Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Miközben maga elé motyog, és épp azt tervezi, hogy akár ciki, akár nem ő sikertelennek könyveli az akciót és elszalad amerre a lába viszi, kinyílik az ajtó. Hát ez nagyon kellemetlen, mert a csodás terve egy pillanat alatt totálisan meghiúsult. Pedig remek kis terv volt, falatnyi ruhában szaladgálni. A Palarn fiú biztos roppant mód élvezte volna az előadást, ha már a látványától is kiszáradt a szája. Igen, ez az a mondat, ami megmaradt benne.
- Helló.
Nem igazán gondolta ezt át, ideállít, úgy öltözve, mint valami szerelmes tini, bele se gondolva abba, mennyire utálja az ilyen viseletet és mennyire nem találja benne a helyét, hogy beszélgessen egy olyan emberrel, akivel szemben szintén nem találja a helyét. Totális kudarc ez a nő néha.
- Nem tudom emlékszel-e rám, van egy nyolc éves, kb ilyen magas gyerekem, akinek te vagy az apja.
Mivel minden nap látja, így szerencsére a magasságot be tudja lőni. Nem akar bunkónak hatni, de olyan szinten zavarban van, hogy arra gyakorlatilag már szavak sincsenek.
- Beszélnünk kellene, bemehetek?
Nem akar nagyon tolakodó lenni, de azt sem szeretné, ha a festmények, csámcsognának rajtuk, nem kellene már az első néhány hétben bekerülni a petykarovatba, amit diákként mindig sikerült ügyesen elkerülnie. A válla fölött hátra is sandít, és ahogy sejtette a kártyázó férfiakat ábrázoló festményen valahogy már senkit sem érdekel, milyen lap is van a kezében, inkább a párost nézik, hátha valami jó pletyka lesz belőle, ami vásznakat átívelően jut el a kastély minden szegletébe. Remek ötlet volt ezeket a festményeket felakasztani, biztos az unatkozó tanári kar okolható érte.
- Szóval?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Kösz.
Érzi, hogy nem olyan jókedvű ez a beengedés, hátrapillantva sikerül elkapnia azt a pillanatot is, amikor a festmények gazdagabbak lesznek egy véleménnyel, amit a férfi keze formál nekik. Hát nem túl biztató kezdet, főleg az, amit belépése után kérdez tőle. Nem, nem éppen erről szeretne vele beszélgetni, de jó, legyen ez, ami, valljuk be, teljesen kiment a fejéből, még jó, hogy legalább elolvasta azt az üzenetet, amit ezzel kapcsolatban kapott.
- Hogyne.
Rossz szokása, hogy belépve és körülnézve egyből következményeket von le, de igyekszik ezt nem kimutatni, így semleges arccal, fordul a férfi felé. Számára elég kínos ez a helyzet, de úgy tűnik a másik félnek annyira nem. A szoknya, amit visel rejtett zsebekkel van megáldva, ami megkönnyíti, hogy lazábban érezze magát, és kevésbé akarjon láthatatlanná válni.
- A levél elég kusza volt, amit erről kaptam, hogy is gondolod pontosan? A jelölteket megnézném én is, hogy mennyire alkalmasak, nehogy unalmas perceikben megtizedeljék a társaikat?
Leginkább ugyanis ezt tudná elképzelni, meg azt, hogy szeretne ő a másik dologról is beszélni, nevezetesen, hogy pár perc sétára ott van egy kislány, aki mostanában egyre többet kérdez az apukájáról, és nem ártana mondani neki valamit, ami ha lehet az igazság, mert nem akar később összeveszni vele.
- Nem baj, ha leülök ugye?
A választ meg se várva foglal helyet, keresztbe tett lábait térdénél átkulcsolja az ujjaival, és érdeklődve, már-már ártatlan arccal pillant fel a férfire, hogy pontosítson a dolgon, ha nem jól mondta volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Persze, ez nem tűnik nagy feladatnak.
Kérdezné, hogy vannak-e szempontok, melyeknek meg kell fejteni a beszélgetés során, de a röpködő papírokból ítélve, a férfi kérdés nélkül is ad neki egy ilyen listát, ezért türelmesen vár, hiszen a délutánt egymás felmenőinek felemlegetésével tervezte tölteni, és ehhez képest egy szava sem lehet. Mondjuk, az is igaz, hogy erre a részre még nem tértek rá, az majd csak ezután jön. Egy halvány mosollyal átveszi a papírt, és elkezdi áttanulmányozni a dolgokat, apró hümmögésekkel jelezve, hogy halad.
- Hát édesem, a te minisztériumod megköveteli a dolgokat néhány pontnál. Még jó, hogy én már régen szakítottam velük.
