38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 31. 20:47 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 19 |este a parton |o

A csodás kalandok természetesen a mai napon is folytatódtak. Őszintén szólva nem is tudom, hogy melyik volt a kedvenc momentumom. Gőzhajózás a Balcsin vagy a sétálás a sétányon? Esetleg a strandolás, vagy hogy akkora adagokat adtak fagyikehely címszó alatt, hogy megenni sem tudtam? Mondjuk talán a hajókázás, igen. Vicces volt, hogy körülbelül úgy lógtam át a korláton, hogy a habokba gyönyörködjek, ahogy a kutyák lógatják ki a fejüket a kocsi ablakán. Persze nem az egész út alatt. Egy dolog árnyékolta be ezt az élményt: nem játszhattam a vízzel. Annyira adta volna magát egy-két vízdelfin a hajó mellett, ki-kiugrálva a vízből. A sétány meg, istenem de gyönyörű! Mondjuk már hallottam róla, de a valóság az minden képzeletet felülmúlt. Mindenfelé különféle árusok, bűvészek (vicces volt őket nézni), volt tenyérjós is (na ezen már röhögtünk), portré rajzoló művészek, mindenféle furcsa technikával festő emberkék. És rengeteg ember, sikerült megtalálnunk Balatonfüred szívét, telis tele  szobrokkal. Készültek érdekes és vicces fotók, és sok időt töltöttünk a padokon ülve a vitorlásokat nézegetve.
Ezekkel úgy el is voltak foglalva a gondolataim rendesen, csupán a strandon kezdődött az ejtőzés közben, hogy vissza-visszaemlékeztem az előző nap, illetve este eseményeire. Persze ilyenkor mindig lopva Thomasra pislogtam, hogy aztán vagy nyugodtan szemléljem, vagy egy nagy vigyor kíséretében fedezzem fel, hogy épp egymást lessük. Gondolom, mondani sem kell, hogy az égadta világon semmi változás sem fedezhető fel rajtunk, senki meg nem mondaná, hogy nem két külön ágyban aludtunk. Mert, hogy bizony, sikerült nyugodtan végigaludni az éjszakát. Pánikroham és hasonlók nélkül. Én picit később aludtam el, mint ő, szóval egy darabig az oldalamon fekve figyeltem lágyan a nyugodt vonásait, majd én is belesüllyedtem az álmok puha felhőpamacsai közé. Benito valószínűleg végig köztünk maradt, hol dorombolva, hol horkolva; de a fene se tudja. Én részemről aludtam. Nem tudom, hogy mocorogtam-e egyáltalán vagy sem, sem azt, hogy közelebb kerültünk-e egymáshoz vagy sem. Lehetséges, hogy hozzáértem, sőt még akár az is elképzelhető, hogy hozzá is bújtam. De emlékezni nem emlékszem ilyenre, tényleg mélyen aludtam. Méghozzá nagyon is jól, teljes biztonságban érezve magam, a puha és meleg álmoktól és takarótól átölelve és az is biztos, hogy ugyanabba a pózba ébredtem, mint amire utoljára emlékszem. Álomittasan pislogtam a fiúra, arcomon egy nagy boldog mosollyal. Örömöm egyrészt abból is fakad, hogy sikerült, együtt aludtunk. Másrészt abból, hogy itt vagyok vele, és nem csak álom volt az a nap. Oh, most hogy így belegondolok, takaró? Hm, szokatlan, de nem elképzelhetetlen, hogy betakaróztam éjjel.
Most pedig ismét a part felé tartunk a naplemente utolsó sugarait szemlélve a vízen. Törölköző és egyéb szükséges cuccok a vállamra akasztott tatyóban rejtőznek, az összegömbölyödött sárkányleopárddal együtt. Elsőnek a fizetős szakasz felé vesszük az irányt, ami ilyenkor ugye már ingyenes. Remélhetőleg eléggé néptelen lesz. Mire áthaladunk a kapun kezd az ég bársonyos sötétségbe borulni. Halkan beszélgetünk a korábbi élményekről, meg arról, ami még előttünk van. Kellemes izgatottság árad szét bennem, ahogy sétálunk megfelelő helyet keresve magunknak.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
Írta: 2019. augusztus 31. 21:40 | Link

LAU
este a parton | a szünetben Balatonfüreden | x

Csordultig vagyok a balatoni élményekkel és még sehol sincs a végük. Feldolgozni sincs őket se időm, se energiám, pedig mindkettőben bővelkedek. Mindez azonban nem tompít el, nem fásulok bele, sőt, boldogan veszem sorra őket, fáradhatatlanul. Mosolyom letörölhetetlen, ahogy a lányokkal a legszínesebb kalandokba vetjük magunkat. Derűs egy banda vagyunk, minden kalandban együtt. Klikkesedés kizárva. Még Lauval sem tesszük. Kívülállónak valószínűleg kitalálhatatlan lenne, fűz-e itt bárkit a négyesből nem baráti szál is a másikhoz. Aki figyelmes, ő tud csak elkapni egy-egy összepillantást, apró mozdulatot, amik viszont többet mondanak mindennél.
Előbb merültem bár álomba az éjjel, pár óra múlva megébredtem kicsit, amikor barátnőm alvókának használta a karomat. Igen, ezt tette. Magához ölelte, arcát neki simította. Álmoskásan, de határtalan örömmel nyugtáztam ezt és már mozdítottam is kezem, hogy megsimogassam őt, illetve fordultam volna, hogy oldalamra feküdjek, átölelve, teljesen megfeledkezve magamról, ám a felénél abbamaradt a mozdulat, ahogy alig éber gondolataim közé nyilallt az óva intés. Hiszen mi van, ha erre ébred? Mi van, ha megijed, talán nem is tudva hirtelen, mi történik vele? Nyugton maradtam hát. Inkább csak élveztem  a bújást, amíg nyitva tudtam még tartani a szemem. Szóval annyira nem sokáig. Reggel aztán már nem szorongatott, és láttam rajta, hogy ő semmit nem észlelt az egészből, szóval nem hoztam fel inkább én se. Azt talán furcsállta, hogy be volt takarózva. Én takargattam be vigyázva, ebbe fullasztva a megkezdett felé hajlást. Kint volt a dereka megint.
Barátnőm különben valami eszméletlen csinos ma is a fehér kis ruhájában. Ezt egy visszafogottabb változatban vele is közöltem, aztán meg nem győztem nem ott felejteni néha rajta tekintetem a nap folyamán. Most azonban már leszállt ránk az este, a strandra tartva lelvén minket. Nagy örömünkre a kapu kitárva, tényleg be lehet csak úgy jönni. Ezt más is kihasználta, vannak páran még itt a parton, azonban egyáltalán nem sokan. Javaslom, hogy menjünk még kicsit, abban a reményben, hogy valami még félreesőbb helyet találjunk. Nyilvánvalóan Benito miatt. Beveszünk egy padot. Lerakom rá a Liam bácsitól lenyúlt, japán szimbólumos vászontáskámat és még egyszer körbenézek. De ez tényleg egy nagyon klassz, elszigeteltebb partszakasz. Kibújok papucsomból és már veszem is le shortomat a teknősös fürdőgatyám felől, aztán lekapom világos pólómat, szépen a padra terítve. Mert ugye már megyünk is be?

¤ ¤ ¤
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 31. 22:08 | Link

Thomas

 Balatonfüred, augusztus 19 |este a parton |o

Tényleg nem vettem észre, hogy eloroztam Thomas karját az éjjel, bár ha szóvá tette volna sem lepődtem volna meg különösebben. Legalább nem félig rajta feküdtem már megint. Jó, azon se biztos, hogy csodálkoztam volna. De mindegy, a lényeg hogy szuper éjszaka volt. És nem volt melegem sem. Biztos a karkötő szabályozza ezt is. Istenem de utálom ezt a vackot már!
Ráérősen szemlélődöm, elnézegetem a sok izgatott arcot, akik hozzánk hasonlóan esti fürdőzésre adták a fejüket. Vannak itt családok, nagyobb baráti társaságok, de főként párok. Róluk gyorsan elfordítom a tekintetem, nem vagyok kíváncsi sem az egymásra pislogásukra, sem arra, hogy vannak összegabalyodva. Rásandítok a mellettem lépdelő fiúra, de nem adja különösebb jelét annak, hogy észrevenné ezt. Annak meg végképp nem, hogy esetleg megfordult-e a fejében, hogy ilyen romantikus céllal jöttünk mi le ide. Egyre néptelenebb helyekre tévedünk, a közvilágítás sem éppen a legtökéletesebb, szóval nekünk pont, hogy ideális. Annyi fény van, hogy jól lássuk egymást, annyi azonban már nincs, hogy a sárkányleopárdra ne lehessen ráfogni, hogy valami icipici kutya. Leteszem a táskámat a földre, hogy elő is tudjon jönni az állatkám, aki határozottan izgatottan tekereg körülöttünk, tekintetét le sem véve a vízről. Majd felrakom a táskát a padra, kilépek a lábbelimből, és egy mozdulattal kibújok a ruhámból. Nem engedem le azonnal a karomat, a fejem fölé emelve nyújtózkodom egy kicsit, élvezve a levegő hűvösségét a bőrömön. De nem ezért jöttünk ide. Leteszem hát a cuccaim és kicsit tétovázva fordulok a már levetkőzött barátom felé.
- Öhm, figyelj … én, ezt most le fogom venni. Egyszerűen, muszáj … - mondom neki kicsit félősen, ahogy nyúlok a karkötőm felé, hogy leoldjam azt. Mindketten tudjuk, hogy ez mit jelent, és az ezzel járó veszélyeket is.
Úgyhogy … próbáljunk majd meg minél beljebb menni. Megoldom, hogy ne fáradjunk ki. - teszem hozzá egy nagy vigyorral az arcomon, ahogy megérzem a víz vonzását az ereimben. Na ez az, így már sokkal jobb. Végigpillantok Thomason, majd kérdő tekintettel a víz felé intek. Mehetünk?
Benito mindenesetre megiramodik, így mi is követjük őt, igaz némi távolságot tartunk a bezsongott macskától. Nem cicózik ugyanis, és nekifutásból elrugaszkodik a part szélén, hogy szó szerint belerepüljön a vízbe egy nagy placcsanással. Utána szólok, hogy ne tűnjön el, és főleg eszébe ne jusson összefröcskölni minket, amíg meg nem szokjuk a víz hőmérsékletét. Előre megyek és éppen hogy beledugom a lábam a vízbe, már húzom is ki onnan meglepődve. Nem érzem a hőmérsékletét, nem tudom, hogy hideg lesz-e Thomasnak. Egy vállvonás után gyorsan beljebb megyek, le is bukom a víz alá, majd kiengedett, csöpögő hajjal felbukkanva figyelem mosolyogva, ahogy a fiú is csatlakozik hozzánk.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
Írta: 2019. augusztus 31. 22:33 | Link

