Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Azoknak, akik lemaradtak az idény utolsó kviddicsmeccséről, nos, vázolnám a szituásziónt. Norbi gondolkodott - pedig már milliószor mondtam neki, hogy NE tegye - és kiötölte, hogy a kvaffot menetiránynak háttal, vagyis pontosan 180°-kal rosszabb szögben óhajtja megszerezni, mint azt ildomos lenne. Ezzel még nem is lett volna olyan hatalmas nagy probléma, azt leszámítva, hogy a hülyék se csinálnak ilyesmit. Így esett meg hát, hogy ő szépen, járgányán full szabálytalanul ülve beért Nedra mellé és úgy döntött, kell neki a bőr. Mármint nem Inedra, miket gondoltok? A labda a kezében már inkább. Ekkor kezdődött az üzekedés: add ide a labdát, a labdát add ideeee, én a labdát oda nem adom... Körülbelül így nézett ki, csak az agresszivitás faktort kicsit megtoltuk alulról, szóval tulajdonképpen egymást is ráncigálták a kvaffal együtt, majd az utolsó lendítés alkalmával, mikor a levitásnak már tényleg el kellett volna engedni azt a nyomorult gömböcöt nem tette: helyette elterült Norbin, ennek következményeképp mindkettejüket lesodorta a... Képszakadás. Legalábbis Norbi részéről. Szóval Yarista csiribú-csiribá csinált sarat, ők meg potty, beleestek. És igen, ripityára törték magukat. Mert a fiam nem volt eddig is elég agyalágyult, kellett még neki ez a zuhanás, tényleg, valóban.
Hogy pontosan mije és hol és mennyire törött el, azt nem is részletezem. Egyszerűbb arról beszélni, mi maradt a nyomorulton épen, ebből pedig nem sok minden van. Az agyrázódást például garantáltan, ingyen és bérmentve kapta meg, ezért lehet, hogy még mindig eszméletlen. Ami persze jobb is, mert ha felébredne, mindene fájna. Lehet, hogy még a szemgolyója is, sose tudni. Mégis, egy idő után illene felrázódnia éberségét vesztett állapotából, így eshet meg, hogy nyöszörög valamit. Aztán a szemeit is megpróbálja kinyitni, de megvan az a rossz szokása ennek a helynek, hogy fehér és fényes. Nem lesz ez így jó, inkább vakon járkál élete végéig, csak lőjék már le azt az izét. Nyöszörög még egyet, majd ismét megpróbálkozik az alagút végén lévő fényességgel és wáoh! Világ! Túlélte! Rögtön vigyor költözik az arcára: mekkora menőség volt már a csele! Oké, volna még rajta mit csiszolni, igazából az egészet ki kéne találni normálisan, de hát na. Megpróbálja oldalra fordítani a fejét, de a nyaka is fáj. Ekkor észleli, hogy kicsit ki van merevítve: aaha, akkor ez nem csak a nyaka lesz. Megpillantja maga mellett Szirát és vigyora édes mosollyá szelídül. De még ez is fáj neki. Jahj, Norbi, neked is néha lehetne eszed, mielőtt cselekszel.
- Vi... zet... - megpróbálja kikrákogni magából ezt az egyszerű szót, ami jelenleg megállíthatatlanul zakatol a fejében, főként porzó torkának okán. Közben igyekszik fejét a másik irányba is fordítani, ahol... Inedra. Szerencsétlen leányzó, ő sem járt sokkal jobban. Talán ez az a pillanat, ahogy egy hangyányi bűntudat ébred benne: részint ő okozta a balesetet. Nagy részt. Persze mindketten hibásak voltak, de ő kezdett neki az egésznek: ezért jár a bocsánatkérés. Majd ha jobban lesznek. Végtére is milyen baromi menők voltak ott a levegőben? Na, azért már na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ó fény, te dicső fény! Elárasztod Norbi szemét, ami csíp, mar, szúr és döf. Egyszerre mindenhol. Akárki is csinálja ezt a fiúval abbahagyhatná, mert nagyon rossz neki. Nem próbálja meg mozgatni a kezeit, hiszen ha a fejét se tudja, fogalma sincs mit várjon a többi testrészétől. Mondjuk esetleg azt, hogy csoda folytán leveti láncait - azaz kötéseit és járni kezd? Hogy ez pusztán pár felejthető perc és pattan is vissza a seprűre? Ugyan. A légzésével is megvan elégedve, bár a tüdeje mintha kissé sípolna. Törött bordák valahol? Ó igen, mélyeket lélegezni tilos.
