Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagoly? Ezek szórakoznak velem. Komolyan egy igazi élő huhogó tollcsomót kellett kerítenem, hogy értekezni tudjak valakivel. Nem hiszem el, hogy van ilyesmi még. Nem hallottak emailről? Telefonról? Bármiről, amitől nem fog el először a röhögés, mert nem hiszem el, hogy ez komoly, aztán meg a sírógörcs, mert szó szerint szenvedek vele. Fontolgatom, hogy visszavonjam ama kijelentésem, miszerint ez történetesen Alíz Csodaországa lenne, vagy ha az, hát nem a jó részébe csöppentem. Lényegtelen. Az számít, hogy sikerült dűlőre jutni azzal a tollassal, és a harci sérüléseim ellenére is én nyertem, kénytelen volt elvinni a levelet. Jó ötletnek bizonyult kiraknom azt a hirdetést. Lehet, hogy csak a jelige miatt volt érdekes, de akkor is jelentkezett valaki, aki meg állítólag azzal a világgal nincs tisztában, ahonnan én jövök és "éljen a cserealapú kereskedelem" felkiáltással belementem az információcserébe. Megfordult a fejemben, hogy a kérdéseimmel Gergőt is nyúzhatnám, de lesz még arra elég időm, úgy érzem, tekintve, hogy a bátyámról van szó. Erikkel a társalgóban sikerült megegyezni, mint helyszínben, és azt ígértem, hogy majd úgyis felismer. Tudniillik, a fura vörös valamelyik sarokban egyedül. Tele ragtapasszal. Utóbbit éppen e percben aggatom magamra egyébként, nem annyira az összkép miatt, hanem mert tényleg szépen összekarmolt az a madár. Vajon erősen szorítottam volna meg? Tudja a fene, Gergő ért az állatokhoz, nem én. Az is tökéletesen bizonyítja, hogy szép vöröslő csíkok éktelenkednek a kézfejemen, a hüvelyk és mutatóujjam között meg abba a véletlenül meglehetősen fájdalmas részbe meg bele is csípett a csörével az az átokfajzat. Teszek is rá egy szép kis ragtapaszt, aminek persze folyton hol az egyik, hol a másik oldala kunkorodik fel, ahányszor csak megmozdítom a kezem. Idegesen fújok egyet felfele, valószínűleg a lehető leghülyébb képet vágva, mert lustaságom határtalan, és ki nem húznám a szememből az arcomba csúszó tincsemet, aztán feladva a harcot azzal is, meg a ragtapasszal is, hátradőlök elfolyva ültömben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Na még egy ragtapasz a hüvelykujjam köré, és kész is. Fintorogva tekerem a sebre, aztán a ragadós részéről lehámozott papírt összegyűröm és a zsebembe gyömöszölöm. Majd kidobom egy szemetesbe, egyelőre azonban túlságosan is kevés a kedvem ahhoz, hogy megmozduljak innen, na meg nem is lenne ajánlatos, hiszen akkor lehet, hogy elszalasztanám a kedves informátorom. Megpróbálom ismét helyére igazítani azt makacsul ragadni nem akaró ragtapaszt inkább a hüvelyk- és mutatóujjam között, aztán inkább feladom a próbálkozást. Ha nem ragad, hát nem ragad, nem tudok mit tenni vele. A hajamat kissé idegesen igyekszem elfújni szemem elől, aztán meg már megkísérlek elfolyni a fotelban, amikor valaki megszólal a közelemben és Erik-ként mutatkozik be. Ő lesz az. Pompás, ennél szebben be sem mutatkozhatnék, azt hiszem. Egy szempillantás alatt kapom össze magam felülve ismét rendesen, hajamba túrva eltüntetem az arcomból a kilátást akadályozó tincseket, és széles mosollyal pillantok rá. Uramatyám, vajon mit gondolhat rólam? Csak nyugalom, a jól megszokott módszerekkel és szokásokkal csak nem lehet gond, hát kezet nyújtok neki.