LAU
este a parton | a szünetben Balatonfüreden | x

Őszintén nem tudom, mi jut eszembe meg mi nem. Mármint arról, hogy most lejöttünk ide kettesben, vagy az egymásba fonódott párocskákról, akik mellett elhaladunk. Túlságosan zsong az agyam, amolyan kellemes módon, és bár felütik bennem a fejüket mindenféle hullámzó érzelmek, gondolattá már nem nagyon formálódnak.
Vigyorogva figyelem az előkerülő zsákbamacskát, körbepillantva olykor, biztos nem tűnik-e fel senkinek, de igazán jó helyet találtunk. Aztán a ruhától megszabadult lányra nézek. Készen áll ő is a csobbanásra.
- Ó. Hát... oké - pislogok kicsit arra, hogy leveszi a karkötőjét, majd viszonzom mosolyát. Kiváncsi vagyok, hogy érti, hogy megoldja. Nem faggatom viszont, meglátom majd. Követjük Beni példáját. Na nem annyira, hogy mi is így beleugorjunk a vízbe, ám indulunk le a lépcsőn utána. Részemről az utolsó száraz fokon úgy kapaszkodom a korlátba, mintha az életem múlna rajta, aztán belemártom lábam a Balatonba. Hm. Mintha nem lenne olyan hideg, mint nap közben. Nyilván, mert nincs most úgy felhevülve a testünk. Minden esetre bátrabban folytatom utam. Azért én nem vetem így bele magam, mint a sárkányleopárd után Lau is megteszi. Csak sétálok mögöttük, igazítva egyet nyakláncomon. Egyre messzebb kerülünk a fényektől, de a szemünk is szokja a viszonyokat, így végig jól látom őket, csak immáron lassan nem fürődnek másban, mint a holdvilágban. Meg persze a tóban. Derekamig ér még csak a víz. Beni ideúszkál hozzám és cápamód köröz körülöttem. Most félnem kéne? Nem megy, túl cuki a cica. Oda-odanyúlok, mindig megsimogatva őt, amikor éppen előttem jár. A harmadiknál direkt bele is nyomja fejét tenyerembe.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. augusztus 31. 23:11 | Link

Thomas
Balatonfüred, augusztus 19 |este a vízben|o

Ahogy haladok előre - vagyis egészen pontosan hátra, mivel továbbra is a part és Thomas felé nézek -  már hagyom is egy icipicit a mágiámat előbukkanni, a körülöttünk fodrozódó víz ölt néha-néha furcsa alakot, de csupán néhány pillanatra. Gyorsabban jutunk be, mint napközben, még Thomas is. Mondjuk nagyon aranyos volt, ahogy körbe-körbe pislogott, hogy vajon honnan fenyegetheti veszély. Őszintén szólva most pontosan afelől, amerre figyel. Felőlem, és Benito felől. Maximum. Oké, főleg a cica felől.
Nagyot kacagok a támadó állásba helyezkedő macskán, aki már nem is a mancsával hajtja magát, csak a farkát tekergeti jobbra-balra, mint egy krokodil. És cserkészi befelé a fiút. Nagyon cukik.
- Próbáld meg elkapni, és lenyomni a víz alá. Azt szeretné – tolmácsolom a cica óhaját meglátva, hogy már szó szerint beleveti magát a fiú kezébe. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen Benito úgy mozog, mint hal a vízben. Vagy mint egy vidra. Szinte lehetetlen elkapni, ha ő nem azt akarja.  Egyre lassabban haladunk csak beljebb, hiszen mindannyian belemegyünk a játékba. Amint a cica megérzi az enyhe nyomást – mivel azért szó szerint nem kell lenyomni a víz alá, bár szereti; de Thomas miatt már annyi is elég neki ha éppen hogy érez egy nyomás a pici testén – már bukik is le a víz alá, hogy aztán messzebb bukkanjon fel újra. Ilyenkor igyekszem eltalálni egy vízlabdával, ami a víz alatt halad. Nem merek kockáztatni, hogy csak úgy a levegőbe hajítsam át. Aztán a cica felhasal a víz tetejére és úgy lebeg ő is, oké némi segítséggel. Odaevickélek közel a fiúhoz megállva vele szemben, azt elemezve, hogy mennyivel magasabb nálam pontosan. Igazából pár pillanat alatt meg van az eredmény, ami kelhet akkor ha beljebb megyünk; de nem megyek távolabb. A légzésemre erősen koncentrálva nézem a tekintetét, ami különösen csillog hála a vízfelszínen tükröződő holdfénynek. Halkan töröm csak meg a csendet.
- Akarsz beúszni a mélyebb vízbe? Vagy besétálni, vagy belebegni? – ezt a döntést inkább rábíznám. Szívesen megmutatnám neki, hogy miről is beszéltem egészen pontosan arról, hogy én hogy haladok a vízben. De persze a beleegyezése nélkül nem fogom mozgatni őt, dehogy. Arcom csak úgy ragyog, ahogy őt figyelem és a kezem felé nyújtom, hívóan. Persze maradhatunk ám a biztos talajon is, nem muszáj annyira bemenni. Egy picit még muszáj lesz ugyan. A víz lágyan ring körülöttünk, szinte hívogatóan.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
Írta: 2019. augusztus 31. 23:35 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

Lenyomni a víz alá? Na jó, ez aztán eszembe nem jutott volna. Tétovázom is kicsit, dehát bízom Lauban és abban, hogy ismeri a cicáját, szóval a következő tenyerembe fejbökésnél lenyomom a kis kobakot a víz alá, mire elillan tőlem. Vidáman nézek utána és figyelem a játékukat a lánnyal. Beni viszont mindig visszatér, hogy lenyomjam és az egyik ilyennél nem iramodik el tőlem, hanem rákapaszkodik kezemre finoman. Elkezdem mozgatni őt a felszín alatt. Farka ide-oda jár, tényleg élvezi a dolgot. Kiemelem aztán, majd visszanyomom, egyre szélesebben vigyorogva rajta. Csoda egy lény! Elenged végül, kibújik tenyerem alól és úszik vissza gazdájához.
Lau nemsokára közelebb jön hozzám, mikor már mellkasom alá érő vízben álldogállok, evezgetve magam körül kezeimmel. Picit emelek szemöldökömön, ahogy olyan méricskélőn néz engem. Nem igazán tudom mire vélni. Ám hamar elfelejtem ezt, és elfogadom felém nyújtott kezét.
- Besétálni - bólogatok, izgatottan csillogó szemekkel. Tetszik nagyon, ahogy ezt elképzelem. Próbáljuk ki, persze!
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 1. 00:10 | Link

Thomas

 Balatonfüred, augusztus 19 |este a vízben |o

Elképedve figyelem az új játékot, ilyet velem még soha nem csinált Benito.  Jó, van egy csomó dolog, amit Thomasszal csinál, velem meg nem. És fordítva. Egy pillanatig meg is ijedek, amikor látom, hogy kezdi kiemelni a vízből. Attól tartok ugyanis, hogy  a biztos fogás érdekében kiereszti a karmait és azzal kapaszkodik a cica. De hamar megnyugszom, amikor látom, hogy azokat gondosan behúzva tartja. Helyes.
Az igazából eszembe sem jut hogyan nézhet az ki, ahogy őt végigmérem. Elgondolkodva, töprengve. Mindenesetre hamar megérti majd. Vetek még egy pillantást a keresztjére, és erősen remélem, hogy tényleg annyira szuperul meg van bűvölve. Mindegy, majd figyelek rá, hogy az ne mozogjon legfeljebb.
- Oké, szólj ha valamiféle kellemetlenséget érzel – kérem, majd szépen lassan elkezdek hátrafelé sétálni, finoman húzva magam után. Igazából addig nem történik semmi sem, amíg a vállamig nem ér a víz. Lépdelünk az iszapban. Bizony, csupán az iszapban, sehol egy kavics, sehol egy hínár. Neki értelemszerűen picit lejjebb ér így a víz, de most nem mennék be a biológiai elnevezésekbe, hogy pontosan meddig. Lejjebb mint nekem, kész. Egy pillanatra megállok, elvigyorodom tágra nyitott szemmel, aztán lépek egyet hátrafelé. Nem változik a vízmagasság, egyikünknek sem. Megteszünk még pár lépést lassan a talpunk alatt összesűrített vízen. Olyan, mintha vízlabdákon, vagy Sutrán járnánk igazából, legalábbis gondolom ilyen érzés lehet a fiúnak. Én őszintén szólva nem érzékelek belőle semmit sem, nekem olyan mintha mezítláb sétálnék egy csúszós járólapon. Érzem a víz változását körülöttünk, most már kellően mély. Megállunk hát ismét, elengedem a barátom kezét, majd megszüntetem a lábam alatt a „talajt” és lesüllyedek a víz alá. A karomat felnyújtva csuklóig látszom ki a vízből. Majd szép lassan visszaemelkedek az iménti magasságba.
- Jó így? Vagy emeljem, csökkentsem a vízszintedet? – kérdezem mosolyogva. Jaj, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit is szól.  Azonban képtelen vagyok megvárni a válaszát még szélesebb vigyorra húzódik a szám, ahogy megszólalok. – Így simán tudom magunkat mozgatni a vízben, úgy hogy a kisujjunkat sem kell megmozgatni. Ezért mondtam, hogy megoldom, hogy ne fáradjunk ki. Akár át is „úszhatjuk” az egész tavat. Szó szerint vízen járni viszont sajnos nem tudok.
Rajzolok idézőjeleket a levegőbe, amikor az úszásról beszélek. Ja, na igen .. úszás. Felejtős. Egyelőre viszont nem csinálok semmi egyebet, csak állunk egy helyben. Itt már eléggé messze vagyunk, nem látnak minket a partról. Izgatottan figyelem Thomast, figyelve minden rezdülését, hogy vajon mennyire fogadja ezt jól. Na meg amúgy sem árt figyelni, hiszen ha akár csak egy icipici lépést tesz, nekem már változtatnom kell a dolgokon, hogy hirtelen ne merüljön el. Azt tuti, hogy nem értékelné. Viszont amíg nem tudom, hogy mi lesz, addig nem kezdek el bohóckodni, ki tudja mennyi energiára lesz szükségem. Benito körbe-körbe úszkál körülöttünk, vízbuborékokat lövöldözve a levegőbe.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. szeptember 1. 00:10
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
Írta: 2019. szeptember 1. 20:30 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

Haladunk egyre beljebb az iszapos talajon, ám hamarosan már mintha valami máson járnék. A vízen? Most tényleg a vízen sétálunk tovább annak felszíne alatt? Lenyűgözött mosollyal bandukolok, próbálva lenézni, milyen mély van alattunk, azonban ez nyilván nem a tenger, nem az a tisztaság, és ha az is lenne, ehhez azért túl sötét van. Befurakszik valami furcsa félelem ekkor a gyomromba, remegőn szorongatva azt kicsit, ám nem sokáig tudok foglalkozni vele, hiszen Lau egy lemerüléssel megmutatja nekem, milyen szintekkel is van dolgunk.
- Hú - adok hangot ámulatomnak, amikor felbtűnik ismét.
- Hát... érhet a vállamig - felelek egy kis gondolkodás után. Igen, az úgy még klasszabb lenne. Szeretem, ha érdemben igazából csak a fejem van kint.
- Azta - kerekedik el a szemem, miket lennénk képesek megtenni a képességeivel. - De te azért elfáradsz ettől valamennyire, nem? - pillantok végig rajta kicsit, hiszen beszéltünk erről. Meg annyit még én is tudok, hogy semmi sem vész el, csak átalakul. Nincs olyan, hogy nekem semmit nem kell csinálnom és ez máshonnan nem vesz el energiát. Valaminek vagy valakinek biztosítania kell azt.
- Nem baj - rázom a fejem arra, hogy a vízen járni viszont nem tud -
- Az úgyis Krisztus kiváltsága - mosolygok, igazából megkönnyebbülten. Fogalmam sincs, hogyan fogadnám, ha megtennénk ezt. Oké, tudom, lebegtetéssel vagy hasonló módon lehet, viszont az nem ugyanaz. Annyi biztos, úgysem tenném meg és azt sem akarnám, hogy ő megtegye. Lehet, hogy tiszteletlenségnek érezném. Nem tudom. Hiába gyakorlom már egy-két éve aktívan a hitemet, sok minden ismeretlen még a számomra.
Körbenézek, el a távoli part felé, utána figyelem kicsit a hihetetlen jól szórakozó Benitot, végül vizes hajú barátnőmre nézek. Én még be se mártottam a fejemet. Egy nagy levegőt követően lebukom hát, akkor már elrugaszkodva az általajról és úszva is a felszín alatt egy keveset, majd kibukkanok, lehunyt szemmel és lejjebb ereszkedem, hogy letegyem megint a lábam.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 1. 21:45 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 19 |este a vízben |o

