Zsong már a fejem, és kezdek fázni is, de még ezt a pár helyet a listán, nagyon szeretném megnézni. A franc se gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz lakást találni. Nem terveztem eredetileg se sokat koleszben lenni, csak addig a kis időig, míg meg nem szokom a helyet. Szerencsére akklimatizálódok olyan gyorsan, mint a halak.
Persze így, hogy sikerült legalább Willel beszélnem, legalább egy nagy kő legurult rólam, de akad még pár. Majdhogynem nagyon kell koncentrálnom, hogy meg tudjam mondani, mennyi testvérem is van tulajdonképp, és nem, én ezt cseppet sem élvezem, végképp nem akarok vele felvágni. Mert ez a férfi a világ szégyene, és még csak észre se veszi. Kicsit örülök is annak, hogy a húgom megszorongatta, mert így talán észhez tér, és nem gyarapodik a család. Komolyan, felnőtt ember létére ilyen nehéz védekezni?
- Martin, szia - örülök meg őszintén, mikor meglátom. A gólyatáborban sikerült mély benyomást tennie, mert még meg is kérdeztem tőle, hogy ilyen fiatalon mit keres itt. Aztán meg idősebb nálam. Szép vagyok mi? De ezt az arcot legalább az emlékezetembe véstem.
- Készülsz már ZH-ra? Vagy neked bent kell megírni, vagy kimennek hozzád? - akadok fent az aprócska részleten, és ha az utóbbi, akkor még kicsit féltékeny is vagyok, mert ő tök szerencsés. Meg amúgy is.
- És egyébként mi a helyzet? Nem rossz ez a levelező dolog? - húzom el kicsit a szám, mert egyszerűen nem látom át, hogy is működhetne, én a padkoptatás híve vagyok, na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=744630#post744630][b]Faith Abigail Payne - 2019.01.01. 18:02[/b][/url]

Zsong már a fejem, és kezdek fázni is, de még ezt a pár helyet a listán, nagyon szeretném megnézni. A franc se gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz lakást találni. Nem terveztem eredetileg se sokat koleszben lenni, csak addig a kis időig, míg meg nem szokom a helyet. Szerencsére akklimatizálódok olyan gyorsan, mint a halak.
Persze így, hogy sikerült legalább Willel beszélnem, legalább egy nagy kő legurult rólam, de akad még pár. Majdhogynem nagyon kell koncentrálnom, hogy meg tudjam mondani, mennyi testvérem is van tulajdonképp, és nem, én ezt cseppet sem élvezem, végképp nem akarok vele felvágni. Mert ez a férfi a világ szégyene, és még csak észre se veszi. Kicsit örülök is annak, hogy a húgom megszorongatta, mert így talán észhez tér, és nem gyarapodik a család. Komolyan, felnőtt ember létére ilyen nehéz védekezni?
- Martin, szia - örülök meg őszintén, mikor meglátom. A gólyatáborban sikerült mély benyomást tennie, mert még meg is kérdeztem tőle, hogy ilyen fiatalon mit keres itt. Aztán meg idősebb nálam. Szép vagyok mi? De ezt az arcot legalább az emlékezetembe véstem.
- Készülsz már ZH-ra? Vagy neked bent kell megírni, vagy kimennek hozzád? - akadok fent az aprócska részleten, és ha az utóbbi, akkor még kicsit féltékeny is vagyok, mert ő tök szerencsés. Meg amúgy is.
- És egyébként mi a helyzet? Nem rossz ez a levelező dolog? - húzom el kicsit a szám, mert egyszerűen nem látom át, hogy is működhetne, én a padkoptatás híve vagyok, na.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=744636#post744636][b]Martin Romberg - 2019.01.01. 18:41[/b][/url]

Aznap úgy adódott, hogy Budanekeresdre küldtek bennünket. Gyakran kell elhagynom a minisztérium épületét, amit cseppet se sajnálok. Általában varázslófalvakra látogatunk el, de a főváros varázslók által felkapott helyei is népszerű úti célok, ahogy egy rövidebb külföldi kiküldetés sem lehetetlen. Ezért szeretem a munkám annyira. Mindig változatos és egyedi, sosincs két egyforma varázstárgy. Szép is lenne állandóan az irodámban poshadni.