Tekintete találkozik Sziráéval és ugyan nem azzal kezdi, hogy "úgy örülök, hogy látlak hercegnőm", azért abban a finom, kissé fájdalmas mosolyban benne van ez is. A homlokpuszi ugyan édes gondolat, de fájdalmas is. Nincs olyan porcikája, ami ne hasogatna, de nem szól, inkább csak iszik. Eközben hallja meg másik oldaláról is a hangot. Nők. Nők mindenhol. Fáradtan pislog kettőt és előbb barátnőjére néz, hogy reagáljon neki. Ez persze úgy néz ki, hogy pár másodpercig forog felé és megszólal.
- Nem szabadulsz tőlem egykönnyen - próbál kacsintani, de ebből csak annyi lesz, hogy mindkét szemét lehunyja. Igazából nem értjük, mire fel ez a hódítási vágy: a lány végtére is mellette gubbasztott egész idő alatt, valószínűleg el van csábítva, ha ezt kibírta mellette. De mégis, jól esik neki, hogy törődhet picit vele. Hogy kicsit adhatja önmagát. Ekkor jön a következő fájdalmas manőver: Nedra felé fordulás.
- A víz után az lett volna a következő, de ember tervez, Merlin meg... - ez egyébként burkolt hasonlat magukra is. Hiszen úgy tervezték, hogy a levegőben maradnak és végigjátsszák az idény utolsó, mindent eldöntő meccsét, mégis itt kötöttek ki. Megpróbál sóhajtani, de meg is gondolja magát, ahogy megérzi a mellkasát szétvető fájdalmat. A turbék mindenit! - Egyben vagy? Bocs, hogy kicsit megdolgoztalak, de azért durva vagy, hallod-e... - elismerően pislog a levitásra. Igazság szerint bólintana is, de nem tud, így ennyivel kell beérnie a másiknak. Aki a kicsit nem becsüli, az próbáljon meg biccentgetni összevissza, aztán meglátjuk ki jajgat a végén. Eközben ujjait megmozdítja és megkeresi vele Szira kacsóját. Mozog és ez jó jel, az pedig még inkább, hogy meg is találja, amit keres. Egye fene, maradhatnak a nők.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Ahogy mondod! - felnevetne, de ahogy elkezdi, inkább jajdulás lesz belőle. Aha, tökéletes. Melyik univerzumban? Az ilyen hirtelen jött ötleteket edzésre kéne tartogatnia, nem pedig éles mérkőzésre, ráadásul a stabilitás fejezetet sem ártana átnézni, mert bizony lehet még rá szüksége.
- Dehogy hagyom, esetleg más módot választok. Esetleg biztos - felszisszen, ahogy megint fájdalom nyilall a fejébe. Ennek sohasem lesz vége, igaz? Rápillant a lányra és még humoránál maradva próbál válaszolni. - A helyedben hallgatnék Mrs. Inkábbahalálminthogyodaadjamakvaffot... - már csak mosolyog, de hiányzik az ezer wattos vigyora. Most már eltöprenghet azon, hogy lesznek-e még hasonlóan zseniális ötletei. A baj csak az, hogy a választ maga is tudja: lesznek. De még mennyire hogy lesznek! Fáradtan pislog a lányra és hálásan hunyja le szemeit, mikor Yarista lép oda hozzájuk. Nem mondhatnánk, hogy az eridonos nem megy össze hirtelen mondjuk mikroszkopikus méretűvé, hiszen számít egy kiadós letolásra. Ha nem fájna a feje, könnyebben viselné.