Nem tűnik ijedtnek vagy riadtnak, hogy már nem annyira biztos talajon sétálgatunk. Vagyis hát biztosnak biztos, csak éppen nem talaj. Elkapom a pillantását, amit a mélybe vet, és egy apró kis bocsánatkérő mosoly suhan át az arcomon. Hát igen, így este nem tudok mit kezdeni ezzel, apró lámpákat nem tudok a víz alá irányítani, hogy lássunk is. A tisztaság részét megoldanám. Mondjuk, ha lenne nálunk pálca akkor világítással sem lenne baj. De ki fürdik pálcával? Egy mugliktól hemzsegő helyen?
- Gondoltam szeretnéd tudni, hogy azért nem olyan mély még a víz – jaj nagyon örülök, hogy tetszik neki a dolog, és nem pánikol tőle. Elég lenne egy aprócska jelet adnia a diszkomfort érzésének és már mennénk is kijjebb, hogy letehesse a lábát. Csupán biccentek egyet, amikor felel, és máris lejjebb süllyesztem a víztalajunkat. Apránként persze, nem úgy, hogy azonnal a kívánt magasságba érjenek az enyhe hullámok.  A sajátomat is igazítom akkor már az övéhez, hogy egy szintbe legyünk. Ha már megtehetem, miért ne?
- De. Ettől még annyira nem, a többitől viszont már jobban. Viszont elő tudnám hívni Sutrát, hogy segítsen és nem merülnék ki – nyugtatom meg, hogy tényleg szuper elővigyázatos vagyok jelenleg. Még erre is gondoltam, ahogy egy hangyányi kis fáradtságot érzékelnék magamban, már meg is jelenne a vidám kis vidrakölyök, kapnék az energiájából és nem valami kórházban kötnék ki. Jobb esetben csupán eszméletlenül.
- Megtanulható egyébként, talán mesterszinten vagy min – árulom el Thomasnak, bár a kiegészítés miatt már most eldöntöm, hogy ha meg is tanulom ezt a képességet, előtte nem nagyon fogom bemutatni. Nem fogok beletrappogni  a hite dolgaiba, hogy megszentségtelenítsem azt.  De lehet, hogy nem is erőltetem a dolgot, majd meglátjuk.
Derűsen figyelem, ahogy eltűnik  a szemem elől, és még derűsebben követem végig a tekintetemmel ahogy úszik. Nem látom ugyan, viszont érzékelem merre halad. Pedig nem ér hozzám, sőt. De az elememben vagyunk, ha odafigyelnék a halak mozgását is észlelném. Persze nem akarom, csak a barátomra na meg a néha el-eltünedező macskámra szeretnék figyelni. Oké, még sem. Igazából csak Thomasra figyelnék. Hamarosan a feje áttöri a víz felszínt, megvárom amíg teljesen függőleges helyzetbe hozza magát, és már tolom is a lába alá rögtönzött talaját. Felesleges lejjebb ereszkednie, megoldanám én azt is, de hálás vagyok érte, hogy nem nekem kell.
Persze megint korrigálnom kell a távolságon, csukott szemmel elég nehéz megállapítani, hogy merre is vagyok pontosan; de hamarosan megint előtte vagyok. Arcáról lefolyatom a vizet, hogy ne kelljen dörgölnie a szemét, majd mosolyogva figyelem, hogy végre vizes a haja! Ami persze, hogy a homlokába lóg, szóval odanyúlok, hogy hátratúrjam. Ez lesz az új kedvenc mozdulatom. Szótlanul nézem a vonásait, amíg ki nem nyitja a szemét. Ekkor elmosolyodom, de nem érzem úgy, hogy rajtakapott volna azon, hogy bámulom. Mármint dehogynem, de nincsen ebben semmi rossz. Mindeközben lótuszok jelennek meg körülöttünk a víz tetején, a hatalmas levelükön egy-egy parányi kis békával. Persze mindent vízből, és persze fogalmam sincs, hogy miért pont ezek. Nem figyelek oda. Benito viszont nagyon megörül ezeknek a kreálmányoknak, és nekiáll buborékba zárni a kis jószágokat. Vagy legalábbis próbálja őket. A célt tévesztett golyóbisok karnyújtásra landolnak tőlünk a vízbe, lágy permetet szórva ránk. Erre sem figyelek.
- Mihez lenne kedved? Mit szeretnél csinálni? - kérdezem meg halkan, visszautalva a korábban elhangzottakra. Bár persze, kitalálhat mást is, nem muszáj lebegni, vagy úszkálni.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
Írta: 2019. szeptember 1. 22:30 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

Megnyugodva bólogatok. Nem akarnám, hogy míg itt elszórakozunk, kifárassza magát. Figyelem a csodacica röpködő vízbuborékait, aztán megint Laura nézek, ahogy kiderül, mégis megy a hydromágusoknak ez a vízen sétálás. Csak egy "ó"-val adom tudtára, hogy értem és inkább nem is gondolom tovább a dolgot, mert komolyan elképzelésem sincs, mit érezzek ezzel kapcsolatban. Azt hiszem, nem csoda, hogy ilyen kevés varázsló gyakorolja a keresztény hitet. Bele lehet bonyolódni. Viszont Liam bácsit ez egyáltalán nem tántorítja el és nem talál ebben nehézséget. Nekem sem szabad. Nem is igazán teszem. Megfér bennem. Csak néha akad egy-egy ilyen furcsa pont.
Puhán érkezek megint a víztalajra. Hiába tünteti el azonban a nedvességet arcomról, már reflexszerűen mozdul a kezem, hogy letöröljem, főleg szemeimről, melyeket most a kis segédletének köszönhetően könnyebben nyitok ki, azonban ténylegesen ezt nem igazán veszem észre. Rámosolygok és már nyúlnék a hajamhoz is, ám beelőz. Leeresztem hát kezem és hagyom, hogy hátratúrja. Önfeledt derűvel figyelem őt ebben az újabb, minden tekintetben varázslatos pillanatban. Szemem sarkából észlelem, micsoda jelenségek tűnnek fel körülöttünk. Körebpillantok kicsit elbűvölve. Lótuszok. Mint amit tőlem kapott. Benito meg tovább bohóckodik. Szusszanva nevetek egy aprót rajta, hogy aztán ismét barátnőmre nézzek, mikor kérdez engem. Tekintetem elkalandozik arcán, végigfutva szemein, haján, orrán, száján. Nyelek egy nagyot, lesimítom tarkómon hajam és közben elkapom róla pillantásom, lesütve a mélységbe. Túl sok mindent gondolok és érzek most egyszerre, ám az egyik legelemim emelkedik most mindegyik fölé: a félelem. De talán jól teszi. Igen, talán ez most még jól is jön, bár ez ennyire világosan nem fogalmazódik meg bennem.
- Esetleg... kijjebb mehetnénk kicsit? Oda, ahol tényleg eddig ér nekünk a víz? - kérdezem, ismét megremegő gyomorral. Borzalmasan fura nekem, hogy nem hogy nem látok magam alá, fogalmam sem lehet, mi történik alattam. Ostoba egy rémület ez, ettől még azonban nem lesz kevésbé létező.
- Vagy... úszhatunk előtte egyet még beljebb és majd utána - vetem fel ezt, hiszen rájövök, jól esne most egy kis eféle mozgás. Ő persze nem kell, hogy ússzon, tudom, hogy neki az nem annyira megy, mint inkább a víz segítségével haladnia. Viszont én szeretnék. Nyilván fura, mitől jobb úszva nem enni képben, mi van alattad, mint egy helyben állva. Igazából semmitől, attól is rajtam lesz az enyhe frász, viszont muszáj ezeken ennyire legalább felülemelkedni. Szemeimben egy kis bocsánatkérés fénylik, hiszen sajnálom, hogy rámtört ez az iszony, meg hogy ilyen unalmas és fantáziátlan vagyok, holott lehetőségeink itt a lánynak köszönhetően határtalanok. Azonban az is hozzátartozik, hogy pontosan tudom, ő és a cicája úgyis gondoskodnak arról, hogy kivételes mágikus események részesei legyünk a lubickolásunk ideje alatt.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 2. 21:00 | Link

Thomas

 Balatonfüred, augusztus 19 |este a vízben |o


Vidáman figyelem az automatikus mozdulatsorát, amire igazából már semmi szükség nincs. De persze a reflex ugye nem a logikán alapszanak. Az már más kérdés, hogy éppen hogy most vizezte be az arcát azzal, hogy szárazra akarta törölni azt. Lassan lejjebb eresztem a szempilláim, mialatt ismét eltűnik a fiú arcáról a víz. Ezúttal érzékelhetőbben teszem, hagyom a rajta lévő pár vízcseppeket picit felmelegedni, majd az arca elé kényszerítem őket, hogy ott enyésszenek el.  Nem kommentálom a dolgot. Szerencsére a hajának igazgatásba nem nyúl bele végül, így zavartalanul mélyeszthetem bele az ujjaimat a vizes fürtjeibe. Felvonom a szemöldökömet egy pillanatra … mióta vagyok én ennyire hajmániás?
A jelenségeket én ugyan nem veszem észre konkrétan, de azt érzem, hogy történik valami, hiszen mondhatni dalol most a vérem, a képességem. De, hogy  ténylegesen meg is jelenik az, amire igyekszem koncentrálni egy-egy bevillanó képpel, na azt nem tudom. Aztán nehezebb lesz odafigyelni, sokkal nehezebb. Nem válaszol azonnal a kérdésemre, helyette végigpillant az arcomon. Derűsen és látszólag teljesen nyugodtan állok és várok, de dehogy vagyok én nyugodt. Te jó ég, de még mennyire, hogy nem! Kár, hogy a tekintetem nincs összhangban a békés vonásaimmal. Főleg akkor nem, amikor észreveszem, hogy a számra pillant. Őrült iramban kezd el verni a szívem és hirtelen vagy egy tucatnyi dologra érzek késztetést. Például, hogy lesüssem a szemem, vagy én is így végigvándoroltassam a pillantásom az arcán. Vagy akár az ujjaimat. Kezemet gyorsan beleejtem a vízbe, egyrészt, hogy elkerüljem azt, hogy meg is tegyem ezt, másrészt pedig, hogy elrejtsem a remegését. Harmadrészt pedig azért, hogy Benito neki tudjon dörgölőzni. Kétségem sincs ugyanis affelől, hogy azonnal abbahagyja a játékot és tengeralattjáró módon célba vett engem. Mindeközben már Thomas az alattunk lévő dolgokat fürkészi, én pedig lopva veszek pár mélyebb levegőt. Te jó ég, elég pár pillantás a részéről és máris teljesen felborul bennem minden. Ettől lehet, hogy meg kellene rémülnöm, de mégsem teszem úgy igazán.
- Ó, persze – nyugtatom meg rögtön a barátomat kicsit meglepődve. Na ilyen kérésre nem számítottam őszintén szólva. Mondjuk kellett volna, hiszen neki ez nagyon új, és valljuk be eléggé félelmetes is. Teljesen normális, hogy ezt szeretné. Határozottan sokáig kibírta anélkül, hogy felülkerekedett volna benne ez az ösztönös érzés. Nekem sem lenne rossz, ha nem meríteném le a mágiámat jobban. Hatalmas, boldog mosoly szalad szét az arcomon, ahogy újabb variációval áll elő.  – Szuper ötlet! Legalább gyakorolok.
Még mindig nem megy valami jól az úszás, de próbálkozom vele rendesen. Általában pár tempó után frusztrált leszek a haladási sebességem miatt, és inkább más megoldást választok. Most ezt a pár tempót próbálom sok sok pár tempóvá alakítani, egy tucattá. Vagy még annál is többé. Most eléggé nagy kedvem van hozzá, hogy így tegyek, le akarom magam fárasztani annyira, hogy ne tudjak butaságokra gondolni. Nem fog sikerülni soha se, igaz?!
Lágyan rámosolygok, hiszen tényleg nem baj egyáltalán, hogy ilyen hagyományos dolgokat szeretne. Hogy is lehetne bármi is unalmas vele kapcsolatban? Vagy fantáziátlan? Mielőtt nekifognék az úszásnak még bepillantok a tó közepe felé, és a messzeségben egy fényesebb sáv jelenik meg. A partról szinte nem is látható, simán ráfogható arra, hogy a Hold tükröződik vissza. A valóság azonban az, hogy egy jégcsíkot csináltam, hogy Benito addig is tudjon korcsolyázgatni, amíg mi úszunk.  Már ha szeretne. Megszüntetem a saját kis támasztékomat, és rögtön taposni is kezdem a vizet, muglimódon. Megvárom, amíg Thomas is készen áll arra, hogy önerőből maradjon fenn a vízen, eltüntetem az alatta lévő sűrűbb vízréteget és valamiféle mellúszás-szerűségbe kezdek el haladni befelé. Fejem persze végig kinn a víz felett. Ha beledugom, hát biztos, hogy delfin módon fogok haladni.  De még nem, még megy ez hagyományosan is, még fárasztom magam.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
Írta: 2019. szeptember 2. 21:38 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

