Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Renée gyors léptekkel indított, mikor menekülőre fogta, de most már határozottan rohan. Kezdjük az elején. Békésen reggelizett, majd úgy döntött, felkészül órájára, amikor megtámadta ez a… Diák. De hogy honnan jött, mi szél hozta és merre tart – mármint Renée idegein kívül… -, azt senki sem tudja. Egyszer csak gitárral a kezében rázendített a folyosó kellős közepén, minek köszönhetően Renée olyan vörös lett, mint a rák. Valahol itt kezdődött a nagy futam, amit már jó ideje tolnak, viszont üldözője fáradhatatlanul küzd szíve választottjáért.
- Most azonnal hagyjon fel az üldözésemmel, nem mondom többször! – rohan tovább persze, mint az őrült. Még imponáló is lehetne, ha nem gondolná azt a srácról, hogy elgurult a maradék gyógyszere is, amit a pszichiátriáról kiérve kiváltott. Talán az első kukába küldte ki random világkörüli útra, de már mindegy is. Hosszú lábai gazella módjára szelik át a folyosót, de nem szabadulhat, ráadásul kezd fáradni is. Pokolba az egésszel!
A következő mondatra csak fájdalmasan felnyög és 600 km/h sebességgel perdül be a következő sarkon. Talán lehagyhatja hirtelen lett rajongóját, amire kevés az esély, mivel a fiú úgy tűnik jobb kondiban van, mint ő. A következő kérésáradatra már felelni sincs ideje, mert az eridonos becsúszik elé, így bizonyítva vágyának tisztaságát, csak épp azt nem számította ki, hogy ezzel a mozdulatsorral fatális karambolt idéz elő. Valahogy így történhetett, hogy Renée a fiún landolva bukik orra és csak reméli, hogy a fiú egyik tagja állt be a bordái közé és nem a gitár.
- Először is ne üldözzön engem, másodszer pedig mutasson némi tiszteletet, végtére is tanárral beszél – leheli kissé kifulladva, majd felül és rendbe szedi vonásait. Jó, igazából baromi viccesnek ítéli meg a helyzetüket, a nevetőráncok ott bujkálnak a szemei körül, de még tartja magát a hivatalos formához. Lánykérés? Jesszus egek, már csak ez hiányzott neki, semmi más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Mi a jó ég folyik itt? Az első kérdés, amely Renée fejében megfogalmazódik körülbelül így hangzott. Minden fekete-fehér, ráadásul ahol van, az nem az a hely, amire valaha is számított volna. Kissé gondterhelten pillant körbe, de a sötétségben csak annyit tud kivenni, hogy nincsenek errefelé színek. De egy darab se. Mint egy rossz horrorfilm színhelye, ahol a főhősnő hálóingben rohan, de a zombi elkapja és jó kannibál módjára bezabálja desszert gyanánt. Az egyetlen fényforrás felé bukdácsol az ablakhoz, amin kinézve egy sírkövet lát. Ha félős lenne, most sikítva zuhanna össze, de ehelyett a pálcájáért nyúl.
- Lumos! – hangzik a varázsige és a helyiségbe fény költözik. Aztán mégis csak elhangzik egy velőt rázó sikoly. Megpillant nem messze magától egy fiút, aki minden valószínűséggel egy diák, bár jelen helyzetben nem épp örömteli a találkozás. Hála az ijedtségnek elsiklik afelett a részlet felett, hogy egyszer csak volt egy üres karosszék, most meg van egy nem egészen üres karosszék. A szekrényen lévő képre pillant, majd a babára, mely érintetlenül hever ott. Azok a szemek ijesztően zöldek, akárcsak a smaragd és kétségtelenül Renée-re szegeződik a vérfagyasztó tekintet. Kirázza a hideg is az egésztől. Egyértelmű, hogy illúzió alatt vannak, de az viszont már szívás, hogy ezzel Renée nem tud mit kezdeni. A mellette lévő fiúra pillant és immáron végre hajlandó megszólalni.
- Nem vagyok parázós fajta, de egyértelmű, hogy ezt az izét neked kell oda kivinned. Te vagy a férfi – közli nemes egyszerűséggel, akárcsak egy hatodikos kisiskolás, aki a barátaival bátorságpróbásat játszik. Bár megjelenésben és tanári mivoltában nincs nála komolyabb és felelősségteljesebb személy, de ha magánéleti akciókról volt szó, gyakran összezsugorodik egy hiperaktív lánnyá, aki nem tud magával mit kezdeni. Na jó, ez túlzás. Nyilván tud, de ha épp nem hivatalos formulákat kell követnie, lelazul, mint a hatos anya, ráadásul végtelenül közvetlen. Könnyedén adja be bárkinek, hogy ő is egy a sok diák között, ami csak akkor jelent problémát, ha aztán a megismert ifjak az óráján szembesülnek vele. Hupsz.