Nagy nehezen kinyitja szemét és a játékvezetőre néz, aki letesz neki egy csokikvaffot. Egyetlen hajszál választja el a frenetikus üvöltéstől, hogy "KVAAAAAAAFF", ez a hajszál viszont elég erős és összeköttetésben van a tüdejével, a bordáival és a fejével. Meg persze ekkor tudatosul, hogy komoran néznek rá. Jön a fejmosás. Odafordítja fejét és felkészül mindenre. Csak arra nem, amit hall. Szemei - lehetőségeihez mérten - kikerekednek és nem leplezi a meglepettséget, amit érez. Akkor menthető eset? Hűűű.
- Az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogy jutott eszembe. Azt hittem így könnyebb lesz elhalászni a kvaffot, mintha fogócskázom Nedrával - kissé rekedtes hangjával igyekszik érthetően megformálni a szavakat, egész sok sikerrel. Megköszörüli torkát, hogy folytathassa. - Nem egészen így gondoltam a dolog végét. A fejemben a csel kvaffszerzéssel társult és épségben - végigpillant magán és kínosan elmosolyodva teszi még hozzá utolsó gondolatait. - Kettőből nulla, úgyhogy azt hiszem ezt turbékolhatom - bocsánatkérően néz Yaristára, mert hát nem kis bonyodalmat okozott a pályán és végül is neki köszönhetik, hogy ennyivel megúszták. Sokkal csúnyább is lehetett volna a vége.
- Gondolod, hogy menne? Vagyis, szeretem csinálni, élvezem, csak úgy tűnik nem nyerésre, hanem életre-halálra játszom - halálos nyugalommal fejti ki teljesen őszinte önkritikáját, ami elég közel áll a valósághoz. Pontosabban leírja azt. Egy picit lehunyja szemét, hogy a fájdalom alább hagyjon, majd ismét a JV-re pillant. Ismét ötlete támad, de ezúttal elfojtja. Egy ideig...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az interjú óta tudja, hogy életében egyetlen nő vehet csak részt, ez pedig nem más, mint Lorelai K. Riviera. A házvezető-helyettes teljesen levette őt a lábáról, ahogy olyan kemény macásan válaszolt a kérdésekre, megacélozta magát, s hiába ajánlotta fel Norbi a tegezést, nem tágított. Ennél karakánabb nőszeméllyel még nem találkozott. Az a kisugárzás, az a tekintet, az ... Awh! Így lehetséges, hogy Norbi épp a Gyengélkedő felé tart egy szál vérvörös rózsával. Felelősséget nem vállalok a következményekért, ugyanis nagy robajjal kicsapja az ajtót, mint óvodás a hisztit, majd belép délcegen - mint valami mutálódott rinocérosz -, Lorcsa néni elé lép, letérdel és nyújtja felé a rózsát.
- Szívemnek asszonya, ó Eridon házvezető-helyettes! Kérlek téged, jöjj velem egy csendes, s szolid randira a csillagos ég alá! - bal kezét szívére teszi, a virágot nyújtja a nőnek és nagyon nem érdekli, ki látja őket. Én mondjuk viszonylag nyugodt vagyok, mert ez az őrület megközelítőleg addig a pontig fog élni, míg meg nem ejtették a randevút, utána vége lesz. - Mit felelsz hát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ez fájt. Nagyon fájt neki Lorcsa minden szava, mintha késeket döfnének burjánzó szerelmének rózsabimbajaiba. De feladja a hős herceg egyetlen csata elvesztése miatt? Vajon feladta-e Csipkerózsika hercege, mikor megjelent előtte az a sok tüske? És Hamupipőke egyetlen szerelme, mikor csak egy üvegcipellő maradt az imádott hölgy után? Természetesen nem! Norbert sem adhatja fel ily könnyen.
