A mai napon nagyon unatkoztam és úgy gondoltam, hogy el megyek a társalgóba mert még nem is voltam ott. Sokat járkáltam össze vissza mikor végre el találtam a célomhoz. Mikor be léptem láttam, hogy elég kevés emberke van a társalgóban, enne kicsit örűltem is mert nem szeretem a tömeget és egy nagy társas lény sem vagyok ezért örűltem neki. Nem tudtam igazábol, hogy most azért kapta a nevét, hogy társalogni kell a többiekkel, de lehet. Pár embert láttam, valaki tanult valaki meg kis cicákkal tőltötte az unalmas idejét. Pár perc gondolkozás után el indultam a macskás lányhoz, olyan szimpinek tűnt, le is ültem mellé egy székre. - Szia, látom te is unatkozol. Szóltam hozzá egy mosollyal az arcomon.

A lány barátságosan fogadott engem és örűltem neki, hogy itt csak barátságos emberek vannak, de nem mindenki. Elég lusta napom van ma amit nem szeretek, ilyenkor az élethez is alig van kedvem, de remélem vele el űldözzük az unalom-szörnyikét. - Nincs ötletem, szeretnél sétálni valamerre? Úgy gondoltam, hogy a séta jó mert én olyankor szoktam beszédesebb lenni mikor sétálok. - Vagy ha nem szeretnél akkor maradhatunk itt bent is.

Elfogadta a sétálást szóval legalább nem unatkozok én sem ő sem. Néztem a kis állatkákat és elég cukik voltak. Nekem is volt egy fekete felnőtt macskám, de nem tudtam rá sok figyelmet fordítani sajnos, ezért oda adtam másnak. Egy kicsit sajnálom, de tudom, hogy neki jó lesz ott. - Nem zavarnak, mehetünk a játszótérre. Jól esne már egy friss levegő is, de nem tudom, hogy a szabadban milyen friss a levegő mert elég meleg van.