Lyra - Cukikór

*Degeszre tömött hassal igyekszik lesétálni a szervezetébe bevitt kalóriákat, túl cuki és finom volt az ebéd ahhoz, hogy ne tömje tele magát sült hússal és hercegnőburgonyával, és utána még cuki csokitortát is elfogyasztott, hogy legyen energiája még több embert boldoggá tenni a kór átadásával. Sajnos a Kumagoro házban nem talált senkit, így továbbmegy, és a társalgó előtti folyosón pillantja meg egyik háztársát, amint éppen bemegy. Gondol magában, és ő is megjelenik pár perccel utána, majd a vele szembeni kanapéra ülve megszólítja, de úgy, hogy lehetőleg ne hozza rá a frászt.*
- Hello-bello.
*Mosolyog rá cukin.*

Lyra - Cukikórság

*Na igen, ettől a cukiságtól kinézetre sokan jóval koruk alattinak tűnnek, de tudnak ők viselkedni, ha akarnak, a fertőzés ellenére is ugyanúgy járnak az órákra, hiszen a tanulást nem hagyhatják abba. Látja a lány kíváncsi tekintetét, így úgy dönt, hogy őt is beavatja a dolgokba, már amennyit a többiek is tudnak egyelőre, és kivesz a táskájából egy tábla csokoládét.*
- Tessék, ez a tiéd.
*Rakja le a lány elé az asztalra, és a kérdésre még nagyobb lesz a mosolya.*
- Mondhatjuk így is. Egyre többen látják az élet napos oldalát, nem aggódnak folyton a tanulás miatt, hanem mindenben a jót látják meg, és ezt fájdalommentesen, könnyen elérheti bárki, aki szeretné.

Lyra - cukikórság

*Na igen, kifosztotta a falu csokoládéboltját, míg jó, hogy tartalékolt a csokifüggősége megelőzésére a zsebpénzéből, különben most igen nagy bajban lenne, bár egy cuki mókuszkának ki tudna ellenállni? Ha valaki belegondol, és őszintén, szívből válaszol, rájön, hogy senki. Sugárzóan visszamosolyog, az egész táblát a csajszinak hagyja, és kicsit elmereng a gondolataiban. Pár másodperc múlva tér vissza szemeibe az önfeledt cukiság, és válaszol a kérdéseket.*
- Ne izgulj, nem fog fájni, csak ne átkozz meg, bár egy cuki mókuszkát ki bántana? Ha szeretnéd te is megtapasztalni, akkor csak annyit kell tenned, hogy nem állsz ellen.
*Nevet rá, és ha a lány hagyja, akkor két puszival az arcára adja át a kórságot a lánynak, és kíváncsian várja a reakciókat.*

Lorelai K. Riviera

*Meleg takaróval a hátán, amit szobatársa terített rá, érkezik a gyengélkedőre. Pár napja, egy havas délutánon a társaival való kinti hócsatában, úgy tűnik, sikeresen megfázott. Amilyen makacs természetű, úgy volt vele, hogy kipiheni, természetesen a suli mellett. Azonban nemhogy jobban, de egyre rosszabbul lett. Mostanra már alig áll a lábán, melege van és izzad egy-két napja, de még mindig nem tervezte ő, hogy ide jöjjön. Ma reggel viszont, amikor felébredt, egyre jobban elkezdett fájni az oldala, és alig kap levegőt, nehézkesen lélegzik. Pont, mikor egy langyos zuhanyzást vitt véghez, a tükörben észrevett valami furcsát. Ahol a fájdalmat érzi a bal oldalán, nemcsak, hogy piros az egész bőre, de még fehér kiütések is leledzenek, egyre nagyobb terjedelemben. Tudja, hogy ez már nem játék, hiszen egy egyszerű megfázástól ezek nem jelennének meg. Félve attól, hogy valami komolyabb baja történt, elindult a gyengélkedőre, de minden lépésnél egyre gyengébbnek érzi magát. Megkönnyebbülten sóhajt fel, ahogy belöki az ajtót. Érdekes módon nincs bent senki, mint beteg, így a legközelebbi ágyra lehuppan. Kifulladva veszi még nehezebben a levegőt, nem tett jót neki ez a séta. Úgy gondolja, egy-két perc múlva összeszedi az erejét, és bekopog a gyógyító irodájának az ajtaján.*

Lorelai K. Riviera

*Nemhogy erőre nem kap, inkább csak rosszabbul érzi még jobban magát, a fertőtlenítő szagot, ami terjeng a kórteremben, eddig sem bírta, de most még annyira sem. Továbbra is ücsörög, bal kezét az oldalán tartja, keze melegsége úgy néz ki, jót tesz neki, egy picit enyhül tőle a fájdalom. Felkapja a fejét, ahogy meghallja az ajtó nyitódását, és megpillantja a fiatal nőt. Eddig úgy tudta, hogy a mostani gyógyító egy férfi, bár szerencsére nem sokszor kellett ide járkálnia az évei alatt. A nő kérdéséből ítélve mégis csak ő lesz az, aki segít rajta. Megkönnyebbülten sóhajt fel picit, hogy mégse kell felállnia, és neki bekopognia az ajtón. Még mindig nehezen véve a levegőt rekedt hangon szólal meg, és igyekszik összefüggő mondatokat alkotni.*
- Üdv. Nem a legjobban.
*Hangja kissé halk, de igyekszik pár mondatban összefoglalni, mit is keres itt.*
- Pár napja megfázhattam, először nem terveztem idejönni, azonban csak rosszabb lett. Eléggé melegem van, izzadok, és ma reggel óta fáj a bal oldalam, főleg, ha mélyebb levegőt veszek. Az meg kissé nehézkesen jön össze, mert nem a legjobban kapom a levegőt. Nemrég pedig ezt találtam.
*Kissé remegő kézzel húzza fel a felsőjét az oldalán, megmutatva piros bőrén a kiütéseket, és igyekszik mély levegőket venni.*

