Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Az egyetlen hely - a Könyvtáron kívül -, ahol nagyjából képes megúszni a beszólásokat. A szokásos ablakot választja ki ülőhelyének, maga elé teszi a tanulásra váró jegyzeteit és tankönyveit, majd inkább jelenleg olvasott könyvét veszi a kezébe. Kicsit várhat a Gyógynövénytan, amúgy is év eleje van, még nem kell sietni sehova. Térdeit felhúzza, annak támasztja a vaskos kötetet, így teljesen figyelmen kívül tudja hagyni a körülötte folyó káoszt.
Először csak egy lány hangja lesz három oktávval magasabb, majd pár srác is becsatlakozik, végül ismét lányos kánon lesz hallható. Valaki elégedetlenkedik, valaki nyünnyög, valaki meg... figyelmen kívül hagyja, mint ő is. Egészen addig, míg a nadrágja szárát nem kezdi húzni valami lefelé. Fejét kapja fel, nem is mer azonnal arrafelé nézni, csak az előtte lévő ablakkeretet figyeli, végül embereli meg magát és pillant le lassan. Egy karom, egy szőrös mancs és: Zelma. Halkan fújja ki a levegőt - ami igencsak megkönnyebbüléssel vegyített.
- Szia - emeli meg kicsit lábát, hogy elengedje a nadrágot, végül lendíti őket a földre. Minimálisan hajol lejjebb, hogy megsimogassa a macskát, de az ajtó csapódik ki. Ismét felkapja a fejét, göndör tincsei repkednek mindenfele a hirtelen mozdulattól, keze megáll a levegőben, ami alól a macska ugrik mellé a párkányra. Szélesen vigyorodik el a belépőjére a lánynak, miközben felül rendesen, lagymatagon int Emmának, hogy itt van vele a szökés nagymestere.
Kihúzza magát, kezeit ejti ölébe, ahogy várja, hogy a lány odaérjen hozzá. Ő önkéntesen biztosan nem fog összeveszni Zelmával, hogy menjen a gazdájához.
- Szia neked is - mosolyog tovább. - Ismét megcsinálta a programot? - pillant a mellette lévő szőrcsomóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Gyakori vendég volt itt Emma macskája, ami természetesen mindenkiből más és más érzelmet váltott ki. Ő örült neki, mert meglepően jól kijöttek egymással, pedig egy macskának nehéz a kedvében járni.
- Az lehet, mert gyakran látom erre - mosolyodik el szélesen, majd simít végig az állat fején reflexszerűen. Néha van olyan szerencséje, hogy Zelma marad vele, amíg tanul, vagy csak olvas pár oldalt, aztán együtt mennek ki a társalgóból: a macska arra, amerre gazdáját véli, ő pedig arra, amerre éppen dolga van. Feltéve, ha van. Legtöbbször nincs, úgyhogy csak az állattal szokott sétálgatni.
- Melegedni én is ide szoktam járni, úgyhogy teljesen megértem, ha ő is eszerint cselekszik. Amint 15 fok alá megy a hőmérséklet, jégcsapok lógnak az orromból - nevet fel őszintén. A könyvet teszi a többi tetejére, majd tolja azokat arrébb, hogyha esetleg Emma leülne mellé, akkor legyen rá lehetősége. Lábai lógnak a párkányról, ujjait kulcsolja össze az ölében.
- Nem, dehogyis. Mindig kedves. Néha próbál lopni kaját, de egyébként nincs vele baj - nevetgél tovább, ahogy beárulja az állatot Emmának. Tényleg nincs vele baj. Néha az iskolatársakkal sokkal több, mint az ember gondolná. Tekintetét vezeti végig a helyiségen, majd pislogva fordul vissza, ahogy Emma ismét mesélni kezd. Szája elé kapva kezét nevet fel megint.
