Liznek

Mire vége az óráknak, és megörül, hogy hétvége lesz - jó, oké, klassz volt a sok új dolog, de azért kell a pihenés is - már hamar rá is esteledik.
A klubhelyiségben nem volt kedve ülni, Kirát pedig nem tudja felkeresni az ő klubhelyiségében, Mea meg épp sehol, így újabb felfedező útra indult a kastélyban.
Miután megkergette őt egy kopogó szellem, ismét üldözőbe vette a hirtelen mindig eltűnő, mászkáló - és mintha dúdolt volna is - rózsaszín plüss nyulat, és ennek hála eltévedve útbaigazítást kért egy festménytől, a Társalgóban lyukadt ki nap végére.
Itt még nem járt. És jókedvűen konstatálta, hogy azért rendesen ücsörögnek itt az emberek. Mivel ismerőst nem talált, így bekapott egy süteményt, készített magának egy fahéjas almás teát, és az egyik sarokba, kényelmes párnákra vetődve próbálgatta újdonsült varázslatait. Mióta tudta használni a pálcát, nem is restellt folyamatosan érte nyúlni. Minden ajtón elmotyogta az alohomorát, még ha az nyitva is volt, vagy kinyithatatlan, s ha nyitva volt, természetesen bezárta azt egy colloportus-szal, hogy kinyithassa aztán az alohomorával.
A vingardium leviosa is tetszett neki. Mikor az eseménysorozatok történnek, épp egy párnát lebegtet maga előtt, és nem tudja nem végig nézni a jelenetet.
Egy jó kis, nem tanórán tanult átok ki is pattan a fejéből - talán megnöveszthetné a másik fiú szemöldökét - de mire cselekedni tudna, a párna leesik, és a fiú is lelép. Csak a beszáguldó lány van a látóterében, aki hirtelen pillant rá, és szól be valamit, ami alapvetően talán nem mindenkinek volna vicces, de Dereknek...
Harsányan nevet fel. Még mielőtt a lány - aki rellonosnak tűnik - elmondaná, hogy csak valóban viccelt.
- Gondoltam. - vonja meg a vállát. - Lopott tőled a srác? - kérdezi szemöldök felvonva, már halványabb mosollyal, hiszen ez azért mégis csak egy komoly téma. Majd a kandalló felé bök még mindig kezében lévő pálcájával.
- Remélem nem volt fontos a jegyzet. Segítettem volna, de nem tudom még, hogyan, elsős vagyok, és nem tudok még olyan vará... - ám mielőtt végig mondaná, a kandallóra bökésnek hála a tűz hirtelen úgy belobban, hogy Derek hátra esik ijedtében a párnákon. Meg pár másik elsős is. Szerencsére egy felsőbb éves ráint a pálcájával, és a tűz máris újra vidáman lobog, apró lánggal. Ránéz csúnyán Derekre, aki elnézést kérőn, zavartan vigyorogva, tarkóját masszírozva ül fel újra, és reméli, hogy nem csinált nagyon hülyét magából, így elsőre.