Fogalmam sincs, szégyellnivaló-e, hogy olykor berezelek így dolgoktól, ilyen apróságoktól, szinte hülyeségektől, viszont valahogy nem érzem úgy, hogy az lenne, főleg nem előtte vagy a barátaim előtt. Mindez a sejtelem pedig be is igazolódik, ahogy teljesen megértően fogadja kérésemet, a másik felvetésemért meg egyenesen odavan. Nagyon örülök neki! Indulunk is nemsoká. Inkább elkezdem magam evező mozdulatokkal fenntartani, mielőtt még kikerül a lábam alól a mesterséges víztalaj, majd haladunk szépen befelé. Nem vagyok én sem egy gyorsúszó, szeretek csak úgy kellemes tempóban evickélni.
- Te is látod ott azt a... - kezdenék rákérdezni arra a fura sávra messze előttünk, aztán - Jaaa! - ébredek rá, mikor Benito ráveti magát a jégcsíkra, hogy az is Lau alkotása. Rávigyorgok magam mellé. Egyébként is rápillantok néha, ahogy úszkálunk. Már amikor nem éppen eltökélten nézek magam elé, kifújva olykor számból a rá, belé került vizet. Egy tíz perc múlva aztán egyezményesen visszafordulunk. Nem jöttünk túlságosan be, ahhoz túl lazán haladtunk, úgyhogy visszafele is lehet ilyen kényelmesen, olykor váltva pár szót csöndesen.
- Hú - kapom a fejem a part egy távoli része felé, ahonnan felszáll valami az égbe, aztán hatalmas durranással szakad millió, csillogó darabra az éjszakai égen. Tűzijátékoznak - Azta - figyelem a tüneményt, összemosolyogva kicsit barátnőmmel, meg Benitora is elnézve, jól van-e, nem ijedt-e meg, majd folytatom a szemlélést. Párat lőnek csak fel, nyilván valami ízelító a holnapiakhoz, amikoris a magyarok nemzeti ünnepe lesz. Meséltek róla a lányok, milyen színpompás az mindig. A többi strandoló elkezd arrafele sétálni, hogy még közelebb legyenek vagy csak megnézzék, kik csinálják ezt. Nekem nincsen ilyan vágyam. Hamarosan abbamaradnak a szikrázások, viszont van ott valami buli, ahonnan elindultak a rakéták. Idehallasztik a zene, idesejlenek a fények. Mi meg hamarosan kiérünk oda, ahol vállamig van a víz. Mosolyogva szembefordulok Lauval. Bemártom hátra a hajam, lesimítom, aztán áttörlöm arcom. Pihegek kicsit. Hiába úszkáltunk komótosan, azért ez akkor is igénybevétel.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 2. 22:21 | Link

Thomas

 Balatonfüred, augusztus 19 |este a vízben |o

Javarészt csak hümmögök azokra, amiket mond. Ennyi megy az úszás mellett. Hébe-hóba ennél, azért többre van szükség, ezekben az esetekben azonban segítséget vetek be, hogy ne álljak le egy helyben lebegni. Sokkal nagyobb megerőltetés ez, mint gondoltam volna. De küzdöm magam tovább előre, nem törődve az izmaim sikoltozásával minden egyes tempó után. Előrefelé meredek, úgy lesem a partot, mint valami díjat. Már csak pár méter és leér a lábam. Igaz, hogy csupán lábujjhegyen állva tudnám a felszín felett tartani a fejem, de nemsokára ott vagyunk!
A hirtelen durranást veszem észre először, meg is torpanok és taposni kezdem a vizet értetlenül pislogva. Aztán meglátom a forrását. Áhítattal figyelem a gyönyörű színeket, rá-rámosolyogva Thomasra. Szívesen elnézném még ezt egy darabig, de túl hamar vége szakad. Picit elszomorodom tőle, enyhén lefelé görbülő szájjal pislogok rá a fiúra, mialatt lerakom a lábamat az iszapos talajra. Nem érdekel meddig ér a víz, ha kell ugrándozva közlekedek, vagy mágiával, de nem úszom tovább. Ezt az elhatározásomat be is váltom, a zene ütemére kezdek el kifelé haladni, míg végül sima lépésre nem tudok váltani. Ekkor a átmegyek enyhe ringatózásba, kezeimet is ide-oda mozgatom a víz tetején. Ez a mozdulatsor még jól is esik az úszás után. Addig lépkedek így, amíg a fiú meg nem áll, megtorpanok én is, de a rögtönzött vízitáncot nem tudom abbahagyni olyan könnyen.
- Tetszeni fog holnap a tűzijáték. Odahaza mindig tévéből néztem, ahogy a Duna felett robbannak szét. De élőben látni a vízparton ... veled ...- sóhajtok fel, ahelyett, hogy befejezném a mondatot. Igazából nem is tudom mi fejezhetné ki igazán, amit ezzel kapcsolatban érzek. Csillogó szemmel nézek a barátomra, ráérősen végigjártatva a tekintetem a kedves arcán. Igazából nem vagyok tisztában azzal, hogy meddig időzök el egyes területeken, olyan apró részleteken, mint például a szemöldöke íve; vagy az apró kis nevetőráncok száma, amik megjelennek a szemzugában, amikor mosolyog; mielőtt újra és újra a rátalálnék a tekintetére. A víz felszínén ide-oda sikló kezeim megállnak és előrenyújtom őket Thomas felé. Nem tudom mit csináljak. Szeretném megsimogatni az arcát, szeretném megölelni, szeretném ha ő is ezeket tenné. Szeretném, hogy  … ó hát én sem tudom, hogy mit is szeretnék. Egy biztos, hogy a parton villódzó különféle fények, amik erősen emlékeztetnek a tűzijátékra, furcsa kis táncot lejtenek a vízen és a barátom arcán, tekintetében. Álomszerű. Álmodom. Csak hát, én nem tudok ennyire fantasztikus álmot összehozni. Varázslatos.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
Írta: 2019. szeptember 2. 23:16 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

Helyes, ahogy ringatózik, táncol a vízben. Én sem igazán tudok nyugton maradni. Evezgetek meg néha kicsit elrugaszkodom az iszapról mindkét lábammal, egyszer-egyszer felhúzva kicsit mellkasomhoz térdeimet. Ilyenkor fejem előre bukik, aztán fújhatom ki a vizet megint.
- Igen? Látni lehet a televízióban? - kérdezem álmélkodva, tükre úgy, ahogyan egy mugli ezt soha nem kérdezné, dehát én így képzelem, hogy valahogy a képernyőn át szemlélhető. Mit tudok én kamerákról, sugárzásról, adatátátvitelről, közvtetítéstechnikáról? A lényeget viszont megértem. Nem ott volt és nézte, hanem otthon volt és a készüléken át csodálhatta.
- Alig várom - lehelem én is, teljesen átszellemült vonásokkal, hiszen ahogy Lau mondja ezt, előttem is megelevenedik a kép. Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy én nagyjából mindent várok. Azonban van, amit még annál is inkább. Mondjuk most éppen talán mégsem olyan helytálló ez. Hiszen jelenleg most jó lenni. Ebben, amiben vagyunk, itt az éjszakai Balatonban, kettesben, a fürkésző tekintetektől a partynak köszönhetően immáron végképp távol. A kis parázásom sincs már sehol, hiszen szilárd talajon állok. Amennyire az iszap az lehet.
Lepillantok a lány felém nyúló kezére, majd arcára tekintek. Vonásaim megkomolyodnak kissé. Nem válok komorrá, attól egészen távol állok. Simán csak elmélyül általában szimplán kedélyes, barátságos ábrázatom, hogy olyan rétegeket tárjon fel, amik máskor szunnyadnak. Ugyanaz a kisugárzás ez, amit a Harsogó portrék folyosóján tapasztalt ténylegesen először nálam az edzéseim nyomán. Az, ami azóta a lényem részévé vált, vagyis hát felfedtem ezt is magamban és hagytam a lényem részévé válni, és néha talán jobban előtérbe kerül. Mint most. Erősnek tűnök. Nem fenyegetőnek, nem jól edzettnek, hanem magabiztosnak. Belül viszont nem teljesen így érzem magam. Legalábbis nem teljes egészében.
- Lau?... - szólítom meg csöndesen barátnőmet, hagyva barna, az estében szinte feketének tetsző, ám mégis meleg tekintetem elrévedni szép, csupavíz önmagán. Nyelek egy nagyot, ádámcsutkám jókorát hullámzik, és aprót nyalok a számon, miközben egész belsőmet remegni érzem.
- Megcsókolhatlak? - kérdezem egészen lágyan, engedélykérően. Jó ideje gondolok már erre, ám eltemettem mindig. Meg ilyen tisztán amúgy sem merült fel bennem még. Nem sürgettem. Úgy döntöttem, majd előhozakodom, ha eljön a megfelelő pillanat. Ha úgy leszek vele, hogy most, igen, most megtehetném. Amikor minden olyan. Most minden olyan. Mint máskor, most sem gondoltam én ezt át, csak a megérzéseimre hallgattam, amik ahhoz vezettek, hogy itt vagyunk a lány közegében, a vízben. Ott, ahol a leginkább biztonságba érezheti magát. Ott, ahol ő az úr. Ott, ahol én vagyok kiszolgáltatott. Hogy félek-e emiatt? Nem. Pedig benne van a pakliban, hogy kapok ezért. Nem direkt, nem tudatosan. Csak lehet, megijesztem. Akár most, pusztán a felvetésemmel, akár azzal, ha miután igent mondott, valóban lépek. Lehet, olyan vízjelenség tanúja leszek, amit senki nem tesz zsebre. Még jó, hogy a muglik messze vannak. Én viszont benne a közepében. Mégsem félek. Sem attól, mi vár rám a mágiája miatt, sem attól, hogy nemet mond. Nyugodtan megteheti. Azért kérdeztem, hogy megtehesse. Viszont egyelőre minden csak egy hatalmas lehet. Egy valami biztos: szeretném őt megcsókolni. Izgulok. Rettenetesen.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 3. 00:30 | Link