- Ön nem érti az érzéseimet tanárnő. Elrabolta a szívemet, kérem, könyörgöm, jöjjön el velem egy randevúra, csak egyetlen lopott órát kérek Öntől - ha az asszony aszongya', akkor bizony magázódni fog, Merlin fizesse meg a munkáját, na de eltűnni? Hogy merészeli mély érzéseit puszta shownak titulálni? Ez hallatlan! Csak azért sem tágít mellőle, kit érdekel, hogy itt a gyengélkedő. Mellesleg kiszúrja egyik ismerősét és int neki gyorsan, majd ismét szerelem ittasan pillant Lorelaira. Élete nőjére. A NŐRE.
- Lorcsa néni, kérem csak vegye legalább fontolóra, ne törje össze a szívem! Bármit megteszek, kérem, egyetlen randevút kérek csak! - szemei, mint a pár hetes apró kutyuskáké, hangja oly mély, oly esdeklő, amilyet még egy Rómeó is megirigyelne. Nem mondhat neki nemet, akkor is megszerzi, amit akar!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem érti. Hát nem értiiii! Mi az, hogy nem érti az érzéseit? Pedig ezek oly tiszták, mint a frissen facsart hó! Akarom mondani hullott. Na. Most nézzetek rá erre a szép arcra, erre a testre, erre az agyara… Jó, arra ne nézzetek, elhagyta félúton, de ott van mondjuk aaaa… Kislábujjának a körme! Még az is remekül áll neki.
- Tudom, hogy Ön házvezető-helyettes, én pedig csak egy porba fingó alattvaló, de egyetlen másik társam sem szerette még Önt ennyire! – ezt bizonyítandó még jobban a nő felé nyújtja a rózsát, hogy legalább azt fogadja el, nyilvánvaló, hogy akarja. Nem lehet ezt a férfiállatot nem akarni, Lorelai is érzi ezt. Törhetetlennek mutatja magát, de legbelül vágyik a gyengédségre, melyet a fiam adhat neki, bizony ám! Ezt az álvágyódásból tudjuk, ami ott csillog a szemében. Nem, az nem azt jelzi, hogy dolgozni akar, ebrontó. Nem tudtok ti semmit. Ő se tud.
- Az Ön iránt érzett szerelemtől csavarodtam be, hát nem érti? – felkel és azonnal a nő után megy. Egy élete, egy halála, de megelőzve a nőt útját állja, mi több, két kezét Lorcsa néni két vállára teszi és szinte belemászik az arcába, hogy ne lásson ki tőle semerre. Ez ugye mint tudjuk egy kamikaze akció, mert valószínű, hogy ami ezért jár, ahhoz nem ér fel egyetlen kviddics sérülés sem, de nem adhatja fel. – Könyörgöm, engedje szabadon a szerelmét irántam, jöjjön el velem egy teára! – csillognak barna íriszei, viszont a távolságot nem növeli. Ne aggódjunk, nem próbálkozik meg azzal, hogy megcsókolja. Bár jobban meggondolva nem is lenne rossz ötlet…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Az elmúlt időszakban nem volt boldog. Mit nem volt boldog... Egyenesen boldogtalan volt! Szóismétlés? Megengedem magamnak, mert azt hiszem ezt a búskomor szempárt nem lehet máshogy jellemezni, mint úgy, hogy boldogtalan. De rá kellett jönnie, hogy az élet sajnos sem Izabellával, sem nélküle nem áll meg, így jó egy hétnyi tömény depresszió után hókon csapta magát, hogy "szedd össze magad fijam, mit művelsz te more?" és már vissza is tért a régi Norbert. Kívül. Belül halott és sivár... Ja, nem. Nem az.