Vannak ugye az alap kérdések, melyekre ő is számított, és van néhány plusz, amelyek láttán egy kicsit elhúzza a száját, mert nem biztos, hogy az első alkalommal szeretne belemászni ilyen mélyen a dolgokba, de ha ez kell, hát mese nincs, meg kell cselekedni a dolgot, hogy zavartalanul mehessen a tanulás.
- Ha nem bánod egy tesztet is kitöltetnék velük, nem vészeset, de az is sok mindent elárul róluk.
A papírt összehajtja, lassan és komótosan, érezhető pótcselekvésként a nagy bumm előtt, szinte tapintható körülötte a feszültség, hiszen mégiscsak ő az, akinek fel kell hoznia a témát, mert bár az előbb, még a folyosón, fojtott hangon megpróbálta, de úgy tűnik, a férfi valahogy annyira nem volt vevő a dologra.
- Illetve, kellene egy lista arról, hogy kik tanulják a tárgyadat, mert akkor küldök nekik levelet a dologgal kapcsolatban. Az is jó, ha amint van valaki szólsz, mert akkor jobban tudok figyelni egy-egy emberre, most azt hiszem egy-két hétig lesz ez a tárgyfelvételes dolog.
Már nem emlékszik pontosan, de amikor ő diák volt, akkor hosszabb időt hagytak nekik, hogy meggondolják, mit is szeretnének tanulni.
- Um. Tudom, hogy nincs sok kedved hozzá, de kellene még valamiről beszélnünk. Bocsánatot szeretnék kérni. Nem voltam korrekt hozzád, de hozzám se voltak azok, és ez egy kicsit ellenségessé tett, azonban Mina öregszik, és elkezdett érdeklődni az apja iránt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Rendben, akkor várni fogom.
Nem buta ő, érti, hogy nem szívesen látott személy, erre számított is, de azért igyekszik a legpozitívabb képet festeni magáról. Elvégre amit mondani fog, nem éppen kellemes téma és tényleg.
- Nem akarok neki keresni apát.
Azt nem tenné hozzá, hogy ez már egyszer megtörtént, de nem végződött jól, sőt nem is apának tervezte a férfit, de valahogy úgy sikerült, aztán a végén nem csak úgy vége lett, természetesen az ő hibájából.
- Nem akarok neki hazudni. Mindig őszinte voltam hozzá, és nem éppen egy ilyen fontos dologban kezdeném el a füllentést. Tisztában van vele, hogy én utasítottam el annak idején, hogy jelen légy.
A karjait összefonva kel felé és tesz egy lépést a férfi felé, kicsit úgy érezte, ahogy ott ült, mintha egy gyerek lenne, akit éppen megszidnak egy régebben elkövetett csínytevése miatt.
- Én csak annyit kérek, hogy ne utasítsd el. Nem fogok a nyakadra járni és követelőzni, csak ha mondjuk egyetlen egy alkalommal elviselnéd őt, akkor már nagyon sokat segítenél.
Kicsit megáll a mondandójában, nem megy ez olyan könnyen, mint gondolta. Ennél még az is jobb lenne, ha ordibálnának egymással, olyankor minden kijön könnyedén az ember száján.
- Tudom, hogy én nem vagyok a szíved csücske, de ő nem ártott neked semmit, senkinek sem tudna ártani, szóval nem kérek sokat, csak azt, hogy légy az apja, egyetlen délutánra. Hálás lenne neked és én is.
Szinte már könyörög, elég érdekes és tőle meglehetősen szokatlan látvány, de egy anya ugyebár mindent megtesz a gyermekéért, amit csak meg tud.
- Kérlek szépen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Tisztában van vele, hogy miért nem voltál ott vele, én nem titkoltam. Tudja, hogy nekem "köszönheti" a dolgot.
Igyekszik higgadt maradni, bár ő még mindig inkább kiabálni szeretne. Neki úgy megy könnyebben a nehéz dolgok megbeszélése, de nem vetne rá jó fényt, ha most itt nekikezdene a hisztérikus veszekedésnek. Helyette inkább vesz egy mély levegőt, majd kiengedve a gőzt folytatja.
- Nem is tudom, csak beszélgetni szeretne, ami szerintem nem bűn. Nem kérem, hogy most hirtelen fogd magad, és tölts el vele minden nap órákat, hogy bepótoljátok azt a nyolc évet, amit én elvettem tőletek, csak ne fordulj el tőle, ha mondjuk kérdez valamit. Én vagyok a rossz, ez egyértelmű, túl élesen támadtam akkor, amikor nem érdemelted meg.
Megáll egy pillanatra, de aztán csak sóhajt egyet és lemondóan megrázza a fejét, majd az ajtó felé indul.
- Mindegy, átnézem a kérdéseket jobban, aztán, ha van listád, akkor küld. Amilyen ellenszenvesen néz rám az a bagoly tudni fogom, hogy te küldted.