- Az biztos, hogy tudja, hogy járjon az emberek kedvében és érje el ezzel, amit akar. Nekem is lehet be kéne majd másznom a bizottság nyakába, akkor felvennének a Művészetibe - nyúl fel egy előre lógó tincséhez, amit lefelé húz meg, majd enged el: a tincs kicsit rugózva kerül vissza eredeti állapotába. - Ne viccelj, nem zavar egyikőtök sem. Nem mára terveztem megvalósítani a világmegváltó ötleteimet, úgyhogy elfértek mellettem - vonja meg vállait, mintha teljesen komolyan gondolná szavait, pedig mindenki tudja, aki egy kicsit is ismeri, hogy ilyenről nincs szó. Ha lenne valaki olyan az életében, akkor ő mondhatná el a világnak, hogy alapvetően mennyire el van veszve benne, csak kifelé tudja mutatni mennyire jól kezeli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Ugye? Kedvelem én is, így teljesen érthető, hogy a szőrcsomód is ide szokott járni - vakarja meg szavaival párhuzamosan a macska fejét, aki láthatóan élvezi azt, hogy emberek között lehet. Ilyenkor sajnálja, hogy Noraz nem feltétlen alkalmas arra, hogy ilyen helyekre hozza, hiszen... fennáll a veszélye, hogy elrepül a gyík vagy éppen más táskájában köt ki, mert melegebb. Megtörtént események alapján képes ilyen példát felhozni, és elkerülné, hogy megint megtörténjen. Szereti Norazt, de nem mindennapi házikedvencről van szó, ami nagyban megnehezíti a dolgokat az életükben. Maximum talárja zsebében szokta vinni sétálni egy melegítő rúnával ellátott kővel, hogy véletlen se hűljön ki az állat teste. Ennyit képes megtenni az állatért, aki alapból egy terráriumban tengeti mindennapjait.
Keze a levegőben marad, mikor Zelma Emma ölébe helyezkedik, amint a lány végre leül mellé. Halkan hümmentve hallgatja a választ, majd ingatja meg a fejét.
- Igazad lehet - nevet fel hangosan. - Majd igyekszem nem ilyen aljas eszközökkel elérni, amit szeretnék - fűzi még hozzá, végül ölébe ejtett ujjait kezdi el morzsolgatni, ahogy pillantása is kezeire irányul. Emma komolyságát nem veheti félvállról, halkan sóhajt is, alsó ajkába harap.
- Igen - feleli halkan. - Nem vagyok biztos abban, hogy sikerülni fog, és tudom, hogy idén már semmi nem is lesz belőle, de szeretném megpróbálni megint. Ha most sem sikerül, akkor pedig elfogadom, hogy nem vagyok odavaló - vonja meg vállait, mintha nem tudná a navinés, mégis mennyire fontos ez neki. Talán Emma az egyetlen jelenleg, aki el tudja képzelni, hogy ez tényleg számít neki, és egyszer már felsült vele, mégis megpróbálja megint. Ha mást nem, legalább a kitartását tudja értékelni a világ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Már előre mosolyog, mikor Emma neki áll beszélni. Nem számít lelkesítő beszédre, igazából már a szüleitől sem, mégis mindig megkapja tőlük, de... Emmától főleg nem várja el. Fejét ingatja meg az elhangzott szavak alapján. Tenyerei térdeire csúsznak, ahogy kicsit kihúzva magát emeli a plafon felé a fejét egy sóhajjal.
- Kedves, hogy ezt mondod. De én ezzel úgy vagyok, hogyha a második próbálkozás is kudarcba fullad, akkor egyáltalán nem vagyok odavaló - vonja meg vállait. Nem szomorú ettől, még csak letörtnek sem mondaná magát. Az első visszautasítás után volt elég ideje magába szállni és rájönni, hogy el kell fogadnia, hogyha egy ilyen nívós intézmény nem fogadja be.
- Meglep, hogy ilyen véleménnyel vagy a művészetről... - pislog rá láthatóan megszeppenve, ajkain mégis feltűnik pár másodperc múlva jól megszokott mosolya. Jól esik, amit a lány mondd, még ha tényközlés mögé is bújtatja a kedves szavakat. Vagy csak ő lát bele többet, és tényleg csak tényeket közöl, de ez most mindegy. Jól esik neki és kész.
- Nem hiszem, hogy képes lennék abbahagyni. Talán kicsit megülne a lelkesedésem, mint legutóbb, de teljesen elengedni szerintem nem tudnám - nyammogva néz ismét a plafonra. - Maximum hobbiszinten űzném. Azzal sincs baj - vonja meg vállait, majd bólint egy határozottat inkább saját magának. Végül Emmára néz szélesen mosolyogva.
- Kösz mindent. Újabb lendületet adtál - pattan le a párkányról és kezd el felfelé nyújtózkodni. - Őszintén, ezek után nem is merném abbahagyni, mert félnék, hogy megkergetsz - mosolyog szélesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Mindenki hallott a kastélyban a Fejetlenség folyosóján történtekről. A mindenki alatt azt értem, hogy mindenki. Még Kevin is. Bár valahol sajnálta, amiért nem lehetett szemtanúja egy ilyen klassz dolognak, mégis örül neki mélyen, mert kiderült, hogy Kakasi tanárnő kapta el az illetékeseket. Tényleg sajnálja, amiért kimaradt belőle, talán lett volna olyan szerencséje, hogy pár barátra is szert tesz, ha együtt büntetik meg őket.
Megtorpan. Mégis miket gondol? Merlinre, hát nem gondolhat ilyeneket! Azért nem fog együtt bajba kerülni valakivel, hogy barátok legyenek. Ez abszurdum, és szerencsére még ő is időben rájön erre.