Igazából baromi jól néz ki és érzi is magát. Tudjátok mit csinál? Yaristához küldött egy baglyot, hogy segítsen neki felkészülni a következő kviddics mérkőzésre, belevetette magát a buliba és sikerült is ideiglenesen összeszednie valami navinés szőke bigét, akit rövid úton ki is hajított. Merthogy a csaj valami életre szóló románcot képzelt, Norbert meg úgy gondolta, hogy elfelejti a bút, amit egy bizonyos nőszemély okozott neki. Így tehát az esküvő elmaradt, a pofon viszont nem, de megérte. Ím újonnan és gyógyultan, hetykén nyitja ki a társalgó ajtaját, hogy kicsit elvegyüljön a többiek között.
Ja igen, merthogy a társadalmi élete haldoklik. Illetve nem, abban az egy hétben haldoklott, azóta meg dolgozik, hogy visszakerüljön ismét a megszokott pörgésbe és azt hiszem elmondhatom, hogy ez sikerült is neki. Szóval épp belép a helyiségbe, amikor ösztönszerűen találja meg tekintete Izabelláét, aki elég... Nyúzottan néz ki. Az eridonos persze fantasztikusan, mint mindig, de a lány látványa megüti azért. A mosoly, amivel indított kissé lohad, majd elkapja a fejét. Kínos.
Mielőtt még azt tenné, amit tennie kéne, vagyis hogy eredeti terve szerint besétál a társaságba és ontja magából a jobbnál jobb poénokat, helyette előkapja a farzsebében tartott Zabhegyezőt és nem messze Izabellától lehuppan egy fotelbe, hogy olvasson. Az mellékes, hogy egy betűt sem fog fel, mert perifériájában látja a gyönyörű szőke hajat, ahogyan a smaragd zöld szemeket is, de úgy dönt, Adrian problémája, ha a barátnője szomorú. Neki semmi joga nincs ahhoz, hogy odamenjen. Különben sem szeretné elkövetni újra ugyanazt a hibát, mert köszöni szépen, de elég volt egyszer az a megaláztatás, amit átélt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Minden idegszálával arra koncentrál, hogy maximálisan közömbös legyen. A jelek szerint ez sikerül is neki, pedig olyan gondolatok is végigcikáznak fejében, hogy oda kéne menni, magához kéne ölelnie és megkérdeznie, hogy mi a baja. De azt mégsem teheti meg, mert milyen lenne már a múltkori után? Azok után, hogy ő lett átverve, talán neki kéne sírnia és őt kéne megvigasztalni, meg a darabokra hullott szívét összeragasztgatni! Mégis Izabella néz ki nyomorultul nem ő és higgyétek el, ennek nem az az oka, hogy Norbert nem szerelmes belé most is halálosan. Ó, dehogynem, nagyon is, csak épp nem akarja, hogy mindenki rajta röhögjön, hogy háhá, a kis nyomi, akit jól átvert valami kiscsaj. Meg mekkora gáz már, hogy szerelmes, pedig tök reménytelen az egész.
Mellesleg nem is nagyon figyelt a pletykákra, amik közben esetleg keringhettek róla, Adrianről, főleg Izáról. Elhatárolódott és ez így volt jól, hiszen kellett a regenerálódáshoz, hogy kicsit kívülről lássa a dolgot. Tudja, hogy ő is hibázott, körültekintőbbnek kellett volna lennie, de már mindegy. Amit viszont a legutóbb elmulasztott, most nem teszi, biztosan egy ujjal sem ér hozzá a levitáshoz.
Amikor a nevét hallja azon az édes hangon, amit úgy imád, megdobban a szíve, de csak nagyon lassan, mondhatni kínkeservesen lassan pillant fel, ráadásul tök közömbösen. Mert bármennyire is halott a szíve jelenleg és bármennyire is pokolba kívánja ezt a helyzetet, továbbra is tiszteli és becsüli a lányt. Csak ugye elég rossz, hogy a barátját megcsalta, ráadásul vele, de... Ettől igyekszik jelenleg elvonatkoztatni.
