Glenn Grim

- Még nem jártál ott? Ó, oda mindenképp el kell látogatnod, hacsak nem vagy víziszonyos. - mondta lelkesen Rachel, hiszen őt teljesen lenyűgözte az a hely, ami valóban rendhagyó volt a maga módján.
- Hogy mikor van takarodó? Hát fél óra múlva. Én amúgy szeretek utána is tevékenykedni, mert amolyan éjjeli bagoly típus vagyok. Szeretek sokáig aludni, amit persze az órák miatt nem tehetek itt meg, de alapból ilyen a személyiségem. Te hogy vagy ezzel a dologgal? - kérdezett rá a lány, mert kíváncsi volt, hogy Glenn vajon pacsirta típus vagy már az említett madárfélékhez tartozik.
- Idővel majd kiismered itt az embereket, már ha igényed van rá. Persze nem mindenki jó fej, de azért akad köztük pár, akiknek érdemes a társaságát keresni. - jelentette ki a Rellonos, remélte, hogy a fiú nem sértődik meg a kijelentésén, de hát jobb ha tudja, hogy nem mindenkiben lehet megbízni, de valószínűleg ezzel ő maga is tisztában van, na meg vannak emberek, akik alapból nem igazán keresik mások társaságát, ezt is illik tiszteletben tartani.
- Szerintem a barátnőm ma már nem jön el, de nem izgat, feltalálom magam nélküle is. Azért annyiból jó ez a hely, hogy újabb ismeretségekre tettem szert, bár sokan nem olyanok, mint amilyennek mutatják magukat másoknak. - törte meg a csendet a lány, hiszen már elég sok embertípussal megismerkedett itt, idővel pedig kiismerte az embereket, már akikkel találkozott, úgyhogy sok meglepetést nem tartogattak a számára.
- Persze azért hiányzik a családom is. Időnként honvágyam van. - folytatta, mivel már nagyon hazavágyott, de tudta, hogy nem mindenki olyan szerencsés, hogy várja otthon valaki, vagy hogy jó lenne a kapcsolata a szüleivel, testvéreivel. Egyelőre abbahagyta a fecsegést, hisze már így is túl sokat beszélt és várta Glenn reakcióit az elhangzottakra.

Glenn Grim

- Nem tudsz aludni vagy kevés alvás is elég ahhoz, hogy kipihent légy? - érdeklődött a lány, majd bólintott, mikor Glenn azt taglalta, hogy jobb lesz, ha később a klubhelyiségben folytatja az olvasást.
- Rellonos vagyok - felelte büszkén Rach, miközben tekintetét kérdőn a fiúra emelte, majd visszakérdezett:
- Te?
Miután elmondta a monológját a srácnak a honvágyáról a jelenlegi lakóhelyére terelődött a szó.
- Az eredeti otthonom mindig is Fairview lesz, egy amerikai kisváros. Édesanyám koreai származású, édesapám pedig amerikai, de idővel apám itt egy jobb állást kapott aurorként, szóval Magyarországra költözött az egész család. Van még egy húgom és egy bátyám, jól kijövök velük. Te honnan származol?
Ha rajta múlott volna, akkor Amerikában maradnak, de sajnos nem ő döntötte el, hogy ideköltözzenek, így hát muszáj volt beletörődnie a helyzetébe.
- Egyébként mit szoktál csinálni szabadidődben az olvasáson kívül? Én imádok fotózni, íjászkodni és varázspókerezni - tette hozzá immár jobb kedvűen, mert nem igazán szerette, ha a múltjára terelődik a szó, mert akkor mindig előtörtek belőle a régi szép emlékek, ami miatt csak még inkább visszavágyódott szülőhazájába. Úgy érezte, hogy semmi sem köti ehhez a helyhez, csupán a családja és néhány barátnője, de ha tehette volna, akkor rögvest visszaköltözött volna abba a gyönyörű kis városkába, ahonnan jött. Azt tervezte, hogyha önálló életet élhet később, akkor nagy valószínűséggel visszatér Amerikába, de ez az eshetőség még sok mindentől függött, és úgy volt vele, hogy majd lesz valahogy, hiszen olyan még sosem volt, hogy sehogy se lett volna... egyszóval bízott benne, hogy az élet oda vezeti majd, ahol lennie kell.