Cat és Brandon
Február lévén már elég hideg volt, mindenki tetőtől talpig meleg ruhába burkolózva mászkált a tanoda egész területén. A zord időt kevésbé viselők pokrócokkal felszerelkezve rohamozták meg a társalgót és dideregve telepedtek le a kandalló közelében - ahogy ezen a napon ezt én és Cat is megtettük.
Cat szokásához híven nasit majszolt, amit a tág terembe való belépésünkkor egyből észrevett az asztalokon lévő tálcákon. Sziporkázó tekintettel - mint valami óvódás - markolt bele a kikészített aprósüteményekbe, és mint aki attól fél, hogy elveszik tőle az ételt, tizedmásodperc/harapás időt produkálva pusztította el azokat.
- Befejeznéd? - sóhajtottam fel a szememet forgatva. - Nem hallom a saját gondolataimat a hülye rágcsálásodtól - mormogtam unottan.
Kis pisze orrát haragosan emelte meg, majd vörös hajzuhatagát lezseren átdobva a válla fölött, nyugodtan folytatta tovább az evést. Az alsó ajkamat harapdálva, magamban fortyogva igazítottam meg a melegséget árasztó pokrócot, aztán kicsit fészkelődtem, hogy megtaláljam a számomra megfelelő pózt.
- Cat, komolyan. Hagyd abba, nagyon idegesít - próbálkoztam újra a lehetetlennel, de szavaim ismét süket fülekre találtak. Vettem egy mély levegőt, hogy a lehető leglekezelőbb stílusban küldjem el melegebb égtájakra, amikor a társalgó hatalmas faajtaja fülsüketítő nyikorgással tárult ki, a küszöbön pedig Brandont pillantottam meg, akinek csalódottság villogott a szemében. Hát ennek meg mi a fene baja van?
/Cat irányítása meg lett beszélve/