- Ha szeretnél, beszélhetünk - bólint egyet és fejével a másik ülő alkalmatosságra bök, hogy üljön csak le. Talán úgy könnyebb lesz, mert egyértelműen látszik, hogy mindjárt összeesik az idegességtől. Pedig igazán felesleges, boldog a barátjával, nem kellenek ezek a bánatos szemek. Hacsak nem valami rokona halt meg, nem nagyon tudja elképzelni, mi lehet az oka annak, hogy beszélniük kell. Meg igazából akkor sem érti, mert ott van neki Adrian, a hős barát... Féltékeny? Áh, dehogy. Csak már zöldül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kérdőn vonja fel a szemöldökét a magyarázkodás kezdetére. Merthogy ez magyarázkodás lesz és még csak most fog elkezdődni, arról nem beszélve, hogy ki tudja meddig fog tartani. Természetesen egyenesen a lány szemébe néz és elvárja ugyanezt, mert ennyi kijár neki, hogy a gondolataival éljek, melyek jelenleg uralják elméjét.
És ahogy belekezd, Norbert szíve úgy facsarodik össze. Persze mit várt? Izabella megbánta azt a csókot. Talán zavar van az erőben a palijával és emiatt most el kell mondania, hogy köztük soha nem lehet semmi, meg mennyire helytelen volt és bánja. Ebben a pillanatban az eridonos is sajnálja azt a pillanatot, azt a kósza gondolatot, aminek megfogalmazódásaképp elcsattant az a csók. Egy csalódott mosoly jelenik meg arcán, ahogy hallgatja a lányt. Ennyit jelentett neki az egész, egy hibát, amit egy megbánással semmissé tud tenni, de Norbert nem. Neki fontos volt az istenért, mert szereti! És bármennyire is undorodom ettől a romantikus dumától - mert tényleg -, ő komolyan gondolta és, ha megtehetné, még a következmények ismeretében is megtenné. Ott mélyen ezt érzi, de az eszére hallgatva tudja, hogy tilos lett volna.
Megcsóválja fejét a levitás utolsó mondatára. Már nem tudja elhinni neki. Valahogy olyan hamisnak tűnik az egész, amit annyira szeretett. Szerette Iza tisztaságát, őszinteségét, egyszerűségét és magától értetődését, hogy csak van és megtestesíti azt, amit Norbi keres. - Tudod Iza... - lehajtja a fejét és a könyv sarkát babrálja, mielőtt felnézne és megcsóválná a fejét. Nehéz folytatnia. - Már nehezen tudom elhinni, hogy ugyanezt tennéd. És azt sem hiszem, hogy én ugyanezt tenném. Hülye voltam, mert úgy csókoltalak meg, hogy fogalmam sem volt, foglalt vagy-e vagy sem. De igazán nem kell sajnálkoznod azért, hogy akár az én, akár a saját lelked megnyugtasd. Vettem az adást és kiszálltam - széttárja karjait és hitetlenül elmosolyodik. Nem gondolja, hogy volna folytatása itt bárminek, főleg ennek a beszélgetésnek.
Épp ezért lepi meg, ahogy Iza belekezd a mondandójába. Amúgy is haldokló szíve kővé dermed. Most végig kell hallgatnia, hogy mennyire szeretik egymást, meg a többi és... Szakítottak. Tessék? A lányra emeli a tekintetét és jóízűen felnevet. Annyira mélyről és olyan keservesen vidáman, amilyet ritkán hallani mondjuk bárkitől. Hirtelen rájön, hogy nem tud együtt érezni Izabellával és a fájdalmával. Csak azt tudja, hogy Izabella ezek szerint sem azt az Adrian gyereket, sem pedig őt nem szereti, ezért a csalásért pedig képtelen nem kegyetlen lenni.