Ezzel a mozdulattal kinyitja, és a folyosón lévő huzatnak köszönhetően kicsit jobban becsapja maga mögött az ajtót. Nem így tervezte, főleg mivel megrándul általa a csuklója, amire felszisszen, plusz még a névtábla és a földön végzi.
- Szuper, máris rombolok.
Leguggolva felveszi a táblát, és már önmagán nevetve dől az ajtónak. Csak gratulálni tud magának. Újabb kopogás nélkül, lehajtott fejjel lép be és odasétálva a férfihez a kezébe nyomja a névtáblát.
- Huzat van a folyosón.
Ennyi, totális megsemmisülés. Hoznia kellett volna magával a pálcáját. Na mindegy, szó nélkül fordul meg, hogy megint kisétáljon és most már óvatosabban, de újra becsukja az ajtót. Hát ez remekül sikerült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Amikor már alszik a kastély


Megpróbált aludni, tényleg, ivott meleg tejet, egy kis mézzel is, próbált másik testhelyzetben aludni, keresdte a helyét az ágyban, de egyszerűen nem találta meg. Csak a láncon agyalt. Mina nincs itthon, a kastélyban alszik, így másfél óra sikertelen alváskísérlet után felkel, a haján párszor végigmegy a fésűvel, bár alapjáraton ez néha nagyon felesleges műveled, mert a haja akkor is olyan, mint azoké a barbieké, akiket már ilyen fashion szóval illetettre gyártottak. Nem gondolkozik olyanon, hogy smink, és az igazat megvallva azon szerencsés helyzetben van, hogy nem is nagyon kell, sőt, így talán még szebb is, mint amikor feltűnő piros rúzzsal keni át az ajkait. Cipőt húz, ami meglepő módon nem magassarkú, majd előveszi a láncot is az éjjeliszekrényből. Nem hagyja nyugodni az, amit Dwayne mondott Pesten.
- De hát nem is kaptam tőled…
És mégis. Sosem gondolta, hogy ez a lánc hazugság, és ha ez hazugság, ha mégis tőle volt, akkor a találkozásuk talán nem is úgy sikerült, mint, ahogy a nagyapja elmesélte. Talán Dwayne… akarta őt. Megrázza a fejét, ez már nem számít, nem is kéne ilyenen gondolkoznia, hiszen az már a múlt, most csak az igazságot akarja tudni, és azt, hogy a férfi megvizsgálja a medált, végül is, még csak éjjel kettő felé jár. Még fiatal az este. Fázósan összehúzza magán a kabátot, lehet, hogy fel kellett volna öltöznie, mielőtt pizsamában indul el a faluból a kastélyba. Most már mindegy, visszafordulni nem fog.
A tölgyfaajtót művészet hangtalanul kinyitni, de szerencsére nem szól akkorát, mint szólhatna. Óvatos, de gyors léptekkel indul meg a férfi szobája felé, mert ugyan hol máshol tartózkodhat ilyenkor. Elhalad egy párocska mellett, akik nem rejtőztek el eléggé, ám most nincs ideje arra, hogy megbüntesse őket, különben is, szép dolog a szerelem, ha az ember tiszteli. Fellépked a második emeletre, és meg sem áll a férfi ajtajáig. Halkan bekopog, benyit, de zárva van. A kulcslyukon belesve látja, hogy van bent valami, ami világít, ám konkrét mozgás nincs. A hátát az ajtónak vetve csúszik le a padlóra és hunyja be a szemét. Biztos járőrözik, az biztos, hogy a faluba nem vándorol vissza, akkor sem, ha fizetnek érte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Már majdnem feladja a reményt, és akkor végre megjelenik a férfi, akinek tökéletesen igaza van, ezért nem kezd el vitatkozni fele, csak talpra szökken, és végignéz a baglyon, meg a gazdáján.
- Hogy tudtad beidomítani a baglyot, hogy annyira utáljon, mint te?
A kérdés őszinte, hiszen csőrike rondábban néz rá, mint amikor Mina megtudta, hogy azzal, hogy Kriszta férjhez megy, elköltözik tőlük. Az volt akkor az év veszekedése, hiszen a kislány azt hitte, mind együtt költöznek, pedig Kriszta akkor nem ment velük, amikor Zója egy évig férjnél volt. Leemeli tekintetét a szárnyasról, hihetetlen, hogy szempárbajt vív egy bagollyal, majd megint a férfire pillant.
- Gondoltam megvizsgálhatnád a láncot. Bemegyünk?