Thomas

 Balatonfüred, augusztus 19 |este a vízben |o

Nagyokat bólogatok, miszerint igen, látni a tv-ben. Méghozzá élőben. Természetesen nem jut az eszembe, hogy a kérdése mögött több van, mint szimpla meglepődés, hogy ilyet is lehet nézni. Hanem már maga a módszerrel sincsen tisztában. Így hát nem is kezdek bele a magyarázkodásba, amúgy sem tudnám túl jól elmondani szerintem, szóval lehet, hogy még jobban is jár.
Örülök neki, hogy együtt lelkesedik velem az előttünk álló szuper élmény kapcsán. Mondjuk Thomas általában mindenért lelkesedik, kevés olyan dolgot tudnék mondani, amiért nem. Vagy elsőre nem, aztán utána mégis. Azt ugyan nem tudom, hogy ő hogy van vele, de az biztos, hogy én jelenleg egy dologért se nem lelkesedem, se nem várom: és az pedig hogy ennek a nyaralásnak vége legyen. Nem fogalmazódik meg ugyan bennem a gondolat. Teljesen el vagyok foglalva azzal, hogy a jelenre koncentráljak. Meg majd később az elalvás előtti pillanatokban azzal leszek, hogy visszapörgessem magamban a mai napot. Kicsit újra belemerülök majd az eseményekbe, újraélve azt, elraktározva az igazán fontos pillanatokat, és kitörölve azt, ami nem lényeges. A mai napból szerintem nincs is olyan, ami ne maradna meg később.
Még ez a tétova hezitálás sem érdemli meg, amit épp produkálok. Megérinteni, vagy nem megérinteni, ez itt a kérdés. Csak nézem őt, mialatt a gondolataim száguldanak, döntésre jutni próbálok. De hirtelen már nem is tűnik annyira lényegesnek az én kis vívódásom. Tekintete változik, ezt a nézését pedig már láttam. Valami történt, történik, történni fog. Nem tudnám megmondani, hogy melyik. Nem is nagyon kell, ismerem őt, tudom, hogy nemsokára elmondja. Nem találgatok, csupán nyelek egy aprót, felkészülve az információra. Bármi legyen is az. Már ha fel lehet rá készülni egyáltalán, én mindenesetre megpróbálok.
Egy apró mosoly jelenik meg arcomon, ahogy kiejti a nevemet. Igen, már ez is megszokott nálunk. Ez a kis felvezetés, bevezetés … amitől a szíve ugrik ki az embernek. Annak is, aki mondja, és annak is, aki hallja. Idegesnek látszik, vagy izgatottnak? Izgul, na. És izgulok én is. Nem is kicsit.
- Tessék – súgom annyira halkan hogy, valószínűleg meg sem hallja. Talán csak egy elmotyogott önnyugtatásnak gondolja. Amiben igaza is van, hiszen csak azért szólalok meg, hogy oldjam egy kicsit a feszültséget magamban. Hogy tudatosítsam magamban, hogy én szeretném hallani azt, amiről szó van. És nem csak úgy belemondja a világba, hanem én kérem, hogy folytassa és ossza meg velem. Abbahagyom a ringatózást, de a jobb lábamat ide-oda csúsztatom az iszapon, amit észre sem veszek, amolyan kényszercselekvés csupán. Valamit muszáj csinálnom, amíg ki nem böki...ó.
Szemem hirtelen elkerekedik és nagyokat pislogva nézek a szemébe. Tényleg azt kérdezte, hogy megcs … igen, tényleg azt kérdezte. Hallottam, tisztán és jól  hallottam. Azt kérdezte. Én pedig ... ha eddig izgultam, akkor erre amit most érzek már nincsenek is szavak. Ledermedek, de halványan elmosolyodom. Nem ijedtem meg a kérdéstől, nem pánikolok. Csak, csak meglepett. Millió dolog suhan át az agyamon röpke idő alatt, de a félelem nincs közte. Helyette viszont valami egészen mást fedezek fel, amitől még a mellkasom is összeszorul. Borzasztóan erős, és pozitív érzés, de nevet még nem találtam rá. Nem is most fogok, nem ebben a pillanatban. Végig kellene gondolnom azt, hogy mivel járhat az ha igent mondok? Nem teszem. Tudom anélkül is, ahogy ő is tudja. Különben nem kérdezte volna, csupán megtette volna. Tétovázok-e azon, hogy mit kellene felelnem? Nem. Csupán azért a csend, mert hát ... jézusom! Ez most tényleg megtörténik, nem álom, nem fantáziálás. Hanem tényleges és valóságos.
Egy aprót lépek felé, számat szólásra nyitom, de hang az nem jön ki rajta. Így hát határozottan bólogatok egy kicsit. Igen, megteheti. Megcsókolhat. Szeretném. Nem megyek közelebb, nem ölelem meg, hagyom, hogy ő közelítsen. Szívem olyannyira hevesen ver, hogy a fülem is csengeni kezd tőle, és szerintem már nincs se gyomrom, se egyéb belső szervem. Legalábbis nem érzem, hogy lennének. Nem érzek semmi mást, csak izgatott várakozást. Magabiztosnak és határozottnak tűnök? Nem vagyok az, mármint de igen, de mégsem. Tényleg szeretném, tényleg igenlő választ adok neki, de borzasztóan izgulok. És most már kicsit szédülök is, amilyen össze-vissza kapkodom itt a levegőt. Nyelek egy aprót, és ekkor távozik a bennrekedt a szó, tisztán, érthetően, határozottan törve meg a csendet: - Igen.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
Írta: 2019. szeptember 3. 22:07 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

Mondtam már, hogy izgulok? Szerintem nagyjából annyira, mint mikor megkérdeztem, lesz-e a barátnőm. Én meg az én kérdéseim. De szerintem ez így van rendjén. Úgy, ha megbeszéljük. Úgy, ha megkérdezem. Nyilván van, ami csak jön magától, ahogy sodródunk, viszont vannak ilyen sarkalatos pontok, amik nekem nem tartoznak ezek közé. Amik megérdemlik, hogy világosak és egyértelműek legyünk. Meg, amikkel kapcsolatban én soha nem értettem, másoknak hogyan jön csak úgy simán.
Szinte lélegzetvisszafojtva figyelem őt, miután megkérdeztem. Meglepődik. Az oké. Ez eddig rendben. Mosoly is játszik az arcán. Ez meg már kifejezetten bíztató. Közelebb húzódik kicsit. Nem tovaszökik a vízben, de ráadásul közelebb jön. Erre a mellkasomat szorongató feszültség oszlani kezd. Bólogat. Ez pedig... mi? Bólogat? Bólogat, tehát igen? Megtehetem? Szemöldököm feljebb szalad és beszívok egy levegőt, kérdő tekintettel bólogatva vissza. Aztán szóban is felel. Igent mond. Igent mond... Utoljára annál az igennél éreztem hasonló felszabadult boldogságot, amit a Fénylő lelkek udvarán rebegett el. Viszont ezzel ugyebár nincsen még vége. Hiszen most jön csak a java. Megengedte, úgyhogy megtehetem. Kifújom az eddig bent rekesztett levegőt o-t formázó számon és bólogatok. Igen. Rendben.
Szépen közelebb húzódom hát a vízben, csobogó kis hangoktól kísérve, kiemelem alóla jobb kezem és óvatosan nyakára simítom, végig a szemeit figyelve. Meg egyáltalán, nagyon figyelve rá, minden porcikámmal. Nem csak azért, hogy vigyázzak rá, hanem mert végtelenül jól esik. Lepillantok ajkaira, röpkén benedvesítem az enyémeket, aztán visszaemelem tekintetem az övére. Egészen lassan hajolok közelebb és addig nem engedem el pillantását, mígnem már alig választ el minket bármilyen tér. Ekkor lehunyom szemem, számat szájához érintem és először csak gyöngéden megpuszilom. Azonban már ettől is reszketeg lesz szuszogásom, amely melegen csapódik arcára. A víztől eleve elég súlytalan vagyok, ám most még annyira se érzem a testemet. Egyedül számat és kezemet. Azokat, amik érintik őt. Vigyázón, puhatolózva puszilom meg újra egy lassú, csöndes szusszanással.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 3. 23:11 | Link

Thomas


Balatonfüred, augusztus 19 |este a vízben |o

Szerintem is teljesen úgy a helyénvaló, ha megkérdez ezekről a dolgokról. Nem vagyok egyszerű eset, szóval tényleg jobb biztosra menni, már csak abban is, hogy mindketten ugyanarra gondolunk-e meg ilyesmi. Na meg, hogy tényleg rendben van-e nekem valami, fel vagyok-e rá készülve. Mint jelenleg ugye arra, hogy megcsókoljon. Fel, persze, amennyire fel lehet. Jézusom, dehogy lehet egy ilyenre felkészülni! De ha már ő meg a kérdései, akkor én meg az igenjeim. Na meg eleve, azok a válaszaim, amik megerősítést kívánnak. Hiszen a bólogatás az még nem igazi válasz. Vagy legalábbis kevésbé érthető, mint egy igen. És ez világosan látszik rajta is. Ha nem feleltem volna szóban is, akkor biztos, hogy rákérdez. Pár bólogatásra még nem közeledne, nem? Nem.
Lassan indul el felém, én pedig egyre jobban küszködök azzal, hogy egyáltalán levegőt vegyek, valahogy nehéz erre figyelni a gyomromban repdeső pillangóktól. A fejemben meg szerintem mályvacukor van, vagy valami hasonló. Minden gondolat kiürül belőle és csak figyelem, ahogy közeledik. Csupán annyi mozdulatot teszek, hogy az előre nyúló kezeimet visszakormányzom magam mellé, hogy ne akadjon beléjük. Lehunyom a szemem egy pillanatra, amikor megérzem a kezét a nyakamon. Jól esik az érintése, nagyon jól. Olyan könnyű lenne most így maradni, lehunyt szemmel erre fókuszálni, de hát ennek még itt nincsen vége szóval lassan újra kinyitom szemeimet és a barnáit nézem. Pillantása lejjebb vándorol, nekem pedig egyszerre lesz nagyon melegem és kezdek fázni. Nyelek egyet miközben finoman megremegek.  Eddig csak belül remegtem, de az most végigszáguld rajtam. Izgulok. Nagyon. Hiszen te jó ég! Meg fog csókolni! Jézusom! Mint a mentőövbe úgy kapaszkodom a tekintetébe, végig azt figyelem, amíg tehetem. Semmi ijedtség nincsen bennük, attól nem kell tartania. A fülemben hallom a saját szívverésemet, rémisztően hangosan, és teljesen ütemtelenül ver az a szegény szerv. A végén még el fogok itt ájulni.
És ekkor elbújnak a barnái nekem pedig még megriadni sincs időm ettől a ténytől, már puha meleg ajkakat érzek az enyémen. Ösztönösen csukódik le a szemhéjam, hiszen nincsen szükség erre az érzékemre most. Csend telepszik a világra, ahogy a hallásom szelektálja a hangokat. Csak őt hallom, ahogy lélegzik, csak őt érzem. Nem húzódom hátra a puszi után, nem pánikolok így nem érzem szükségét, és nem tudatosan de abban reménykedem, hogy érkezik több is.  Az újabb után hátrébb húzom egy picit a fejemet, de csupán azért, hogy viszonzásul én hajolhassak vissza, finoman hozzáérintve az ajkamat az övéhez. Hosszan fújom ki a levegőt, és azon kapom magam, hogy kezeim megmozdulnak, majd a nyaka köré kulcsolódnak. Számat ismét az övéhez illesztem, bátrabban, mint az előbb, de továbbra is lágyan. Körülöttünk lassan kezd megbolondulni a világ, de nem veszem észre. Hullámok fodrozódnak szerte a vízen, minden irányban. Ebből mi nem sokat észlelhetünk, hiszen mi vagyunk a kiindulópontjukban. Na meg egyébként is bele vagyunk feledkezve a másik érintésébe. Beletúrok a kezemmel a hajába, az érzéstől pedig valami egészen szokatlan hang hagyja el az ajkaimat. Szusszanás? Sóhaj? Nyöszörgés? Nyögés? Morgás? Nem tudom, nem is érdekel, hogy mi a neve. Az az egy biztos, hogy eszméletlenül jó így. Így, hogy a szám az övén van, hogy finoman ismerkedem ezzel az érzéssel. Lassan, ráérősen. Időnk, mint a tenger.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
Írta: 2019. szeptember 3. 23:55 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