- Tudod drága, ezt hívják úgy, hogy két szék között a pad alá - hagy némi szüntetet, de nem azért, hogy a levitás megszólalhasson, ó de nem ám. Hanem hogy legyen ideje feldolgozni a hallottakat. - Hogy te szakítottál vele vagy ő veled, az teljesen mindegy. Megcsaltad, én pedig az egész életemet olyan szülők között éltem, akik ugyanezeket a köröket futották. Nem tudlak sajnálni és azt sem tudom, hogyan érezzek irántad, miután először egy kis erre-arra jó voltam, utána a dolgok rosszabbra fordultával ismét engem keresel. Én is találtam magamnak utánad búfelejtőt, de én nem leszek a tiéd. Ha majd képes leszel engem szeretni úgy igazán, akkor lesz értelme bármiről is beszélgetnünk, mert én barátként nem tudlak szeretni. Ennyi - ismét széttárja karjait, hogy válaszoljon a másik, ha akar, de ő nem nagyon tud már mit hozzátenni ehhez. Hiszen ismét megalázkodott félig és kimondta, hogy szerelmes a lányba, de nem fog pitizni. És örökké várni sem. Iza viszont most nem azért ül itt, mert őt szereti, hanem mert a másik épp nem szereti. Ebből ismételten köszöni, de nem kér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Szeretne elnéző lenni, szeretne mindent helyre hozni, de mélységesen dühíti, hogy Izabella mindössze annyit fogott fel, hogy megbánta, ami történt. És mégis melyik részét? Hogy megcsalta a barátját? Hogy az eridonos megcsókolta? Vagy netán azt, hogy mindez a kedves Adrian tudtára jutott? Akárhogy is, a lány továbbra sem ért semmit abból, amit a fiú el akar neki magyarázni.
Látja, hogy mekkora arcul csapás minden szava, mégsem áll le. Nem tud. Bántotta őt a lány, megalázta, fáj neki az egész, most pedig ideje, hogy megtudja, milyen is ez valójában. Az ambivalens érzések végeláthatatlanul küzdenek bensőjében, hogy vajon folytassa-e, amit elkezdett, vagy már elegendő csapást mért Izára? Amúgy is ripityára tört szívének ugyan megnyugvást nem jelent, ha a lányé is szilánkokban hever, az elégtétel ez esetben mégis azt a reménysugarat adja, hogy egyszer majd rájön a másik, mit tett. És hogy ezzel mit okozott.
Beletörődést. Ennyit lát a lányon, semmi mást. A könnyek, amik ismét végigfolynak az arcán azért persze meglágyítják szívét. Olyannyira, hogy majdnem mozdul, hogy felitassa őket. Minden igaz szó és kegyetlenség ellenére még mindig szereti, mert nem tudja nem szeretni. Ez nem igaz. Őt nem lehet nem szeretni. Mégsem mozdul végül, csak ül és vár.
És ekkor megérkezik a kérdés. A Kérdés. Összepréseli ajkait és fogalma sincs, hogyan mondhatná ezt ki itt, a társalgó közepén, mindenki előtt. Csak néz Izabella szemeibe és megpróbálja összeszedni magát, de egy idő után az érzések megjelennek íriszeiben. A bánat, a keserűség, de közben a mérhetetlen vágy a lány iránt is. Ez az egyveleg egy hihetetlenül mély örvényt alkot, amiből nincs kiút.
- Valami olyasmit, amit nem érdemelsz meg ezek után. Azt, amit a gyakorlóteremben is éreztem. Amit azóta is érzek - hangja halk, fejét pedig ezek után elfordítja, ujjai elfehérednek a könyvön, de nem mondja ki. Képtelen rá. Pedig csak annyi lenne: szeretlek. Oly sokszor kifolyt már ajkain, annyiszor hangzott már el, most mégsem képes rá. Nem tudja kimondani úgy, hogy biztos abban, nem viszonozzák.