Hajnali kettőkor a férfinek nincs is jobb dolga valószínűleg, mint azt mondani, hogy „persze, én is pont arra gondoltam, hogy most még neked láncokat fogok vizsgálgatni, kész esetleg egy kávét addig, mesélj valami izgit, én meg alvás helyett vizsgálgatok neked”. Viszont érezhető a feszültség a nőben, így talán nem küldi el azonnal a francba a reszkető nőt. Nincs meleg ezeken a folyosókon, nagyon nincs. Kezeit a zsebébe dugva néz kérlelőn a férfire fáradtan csillogó kékjeivel. Végül győz, a férfi legyint egyet és kinyitja előtte az ajtót, hogy bemehessen rajta. Itt sokkal jobb idő van, így kényelmesen leveti a kabátját, és a kanapéra teríti.
- Amikor a nagyapámat elküldtem hozzád és visszajött, azt mondta, elküldted, majdnem megverted. Nem érti, hogy könyöröghetek neked, hogy bocsáss meg nekem. Hogy durva dolgokat vágtál a fejéhez, ócsároltad a származását, és engem is. Hittem neki, mert nagyon megbántottalak akkor, amikor eljöttem. Kedveskedve adta oda néhány nappal később ezt a láncot.
Előhúzva az ékszert a férfihez lép, és átadja neki a kis csomagot, amiben található.
- Arra gondoltam, hogy ha Mina nagyobb lesz, majd odaadom neki, de aztán veszekedtünk. Azt mondta, keres nekem egy vélát, hogy a folyamat, amit anyám elkezdett, visszafordítható, hogy Mina egy kis tévedés, de nem baj, majd ő mindent elintéz, én csak legyek nyugodt, egy hét múlva senki se fog erre a kis problémára emlékezni. Megijedtem, hogy valamit tenni fog Minával. Csak arra tudtam gondolni, hogy eljöjjek onnan, de arra nem gondoltam, hogy hazugság minden.
Összefonja maga előtt a karjait, ajkait összeszorítva fáradt-szomorúan pillant fel a férfire. Nem tud elmenni mellette, hogy mi lehetett volna, ha egy kicsit több esze van, ha nem csak azon jár az esze, amit a nagyapja mondott neki, de annyira felfordult a gyomra, hogy inkább nem ment tudott okosabb lenni.
- Ez…ez tőled van, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Ha okos lenne, kedvelne engem, csodás személyiségem van, és gyönyörű vagyok, amikor magamból kikelve ordítozok.
Érzi magán a férfi pillantását, de nem fordul meg, nagyon reméli, hogy nem azért érzi, mert éppen a pálcájával egyensúlyozva azt próbálja betippelni, hova átkozzon, hogy aztán ne feltétlenül gondolják a bírák, hogy nem önszántából távozott az élők sorából.
- Technikailag már holnap van.
Bár ez nem segít azon, hogy hajnali kettő van, sőt talán már el is múlt. Most, hogy itt van bent a szobában, kezdi érezni, hogy nem is olyan aktív, a küldetését beteljesítette, hiszen itt van a lánc is, a férfi is, most már mehet nyugodtan aludni. Ja, hogy az a faluban oldható csak meg? Hát igen, ez megint egy rosszul átgondolt terv.
- Voltál nálunk? Nem is ő ment hozzád? Olvastad a levelet, amit neked írtam?
Most már ebben se biztos, hiszen ha minden más hazugság, akkor ez miért ne lenne az? Közelebb lép a bagolyhoz, aki még mindig úgy néz rá, mint egy gyilkos, és egyik pillanatról a másikra kitátja a száját és nagy adag levegővel felfújja az arcát, mintha lufi lenne, és hozzá bandzsít is egyet, hátha a madár ennyitől szívrohamot kap vagy megkedveli, ám valahogy egyik sikerét se érzi.
- Papagáj.
Hagyja rá a dolgot, és elhátrálva tőle – nem, gyilkos tollasnak nem fordít hátat, inkább leül a kanapéra a férfi mellé, és a kezeit megtámasztva a térdén, tenyereibe helyezi az állát, amíg a férfi vizsgálja.
- Én is, de valahogy sosem tudtam megválni tőle. Csak egy doboz mélyén pihent, és csak egyszer vágtam neki egy ajtónak.
Ami lehet nem volt a legjobb megoldás, de nagyon jól esett. Aztán Kriszta felvette, és eltette a láncot, azóta meg végig velük volt. Egyszer majdnem felvette, hogy megnézze, átkozva van-e, de aztán belegondolt, hogy a lányát nem kéne félárván itt hagynia, úgy, hogy nem is ismeri az apját, aztán amikor megismerte, nem volt meg a lánc, most meg előkerült és lám itt van, a férfi mellett kuporogva, mint egy rakás szerencsétlenség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Tudom, hogy a testvéred írta meg, hogy lányod született. Miután úgy tudtam, te nem vagy kíváncsi rám, nem akartalak zaklatni, de vele megbeszéltük, hogy majd szólok. Szeretem betartani azt, amit megígérek.
Nézi, ahogy a férfi lejjebb csúszik, és azon gondolkozik, hogy igazán kényelmes pozíciót választott, ám utánozni nem akarja, így csak lerúgra a cipőjét, és felhúzva a lábait vált törökülésbe. Ez máris kényelmesebb, mint ülni, letett lábakkal.
- Végül is, odaadta. Csak a saját módján, hazugsággal, fájdalommal. Ezekhez nagyon ért. A levélben, amit küldtem, bocsánatot kértem, amiért hülye voltam, kértem, hogy találkozz velem, beszéljük meg, mert szeretlek. Elég pocsék belegondolni, hogy ott volt az esély, hogy együtt legyünk, és csak mert nem gondoltam át mindent, elszalasztottam. Ezt Minának nem kellene elmondanunk, soha többet nem beszélne velem.
Így is nehéz néha megértetnie vele mi miért történt, hát még ha kiderülne, hogy az egész csak a bénasága miatt történt, akkor biztos, hogy nem lenne kegyelem. A gyerek amióta beszélni tud, két dolgot kért, az apját és egy testvért, a tény, hogy mind a kettő megadathatott volna, ha…elég szomorú.
- Ez nagyon kedves tőled, hogy ennyire számít az apaság. Mina nagyon szerencsés.
Nézi a láncot, majd a kezét kinyújtva, finoman megérinti, milyen érdekes, ahogy finoman mozog.
- Szóval azt mondod nincs megátkozva, odaadhatjuk neki? Odaadhatnád te, biztos nagyon boldog lenne tőle, ha te adnád át neki.
Mosolyogva húzza vissza a kezét, csak most jön rá, hogy pizsamában van, és hogy nem kent magára semmit, mielőtt elindult. Milyen nevetségesen nézhet ki így, mennyire nem az, akit a külvilágnak mutatni szokott, és mégse zavarta most, egy pillanatig sem. Szemeit becsukva sóhajt egyet, majd lassan kinyitva elpillant az ablak irányába.
- Jobb lenne, ha mennék, ha sietek, talán nem fagyok halálra.
Nem tartja vonzónak, hogy kimozduljon, elvégre kint nagyon hideg van, fölfelé még fűtötte a tettvágy, ám lefelé már nem sok minden maradt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Jobb lenne, ha ezt Minának nem mondanánk el. Tudom, hogy úgy tűnik, hogy meg akarom védeni magam, talán így is van, de tudod haragszik már rám emiatt épp eléggé, még ha nem is mondja ki,  nem akarom, hogy gyűlöljön is.
Márpedig könnyen ez lehet, ha nem vigyáz arra olyan kínosan, mint eddig, hogy mit mond a lányának az apjával kapcsolatban. El kellene mondania talán, de fél, hogy a gyermeke annyira megharagudna rá, hogy teljesen elveszítené.
- Sajnálom, hogy nem hagytalak pihenni, remélem nem nézel komplett őrültnek.
Zója keze ellenben meleg, így amikor a férfi keze találkozik az övével, egész testében megborzong egy pillanatra. Csak nyugalom, igyekszik leküzdeni a hirtelen jött zavarát, és bár mondana valamit, akármit leginkább, a férfi azonban gyakorlatilag elzavarja.
~ Legalább nem ordítunk. ~
Szeretett volna még beszélni is vele, de érzi, hogy ennek most nem lenne itt a megfelelő ideje. Jogos is, hiszen már így is több, mint pofátlan azzal, hogy az éjszaka közepén ráront, amikor nyilván lenne jobb dolga is, mint a nő hülyeségeit  hallgatni. Szomorú mosoly jelenik meg az arcán, miközben bólint egyet, amit a férfi nyilvánvaló okokból nem láthat, hiszen csukva van a szeme.
Elpillant a madara felé, hátha okosabb lesz tőle, de a bagoly olyan csúnyán néz, mint eddig. Jobb lenne, ha tényleg megindulna. A láncot visszacsúsztatja a kis tartóba, amit összezár, és a zsebébe tesz, mielőtt hirtelen vezérelt gondolatoktól közelebb hajol a férfihez, hogy a fejét kezével megtartva egy puszit nyomjon az arcára.
- Köszönöm, hogy megvizsgáltad nekem.  Igazán hálás vagyok érte.