Lorelai

*Kissé ellazulva dől beszéd közben az ágy háttámlájához, eléggé kifárasztotta már ez a pár mondat is. Eddig el se tudta volna képzelni magáról, hogy egy egyszerű megfázás ennyire le tudná gyengíteni, hogy még a megszólalás is nehezére esik. Ahogy meghallja a kérdést, kicsit el is pirul, ami annyira nem látszik meg az arcán a pirosodás miatt.*
- Elnézést az udvariatlanságért. Jenny Miles vagyok, harmadéves mestertanonc.
*Egyre nehezebben veszi a levegőt, kapkod utána. Kissé riadtan figyeli a nőt, amikor feláll, nem akarja, hogy otthagyja egyedül, de a hangja és a mondatai kissé azért megnyugtatják. A fertőzés szócskán elgondolkodik. Az órái során megtanulta már azt, hogy ha arról van szó, akkor bárkit megfertőzhetett, akivel mostanában érintkezett, és azért nem kevés emberről van szó. Mikor a nő visszatér, hagyja, hogy teljesen elfektesse, a bűbájára megkönnyebbül egy kicsit, már könnyebben veszi a levegőt, bár még mindig nem az igazi.
- Milyen fertőzés ez?
*Kérdezi halkan, és figyeli a buborékszemű gömböt maguk körül. Igyekszik nem pánikolni, de azért a szemein és a hangján észrevehető, hogy nem a legnyugodtabb. Felhúzza újra a felsőjét, és hagyja, hogy az oldalára fordítsa Lorelai, és megkönnyebbülten sóhajt fel a hűsítő érzésre, meleg bőrének nagyon jólesik a hideg.*
- A Levitába. Ön is itt tanult?
*Igyekszik másra gondolni, nem csak a meglévő bajra.*

Lorelai

*Halványan elmosolyodik, egész kedvesnek tűnik a nő, bár inkább azt kívánná, hogy nem ilyen helyzetben találkoztak volna először. Biztos benne, hogy sokat tudna mesélni neki a gyógyításról, amire más esetben figyelni is, de most úgyse tudna annyira koncentrálni, amennyire egyébként szeretne. Azért érdeklődve figyeli a nő válaszát a kérdésére, amiből sok újat nem tudott meg, de az mindenesetre kicsit megnyugtatja, hogy időben érkezett.*
- Egyáltalán hogyan kaphattam el ezt? Hiszen csak megfázásom vollt.
*Mondja halkan, nem erőlteti túl magát, a beszéd is nehezére esik most. Elgondolkodva figyeli a nő mozdulatait, kicsit megnyugtatja az, hogy Lorelai szerint még időben érkezett. Még jó, hogy nincs a hátán szeme, azért az már jobban idegesítené, hogy több helyen is vannak rajta kiütések, nemcsak az oldalán.*
- Vannak ismerőseim a Navinében nekem is. Mikor végeztél?
*Kíváncsiságát azért nem tudja leplezni, bármennyire is nem érzi jól magát, a természetét nem vetkőzi le.*
- Egész jó, bár nem mondhatom, hogy minden a kedvencem.
*A nő következő kérdésén elgondolkodik, majd felmutatja a tenyerét, amin egy apró, félig gyógyult vágás látszik.*
- Vacsora közben pár napja megcsúszott a kés a kezemben. Milyen különleges dologra gondolsz?
*Kérdezi, miközben figyeli a nő tevékenységét. Már előre tudja, valószínűleg valami förtelmes ízű bájitalt kever, azok mindig azok.*
- Az megnyugtató, hogy tudod, mi a baj.
*Mormogja félhangosan, kissé könnyedebben veszi a levegőt, de még mindig nem teljesen jól.*

Lorelai

*Érdeklődve figyeli a nő válaszát, kezd kicsit jobban lenni, már a kiütések sem viszketnek igazán, még a bőre melegségét azért érzi kicsit. Az őszinteségre biccent, úgy van vele, hogy jobb tudni az igazságot, mint nem tudni semmit.*
- Főleg, hogy nem érkeztem túl későn, ennyire mazochista nem vagyok. Milyen Japán? Sosem jártam még ott.
*Fut arcára egy halovány mosoly. Megnyugtatja a nő pozitív viselkedése, bár tudja, hogy gyógyítóként ez a dolga, de ő úgy látja, különösen jól ért az emberekhez Lorelai. Néha azért oda-odatéved a keze az oldalához, ahol érzi a viszketést, meg akarná vakarni szívesen.*
- Sárkánykutató szakon vagyok, de pedagógiát is szeretnék tanulni, szívesen oktatnék az előkészítőben.
*Kissé elfintorodik a bájital szagára, de nem annyira láthatóan, viszont a nő kérdésére felkapja a fejét.*
- Azt hiszem, csak a kést, meg maximum egy zsebkendőt, amit utána kidobtam.
*Gondolkodik el, majd óvatosan megfogja a nő kezét, és feltornázza magát ülő helyzetbe. Pár másodpercig csak ül, hogy meg tudja-e tartani magát, kicsit erősebbnek érzi már a testét, így átveszi a bájitalt.*
- Remélem, nem csak elvileg.
*Szól kissé aggódó hangon, de vesz egy levegőt, majd lehúzza a bájitalt. Elfintorodik a furcsa ízre, az erdei gyümölcs és a borzasztó íz keveréke érdekesen hat, majd torkához kap, ahogy érzi végigfolyni az égető érzést. Pár percig csak így ücsörög, egyelőre nem érez semmilyen hatást, de légzése kezd egyenetlenebbé válni újra.*