- Szia. Bakonyi Anna - válaszolom neki rövidre fogva a bemutatkozást, a kérdése hallatán meg először is a kezemre pillantok. Más furcsaság nem sok lehet rajtam, a nyakamban lógó medálról kizárt, hogy többesszámban beszéljen, elvégre az egyetlen miniatűr koponya, szóval maradnak a ragtapaszok.
- Ezekre gondolsz? - kérdezem azért a biztonság kedvéért rámutatva az egyikre a csuklóm környékén. A mágusok nem használnának ragtapaszt? Vajon akkor hogy kezelik a sebeiket? Na ezt is jó lesz megtudni menten, csak egyszer válaszoljam meg az ő kérdését.
- Ragtapasz. Nem akarsz leülni közben? - kérdezem, elvégre csak ne ácsorogjon már ott, miközben én meg egy fotelban ücsörgök.
- Összekarmolt meg csipkedett a bagoly... ez meg jódba áztatott ragadós szélű anyag tulajdonképpen, amit a sebre szokás tenni, hogy ne fertőződjön el. Nem használtok ilyet? Úgy... egyáltalán? Hogy kezelitek akkor a sebeket? Fuh, bocsi... sok a kérdés, csak el nem tudom képzelni, hogy milyen lehet a gyógyítás a varázslóknál - magyarázom egy félig-meddig bocsánatkérőnek szánt pillantással kísérve, de azért még a lelkesedésem nem csappant meg. Vajon inkább a homeopátia hívei és mindenféle gyógynövényt használnak, amit esetleg én még csak nem is ismerek? Előre dőlök, hogy egyetlen szavát se mulasszam el, még véletlenül sem, amennyiben tud nekem válaszokkal szolgálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Erik helyet foglal a szomszédos fotelban, én meg bele is kezdek a ragtapaszok mibenlétének és szerepének ecsetelésébe. Megrökönyödve pislog rám, bár hirtelen nem tudom eldönteni, hogy vajon őt lepi-e meg jobban, hogy ezt tényleg használjuk sebekre, vagy én, hogy ők ezt nem. Kérdőn pillantok rá válasza hallatán, majd hátrahőkölök elkerekedett szemekkel bámulva a gondolattól, hogy ez azonnal gyógyítana. Minden seb gyógyulása hosszú, néha fájdalmas, néha csak idegesítő folyamat, főleg, ha például viszket és folyton levakarom. Az úgy kicsit mindkettő. Megrázom a fejem, és máris igyekszem cáfolni az elképzelését.
- Nem. Ha nagyobb a seb, akkor arra kicsit komolyabb kötést szoktak tenni,vagy összevarrják netán. Ezek csak ilyen kis sérülésekre jók, amik nem túl nagyok, nem túl vészesek. Viszont minden seb lassan gyógyul ennek ellenére, ez csak megvédi attól, hogy befertőződjön és még rosszabb legyen a helyzet - magyarázom neki, és alig bírom kivárni, hogy eljussak ennek a végére és megkérdezhessem, miért kérdezte azt, hogy ez a tapasz rögtön begyógyítja-e a sebet. Fejemben cikáznak a gondolatok, hogy mi van, ha tényleg lehet olyat. Vajon a varázserőm erre is jó lenne?
- Miért kérdezted, hogy rögtön gyógyít-e? Lehet olyat? Valamiért azt hittem, hogy ha nem ilyet használtok, hát gyógynövényeket... de most így nem értem. Hogy lehet gyógyítani, ha nincs sem ragtapasz, se kötés, se semmi. Mit használtok? Hogy megy ez? - kérdezem gyors egymásutánban ráfüggesztve kíváncsi tekintetem, és úgy várom a választ, mintha az üdvözülésem múlna rajta. Eredetileg nem erről terveztem kérdezősködni, ám ez annál érdekesebb, hogy csak úgy átugorjam és elkezdjem arról faggatni, hogy mit kell tudnom alapjáraton a varázslásról, főként a pálcahasználatról.