Ösztönösen a fülébe suttog, nem pedig beszél hozzá, a megindulásra azonban még mindig nehezen veszi rá magát, talán kicsit kétségbeesettnek mondanám, ahogy a homlokát finoman Dwayne arcához nyomja, és egy kicsit ő is lehunyja a szemeit.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A cipői az ágy mellett hevernek, míg ő maga törökülésben ül az ágyon, és nézelődik a gyengélkedőn. Van valami ezekben az ágyakban, az már biztos. Korábban is járt már itt, de mint pszichológus vagy házvezető - helyettes, nem pedig mint beteg. Beteg? Nem is beteg, hiszen ez nem betegség. Csak nem terjeszti, hogy mi van. Na de majd most. Elvégre persze, hogy a harsogó dámák folyosóján lett rosszul. Csak megszédült egy kicsit, émelygett, és picit neki kellett támaszkodnia a falnak. Ez nem akkora nagy probléma, mint amekkorának a kolléga hitte, aki minden tiltakozása ellenére idehozta.
- Szép napot.
Kicsit indokolatlannak érzi, hogy elfoglal egy ágyat, hiszen nagyobb baja már nincs. Csak egy kicsit le kellett ülnie, ennyi. Ez nem halálos, és nem kell emiatt gyengélkedőfogságra ítélni. Nézi, ahogy a fiatal lány leül mellé, ösztönösen megigazítja a pólóját. Milyen érdekes, hogy nadrágban van. Eddig ebbe bele se gondolt, elvégre már úgy hozzászokott ahhoz, hogy szoknyákban rohangál, és rohangálna is, ha nem mutatná meg mindegyik a pocakját.
- Pontosan tudom, hogy mitől van. Nem vagyok beteg, és nem is olyan nagy dolog. Megszédültem egy kicsit, ilyenkor télen nincs a folyosókon annyi oxigén, mint kellene. Biztos más is lett már rosszul.
Szinte folyékonyan beszél, még vállat is von, mintha nem érdekelné. Tény, hogy mit betegség, nincs jelen a dolog, de érdekli, csak nem akarja, hogy másnak is érdekessé váljon a dolog. Éppen ezért kellene gyorsan eltűnnie innen.
- Nézd, én nem akarok zavarni. Biztos van valaki, aki tényleg ellátásra szorul. Nincs ma kviddics meccs, vagy valami? Ott sok sérült szokott lenni. Nekem órám lenne egy óra múlva és még elő kell készülnöm rá. Biztos te is elfoglalt vagy, mint láthatod, nekem semmi bajom, így csak egy engedély kellene, hogy elmehessek.
Alap járaton tényleg nem néz ki rosszul, talán egy kicsit fehérebb, mint lenni szokott, de ezen kívül olyan hétköznapian néz ki. Viszont ˘amíg itt ül, az is eszébe jut, hogy a pulcsija a teremben maradt, így mindenképpen vissza kell mennie. Órát akar tartani, és már nincs ideje arra, hogy a tanársegédének szóljon, igaz a lány ugyanúgy ott fog várni rá, mint a többiek.
- Ígérem, hogy nem járok erre egy ideig, elmehetek? Váratlan röpdolgozattal készültem a diákoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Amikor kétszer kimondja a nevét, kicsit megemelkedik a szemöldöke. Az első gondolata az, hogy mintha egy szerencsétlen bolondhoz beszélnének, és bár sosem érdekelte, kinek milyen végzettsége van, kellőképp tanult embernek gondolja magát ahhoz, hogy megértse, és megsértse az előbbi megmozdulás a lánytól.
- De nekem nincs szükségem segítségre.
Ahogy Megara a Herculesből mondaná "nagylány vagyok már, a cipőmet is magam kötöm", így eszerint élve, köszöni szépen, elbánik a dologgal. Különben is, volt már ilyenben része, és bár a mostani babavárás sokkal nehezebb, mégis úgy érzi, meg fogja tudni oldani a dolgot.
- Csak mert egy kicsit megszédültem, még nem jött el a világvége.
Elég szomorú is lenne, ha ennyin múlna a világ, mert akkor már régen kifordult volna a sarkából, és nem is egyszer. Azonban ez láthatóan nem történt meg, így nincs is oka annak, hogy továbbra is itt maradjon. Miközben nézi a nőt, magában azért fohászkodik, hogy se Mina, se Dwayne ne tudja meg azt, hogy rosszul lett, azelőtt, még mielőtt elmesélhetné nekik, hogy nincs semmi gond, csak egy kis rosszullét, amit páran túlreagáltak.
- Minden rendben van. Komolyan. És orvos is látott, nem egész két napja, szóval teljesen rendben van minden. Tudom a kiváltó okot, azonban nem tudsz úgy megvizsgálni, hogy diagnózist is felállíthass. Jól vagyok, minden a legnagyobb rendben.
Ez nem teljesen igaz. A doktornő továbbra se mond semmi biztatót, ő azonban nem fog megfutamodni. Dwayne és ő tudtak normálisan beszélgetni, Mina újra közel áll az apjához, a kicsi pedig olykor határozottan rúg egyet. Ezeket összevetve úgy véli, minden a legjobb úton halad.