Egy auror páros is velünk tartott, a rend képviseletében, hogy biztosítsa a törvényességi felügyeletet az eredetiségvizsgálat során. Régiségkereskedés. Azt hinnék, rutinfeladat, pedig tévednek. Ahol évtizedek, vagy évszázadok óta varázslók által birtokolt és buherált tárgyakról van szó, ott mindig vannak meglepetések.
Ezúttal viszont hamar végeztünk, utána pedig mindenki mehetett a maga dolgára. Jómagam is épp távozófélben voltam egy biztonságos hely felé tartva, ahonnét hazahoppanálhattam volna. Felismert azonban egy egyetemi ismerős, akivel még a gólyatáborban beszélgettem. Örültem, hogy emlékszik rám.
- Örvendek, Faith - biccentettem egy félmosollyal az arcomon, felidézve magamban legutóbbi találkozásunk emlékét.
- Előfordulhat egy-egy zh, de a szorgalmi időszakban nem terhelnek vele minket annyira. Majd a vizsgaidőszak lesz így nehezebb. Nekem is be kell járnom, csak meghatározott hétvégéken - válaszoltam a kérdéseire.
- Megvagyok, kicsit sűrű napirenddel. Próbálok teljes kapacitással a munkára koncentrálni, így mellette valóban nehéz az egyetemmel is foglalkozni, de szeretek tanulni. Azt hiszem tudtam, hogy mit vállalok - vontam meg a vállamat. - Neked hogy megy eddig? Sikerült megoldanod a lakhatást? - nem ismerjük még egymást annyira alaposan, de a korábbi beszélgetésen mondta, hogy ez neki még egy külön procedúra lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=744644#post744644][b]Faith Abigail Payne - 2019.01.01. 19:17[/b][/url]

- Dolgoztál? - kérdezek, végigpillantva rajta. Még akkor mesélt nekem arról, milyen munkái vannak, és azóta is folyamatosan irigykedek kicsit. Nyilván, ha nekem is meglenne a kellő tudásom, én is kaphatnék jó munkát, de egyelőre csak a RAVASZ-al büszkélkedhetek. Jó, persze ez sem semmi, nem mindenkinek sikerül, de akkor is.
- Az azért szívás. Nekem a hétvége önkéntes. Ha van valami érdekes előadás, arra bejelentkezek, de egyébként... viszont nálad mondjuk érthető a levelező. Ha a helyedben lennék, én magam se pocsékolnám az időm - igen, ez valami elismerésféle akart lenni. Nem vagyok túl jó benne, ennek ellenére, valahogy mindig tudatom az emberekkel, hogy ha valami nagyon jó, amihez közük van. Tapasztalataim szerint még örülnek is neki.
- Jaj, dehogy. Iszonyat nehéz normálisat találni. Persze, jó lenne nekem egy lyuk sok pénzért, de azért annál igényesebb vagyok. Az se játszik, hogy másokkal költözzek össze, mert az lenne a lényeg, hogy egyedül legyek. Épp az imént küldött el egy amúgy is bunkó férfi, hogy ha Payne vagyok, miért nem kérek apámtól egy villát, meg amúgy se fárasszam már - forgatom meg a szemem, és bosszúsan préselem össze az ajkam, mert nagyon szeretném azt is megosztani, hogy nekem mi a véleményem róla, de úgy érzem felesleges.
- Így hát a munkakeresésbe bele se merek kezdeni - ezt már egy fokkal jobb kedélyűen mondom. Egyébként is utálom azokat, akik a név alapján ítélnek meg másokat. Én vagyok az élő példa arra, mennyire bakot lehet ezzel lőni.
- Nagyon sietsz? Nincs kedved meginni egy teát? Reggel óta kint vagyok, kissé átfagytam már -  a kedvenc kávézóm meg úgyis itt van a közelben.