- Beforrasztod? Forrasztani... hallottam már olyat, hogy forró fémmel forrasztanak sebet meg kapcsokkal, mert a varrat nem elég, de... ez nem olyan, ugye? Nem hiszem, hogy ennyire mazochisták lennétek - pislogok rá értetlenül. Egy egészen kicsit hülyének érzem magam, mintha nem jó irányba gondolkodnék, de mi másra asszociálhatnék, mint amiről már ténylegesen tudom, hogy létezik. Újabb kérdéseire megrázom a fejem újfent, majd átvetem egyik lábam a másikon és kényelmesen hátradőlve kezdek bele a mesébe, ujjaimon számolva, hogy biztosan válaszoljak mindhárom kérdésére.
- Az úgy van, hogy vannak mindenféle orvosok meg nekik műszereik. Rengeteg dolgot látnak velük, amit mi nem. Például tudnak Röntgen-képet csinálni egy készülékkel, amin csak a csontokat lehet látni. Onnan tudják, ha eltört valamid, és azt meg gipszbe teszik, amiben többnyire hat hét alatt összeforr a csont. A belső problémákat szintén ilyen gépekkel térképezik fel, meg rengeteg gyógyszer van, terápiák, műtétek, és folyamatosan igyekeznek mindent jobbá tenni az orvosok meg a kutatók - válaszolom meg két kérdését is. Nem tervezek orvosnak tanulni, bár nem lenne igazából egy rossz ötlet, ennek ellenére jó tudni, mik a lehetőségeim, ha netán orvoshoz kerülök valamivel. A harmadik ujjam is kinyújtom közben, jelezve magam számára, hogy hátravan az emlékezetvesztés kérdése is, de előtte még azért el kell gondolkodnom.
- Azt hiszem, az emlékezetvesztésnél inkább pszichológus segít, vagy pszichiáter, vagy nem tudom. Úgy rémlik - mondom végül. Ennél többet sajnos nem tudok mondani a témában, remélem, hogy beéri a válaszaimmal, viszont most talán az én sorom következik kérdésekben. Ha jól számolom, mindenképpen. A karfára könyökölve fordulok oldalra, Erik felé, végül azonban úgy döntök, egyszer megvárom, hátha neki akad kérdése, vagy hozzáfűznivalója, csak utána nyitom ki végre a szám.
- Beforrasztod a sebeimet? - kérdezem végül egy nagyon kis gyomorideggel, amit igyekszem leküzdeni, de mégis ijesztő egy nagyon kicsit az ismeretlen. Meg még annál is izgalmasabb. Vajon milyen érzés lehet az egész? Le is húzom az ismét felkunkorodó végű ragtapaszt a két ujjam közül, majd összegyűrve csavargatom kicsit ujjaim között, hogy ne ragadjak bele, és zsebre dugom, közben szemlélve a szép vörös csípésnyomot a bőrömön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Igyekszem elmagyarázni, hogyan is működik nálunk, azaz a nem varázslóknál a gyógyítás. Pillanatnyilag nem tudom, hová is tartozom éppen, de azért még ezt ismerem. Egészen eddig azt hittem, hogy messzire jutott a gyógyítás, ami a varázslatmentes formáját illeti, erre Erik mégis úgy mered rám, mintha legalább egy horrorfilm tartalmát mesélném neki a lehető legszemléletesebben. Ennyire nem tűnik humánusnak az orvoslás? Pedig az. Még fel is kiált első alkalommal, aztán csendesebben ismétli meg a kérdést, és azt sem tudom, bólogassak-e vagy a fejem rázzam.
- Olyasmi, de azért nem olyan vészes, mint amilyennek hangzik. Adnak rá érzéstelenítést. Vagy legalábbis én kaptam - válaszolom, igyekezve megnyugtatni, hogy azért mégsem olyan barbár ez a módszer, hogy csak úgy nekiáll valaki és előkapva a varrókészletét pillanatok alatt összefércel. Érdeklődve hallgatom aztán a válaszát és még a számat is sikerül eltátani. Pálcaintéssel sebgyógyítás? Ez olyan fantasztikus filmbe illő valami, nehéz elhinni, hogy valóság is lehet. Szemöldököm felhúzva bámulok rá kissé hitetlenkedve, és még enyhén meg is rázom a fejem.