Fejét megrázva, kicsit még maga elé mered értetlenül, majd indul tovább, mert már így is késésben van. Hamarosan le kell adnia a projekt munkáját a művészetibe és nem halad egyáltalán vele. A kézirat pihen kezei között, ahogy hálókörlete felé lépked, mikor...
Csatt.
Pár lap hullik ki ujjai közül, ő meg egy mellkassal néz szembe. Pislog párat, orrát mozgatja meg, majd kicsit dörzsöli is, hátha attól kevésbé lesz kellemetlen - persze semmit nem ér -, majd pillant fel. Rendben van, hogy elmélkedett a folyosón történtekről, de arra nem gondolt, hogy éppen az eridonosba fog belefutni. Szíve nagyot dobban.
- Ne haragudj - mondja gyorsan, ahogy hátrébb lép. Nem ismeri az eridonost, így fogalma sincs, hogy áll hozzá, pedig, ahogy a folyosói incidensről is tud mindenki, úgy a coming outja is igen nagy port kavart. - Figyelmetlen voltam - teszi még hozzá gyorsan, mielőtt bármi történhetne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A kölcsönös bocsánatkérésre kapja fel fejét, mert nem erre számít. Egyáltalán nem. Nincs körbevéve, nincsenek megjegyzések, nincsenek érintések, amiktől szánalmasnak és kellemetlenül érzi magát. Szerencsére, mikor felpillant, tudatosul is benne, hogy a hírhedt eridonostól aligha kaphatja meg a mai adagját. Ő egyelőre nem volt benne ezekben, és csak reménykedik, hogy nem most szeretné elkezdeni.
- Igen, izé... semmi baj. Mindenkivel megesik - harap szája belsejébe, miközben megszeppenve követi végig, ahogy felvesz egy lapot, majd még egyet és még egyet. Annyira elbambul és csodálkozik az egészen, hogy ő lényegében késve mozdul, hogy összeszedhesse a hozzá tartozó papírokat. Lehajtott fejjel, kicsit elpirulva veszi el a másiktól végül azokat.
- Kevin vagyok - pislog fel rá. - Nem hi- - megakad, ahogy Dorián feje fölött kivillan a villanykörte, csak ő meg nem érti, hogy miért teszi. - Ki az a Fruzsi? - szalad ráncba szemöldöke, miközben a másikat fürkészi. Nem szeretne bunkó lenni, távol álljon tőle, de szerinte, ha lenne egy testvére, arról tudna. Főleg akkor, ha még a bálra sem őt hívták meg. A lányoknak ez hatalmas trauma, biztosan elsírta volna neki bánatát, de... Merlinre! Nincs is testvérem!
- Sajnálom Fruzsit, de nem a testvérem. Nincs testvérem - köszörüli meg torkát. - Biztosan túltette magát rajta - mosolyodik el rá bátorítóan, hogyha esetleg bűntudata lenne ez miatt, akkor ne legyen. Nem mintha annyira képben lenne a lányokkal, de a legszomorúbb, hogy a fiúkkal sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nagyokat bólint arra, hogy Kakasi tanárnő mit kobzott el. Bár még mindig nem tudja, hogy kellene éreznie aziránt, hogy ő kimaradt ebből, de természetesen hallott az egészről. Ki nem?
- Hamar visszakapod majd - ereszt meg egy biztató mosolyt, amivel nem tudja, hogy segít-e, vagy csak idegesebbé teszi a srácot, de egy tuti: attól még csinálja, mert komolyan gondolja. Szinte biztos, hogy nem jó érzés, ha elkobozzák egy cuccodat, de tartja, hogy már csak pár hét az évzárásig, utána szünet és onnantól repül az idő már amúgy is.
Megszeppenve pislog a felé nyújtott kézre. Kissé ügyetlenül, a szanaszét lógó papírokat öleli magához, hogy felszabadítsa jobb kezét és bemutatkozzanak illedelmesen egymásnak. Azonnal vissza is húzza, mielőtt Dorián csak beetetésnek szánta volna az egészet és következik a kipécézés.