A második puszinál elhúzza tőlem ajkait és én máris lejátszom magamban, hogy jól van, ennyi volt ez most, semmi baj, hiszen csodás volt, kezdetnek is és akármi másnak is, ám alig van időm belefeledkezni ezekbe a töredékmásodperc alatt rajtam végigsöpört, elkönyvelő érzésféleségekbe, átfogja nyakam és száját az enyémnek nyomja. Viszonzom azt a kis nyögést, morgást, bármi legyen az, miközben keze hajamba merül. Az enyém főleg valami belefeledkezett hümmögés. Balomat meztelen derekára simítom. Megcsókolom ismét, fújva egy csöndeset. Igen, ez már inkább csók, mint puszi. Hozzásimogatom utána számat az ő szájához, elmosolyodva. Lágyan ajkaim közé veszem aztán felső ajkát, kisvártatva elengedve, hogy újabb csókot leheljek. Fejem folyamatosan billeg, belemozdulva minden rezdülésembe, amitől a lány ujjai kellemesen csúszkálnak csapzott tincseim közt.
Az a helyzet, nem igazán vagyok magamnál. Amióta minden feszültség kiszállt belőlem és súlytalanság vette át helyét, egyebet sem teszek, mint engedek kedvemnek, a pillanatnak. Élvezem barátnőm puha, finom ajkait, üres fejjel, mellkasomban végtelen űrben dobogó, teli szívvel. Olykor kiszökik valami beazonosíthatatlan hang a torkomból, hol csak leheletnyi és mély, máskor vékonyan nyikkanó. Nem igazán tudom most szabályozni. Ahogy mást sem. Persze, azonnal tenném, azonnal szabályoznék én mindent, ha Lau a legkisebb jelét adná, hogy sok vagyok. De nem adja. Ó, nem.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 4. 00:27 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 19 |este a vízben |o

Értelmezhető lehetne akár úgy is, hogy befejezést kezdeményezek az elhúzódással. Persze nekem ez eszembe sem jutott. Pusztán szerettem volna aktív részese lenni a dolognak. Megpuszilt, semmi baj nem történt, így mertem én is tenni valamit. Viszonozni az érintéseit, éreztetni vele, hogy mennyire tetszik, mennyire jól esik az, amit csinál. Picit talán fokozni is, hiszen tudom, hogy szereti ha a hajába túrok. A reakciója azonnali, és te jó ég az a hang! A számon érzem először, majd végigrezonál az egész testemen. Átkarol, és esküszöm, hogy szinte éget az, ahol a bőrömhöz ér a keze. Ennyire pedig nem hideg ez a víz. Komolyabbá válik a puszi, csókká változik át. Ismét felmordulok, amikor játszani kezd a számmal, követem minden mozdulatát.
Az egyik mély hangjánál valamiféle gát szakad át bennem, még közelebb lépek hozzá, belemarkolok a hajába, és finoman beleharapok az alsó ajkába. Nem vagyok teljesen tudatában tetteimnek, ösztönösen teszem, kiélvezve minden egyes pillanatot, amíg megtehetem. Remélem minél később fog eljönni az a pillanat, amikor el kell majd válnunk egymástól. A harapdálás helyére apró puszikat, csókokat hintek, majd a felső ajkát is beborítom ezekkel. Nem harapom meg újra, vagy legalábbis ez az elképzelés. Fájni nem hiszem, hogy fájt neki, arra azért figyelek.
Érdekel bárkit is, hogy mi zajlik körülöttünk? Mert engem nem, pedig a hullámok a közelünkben megdermedtek, szó szerint. Nem ezüstös színben, hanem egy számomra sokkal kedvesebben pompáznak: csokibarnák. A sötétben szerencsére ez nem látszik. Mégsem hűl le a víz hőmérséklete, közvetlenül mellettünk pedig apró buborékok szállnak fel a mélyből, először lassan, majd gyorsabban. Kontrollálom-e? Nem igazán. Annyit érzek, hogy belőlem a vízbe árad az erőm, és csupán egy dologra koncentrállok ezzel kapcsolatban: ne essen baja Thomasnak és ne legyen feltűnő. Ez az apró kis gondolatfoszlányocska nem vesz el a rá fordított figyelemből egy cseppet sem. Kezemmel a haját fésülgetve, számmal az övét becézgetve simulok hozzá egy boldog szusszanás kíséretében.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
Írta: 2019. szeptember 4. 01:23 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

Nem emlékszem, hol vagyunk. Meg mikor. A lényeg, hogy kettesben. Oké, Benito valahol itt lehet a környéken, ám ő hozzánk tartozik. Ami fontos, hogy nem háborgat senki. Ami történik, mind a miénk és csak a miénk.
Nyögök egy halkat, mikor lágyan megharap. Jönnek aztán az engesztelő puszik, amik megint megmosolyogtatnak, szinte hozzájuk bújok számmal, belecsücsürítve olykor a kellemes áradatba. Megint megcsókolom aztán a lányt, szusszanva szinte minden mozdulatomra, egyre jelentősebben, majd úgy hagyom számat az övéhez nyomva még kicsit, hogy ezt követően finom kis cuppanással váljanak el ajkaink. Elemelem tőle a fejem. Felnyitom fátyolos tekintetem. Mint aki túl sok mézsört ivott. Olyan kábultak szemeim, csaknem összeakadnak.
- Húh - szakad ki belőlem ez, pislogások közepette. Megrázom kicsit fejem, mint aki szédülésből akar kikászálódni, vizcseppeket szórva szanaszét kócomról ezzel. Mellkasom hevesen jár ki és be, ahogy zihálón lélegzek, mint aki most végzett a gyorsúszással. Meg-megnyalom számat, nyelek egyet és elmosolyodok. Muszáj volt véget vessek a csóknak, mert olyan lázba jöttem, hogy komolyan nekiállt minden elsötétülni. Ja és nem azért, mert csukva volt a szemem. Hanem tényleg minden a semmibe fordult. Nem éreztem még ilyet soha és nem akartam, hogy elveszítsem magamat és olyan köd telepedjen rám, amin át nem látom már a barátnőmet. Azonban elkaptam még időben, és így láthatom. Milyen gyönyörűszép, Istenem...
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2019. szeptember 4. 01:30
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 4. 02:06 | Link

Thomas

 
Balatonfüred, augusztus 19 |este a vízben |o

Határozottan tetszik, ahogy reagál a harapásra, a puszikra. Őszintén szólva ez az egész egy csoda. Minden. Az egész. De kezdem azt érezni, hogy talán nem kellene tovább feszíteni a húrt, talán … igen, jobb lenne ha nem úgy válnánk el, hogy muszáj miattam. Hogy egyformán kellemes emlék maradjon utána mindkettőnkben, az egészről. Viszont olyan nehéz elszakadni tőle, pedig meg kell tenni.
Ő mozdul el előbb, és ez egyszerre tölt el szomorúsággal és örömmel. Ha ő teszi, az úgy pláne jobb. Lassan nyitom csak ki a szemeimet, mint aki egy álomból ébred fel éppen. Egy különösen szép álomból. Kapkodok levegő után én is, majd szándékosan lassan és mélyeket kezdek el lélegezni, hogy lenyugtassam zakatoló szívemet. Mosolyogva nézek rá, tekintetemben eddig sose látott mélységgel. Még mindig a varázslatos élmény hatása alatt vagyok. És nagyon furcsának érzem most az ajkaimat. Picit talán megduzzadtnak is, de az biztos, hogy olyan … olyan … magányosnak? Lehetnek magányosak? Szerintem igen. Az biztos, hogy rengeteg új dolgot érzek most. Furcsán kellemes dolgokat. Ajajj, ez így nem lesz jó.
Lesütöm a szememet, majd mivel nem szeretnék távolabb menni tőle azt a megoldást választom, ami a legegyszerűbbnek tűnik. Egyik kezemet elvonom a nyakától, a vizet beleirányítom és az egésszel áttörlöm az arcomat. Mielőtt lecsoroghatna a víz, már el is tüntetem, nem szükséges azt tudnia, hogy mennyire hideg is ez a víz. De legalább segít tisztán gondolkodni. Sőt, abban is, hogy észrevegyem mi is van körülöttünk. Elképedve fordítom oldalra a fejemet a megfagyott hullámokat nézve.
- Azta! – sóhajtok fel, de nem jutok tovább a mondatban. Eleve, igazából most mindenre megállja a helyét ez az egy szó. A rögtönzött kis jakuzzink lassan megszűnik létezni, de a jeges alkotást még meghagyom egy picit. – Csók ihlette alkotás.
Elmosolyodom, majd visszateszem a kezem a nyakára, újra összekulcsolva az ujjaimat. Boldog vagyok, nagyon. És nem történt semmi rossz! És … jézusom! Én tényleg megharaptam?! Ettől a gondolattól egy ’hű’ szökik ki a résnyire nyílt ajkaim között. A vonásait fürkészem teljesen átszellemülten, hogy vajon neki nem volt-e sok a reakcióm. Mert hát valljuk be őszintén, szerintem, erre egyikünk sem számított.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
Írta: 2019. szeptember 4. 22:05 | Link

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x

Megint bűvöl valamit a vízzel. Azonban azt hiszem, ez már természetes a számomra. Ez Lauval jár. Mint én. Értitek. Na jó, bocsánat. Mondom, nem vagyok igazán eszemnél. Így hát az is csak lassan tudatosul bennem, mi ez itt körülöttünk. Meg a ráérősen abbamaradó buborékhadat is csak most konstatálom. Könnyeden nevetek egy halkat, amikor nevet ad a műremeknek. Nekem pedig ekkor jut eszembe, hogyezek a jelentségek igazán barátiak, sikeresen nem lettem vízbe fullasztva. Oké, sose hittem, hogy ilyesmit tenne. Bízok benne, hogy ha még nem is ura teljesen a képességeimnek, olyasmit nem tudna csinálni, amivel igazán árt nekem. Ha meg valami olyat váltok ki belőle, ami ezt okozza, akkor azt meg is érdemlem. Ezt pedig komolyan gondolom. Inkább sérüljek meg én itt a tóban, minthogy valami olyat lépjek, amivel bántom. Még ha nekem nem is az a szándékom, hiszen már hogyan is lehetne az? A lényeg, hogy megbízom benne. Azért, mert ő a képességeivel egy teljes elemet képes irányítani, még nem veszélyesebb számomra, mint én az ő számára azzal, hogy mennyire végtelenül szeretek közel lenni másokhoz és mennyire közvetlen vagyok e tekintetben. Ha én borotvaélen táncolok azzal, hogy itt vagyok vele a vízben és ilyeneket teszek, mint hogy megcsókolom, akkor ő is borotvaélen táncol azzal, hogy egyáltalán létezik és karnyújtásnyira van tőlem.
Fürkészheti mámoros vonásaimat, azonban remélem, nem látja meg bennük, mit idézett elő nálam az, amilyen merészen reagált rám. Igazán szeretném, ha ez az én titkom maradhatna. Főleg most, hogy sikerül lehiggadnom szépen, minden szempontból. Marad az őszinte öröm, az áhitat. Odahajolok és szája csücskébe puszilok, aztán jól rámosolygok, nyakáról felsimítva kezem csinos arcára, hüvelykujjammal cirógatva halántékát, majd füle mögé tűrve szőke, vizes tincseit.
- Kimenjünk lassan? - kérdezek rá és ahogy megegyezünk ebben, elhúzódom tőle és sétálhatunk kifelé. Elpillantok pár messze a parton kornyikáló, vidám fiatal felé, aztán összemosolygok barátnőmmel rajtuk. Meg egyáltalán, nem igazán akar abbamaradni derűnk. A közelében sincs.
Ahogy kiérünk, a lány még megszárít minket, mielőtt visszavenné karkötőjét. Hálás vagyok, hűs ez most kicsit itt kint a szellővel, sokkal finomabb egyből bújni vissza ruháinkba. Összeszedjük a csodacicát is és elindulunk ki a strandról. Kezem rövidgatyám zsebébe nyomva, hol az előttünk lévő utra somolyogva bandukolok csak Lau mellett, hol körbenézek picit az éjjeli, vigadó életen, és olykor rásandítok barátnőmre. Be-bevillan mindaz, ami a Balatonban történt az imént és minden alkalommal izgatott görcsbe rándul a nyomrom, elkezdek automatikan mélyebbeket lélegezni. Mosolyom nem szűnik.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 4. 22:53 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 19 |itt is ott is |o