- És most mit kellett csinálnod egyébként? Az a két auror is veled volt? - persze, hogy érdekel, a lelkesedés a hangomból is kihallatszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=744659#post744659][b]Martin Romberg - 2019.01.01. 20:14[/b][/url]

- Igen - és bólintásommal egyidejűleg belegondoltam, hogy mennyire szokatlanul hangzik még számomra is, hogy az évek alatt az iskolapadból a munka világában kötöttem ki. A nagybetűs, felnőtt életben, tele elvárásokkal és teljesítménykényszerrel. Régóta vágytam ide, hiszen hiába tanulok szívesen, teher volt számomra diákként alávetni magam megannyi feleslegesnek vélt kötelezettségnek. Prefektusként kilógtam a sorból, sokkal nagyobb szabadságot kaptam az átlaghoz képest, egyetemistaként pedig tovább lazult a helyzet, de azért mégiscsak furcsa, hogy már más szelek fújnak.
- Használd ki az egyetemi éveket, én is így tettem az előző szakon. Most, hogy kaptam egy jó ajánlatot, nem láttam értelmét visszautasítani, ezért lettem levelezős - vontam be a lányt a részletekbe. Csak néhány évvel fiatalabb nálam, ezért nem is tekintem úgy, hogy korkülönbség állna fenn köztünk. Pontosan emlékszem, hogy annak idején mi volt a felfogásom, ezért is szerettem volna, ha nem érezné magát kellemetlenül velem szemben azért, mert én már dolgozom.
- Errefelé a Romberg név nem cseng annyira ismerősen, mint nyugatabbra. Nekem ez a fő szerencsém, mert különben hasonló cipőben járnék - gondoltam itt az apám körül botrányokra, melyek a címlapokig is felküzdötték magukat egy-egy lapszámban.
- Most végeztem, úgyhogy szabad vagyok. Beülhetünk valahova - fogadtam el az ajánlatot. A tea különben is nagy szenvedélyem, otthon valószínűleg az első dolgaim között szerepelt volna főzni egy kancsóval.
- Sajnálom, hogy még mindig nem jártál sikerrel. Én nyár végén költöztem saját házba, de még mindig sok tennivaló akad körülötte. Bogolyfalván nézelődtem, ott azért kisebb a kínálat, hetek alatt lezajlott a folyamat - dicsekedtem el a dologgal, mert akárhogy is, büszke vagyok az első saját otthonomra, amit egész hamar összehoztam. A mágia csodákra képes, az összes pénzem se ment rá, úgyhogy elégedett vagyok.
Hozzászoktam már, hogy a munkámról kérdeznek. Szívesen válaszolok, nem untat vele, és még csak tolakodónak sem találom. Különben is jó, ha van téma amíg odaérünk a teához.
- Igen, és még két szakértő-társam. Találtak egy gyanúsan régi tárgyat, amiről szerették volna megtudni, hogy nincs-e valami rejtett tulajdonsága, mielőtt eladhatóvá válik. Az aurorok ilyenkor csak vigyáznak, hogy minden rendben legyen. Ne mondhassák, hogy mi rontottunk el valamit, de olyan is van, hogy lopott tárgyat találunk. Ma nem történt semmi izgalmas - persze ezek már bizalmas információk, de semmi olyat nem mondtam, amit nem szabadna tudnia. Itt a határ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=744686#post744686][b]Faith Abigail Payne - 2019.01.01. 21:39[/b][/url]

- Ez érthető. Kihasználom én... fogjuk rá, de hülyeség, ha én most rögtön akarom életem ajánlatát? - persze nem jön velem szembe, és azt is megszoktam már, hogy minden sokkal nehezebb számomra, ami egy átlag embernek egyszerű, csak mert Payne vagyok. Átok ez a név. Én mondom.