- Oh, arra azt hiszem emlékszem. Valóban jól állt - a mosoly elindul, de nem ér be. Megakad, és ahogy leesik neki mit mondott, azonnal kikerekednek szemei. Elvörösödve hajtja le a fejét. Most rontott el mindent - hiába bizalmatlan a másikkal, soha nem hallotta, hogy bántott volna másokat, erre kicsúszik egy ilyen a száján és... vége van mindennek. - Úgy... szóval úgy értettem, hogy láttam, és... szóval nem volt rossz, annak ellenére, hogy tudod... rózsaszín volt meg minden - torkát köszörülve fejezi be inkább a magyarázást, mert valószínűleg csak ront a helyzeten, főleg, mert leesik neki, nem is válaszolt az eredeti kérdésre. - Hallottam róluk, de én nem... nem vagyok rokonuk - mondja ki ismét, de sokkal halkabban és bátortalanabbul, mint eddig beszélt. Félve néz fel és mosolyodik el végül, ahogy meghallja, mennyire védené a húgát ő is. Szemei csillannak meg, de tekintetét ismét félre kapja.
- Hát én... - én vagyok az, akinek a coming outja hatalmas port kavart valamiért pár éve. Ez nem olyan jó beazonosítási szöveg - gondolja magában. - Ó, ez nem. Projekt munka a művészetibe, de egyébként... a Nagyteremben láthattál. Én vagyok az a levitás srác, aki az asztal egyik, vagy másik végében egyedül eszik és olvas. Mostanában néha csatlakozik hozzám egy nagyon magas, ázsiai srác, de... én nem vagyok feltű-, szóval... hát én átlagos vagyok. Nem csoda, ha összekeversz valakivel - teszi hozzá, hogy Dorián ne érezze magát rosszul, mert tényleg nem bánja, amiért nem tudja ki ő. Ha fordított állásban lennének, valószínűleg Kevin maga sem tudná, hogy ki áll előtte éppen. Nem veszi magára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Egyetértően bólint. Szerinte is hamar el fog telni, a felén már bőven túl van, és bólogat tovább, ahogy visszakérdez a másik a hajra. Kissé zavarban ugyan, és magyarázkodást követően, de bólogat. Doriánnak ezek szerint nem tűnt fel zavara, vagy csak illedelmesen ignorálja. Reménykedik abban, hogy az első áll fenn, úgy kevésbé lenne kellemetlen.
- Ó, mindenképpen mondom majd neki, hogyha látom - mosolyodik el, mintha partner lenne az egészben, de valószínűleg mindketten tudják, hogy túl régen volt ahhoz az esemény, hogy odaálljon a lány elé és elmondja: Doriánnak igazán jól állt a rózsaszín haj. Kicsit ijesztően hathatna, így inkább megmarad a feltételes módnál. Amúgy sem merne odaállni a lány elé ezzel az információval a semmiből, úgyhogy...
- Ha tudok valahogy segíteni, szólj nyugodtan - ajánlja fel azonnal segítségét, hogyha tényleg tudni szeretné az igazságot, akkor segít neki kideríteni. Bár nem biztos abban, hogy az eridonost valóban érdekli, de ez legyen a legkevesebb. Eddig elég lelkiismeretesnek tűnt, így nem aggódik, hogy megjátszaná magát.
Félénk mosoly kerül arcára, ahogy bólint. Igen, a Művészeti, de hát... ismét nem sikerült neki. Kezd egyre jobban lemondani az egészről. Ha a szülei nem tennék helyre néha, valószínűleg már rég feladta volna, plusz ott vannak Timi szavai is, ami erőt ad a tovább menetelhez. Csak fél, hogy nem lesz elég. Hányadik visszautasítása is ez? A harmadik? Negyedik? Nem is tudja most hirtelen pontosan.
Sűrűeket pislogva néz fel rá az invitálásra. Álla esik le kicsit látványosan, ajkai szavak mondása nélkül maradnak elnyílva. Most tényleg azt mondta, odaülhet hozzájuk? De hát... ő teljesen más, mint ők. Hogy kellene mégis...?
- Izé... köszönöm. Lehet néha odaülök, ha valóban nem probléma - dobban nagyot szíve, fejét hajtja le szégyellős mosollyal. Tényleg odaülhet majd. - Kedves tőled, de egyébként erre nincs semmi szükség, komolyan. Nem baj, hogy egyedül vagyok, hozzászoktam, és zavarni sem szeretnék meg semmi - kezd azonnal magyarázkodni összefüggéstelenül, mikor a srác elég egyértelmű volt. Ő mégsem akarja zavarni őket. Tényleg nem.
- Hát én... szóval én a halált formálom meg különböző helyzetekben leginkább - vallja be lesütött tekintettel, kicsit szégyellve magát. - De nem ijesztően, semmi horror nincs benne, csak... más nézőpontból mutatom be a Kaszást. Nem egy gyilkológép, hanem egy érző, kedves lény, aki empátiával ragadja el a lelkeket, akiket éppen kell. Türelemmel áll hozzájuk, és... bocsánat. Elragadtattam magam - köszörüli meg torkát. Egyik kezét ismét szabaddá téve kezdi el rendezgetni inkább a papírokat, amik szanaszét állnak.