Magam sem értem, hogy sikerül ennyire minimálisra szorítanom az önkéntelen mágiakitörést. Pedig azt nem merném állítani, hogy odafigyeltem volna, koncentrálltam volna  arra mi történik a vízzel. Egészen másfelé figyeltem, és még is, könnyen megúsztuk. Talán az, hogy két napja folyamatosan karkötő van rajtam. Vagy az a tudat, hogy Thomasszal vagyok, és őt nem szeretném semmiféle negatív dolognak kitenni. Mindenesetre nem bízom el magam, hogy ezentúl így lesz, jobb az elővigyázatosság továbbra is. Az összes jelenség megszűnik lassan, mialatt átsuhan a fejemen, hogy talán tűnhet úgy, hogy most kevésbé voltam boldog, mint a Fénylő Lelkeknél. Hiszen akkor sokkal kirobbanó volt a jelenség. Márpedig ez nem igaz. Olyannyira nem, hogy egyszerűen képtelen vagyok megnyugodni úgy igazán. Mintha a föld felett lebegnék.
Egész este el tudnám nézegetni most a barátom arcát, a mosolyát, azt hogy mennyire boldog ő is. Ennyire örömittasnak még nem láttam őt soha, de a csóknak tulajdonítom, vagyis csókoknak. Apró kuncogásba kezdek, amikor kapok egy röpke puszit, persze azonnal érzem a késztetést, hogy elhalmozzam őt én is ilyenekkel, de lesz még idő arra. Most inkább le kellene nyugodnom rendesen, és ezt nem könnyíti meg azzal, ahogy kedveskedve simogat. Bármennyire is jó így, mégis örülök, hogy kifelé kezdünk el haladni. Mozgok, járok, csinálok valamit. Az állandó vigyorgáson kívül, mert azt képtelen vagyok abbahagyni.
A sétány felé visz az utunk, ha már egyszer kinn vagyunk este, akkor megnézzük. Mindenhonnan azt hallottam, hogy éjszaka telik meg igazán élettel ez a hely, és ez tényleg így is van. Elképesztő a hangulata, egy kis vidám karneválra hasonlít, főleg hogy ténylegesen vannak táncoló emberek. Járókelők is, és rendes művészek is. Örülök ennek a forgatagnak, mert legalább elterel attól, hogy állandóan újrapörgessem magamban a vízben történteket. Párszor be-bevillannak képek, érzések; főképp amikor egy-egy olyan pillantást, mosolyt kapok el Thomas felől, ami tiszta deja vu-t idéz elő. Nagyot nyelek ilyenkor mindig és egy mosollyal válaszolva kezdem el fürkészni ami éppen előttünk vagy mellettünk van.  
És az a helyzet, hogy bár tényleg fantasztikus ez a sétányolás, annyira mégsem köt le. Most nem. Úgyhogy ahogy a vitorlás térre érünk felvetem, hogy talán ideje lenne visszatérünk a hotelba, a szobánkba.  Nem kis lélekjelenlétet igényel, hogy ezt teljesen normális hangon tudjam javasolni. Thomas biztosít az egyetértéséről, így hamarosan már bandukolunk tova a szálláshelyünk felé. Továbbra is mosolyogva, jókedvűen társalgunk olyan könnyed témákról, hogy miket láttunk most a sétányon, milyen szuvenírt lenne jó beszerezni. Hamar megérkezünk, talán túl hamar is. A szobánk ajtaja felé közeledve szívem ismét hevesebb vergődésbe kezd a mellkasomban. És ekkor már nem tudom távol tartani az emlékképeket, talán nem is akarom.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
Írta: 2019. szeptember 4. 23:24 | Link

LAU
megtérvén szobánkba éjszakára | a szünetben Balatonfüreden | x

Színek, fények, illatok, dallamok, emberek. Pezseg az éjszakai élet itt a Balatonparton, csupa élmény a sétány. Úgy járom a forgatagot, mintha valami álomban sétálnék. Soha nem éreztem magam ilyen könnyűnek azután, hogy kijöttem a vízből. Magunkba szívjuk a környék hangulatát és lazán társalogva térünk meg szobánk nyugalmába. Nincs velem nehéz dolga a lánynak most sem, hiszen fel sem villan bennem, hogy ez a hotelbe visszvonulási javaslat mennyire máshogy, mennyire cinkosan is adhatná magát a nemrég történtek fényében. Persze, menjünk!
Könnyű azt mondani, ugye. Mint mindig, nekem most is csak később esik le minden, szóval nekem akkor koppan, mikor már benyitottunk hálóhelyünkre. Ismét magunk vagyunk. Most még inkább, mint a tóban. Nézem, ahogy a Lau kiengedi Benitot és lepakolja holmiait. Ekkor felébredek, hogy csak álldogállok itt, szorongatva vászontáskámat. Pislogok párat és indulok én is dolgomra. Lecuccolok, aztán barátnőm engedélyével befoglalom a zuhanyzót, most Benito nélkül. Ő marad a gazdája mellett.
Ahogy elkezdem folyatni magamra a vizet, mosom kicsit át magam, hajamat hátrasimítom, fújok egyet, majd oldalt fordulok a zuhanynak, tenyereimet a csempékre nyomom és homlokom nekitámasztom a hideg burkolatnak. Hatalmasat sóhajtok. Elmeditálok így kicsit, ezzel elnyújtva máskor rapid tusolásom hosszát egy-két perccel. Megmosott hajamat törölközőmmel dörzsölve, pizsiben, szokásos illatomba burkolózva lépek ki a mosdóból, átengedve a terepet barátnőmnek.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 4. 23:56 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 19 |éjszaka a szobánkban |o

Az ilyen pillanatokban nagyon tudom irigyelni Thomas ártatlan életszemléletét. Ő nem egész hazafele úton küszködött azzal a tudattal, hogy ismét kettesben leszünk, a szobánkban. Az összetolt ágyakkal. Jaj meg persze a macskával, szegényt el is felejtettem. Ha nem nyávogna akkor szerintem egy darabig csak rakosgattam volna jobbra balra a táskámat, amiben lapul. De így persze kiengedem szegényt. Vet is rám egy csúnya pillantást, majd az ágy lábához megy mosakodni. Nem rámolom el a cuccaim túl messzire, a többségére úgy is szükségem lesz fürdésnél. Mivel háttal állok Thomasnak így nem látom, hogy ő mikor mozdul meg, vagy hogy egyáltalán mit csinált addig. Bólintva veszem tudomásul, hogy ő kezdi a tisztálkodást, ám ahogy elhalad mellettem hátrapillantok a vállam felett és tekintetemmel követem a fürdő ajtajáig. Majd visszafordulok gyorsan mielőtt észrevehetné, hogy leselkedem.
Az ajtó záródását követően hangosat sóhajtok, letelepszem az ágy szélére és a fekete képernyőjű tévét kezdem el nézni. Felesleges bekapcsolnom, úgysem fognám fel az adást. Benito a lábamhoz telepszik, halkan dorombolva. Ő is vár. Nem érzékelem, hogy különösen hosszabb időt töltene el Thomas a fürdőben, vagy legalábbis az plusz pár perc nem tűnik fel nekem. Hamarosan nyílik is az ajtó, amire azonnal felkapom a fejem és lágyan figyelem ahogy frissen, illatosan, szanaszét álló hajjal előbukkan. Na igen, tegnap ezt a jelenetet akartam elkerülni, és tettem is sikeresen. Rámosolygok, majd olyan gyorsan veszem birtokba a helyiséget amennyire csak tudom. Benito szó szerint lohol utánam a pici lábain. Egy röpke pillanatig vacillálok, hogy a kádat, vagy a tusolót válasszam, de az előbbi megtöltése túl sok időt venne igénybe. Szóval a zuhanyfülkét választom, a vízhőmérséklet beállítással nem szórakozom, jó lesz a hideg víz. Sőt, tökéletes. Hamar letudom a tisztálkodást, hajmosást, majd csak álldogálok tovább a rám zúduló víz alatt. Amíg vacogni nem kezdek. Ekkor zárom csak el, hogy kilépve gyorsan megszárítkozzam, lenge pizsamámba bújjak és megtorpanjak az ajtó előtt.
Nagy levegő, kifúj és már nyitom is ki az ajtót. Éppen hogy csak lépek egyet előre, kissé zaklatott arckifejezéssel, majd meg is torpanok. Oké, most jön az, hogy gyorsan bespurizok az ágyamba, az orromig bebújok a takaró alá és ott kucorgok alvásig. Nem nehéz, csak el kell indulni, csak lépni kéne egyet befelé a szobába, aztán a többi már menne. Vagy legalább csak elmenni odáig lepakolni a cuccokat. Miért rémisztőbb egy szoba karkötővel, mint a Balaton karkötő nélkül? Lassan, szinte tétován indulok meg, ezen a kérdésen töprengve.

Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
Írta: 2019. szeptember 5. 00:34 | Link

LAU
éjszaka a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x

A fürdőben sietve eltűnő barátnőm meg a cicája után nézek, aztán dörzsölök még kicsit hajamon, a törülközőt az egyik székre terítem végül. Nagyjából akkor, amikor odabent megindul a vízcsobogás. Elmolyolok a szobában, kirámolom szépen a vászonszatyorból, amit holnap már nem feltétlen hurcolnék magammal, meg kirakom, amit fel tervezek venni holnap. Szeretek így előkészülni, még ha nem is kell korán kelni vagy ilyesmi. Kimegyek aztán az erkélyre, és megkapaszkodok a korlátban. Nedves hajamnak jót tesz a kellemesen meleg szellő. Bár valami furcsa vegyül bele. Vihar előtti ízt haraphatsz a levegőből, fülledtség uralja a partot és a távolban észre is veszek pár villanást, mintha dörögne is. Le fog szakadni az ég.
Mikor a zuhany abbamarad, kicsit hátrapillantok a szoba fele, utána tovább figyelem a tájat. Hallom azt is, ahogy nyílik a mosdó ajtó. Viszont ezt követően semmit. Összevonom szemöldököm és odafordulok. Lau ekkor kerül éppen elő kényelmes, alig valami hálóruhájában. Rámosolygok, hogy aztán újfent hátamat mutassam az erkélyajtónak és elég segélykérően nézek el a távolba, enyhén eltárt szájjal. De Isten látja lelkem, semmiféle tervet nem szövök és az első csókunktól nem érzem úgy, hogy mostmár aztán bármit szabad. Ezt persze barátnőm nem tudhatja. Segélykérő révedésem meg mindössze a ténynek szól, hogy a másodperc töredéke alatt gyengültem el attól, ahogy kilépett a fürdőből. Egy jellegzetes széllökés érkezik, miközben szorítom a korlátot és zaklatott légzésemet elnyomja a millió esőcsepp, ami egyszerre zúdul a vidékre, egyetlen hanggá összeolvadó, szapora kopácsolással.
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 5. 01:07 | Link

Thomas

Balatonfüred, augusztus 19 |éjszaka a szobánkban |o


Hamar felfedezem, hogy a szoba üres, sőt azt is, hogy Thomas az erkélyen álldogál. Egy gyors mosoly és már nézelődik is tovább. Egy apró szusszanással nyugtázom a dolgot, így nem lesz nehéz megvalósítani a tervemet. Csupán a ruháimat kell elraknom, meg persze Benito étkezéséről gondoskodnom. Előveszem hát a szárított legyes dobozkát és szimplán kiszórok neki párat egy kis tálkába. Szerintem eleve fogdosott magának ezt-azt a vízparton, de inkább adok neki, minthogy éjszaka felkeltsen emiatt. Most nem akarok szórakozni azzal, hogy dobálgatok. Amíg ő eszeget, addig elrámolom a ruháimat, a dobozkát, veszem elő a másnapra szükséges dolgok egy részét. Éppen hajtom fel a takarót, hogy kivételesen bemásszak alá, amikor egy fuvallat megtorpanásra késztet. Eső illatú fuvallat. Csodálkozva nézek kifelé, majd el is indulok, mintha mágnes vonzana arra. Nem érzékeltem eddig a levegőben a vizet, nem éreztem, hogy esni fog. Roppantul zavaró.
Kilépek az erkélyre Thomas mellé, és a korlátra támasztom kezeimet. Még ki is hajolok egy picit, mélyeket lélegezve a fantasztikus levegőből. Az eső illatába belekeveredik a fiú tusfürdőjéé, elképesztően jó az összhatás. Egy halk sóhajjal váltok vissza normál légzésre. Nem töröm meg a természet alkotta szimfóniát holmi buta locsogással, meg igazából úgyis csak annyit mondanék mennyire csodálatos ez most. A szél elég erős ahhoz, hogy belekapjon a vizes hajamba, hátrafelé fújja azt. Felegyenesedem hát és beletartom az arcomat az áramlatba, lecsukott szemmel élvezem az apró vízcseppek táncát az arcomon, amit magával hozott. Mi is lehetne ennél jobb? Finoman nekidőlök a fiúnak a vállammal, majd hirtelen kiegyenesedem egy hangos dörrenésnek hála. Oldalra fordítom a fejemet és Thomasra nézve elmosolyodom, egy cseppet sem szégyellve azt, hogy megijedtem egy picit az imént. Váratlanul ért és túlságosan átadtam magam a pillanatnak. Amennyire zaklatott voltam az előbb, most annyira nyugodt vagyok. Nem tolakodnak képek az agyamba semmiről sem, csupán élvezem ezt a meghittséget. A kis asztalka és a székek felé pislogok, fejemben már formálódik a terv, amihez csupán egy kérdésre és esetleg pokrócokra van szükség, nehogy megfázzunk. De ráér, meg ki tudja meddig tart ez a nyári vihar.

Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
Írta: 2019. szeptember 5. 21:13 | Link

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x

Oldalra nézek, ahogy kilép mellém. Lehunyja a szemét, én pedig rajta hagyom pillantásom, így tanúja vagyok átszellemült vonásainak, az eső nyújtotta önfeledtségnek és annak, ahogy a szél hátrafújja haját. Apró, csodáló mosollyal nézem, és a mennydörgésre összerezzenek én is. Vigyorogva nézek össze szintén megijedt barátnőmmel. Figyelmünk ismét a zivatarra terelődik. Úgy érzem, akármeddig el tudnám nézni. Egyre közelebb van egymáshoz a villámlás és a dörgés. Tudjuk, ez mit jelent. Előbbiek különben egészen lenyűgöző látványt nyújtanak, ahogy átcikáznak a tó felett az éjszakai égen.
Viszont ez az idő azzal is jár, hogy hirtelen sokat csökkent a hőmérséklet. Végigpillantok Laun és sietve eltűnök a szobában, hogy ott feltúrjam táskámat és pár pillanat múlva két meleg, kapucnis pulcsimmal térjek vissza. A sárga-fekete cipzárosat szétnyitva tartom a lánynak, hogy belebújhasson, majd a kék bebújosómat magamra húzom. Fejemre automatikusan rákerül a kapucni, de ott is hagyom. Én mondjuk még csak ellettem volna a hosszúgatyás pizsimben, viszont őt nem hagyhattam megfagyni itt a falatka alvóruháiban. Meg tényleg, azért nekem is sokkal kellemesebb így. Mi a pulcsis idő, ha nem egy ilyen megkapó, nyári vihar?
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. szeptember 5. 21:58 | Link

Thomas

 
Balatonfüred, augusztus 19 |éjszaka a szobánk erkélyén |o


Így, hogy már nem csukott szemmel figyelem a vihart nem ijedek meg a többi dörgéstől. Automatikusan fennhangon számolgatni kezdem, hogy a fény után mennyivel érkezik a hang. Közelít, méghozzá nagyon gyorsan. Hiába a vízfelület csak úgy vonzza a környező hegyek által visszaterelt viharfelhőkből előbukkanó villámokat. A fényjátékot izgatottan figyelem, hiszen az is előfordulhat, hogy a vízbe fog belecsapni egy. Ki tudja, lehet, hogy pont a következő.
A hirtelen feltámadó széllökés újabb adag esőt permetez hozzánk közel, amitől most kiráz a hideg. Eleve lehűlt a levegő, az eső sem éppen meleg, szóval hamarosan tiszta libabőr leszek. Tényleg be kéne mennem azért a pokrócért, de ekkor egy újabb villám tűnik elő, a vízparthoz egészen közel érve földet. Megbűvölten nézem a jelenséget hirtelen elfeledve azt az apróságot, hogy fázom. Thomas ekkor bemegy, én pedig kérdőn nézek utána. Kész, ennyi? Megunta? És apropó, miért nem szól egy szót se? Nem értem.
Frusztráltan fordulok vissza a víz felé, ajkamat harapdálva. Hamarosan viszont meghallom közeledő léptei és megnyugodva sóhajtok . Akkor mégsem unta meg, vagy nem tudom. Egy röpke pillanatra értetlenül meredek a felkínált pulóverre, aztán felderül az arcom, ahogy rájövök mit szeretne vele. Awh, de édes!
- Köszönöm – töröm meg végül a csendet kedvesen mosolyogva, mialatt belebújom a navinés darabba. Máris jobban érzem magam, így hogy nem fázom annyira. Össze is cipzározom, hogy még jobban melegítsen. Sosem volt rajtam másnak a ruhája, főleg nem fiúé. De ez nyilván más, ez olyan természetes. És kellemes, nagyon kellemes ahogy a puha, meleg szövet Thomas-illatot árasztva magából körülölel. Persze a versenyt nem veheti fel azzal, ha a fiú teszi ugyanezt. Azzal az érzéssel lehetetlen versenyezni. Finoman megsimogatom a kezét majd visszateszem az enyémet a korlátra.
- Nincs kedved leülni esetleg? – kérdezem meg tőle halkan, fejemmel a székek felé biccentve, ám pillantásom hamar visszakapom a vízre, éppen elcsípve egy hatalmas villám találkozását vele. Gyönyörű! Jaj, de remélem nem volt éppen nem volt benn senki!
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Harmadikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3960
Írta: 2019. szeptember 5. 23:15 | Link

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x

Irtó helyesen fest a sárga pulcsimban. Mosolyogva figyelem őt, aztán megemelem a szemöldököm, ahogy kérdez. Kiülni? Ah, hogy ide a székekre vihart nézni. Pompás ötlet!
- De, persze - megyek bele rögvest, lehúzva a korlátról kezem.
- Viszont... szerintem hozok ki nekünk takarókat, jó? - jut ez eszembe, mielőtt még leülnék. Úgy lesz az igazán kényelmes. Comfy and cozy. Már megint suhanok hát be a szobánkba, elkezdve felnyalábolni a plédeket, amikkel alapvetően az ágyaink voltak letakarva. Ahogy viszem őket kifele, megállapítom magamban, mennyire hasonlítanak az egyikre az otthoni pokrócok közül. Mire átlépem az erkély küszöbét, egészen szűknek érzem torkom. Egyelőre viszont nem foglalkozom vele. Odaadom inkább barátnőmnek az egyiket és kezdem kihajtogatni magamnak a másikat, ám mozdulataim egyre jobban lassulnak. Végül csak állok a takaróval, markolva a tetejét, miközben alja az ajtóhoz közelebbi székre lóg, amibe leülni készültem. Nyelek egyet, nézve magam elé, majd lassan a lányra pillantok kapucnim alól.
- Én... mindjárt jövök, oké? - jelentem be, hiszen bár kérdés formájában hozom fel, inkább csak tudatom Lauval, hogy most ez lesz. Lerakom a székbe a plédemet és megyek be a telefonomért, ami az éjjeli szekrényen hever. Még van három pilicka a jobb felső sarokban. Gondolom, az elég lesz. Liam bácsival szeretnék beszélni. Késő van, persze, viszont gyámom eléggé éjjeli bagoly. Alaposan átgondolva nyomom le a billentyűket, előkeresve a számát, aztán jön a zöld telefonkagylós gomb. Meg még egyszer meg kell nyomni? Jó. Megvan. Fülemhez kapom és hallgatom a csörgést, miközben járkálni kezdek a szobában. Mert hát így kell telefonálni. Eddig mindenkitől így láttam. Várom, hogy összekapcsolódjunk és különben az meg fel sem merül bennem, hogy a lánynak azt nem mondtam, miért is jövök be és kire fogok rácsörögni.
- Ó öm... - indul a mobilbeszélgetésem ilyen kiválóan, miután bácsikám felvette és rögtön csak annyit kérdez, jól vagyok-e. Hiszen még életemben nem hívtam fel - Szia. Persze. De... honnan tudtad, hogy én... ja. Ja írja a képernyő neked is, igaz? - adom meg a választ saját értetlenkedésemre, zavart kis nevetéssel - Na jól van, én csak... csak gondoltam felhívlak. Hogy vagy? - hebegek mosolyogva, benyúlva kapucnim alá és nyakamat masszírozom, miközben érdeklődöm tőle. Elmondhatatlanul jól esik hallani a hangját. Mindössze hümmögök meg igenlő kis hangokat adok, ahogy picit furcsálón bár, de röviden beszámol nekem róla, mit csinál éppen - dolgozik otthon természetesen -, meg kérdezget ismét arról, rendben megy-e a nyaralás, jól érezzük-e magunkat. - Igen, minden nagyon klassz, csak... - torpanok meg. Beszédemben is és sétámban is. Kicsit haladok aztán tovább, távolodva az erkélytől. Eltökélem magam, hogy befejezem a mondatom, hiszen ezért hívtam - Csak hiányzol - bököm ki végre csöndesen, összehúzva magam kicsit. Lehet, hogy nem kéne ilyeneket így rázúdítanom másokra, amikor belém vágnak, azonban nálam ezek már csak így mennek. Azonban nem akarom ám soká húzni a társalgást, komolyan mindössze pár szóra volt szükségem vele, de aztán megyek mindjárt vissza majd Lauhoz, ahogy ígértem.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek