Gyengélkedős Útitárs – avagy karambol a folyosón
Kaelyn

Kegyetlenül indult ez a nap, de hála az égnek, legalább a kettős megúszta. Tulajdonképpen kár lenne ragozni az esetet, nem történt semmi különös, csak épp kelekótya, túlpörgős lánykánk kávét talált inni. Az pedig nem a legjobb következményekkel jár, ha őt vesszük figyelembe.
Bori eszeveszetten száguldott a folyosókon, midőn észrevette vala, hogy totálisan elfeledkezett az időről – hajlamos volt ugyanis órákig lustálkodni, miután tíz percet rászánt a készülődésre.
  – Bocs – fintorgott, bár ez nem annyira a rellonos áldozatnak szólt, mármint a fintorgás, hanem arra, hogy milyen szépen kidekorálta magukat, mikor lebucskáztak a lépcsőfordulóban.
Ez van, kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a… ja, hogy ez nem az a műsorszám.
Ha mákjuk van, akkor ebből nem lesz életre szóló ellenségeskedés a két leányzó között, márpedig amilyen idegesítő tud lenni ez a pattogó-bolha Borcsa, nincs kizárva a lehetőség.
A navinés újabb grimaszt vágva – csak nehogy úgy maradjon az arca, ismét megszemlélte a horzsolásokat, amit szerzett, fájt is azért úgy rendesen, de ha lefertőtleníti és tapaszt tesz rá, akkor csak nem lehet nagyobb baj belőle.
 – Ez egy kicsit erősre sikerült – állapította meg hümmögve, s magának fel is jegyezte képzeletbeli tanulság-listájára, hogy a fékezést nem ártana gyakorolni.
Hé, jobban belegondolva, nem is akkor a gáz ez. Csak pozitívan, talán életben hagy, és nem átkoz darabjaimra. Remélhetőleg tüzet sem fog okádni rám, végtére is rellonos sárkányból van, vagy mi...

Gyengélkedős Útitárs – avagy karambol a folyosón
Kaelyn

Gurult a két diák, ki tudja, hol álltak meg, és kit hogyan taroltak le… vagy nem. Ja, hogy ez nem az a műsorszám. Még jó, hogy. A szerencsétlen áldozata joggal tett szemrehányást az óvatlansága és figyelmetlensége miatt, amivel mindig is közlekedett a kis hurrikán szőkeség, de hát hibái mindenkinek vannak, ő sem lóghatott ki a sorból. Ha tanul belőlük, nyert ügy, ha nem, így járt…
 –  Észrevettem, csak a fék hiányzik rólam – próbálta oldani a feszültséget Borcsa, bár azért ez a nyekkenés neki is fájt, azért szerencsére talpra tudott állni, de a gyengélkedőig az út nem lesz egy fáklyásmenet.
 –  Rá tudsz állni a lábadra? – kérdezte meg bűnbánóan. Porcelánbolti elefánthoz képest jó adag empátia szorult belé, úgyhogy ő biztos nem lesz a jövőben cserbenhagyós gázoló.
– Eskü igyekszem, de ilyen az alaptempóm. – Ja, mert gyorsan közlekedett. Szeretett gyors lenni, azonban néhanapján igen elfeledkezett arról a tényről, hogy más viszont nem annyira, ők inkább a lassan járj, tovább élsz elvet követik, és ilyenkor következtek be a karambolok is – mint például az imént.
A lábraállós kísérlet a másik részéről nem jött össze, úgyhogy inkább kérdés nélkül felnyalábolta, mielőtt ismét a talajra huppan. Nem most kéne felfáznia… főleg nem miattam.
 – Gyere, elkísérlek a gyengélkedőre. Nem lesz baj, nyugi – talán nem most kéne nyugibogyesz-szövegekkel bombáznia az áldozatát, de egy próbát megér. Ha mindent jól csinált, akkor nem az ellenkező hatást fogja kiváltani belőle. – Hogy hívnak?

Gyengélkedős Útitárs – avagy karambol a folyosón
Kaelyn

És mellélőtt. Az ellenkező hatást váltotta ki, még mielőtt Bori bármit is gondolhatott volna. Esze ágában sem volt óvodásként tekintenie a  - most már kiderült – Kaelyn nevű lányra, csak aggódott.
 - Jó, igyekszem, ne haragudj! – És a vicc, hogy még igaza is volt benne, mert hát azért ez nem egy versenypálya, ahol gond nélkül száguldozhat, kéne is találni valamit, amivel itt, ebben a nagy-nagy épületben levezeti azt a túltengő energiamennyiséget.
  – Nem is mondtam, hogy meg akarnálak ismerni. Még csak gondolni se gondoltam ilyesmit, efelől megnyugodhatsz – forgatta a szemét. Miért kell túlragozni minden ilyen szitut? Egy Bocsi azt cső, letudhatták volna, elkíséri a gyengélkedőre, és sztori letudva, de neeem, még hisztizni kell egy sort, mert próbál kedves lenni az ember. Rellonosok!
Talán mégsem volt olyan melléfogott döntés a beosztásom? Mégis van navinés oldalam?
Nicsak, miből lesz a cserebogár…
  – Legközelebb akkor nem aggódom – jegyezte meg élcelődve egy csöppet, amit a túlreagálásnak szánt.
Az út a gyengélkedőig biztonságos volt, bár sokkal lassabb, mint ahogy azt ő szerette, és igazából nem is nagyon akart itt kikötni, de hát, ha már így alakult, akkor megpróbálta kihozni ebből a félresikerült szituációból is a lehető legjobbat.

Gyengélkedős Útitárs – avagy karambol a folyosón
Kaelyn és Lori néni

Szerencsére a kedves gázolt hallgatott inkább, és nem várta meg, amíg Miss Duracell-nyuszinak megered a nyelve. Márpedig igencsak nagy szájjal rendelkezett a hölgyemény, úgyhogy nem kellett félteni őt, de azért szívesen túlesett volna ezen a gyengélkedős látogatáson.
Úgy kerülte ő az orvos meg a gyengélkedő/kórház/ispotály gondolatát is, mint paraszt a kolerát meg a pestist annak idején a középkorban.
A gyógyít megjelenése, és kérdése csak hab volt azon a bizonyos tortának nevezett édességen, ami ezúttal mindennek nevezhető, csak édesnek nem.
 - Hunyadváry Borbála, Navine. Karamboloztunk a folyosón, későn vettem észre, és gurultunk pár métert a lépcsőn. – Mivel az ő figyelmetlenségéből származott a baleset, jogosnak és kötelességének érezte, hogy ő is számoljon be a körülményekről, amik Kaelyn sérülését előidézték.
Neki mindegy, csak őt ne tartsák ott, semmilyen célból, sőt, már most húzta volna a nyúlbakancsot, ha tehette volna.
Ó, csak végezzünk már!