Nagyokat szuszogva értem oda a gyengélkedő ajtaja elé, pont amikor az éppen kinyílt és fejbekapott. Megszeppenve pislogtam párat és ép kezemmel a fejemhez kaptam. Hátrébb léptem és hagytam, hogy Yar kilépjen a helyiségből. Zavartan bólintottam neki köszönésképp és szó nélkül beléptem a gyengélkedőbe. Nem elég, hogy a meccs végén szakadni kezdett az eső és úgy néztem ki mint egy nagyon fura víziszöny a kibomlott, csuromvizes hajammal, fél órába telt eltalálnom idáig. Még sosem jártam a kastély ezen részén, így alaposan szemügyre vettem mindent. De legfőképp a levita sérültjeit. Fáradtan csoszogtam oda Nedra ágyához, miközben együttérzően biccentettem Norbinak is egy rövidet.
- Életben vagy még? - kérdeztem halkan és bíztató mosolyt küldtem a lány felé. Cseppet sem ilyen arcot vágtam volna, ha egy gurkó miatt sérült volna le, amit nem tudtam elterelni róla... Mint mondjuk Miza vagy Eve esetében. Bár lehet, hogy Miza inkább azért csinálna ki engem, mert megint sajnálkozni kezdek az állítólagos semmiért. Amint lesz rá időm, kerítek mindegyiküknek valami ajándékot.
- Életben vagy még? - kérdeztem halkan és bíztató mosolyt küldtem a lány felé. Cseppet sem ilyen arcot vágtam volna, ha egy gurkó miatt sérült volna le, amit nem tudtam elterelni róla... Mint mondjuk Miza vagy Eve esetében. Bár lehet, hogy Miza inkább azért csinálna ki engem, mert megint sajnálkozni kezdek az állítólagos semmiért. Amint lesz rá időm, kerítek mindegyiküknek valami ajándékot.