- Tudom, engem is egy hasonló eskü köt a hozzám látogatókkal szemben. Én tényleg nem szeretnélek feltartani, másnak is szüksége lehet rád, olyannak, akiért tudsz is tenni. Esküszöm neked, ha kell, hogy rajtam nem tudsz. Megszédültem, a kolléga, aki ide kísért kicsit túlreagálta, és ennyi. Ezzel nem zárhatnánk ezt a beszélgetést?
Szép volna azt hinni, hogy Lori elengedi ennyivel, de nem pont úgy néz ki, mint akit ezek a kijelentések meghatnak, pedig milyen nagyon szép lenne, ha azt mondaná, "persze, igazad van, szép napot.". Nem, ő pedig nem akarja azt mondani, hogy gyereke lesz, bár hamarosan úgyis feltűnik majd a nőnek is, ahogy mindenkinek, hiszen már nem titkolhatja a sokáig. Lehunyja a szemét egy hosszú pillanatig, majd kinyitva sóhajt egyet, és kicsit megrázza a fejét.
- Kisbabám lesz. De már így is többen tudják, mint kellene, nem akarom még terjeszteni a dolgot, ezért is nem akarok beszélni róla.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Mennyire?
A kérdés elgondolkodtató. Senki se tette még így fel a kérdést. Mennyire. Mindenki azt kérdezte, örül-e. Persze, örül, de hogy mennyire? Az egy másik kérdéskör. Nem annyira, mint remélte. Tévedés ne essék, szeretné ezt a gyereket, mindent meg is tesz érte, hogy megszülessen, és miután megszületett, mindent meg fog tenni érte, hogy jó élete legyen. De a körülmények, borzalmasak. Mina lassan felnő, pár év és kirepül, ő pedig képes újra elkötelezni magát egy gyerek mellett, neki szánni az életét, csak, hogy ne kelljen szembenéznie a ténnyel, hogy egyedül van.
Örül a terhességének, de az öröme akkor lenne felhőtlenül boldog, ha a nőgyógyásza is és Adam is azt mondták volna, hogy a gyermek szépen fejlődik, egészséges, erős. Örülne, tényleg örülne, ha a gyerek nem csak jelezne, olykor, hanem szabályosan lerúgná a veséjét, mint, ahogy Mina tette. Örülne, tényleg örülne, ha egészséges gyermeket hordana a szíve alatt, ha nem attól rettegne titkon, hogy bármelyik pillanatban összetörhet a vékony álomkép azzal, hogy elvetél.
Örülne, ha Dwayne Warren akarná őt, ha nem csak egy kínos pont és történetesen két gyermeke anyja lenne az életében, hanem a nő, akire vágyik, és örülne, ha a férfi őszintén örülne a ténynek, hogy újabb gyermeke fog születni. Ezek tudtában azonban olyan negyven és negyvenhárom százalék közé saccolná a tényleges boldogságot a terhességében, és bár igyekszik mindezen felülemelkedni, ez nem olyan, hogy csak úgy túl lehet lépni rajta.
- Eléggé, azt hiszem. Persze nem könnyű, de már voltam karrierista, itt az ideje, hogy rendes családanya legyek.
Mina jól tűrte azt az időszakot, amikor az anyja éjszakába nyúlóan dolgozott. Korán megtanulta, hogy szükségük van a pénzre, és tudta, hogy az anyja jó körülményeket akar neki biztosítani. Sosem szenvedett hiányt semmiben és nem szenved most sem, még ha nem is ugyanaz a pénzösszeg kerül haza hónapról hónapra, mint ami korábban. Szerencsére van segítsége, és bár a nő személy szerint pénzt sosem fogadott el Dwaynetől, a kislány kap tőle, és hogy mit kezd vele az a lányra van bízva teljesen. Megbízik benne, és tudja, hogy ez is kell ahhoz, hogy jó kapcsolatuk legyen egymással.
- Fiú lesz, kicsit kisebb, de kezdi összeszedni magát, bizakodó vagyok, tudom, hogy megerősödik majd és olyan lesz, mint az apja. Ez határozottan vigasztal, de nem esek át a ló túloldalára. Mire elmúlik a hóemberszezon, addigra én leszek az utánpótlás.
Egy halvány mosolyt megereszt, elvégre ha gyengének is hat, de viccnek szánta a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Ez kedves, köszönöm.
Még az is lehet, hogy szaván fogja a dologgal kapcsolatban, bár talán az, hogy most nem tizenkilenc éves, és hogy a gyerek apja is a közelben van, segíteni fog azon, hogy megoldja. Kriszta annak idején apja helyett apja és sokszor anyja helyett anyja volt Minának, így nagyon sok terhet levéve Zója válláról, azonban nem lehet mindig ott, hogy ő legyen az, aki segít. Ráadásul mára már Krisztának is gyerekei vannak, férje, sőt olyan apósa, akit nem sok embernek kívánna. Maga a család, amibe beházasodott is megér egy-két mesét, főleg, hogy öt évvel idősebb, mint a férje, ami eleve kiverte a biztosítékot mindenkinél. Rosszabb pozícióból indult, mint a másik testvér felesége, akit tizenhét évesen szöktetett meg a Krisztával egyidős bátyja. Kemény család az, és roppant mókás minden szempontból.