- Az komoly? Ilyen sokat tud egy pálca? - pislogok rá, mert számomra tényleg hihetetlen. Mindössze olyasféléről olvastam, mint az az y alakú vízfakasztó vagy forráskereső, vagy fene tudja micsoda, de ilyen csodapálcáról még sehol. Akkor bizonyára nekem is ilyet kellene vásárolni minél hamarabb, csak mert erősen javallták, hogy szerezzem be.
- A bájitalok meg olyanok, mint a tea? Vagy inkább mint a Macbeth-ben... hogy békaláb meg denevérszárny meg minden ilyen izé megy bele? - húzom el a szám kicsit undorodva, mert olyat aztán sose innék meg, gyógyíthatja még a rákot is felőlem. A betegségek hallatán megint sikerül eltátani a szám közben. Sárkányhimlő? Az olyasmi lehet, mint a démonhimlő abban a könyvben? Vagy mi? Nem szólok közbe inkább, már így is millió kérdésem volt, ami fontosabb, úgyhogy elraktározom a fogalmat, képzeletben csillagot rajzolva mellé, hogy ennek is utána kellene olvasni.
- Csontnövesztő? - most esik csak le igazán az állam, még bólogatni is elfelejtek, hogy értem. Ezt kivételesen még nem is értem. Mi az, hogy csontok nőnek és... elveszve pislogok Erikre, hátha megmagyarázza, hogy megy ez.
- Ez fura - jelentem ki, mintha nem lenne eddig is nyilvánvaló, hogy mennyire fura nekem az, amit ő mond, és neki az, amit én mondok.
- Fémet azért már szerintem csak nagyon végszükség esetén használnak nálunk is, ha nincs más, de ez... hajj, megmutatod inkább? Nehéz elhinni, amíg nem látom - vallom be, elvégre tényleg ott motoszkál bennem a kétely, hogy ez bizony lehetetlen, miközben ő olyan segítőkészen magyaráz. Nem hinném, hogy csak kitalálja mindezt.
- Nem tudom. De azt olvastam tegnap egy könyvben, hogy nem varázslók előtt tilos varázsolni. Az úgy van? És egyébként meg nem annyira vészes, mert tényleg érzéstelenítenek, meg van altató meg mindenféle és nem is érzed a fájdalmat olyankor - igyekszem védeni azt, amit ismerek, bár tekintve, hogy mit mesél, tényleg elmaradottnak hat a varázslatmentes gyógyítás. Tényleg, miért is nem segítenek akkor a varázslók, ha nekik annyival egyszerűbb sok dolog? Hirtelen nem értem én sem. Még mindig hitetlenkedve pillantok rá, de azért kérésére leszedegetem a ragtapaszokat, hagyom, hogy megpróbálja eltüntetni a maradék ragacsot, bár nem sok sikerrel jár. Majd leszedem meleg vízzel, ha visszaérek a szobáig, nem gond. Inkább kíváncsian, izgatottan várom, mit is mutat, és láss csodát, kacskaringós mintát rajzol, majd eltűnik a seb. Másik kezemmel meg is dörzsölöm a szemem, aztán magam elé tartom a kezem, hogy közelebbről is megszemléljem. Tényleg sehol a seb, pedig még ott volt az előbb.
- Ez... ez... eszméletlen. Tanítják itt az iskolában is, hogy hogy lehet ilyet? Hűű... komolyan, tényleg, köszönöm - nem szoktam ilyen lelkes lenni, mosolyogni se nagyon, legalábbis úgy őszintén, de most Erik kiérdemel egy hálás majdnem-mosolyt, és nem győzöm megköszönni, hogy éppen megszabadított egy sebtől.
