Gwen
Nem pont így terveztem, de végül itt kötöttem ki. Nem igazán sikerült eligazodnom ezen a helyen, hiába minden igyekezet amit ráfordítottam. Ideges pillantásokkal mértem fel a helyet, de csak leültem és az ölembe tettem a könyveim. Nem nagyon sikerült még átállnom magyarra, szóval még egy szótár is itt volt. Néha olyan szavakat használtak amiket nem tudtam megérteni. Apám tutira kicsinálna, mert ennyire elfelejtettem már ezt a nyelvet, de igazán sosem akartam megtanulni. Nem használják sok helyen, sőt kb ezzel az országgal kimerült... Olyan pillantást vetek a könyvre, mintha csak ő tehetne róla, hogy ennyire nem megy nekem ez az egész, de aztán egy sóhajjal próbálom újra megérteni az egészet, egyszóval nekilátok átböngészni a könyvet. Nem sokat haladok, körülbelül fél óra elteltével már a plafont bámulom és próbálok rájönni, hogy mégis mennyi értelme magolnom. Ki tudja meddig járok ide, apámnak én már kicsit sem hiszek, sőt mondhatni hidegen hagy amit mond. Az a majd most letelepedünk és nem költözünk újra túl sokszor hangzott el családon belül. Hallom ahogy nyílik az ajtó, szóval arra pillantok és figyelem a srácot ahogy inkább visszafordul. Nem tudom milyen okból tette, talán csak mert nem ismer... Nem érdekelt túlzottan ahhoz, hogy ezen törjem a fejem, így újra a plafon szépségének áldozom a perceim és próbálok teljesen elveszni a gondolataim forgatagában.