- Egy kicsit bizonytalan vagyok bármivel kapcsolatban is. Ez bonyolult, nyilván az orvosi kartonomon feltüntették, hogy nem igazán vagyok egyszerűen csak emberi lény.
Pedig hogy utálja a tényt, hogy az anyja véla, ily módon pedig ő is félig lény. Sosem tudta elfogadni, ha teheti, titkolja, és valószínűleg ez vezetett oda is, hogy sokáig Mina se tudott mit tenni a dologgal. De a kislánynak szerencséje van, még időben megismerte az apját, aki szereti őt, és ez érezhetően megkönnyítette a kislány dolgát is.
- Félek, hogy milyen hatással lehet bármi a terhességemre. Bárcsak hétköznapi lenne. Semmit sem szeretnék jobban, mint hogy sikeres legyen a terhességem.
Jó lenne, ha lenne valami, amiben megbízik, és ami tényleg segít a gyereknek, mert a mostani állapot, pontosan tudja, hogy nem a legjobb. Azonban persze tenni fél, annyi rosszat hallani manapság, és ráadásul ez most olyan, mint egy második, de egyben utolsó esély is arra, hogy gyereke legyen. Ki kockáztatna ilyesmit? Senki. Kezét finoman a hasára teszi, és simogatva kicsit igyekszik reálisan gondolkozni arról, mi lenne a legjobb.
- Mennyire megbízhatóak ezek a holmik?
Teszi fel végül a kérdést, elvégre Lori mégiscsak jobban tudhatja, mint ő, hogy mit váltanak ki, milyen mellékhatásuk van, mennyi idő alatt és hogyan hatnak, és leginkább, mi történik, ha egy félig ember negyed részt lény magzata kapja őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ahhoz, amit a nő mond a vélavérről csak bólogatni tud. Igen, nagyon sokan azt hiszik, hogy vélavérrel az ereiben az embernek minden könnyű és tökéletes, mintha a romantikus filmeknek csak a végét kapnák, pedig ez közel sincs így.
- A szépség ideája a mai világban eléggé uralkodó. Rossz irányba tereli a fiatalokat. Tökéletességre tanít, de ez a tökéletesség olyan hamis.
Persze, ő maga szerencsés, ha csak a külsőt nézzük, ez igaz, de szörnyen szerencsétlen, ha nézzük a felszín alatti állapotokat. Hiszen itt ül, terhesen, a második gyerekét várja egy férfitól, akibe szerelmes, és aki szerette egykor. Ám ő a bizalmat, amit a férfi neki adott eljátszotta, és a mai napig küzd a visszaszerzéséért, holott pontosan tudja, hogy arra már kicsi az esély. Egy eljátszott bizalmat nem lehet csak úgy visszakapni. Sőt, talán sehogy, hiszen a folytonos kétely mindenkibe beleivódik.
- Um. Anyagiak. Meg kell beszélnem a ...
Egy pillanatig habozik, minek is nevezze a férfit. Nem a párja, sem a férje. Azt mégse mondaná, hogy az exe, főleg, mert a szíve is belesajdulna a soha ki nem mondott szóba. A habozás csak pillanatnyi, szinte észrevehetetlen.
- ... a gyerek apjával. Az anyagi dolgokban közösen döntünk, de szeretném. Szerintem neki se lenne kifogása ellene, hiszen a fia.
Elméletileg, de persze az nem gyakorlatilag, mégis feltűri a felsője ujját, a nő felé tartva a bal karját, hogy vért vegyen. Vágjunk bele. Ő pedig majd még ma megkeresi a férfit, és elmondja neki a helyzetet, remélve, hogy nem mond nemet. Ha mégis igen, akkor részletre valahogy megoldja, hiszen most a gyerek a legfontosabb.  
- Szívesen tornázom veled. Most is mozgok, persze csak finoman. Könyvek és videók alapján.
Még mindig nagyon hálás Adamnek, amiért olyan sok cuccát felrúnázta, így olyan, mintha el se jött volna a muglik világából. Nem hiányzik neki annyira, mint amennyire az első visszatérésekor. Most már bármikor kikapcsolódhat egy film mellett, vagy tornázhat, ha éppen arra vágyik. Viszont az állandóság nem lenne rossz, és az sem, hogy valaki rákötelezi a rendes tornára, ne csak ilyen lárifári módra, mint amilyet űz.