Liznek

Hiába viselkedik kissé furcsán ez a lány, Derek nem tud nem nevetni a következő mondatán is. Ő már csak ilyen. Nehéz elvenni a jó kedvét, meg a hiperaktivitását.
- Sportoló vagy? - kérdezi minden bevezető nélkül. - Régen én is úsztam.
Azt, hogy majdnem ifjúsági, európai úszóbajnok lett, már nem teszi hozzá, pusztán szerénységből, vagy csak azért, mert ő ezt valóban nem tartja fontosnak.
Aztán lezajlik a kis incidens, és miután ismét a helyére evickél, megint hozzá szól a lány. Úgy tűnik hajlik a kommunikálásra, aminek örül, mert már éppen kezdett unatkozni párnalebegtetés közben.
- Hát öhm... igen. - nyugtázza a lány gratulációját jókedvűen, mintha valóban gratulációnak venné, majd feltápászkodik, és lassan elindul felé, még mindig kezében lengetve pálcáját.
- Segítsek akkor valamit? Mit tudok? - lépdel oda vidáman, és a biztonság kedvéért nem a pálcájával, csak az ujjával mutat a jegyzetekre.
- Fú, ezt mind te írtad? Én is sokat írok, de én füzetbe, nem merek simán csak pergamenre, mert a felét már régen elhagytam volna, a füzetemen meg valamilyen lopás meg elhagyás gátló bűbáj van elvileg, azt mondták a boltban, ahol vettük.
Mosolygó szemekkel pillant a lányra.
- Derek vagyok, Eridonos. - mutatkozik be. Aztán a kérdésre kissé felvonja a szemöldökét, de nem csökken a mosolya.
- Ja, hogy ez? - emeli fel a pálcáját. - Néha előfordul, mert nem tudok elszakadni tőle, mióta megvan. - vigyorog, meglengetve a varázseszközt, mire a pálca végéből vidám kis szikrák pattannak a levegőbe, mint egy csillagszóróból.
- De nincs gáz!

Liznek

- Szerintem szólnod kellene a házvezetődnek. - jegyzi meg Derek nemes egyszerűséggel, még a tolvajos sztorira utalva ezzel. - Nem szeretik a lopósokat, megérdemel egy büntit érte.
Mikor a lány arról beszél, hogy vívott, Derek még jobban felvidul, ha ez egyáltalán lehetséges.
- Hű, de klassz! Én is szívesen vívtam volna, de apa nem engedte, hogy hegyes meg éles tárgyak kerüljenek a kezembe. Állítólag hiperaktív vagyok, vagy mi, és nem tennék jót vele másoknak. - vigyorog.
- Én sem vagyok lusta. Csak rendetlen. - vallja be aztán a lánynak, a jegyzeteit nézegetve, és a következő mondatot, amit talán sértésnek szánt, szintén nem veszi fel.
- Persze, hogy megtudom különböztetni, én is tanulom őket! - feleli vidoran. - De csak ennyi van? Én még tanulok egy csomó más klassz dolgot, például a rúnatan az nagyon tetszett. - közelebb hajol a papírokhoz, hogy szemügyre vegye őket. Azok szinte már olyan kínosan gondosnak tűnnek, hogy Derek teljesen belezavarodik.
- Én meg igen, mert szerintem szuper jó. - vonja meg a vállát, csak úgy mellékesen megjegyezve a dolgot. Majd a lányra pillant.
- Ó, de szép neved van! Szólíthatlak Liznek? Én nem is mondtam a vezetéknevem, Taylor. Derek Taylor. Angol név, mert apám angol, anyám meg magyar, azért kerültem végül magyar suliba. Te is angol vagy? - teszi fel a kérdést szenvtelenül, és ahogy ismét a jegyzetek fölé hajol, hogy tanulmányozza őket, szinte elsiklik a fülei mellett az, amit a lány mond a pálcájáról, és gyakorlatilag az ő épelméjűségéről. Amikor elhangzik a varázslat, elrántja a pálcáját, és elkerekedett szemekkel néz Lizre.
- Hé, mit csinálsz? Nincs semmi baja! - mondja meglepetten, majd újra elmosolyodik, mintha semmi sem történt volna.
- Milyen segítőkészek errefelé az emberek... de ez ilyen, nem kell bántani. - lengeti meg újra a pálcáját. - Rendesen működik, meg minden, már akkor is ilyen volt, amikor vásároltuk, és kiválasztott engem. Az eladó azt mondta, hogy sok bennem a mágia, és néha ezért csinálni fog az elején furcsa dolgokat, amíg nem tanulom meg használni az erőm, de ez természetes. Nézd csak! - azzal pálcáját az egyik teásbögrére irányítja egy közeli asztalon, ahol már nem ül senki.
- Vingardium leviosa!
A bögre szép lassan felemelkedik, Derek pedig hanyag eleganciával átlebbenti azt egy másik asztalra, ahová gyöngéden lehelyezi, majd elégedetten pillant Lizre.
-Látod?

VB meglepetés!