- Van amúgy bármi más kommunikációs eszköz, mint bagoly? Azt hiszem, kicsit megszorítottam, azért csípett meg, de nem értek hozzájuk - reménykedve kérdezem meg, hátha tud ebben is segíteni. Úgy tűnik, a legjobb embert sikerült kifognom, hogy meséljen a varázsvilágról, hiszen úgy tűnik, minden részletét ismeri.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Annyi a frissen tudomásomra jutó adat, hogy csak győzzem kapkodni a fejem és mindenre odafigyelni. Menten bele fogok zavarodni, már így is kezdem elveszíteni a fonalat. Igyekszem mindent megjegyezni, de ez rengeteg, úgyhogy egy adott ponton arra a döntésre jutok, a papír emlékezőtehetsége túlszárnyalja az enyémet és kénytelen vagyok igénybe venni. Egy pillanatra feltartom a kezem, hogy akkor most szünetet kérek, és gyorsan előhorgászom a táskámból a magammal hozott jegyzetfüzet egyikét. Kihúzom a lapokat összefogó spirálból a tollamat és őrült sebességgel kezdem lejegyezni a hallott dolgokat. Kissé csúnya a végeredmény, pedig általában szépen írok, de most ez is megteszi, a lényeg, hogy ne felejtsek el semmit.
- Sötét varázslatok kivédése? Láttam már az órarendben, de az pontosan mit takar amúgy, ha megkérdezhetem? Vannak egyáltalán nem sötét varázslatok is? Lehet, hogy épp oltári nagy marhaságot kérdezek, de fehér mágiáról futólag már hallottam, meg feketéről... vagy így van ez egyáltalán? - pislogok rá tanácstalanul és pillanatnyilag a tollam kupakját kezdem rágcsálni. Ez se szép szokás, de még mindig jobb, mintha a körmömet rágnám éppen, úgy vélem.
- Mestertanonc? Ühm, messze vagyok én még attól, de azért ezt megjegyzem. Köszi - és már firkantom is fel a lap sarkára legfelül egy csillaggal egyetemben, hogy majd utána kellene nézni az egész mesternanonci izémizének, még akkor is, ha bőven ráérek ötödév végéig. Nagyon gyorsan húzom alá, annyira, hogy nem is lesz egyenes a vonal, hanem elcsúszik szépen ferdén felfele és egy részét át is húzom az utolsó szónak egyúttal, de nem tehetek róla, hogy önkéntelenül kapom fel a fejem a kommunikációs lehetőségek tárgyalásával egyidejűleg. Beszélőke? Telefonra gondol? Van telefon? Meglepetten pislogok, majd még egy félmosolyt is sikerül elővarázsolni hirtelen támadó örömömben. Nem azért, mert nagyon lenne akit hívogatnom, de ha lenne, akkor megvan, honnan lehet. Nagyszerű, de komolyan.
- A telefonra gondolsz? Nem láttam, amikor jöttem, de az csak jó, ha van és még működik is. Ez a... - ismét a táskámba nyúlok motyogva közben az orrom alá, és jobb, ha nem érti, mert morgok éppen kelletlenül, közben meg előszedem a telefonomat is. Ócskának mondható, régi példány, de otthon még működőképes volt. Sőt, a vonaton is. Itt egyáltalán nem fog jelet. Bekapcsolom, de most sincs változás.
- Szóval ez a vacak itt nem használható, de ha van, ami működik, szívesen segítek. Viszont... azokhoz a varázslatokhoz pálca is szükségeltetik? Csak mert... kaptam egy listát, hogy mit kellene beszereznem, de még nem sikerült. A könyvtárból levadásztam egyébként pár könyvet, de... nem mintha béna lennék, csak kíváncsi vagyok, hogy el lehet őket nagyon rontani? - érdeklődöm a biztonság kedvéért, mert ha ez is olyan, mint a kémia, hogy egyetlen kis hibával felrobbantható a labor, hát nem biztos, hogy neki merek vágni egyedül.