehet ennyi elég is volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=809058#post809058][b]Weiss Arion Ruben - 2020.05.20. 19:15[/b][/url]

Valahogy kiszámolható, hogy tűz-közelben volt ahhoz, hogy ez csak valami apró ötletből kialakult szenvedély legyen. A legtöbb, normál esetben történő karrierépítés hasonlóképp zajlik le, ott a példa, a követendő út és úgymond az, amire fel lehet tekinteni. Nem ritka a tanárgyerek, ügyvédgeneráció, orvosok halma egy-egy családfán, akik kicsit konzervatívabbak vagy épp komolyan veszik a karrier szót, sokszor el is várják, hogy követendő példa legyen a saját élete annak a generációnak, amit felnevel. Van, ahol a kieső a fekete bárány, van, ahol fel sem veszi. Persze, most nem teljes mértékben ezt a választ kapja, mégis, egyből jobban érti és tudja elképzelni, hogyan sikerült az, amelyet nem olyan rég köszönt meg a dicséretre és persze, amelyet hallgatva bólint egyet.
- Az is egy nézőpont, igen. Végtére is, teljesen érthető. Mint mikor a dolgok működése nem olyan fontos, csak az, hogy hogyan. Bár bevallom, én ezt nem éltem át, valahogy sosem vonzottak a bestiák – szabadkozik, hogy érti ő az indokát, csak mégsem, mert nem követte semerre sem. Valóban nem, csak a szavak mások, és mégis, valahol van benne valami az öregből, mélyen elásva, kaparni kellene, olyat azonban nem tesz, talán sosem. Mélyen kell lennie, a mosolynak pedig a felszínen, amelyet cinkosan fest arcára.
- Ugyan, csak annyira, mint mindenki mástól – mert való igaz, ha azt a paranoiát nézi, amely sokakat hajt, akkor bizony jobb, ha mindenkitől tart, nem mintha úgy nézne ki – meg a tudás, amelyet elsajátított – akinek félnie kellene minden erre járótól. Bár, az sem utolsó, hogy aki ilyesmiket kíván venni, ténylegesen, azok vannak olyan veszélyesek, mint amelytől az érzet óvná. Mindegy is. Még mindig csak betévedő és igazándiból felszínes okokra keresi a választ, a megoldást és mégis, érdeklődő tekintettel bólogat arra, hogy gondolja. Nem szokása álmodni amúgy sem, általában az álom mélyen és sokára nyomja el, ameddig kihajtja magából az energiát, azonban, amikor mégsem így van, az érdekes képsorok már más. Nem rázza meg, nem fél tőlük, de nem is várja őket. Csak teszi, amit a test gépezete kíván, ha azonban nincs szüksége rá, simán kimarad az életéből. Ez sem egészséges felfogás, de azt már rég nem nézi.
- Áhh, eddig nem is hangzik nehéznek. Nagyjából tényleg minden van – veti sorra azokat, amit hall, valóban átlagosak, a mákonybab pedig biztosan valamelyik polcon pihen. Még a végén tényleg kedve támad hozzá, de vélhetően hazamenve elmorogja a nagy köszönetet a semmire, hogy ezt megélte, aztán bevágja a fiók mélyére és el is felejti. - Babot mindjárt keresek is – a mellette lévő polcra pillant, hogy vajon ennyire közel van, vagy más sorban fogja meglelni, végül még sem moccan, mert a nő folytatja tovább. Egy párat pislog, tekintete ismét megkeresi őt és arca olyanra húzódik, aki épp most issza élete szavait mástól. Meg sem mozdul, csak pislog, néha biccentene, de még az sem, aztán, amint a kérdés elhangzik, úgy kel fel, mintha órán lett volna és a jegyzetén szunyókált volna eddig.
- Huh. Basszus – szusszan egyet, fejét megrázva rendezi a dolgokat, egy tincset lök hátra, amely homlokába hullik. - Oké, most már nehéznek hangzik. Mi lesz, ha tovább csinálom? - érdeklődik, majd szinte ajkai mozognak abba, ahogy némán ismétli a lépéseket. Selyemszalag, kavarni, főzni, oké, ő ebből nem volt jó. Tényleg nem.
- Vajon van olyan barom, aki saját magát mérgezi meg? - mert biztos, hogy ha ezt most még megjegyezve elkészítené és tegyük fel, még lila is lenne, még a kutyával sem itatná meg. Jobb ezeket olyanra bízni, akik tudják, mit beszélnek. Ő nem tudja, de nem is az jön most, hogy hízeleg. Egyelőre. Talán sosem.
- Lekötelez. Meg azzal is, hogy elmondta. Lehet nem ártana jegyzetet csinálnom, mert mikor innen kilépek, a babot fogom megkötözni és hetvenkét hétig főzöm – nevet aprót, majd szusszanva hagyja abba, pillant felé, kíváncsian. Tényleg érti, amit értenie kell. Az ilyen mindig is elismert, annak, akinek az erő és a képesség fontosabb, mint a morális jóság, vagy bármi más.
- Az a kérdés bármi előtt, hogy mivel fogom tudni meghálálni?