- Tudom, egyszer olvastam apádról, azért is kaptam fel a fejem, mikor bemutatkoztál - mosolygok rá halványan, csak hogy érezze, nagyon is tudom, miről beszél. De neki mégis csak jobb, mostanság a csapból is Payne folyik, mert az a méretes... most menti a menthetőt.
- Itt van a kedvencem a másik utcában - indulok is meg, persze lassan, hogy tudjunk egymással lépést tartani.
- Ohh.. nincs kiadó szobád? - nevetek fel, mert viccnek szánom, de hát ez is egy olyan labda, amit én kényszeresen csapok már le. Nem hiszem, hogy valaha is le fogom ezt tudni nyelni.
- Egyébként nem adom fel. Legalább az egyik testvéremmel beszéltem már. Ő, Will. Esküszöm, ő az egyetlen normális közülük, ő már tud rólam. De szerinte a lányok nagyon ki lesznek borulva - megvonom a vállam, mert ez a része az, ami nagyon nem érdekel. Brooklyni vagyok, bírom a strapát.
A munkája persze érdekesebb, némileg csüggedek is, hogy semmi extra nem történt, de így legalább eszembe jut még valami.
- És mi volt eddig a legdurvább? - szerintem ezt már jó sokan megkérdezték tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=744703#post744703][b]Martin Romberg - 2019.01.01. 22:30[/b][/url]

- Azért csak ne türelmetlenkedj - vetettem oda némi gúnnyal. Tudtam, hogy nem gondolja komolyan, amit mond, de az ilyesfajta kérdésekre általában gyorsan legyintek egyet. Jobb, ha elfelejtem őket, mielőtt tényleg felhúznám magam rajtuk.
Volt valami kiábrándító abban, ahogy odaszúrta azt a kis megjegyzést. Eddig nagyon jól titkolta, hogy nem tud a családomról. Naiv voltam, amikor azt hittem, hogy a botrány visszhangja nem talál meg ebben az országban. Faith ugyan nem magyar, ez nyilvánvaló, s tudtommal nem tartózkodott még itt akkor, tehát máshol értesülhetett ezekről. Cseles, azt kell mondjam. Biztosra vettem, hogy később is fog tudni még meglepetéseket okozni, és hogy olyan fajta, akivel jobb vigyázni. Elbízni magad pedig szigorúan tilos.
Szótlanul folytattam a teázó felé vezető utam, amíg újabb kérdést nem kaptam a részéről. Nem éreztem úgy, hogy magyarázkodásba kellett volna kezdjek. Senkire nem tartozik, hogy mi volt az igazság, és még ha nem is értek egyet apámmal, köt az aranyvérűek hűsége családjuk védelmére, így nem hozhatok szégyent a nevemre. Az én stílusom nem a lejáratás, a belső mocskolódás.
- Ha lenne, már tudnál róla - szögeztem le a számomra oly nyilvánvaló tényt. Lehet irigyelni, de nekem is megvan a maga keresztje. Nem érzem úgy, hogy ne érdemelném meg ebben a korban azt a körülményt, ami megadatott számomra. Tudok bánni a pénzemmel, és azt is tudom, hogy jó vétel volt az a ház.
- Rá emlékszem. Ő is ugyanabba a házba járt, amibe én - nem tudtam megállni, hogy ezt ne áruljam el. - Pontosan min borulnának ki? Hogy eddig nem tudtak rólad? Vagy más ok is van? - egyke vagyok, sosem fogom tudni átérezni ennek a súlyát.
Igaza volt, a szomszéd utcában egy hangulatos teaházhoz értünk, ahol belépve egy csendes kis sarokban helyet foglaltam. Kicsit én is kezdtem átfagyni, jólesett volna már a forró tea. A kínálat átböngészése után egy gyömbéreset rendeltem a pincértől, bizonyára szaktársamnak is sikerült addigra választani.
- Nem tudom hirtelen - mindig ezt mondom. Úgy érzem, hogy így a legjobb. Utálom magamban felidézni. - Az elátkozott tárgyak a létező legalattomosabbak, főleg ha túl későn ismered fel őket. Nem véletlenül választottam ezt a szakot.